A különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács a kizárólagos jogalkotó ahelyett, hogy az Európai Parlamenttel egyenrangúan társjogalkotói hatáskörrel rendelkezne (együttdöntés) az Európai Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslatok elfogadásakor (az uniós jogszabályok többségéhez alkalmazott rendes jogalkotási eljárás).
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 289. cikkének (2) bekezdése értelmében a Szerződés konkrét cikkeiben meghatározott bizonyos esetekben a Tanács az egyedüli jogalkotó, a Parlament pedig köteles:
- hozzájárulását adni a Bizottság javaslatához;
- véleményezni azt.
Egyetértési eljárás
Ezen eljárás értelmében:
- a Parlament abszolút többségi szavazással elfogadhat vagy elutasíthat valamely jogalkotási javaslatot, a javaslatot azonban nem módosíthatja;
- a Tanács nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy felülbírálja a Parlament véleményét.
Ezt az eljárást akkor alkalmazzák, ha új jogszabályokat terjesztenek elő a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozóan.
Az EUMSZ 352. cikke vétójogot biztosít a Parlamentnek, ha a Szerződés e rendelkezését a Bizottság által tett javaslat elfogadásának jogalapjaként használják.
Az eljárást a következő esetekben is alkalmazzák:
- az EU által tárgyalt bizonyos nemzetközi megállapodások elfogadása (például olyan kereskedelmi megállapodások, amelyek felei egy vagy több nem uniós ország vagy nemzetközi szervezet [az EUMSZ 207. cikkének (3) bekezdése vagy az EUMSZ 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjában felsorolt megállapodások]);
- új uniós tagállamok csatlakozása;
- az alapvető jogok súlyos megsértése (az Európai Unióról szóló szerződés [EUSZ] 7. cikke);
- az EU-ból kilépni kívánó ország (az EUSZ 50. cikke).
Konzultációs eljárás
Ezen eljárás értelmében:
- a Tanács csak azt követően fogad el egy jogalkotási javaslatot, hogy a Parlament véleményezte azt;
- a Parlament a Bizottság jogalkotási javaslatát elfogadhatja, elutasíthatja, illetve módosításokat javasolhat, azonban a Tanács jogilag nem köteles azt figyelembe venni;
- kikérik a Parlament véleményét olyan nem jogalkotási eljárás esetében, amelyben az EU közös kül- és biztonságpolitikáját érintő nemzetközi megállapodásokról tárgyaltak;
- kikérik a Parlament véleményét, ha bizonyos jogszabályi területekről van szó, mint például a versenypolitika (az EUMSZ 103. cikke) és a közvetett adózás harmonizációja (az EUMSZ 113. cikke).