19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/1

1.1

Az európai gazdasági, szociális és politikai unió még megvalósításra vár. A monetáris unió elindításakor nem vették elegendően figyelembe a gazdasági és társadalmi dimenziót, erőteljesen megjelentek viszont a gazdasági és szociális hatások. Napjainkban egy pénzügyi, fiskális és bankunió irányába történő elmozdulás figyelhető meg, de ehhez nem társulnak megfelelő uniós költségvetési eszközök a gazdasági növekedést és társadalmi kohéziót támogató kísérőintézkedésekre. A szociális és politikai unió felé vezető út ugyanakkor továbbra is el van torlaszolva. Pedig a gazdasági, monetáris és szociális unió kölcsönösen függnek egymástól, megerősítik és kiegészítik egymást. Együttesen egy jobban látható, a mindennapokban gyökerező Európáról gondoskodhatnának, amelyhez a polgárok kötődhetnek, a befektetők, termelők, munkavállalók és fogyasztók pedig bízhatnak benne és a magukénak érezhetik. Egy lendületesebb Európáról lenne tehát szó, amely fellendíti a versenyképességet és az intelligens és inkluzív növekedést, növeli a gazdasági lehetőségeket és a foglalkoztatást, illetve elősegíti azt, hogy ténylegesen élvezni lehessen a szociális jogokat. E nélkül az egyensúly nélkül nincs jövője a politikai uniónak.

1.2

2008 és 2013. február között az EU-27-ben 7 %-ról 10,9 %-ra nőtt a munkanélküliségi ráta, ami összesen 26,4 millió munkanélkülit jelent, de az euróövezetben ez az arány már a 12 %-ot is elérte. A munkanélküliek száma 19 országban növekedett, 8 országban csökkent. Az EU-27-ben jelenleg 5,7 millió fiatalnak (23,5 %) nincs állása, miközben 2013 elején az összes munkanélküli aránya az USA-ban 7,7 %, Japánban pedig 4,2 % volt (1). Ezek az adatok teljességgel ellentmondanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek, ezért az EGSZB szerint most mindennél fontosabb feladat, hogy megállítsuk a versenyképesség csökkenését, több növekedést generáljunk, új munkahelyeket hozzunk létre és csökkentsük a szegénységet. Rendkívül fontos, hogy létrehozzunk egy megerősített mechanizmust annak felügyeletére, hogy a gazdasági és monetáris intézkedések hogyan hatnak a tagállami szociális körülményekre és munkaerőpiacokra Emellett az európai szemeszter keretében a nemzeti gazdaságpolitikák felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket ki kell egészíteni szociális és foglalkoztatási intézkedésekkel. Az EGSZB szerint egy ilyen megközelítés nem csupán sürgős – a fenti drámai számadatokra való tekintettel –, de teljes mértékben összhangban van az EUMSZ 9. cikkével is, amely az Unió társadalmi és fenntartható fejlesztési célkitűzéseire vonatkozik. A GMU társadalmi dimenziójához egyértelmű eszközökre, mutatókra, valamint minőségi és mennyiségi célokra van szükség, amelyek ugyanolyan hatásosak, mint a GMU gazdasági és pénzügyi előírásai. Az uniós vezetőknek mindenekelőtt azt kell elérniük, hogy az emberek ismét közel érezzék magukhoz az európai eszmét.

1.3

Új európai szociális cselekvési tervet kellene elindítani, amely a szorosabb pénzügyi, banki és fiskális unió irányába mutató folyamatot kíséri. A programban egyértelmű, kézzelfogható célokat kellene kitűzni – mind mennyiségi, mind minőségi jellegűeket –, amelyek az Európa 2020 stratégiához kitűzött célokon alapulnak, illetve ezeket továbbfejlesztik, különös tekintettel az alábbiakkal kapcsolatos erőfeszítések támogatására: Európa újraiparosítása, a tömeges munkanélküliség csökkentése és felszámolása, az alapvető szociális jogok biztosítása, a vállalkozói szellem és a munkahelyteremtés ösztönzése, a szegénység elleni küzdelem, a társadalmi befogadás támogatása, a szociális beruházások megkönnyítése, a felsőfokú oktatás és képzés ösztönzése, illetve az európai projekt szociális kormányzásának és a benne való aktív szerepvállalásnak a fejlesztése. Az EU új szociális cselekvési tervét az egész EU-ban nem-jogalkotási és jogalkotási intézkedésekkel vagy megerősített együttműködéssel kellene végrehajtani – attól függően, mi működik a legjobban. Fontos, hogy a program átfogja az európai gazdaságélénkítési tervet, az európai szociális beruházási csomagot, az európai társadalmi hatásvizsgálatokat, az európai ifjúsági garanciát és az egységes európai készségútlevelet, és gondoskodjon a horizontális szociális záradék, az alapvető szociális jogok és a polgári részvétel tiszteletben tartásáról. Fontos továbbá, hogy a program megvizsgálja és ösztönözze az európai polgárok jogát a garantált minimumjövedelemhez.

1.4

Az EGSZB két új kísérleti kezdeményezést javasolna: 1) európai szociális kötvények kibocsátását pénzügyileg életképes szociális beruházási projektek számára egy európai szociálpolitikai alapon keresztül, az illetékes uniós hatóságok segítségével, de (magán, szövetkezeti és közszférabeli civil szereplők általi finanszírozással, tulajdonlással, irányítással és átlátható felügyelettel; 2) a munkanélküli dolgozók európai oktatási hálózatának létrehozását, amely hosszú távú, hatékony, színvonalas, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő oktatást kínál határokon átnyúló tanulmányi utalványok kibocsátása és az ERASMUS-hoz hasonló csereprogramok révén annak érdekében, hogy a munkanélküli dolgozók új tanulmányi lehetőségeket találjanak, új kognitív készségeket és szakismeretet szerezzenek, illetve új karrierkilátások nyíljanak előttük, és ismét bekerülhessenek az európai munkaerőpiacra. Ha azonban Európa komolyan gondolja a szabad mozgást, akkor biztosabb és időszerűbb alapot kell teremtenie a mobilitáshoz (például megfelelő jogokat a tájékoztatáshoz és támogatáshoz a más tagállamban dolgozóknak) annak érdekében, hogy a közösségen belüli munkakeresők könnyebben mozoghassanak EU-szerte, és biztosítva legyenek számukra a tisztességes versenyhez szükséges egyenlő feltételek, illetve az alapvető szociális jogok és a kollektív szerződések tiszteletben tartása.

2.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság folyamatosan szorgalmazza, hogy minden részletre kiterjedően gyorsítsuk fel a gazdasági, szociális és politikai unió irányába tartó folyamatot.

2.2

A gazdasági unió a pénzügyi és bankuniót is magában foglalná, ami közös betétbiztosítási rendszert, közös bankszanálási alapot és az egész EU-ra kiterjedő felügyeletet jelent. A fiskális uniót közös adósságinstrumentumokra kellene alapozni és a költségvetési fegyelem, a fiskális konszolidáció és egy lendületesebb európai növekedési modell keretében kellene megvalósítani, amelyhez a polgárok kötődhetnek, a befektetők, termelők, munkavállalók és fogyasztók pedig bízhatnak benne. Meg kell szüntetni az euróövezet integritásával kapcsolatos folyamatos bizonytalanságokat, mivel ezek aláássák az emberek és a vállalkozások bizalmát. A 2012. júniusi csúcstalálkozó, ideértve a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot és 180 milliárd euró erre a célra tervezett elkülönítését, valamint az EKB bejelentései, melyek szerint mindent meg kell tenni a gyenge bankok, államadósságok és fenntarthatatlan hozamfelárak ördögi körének megszakítása érdekében, okot adnak arra, hogy több bizalommal tekintsünk a kialakulóban lévő európai gazdasági keretre. Európának új beruházási programra (2) van szüksége, hogy forrásokat tárjon fel az újraiparosítás támogatásához, a növekedés újraindításához és a munkanélküliség felszámolásához.

2.3

A kép azonban még közel sem teljes. A megszorító intézkedések következményei igen súlyosak mind a társadalmi kohéziót, a szociális védelmet és az inkluzív munkaerőpiacot, mind pedig a szegénység mértékét illetően. Az EU-ban jelenleg 26 millió embernek nincs munkája, és 120 millióan élnek szegénységben vagy társadalmi kirekesztésben. A gazdasági fellendülés, monetáris stabilitás, fenntartható növekedés és versenyképesség célját nem lehet elérni megújított társadalmi dimenzió nélkül. Az Európai Tanács tavaszi ülése (2013. március 14–15.) végre felismerte ezt, és felszólította a tagállamokat, hogy foglalkozzanak „a gazdasági kormányzás mozgatórugóját jelentő szociálpolitikai intézkedésekkel” is, különösképpen az európai szemeszter súlypontjának a foglalkoztatás, szociális beruházások, társadalmi befogadás és szociális célok támogatására való áthelyezése révén  (3). Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tudomásul veszi, hogy mostantól nemzeti szinten új hangsúlyt fektetnek a szociálpolitikára, de úgy véli, hogy a szociálpolitikai intézkedések, a szociális beruházások és a társadalmi hatásértékelés tekintetében egy az egész EU-t átfogó vezetésre is szükség van.

2.4

Ezért itt az ideje, hogy a szociális Európa keretében kiépítsük a GMU szociális pillérét, amely nélkül továbbra is veszélyben van a polgárok kötődése az európai projekt egészéhez. Az Európában jelenleg tapasztalható szociális egyenlőtlenségek nemcsak hogy aláássák a gazdasági fejlődés és a társadalmi kohézió fenntartható módszereit, de a közelgő, 2014-es európai választások tekintetében komoly erőpróbát is jelentenek a fellendülést európai dimenzióban szemlélők és a nemzeti alternatívákhoz visszatérők között. Az európai választások az eszmék és szavazatok összpontosítását jelentik. Fontos, hogy erősítsék, ne pedig letörjék azt a szándékot, hogy több Európát, a polgárokhoz, családokhoz és vállalkozásokhoz közelebb álló Európát, szociálisabb Európát építsünk.

2.5

Az alapvető szociális jogok elválaszthatatlanok a polgári és politikai jogoktól, és a Szerződés kötelez megőrzésükre és érvényesítésükre. Az Európai Bizottságnak és az EKB-nek a trojka tagjaként minden tevékenységében tartania kell magát az alapvető szociális jogokkal kapcsolatos követelményekhez. A GMU társadalmi dimenziójának keretében az Európai Bizottságnak hatékonyan ellenőriznie és vizsgálnia kell, hogy maradéktalanul teljesülnek-e ezek az alapvető szociális jogokkal kapcsolatos követelmények, illetve biztosítania kell a követelményeknek való megfelelést.

3.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008-ban, a francia uniós elnökség felkérésére feltáró véleményt fogadott el, amelyben egy új európai szociális cselekvési terv szükséges elindítását javasolta. A vélemény utalt az EGSZB úttörő munkájára a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta, az 1989-es európai szociális cselekvési terv, az ebből eredő, az egységes piaccal kapcsolatos szociális vívmányok, a Szerződés és általánosságban az uniós intézkedések előmozdításában. A vélemény szerint azért van szükség új európai szociális cselekvési programra, „hogy a szociális fejlődés az EU-ban lépést tarthasson gazdasági és piaci fejleményekkel”.. Az EGSZB javaslatát sajnos – a francia elnökség idején a foglalkoztatás- és szociálpolitikai miniszterek informális találkozóján kapott támogatás ellenére – elhomályosította a gazdasági válság és a GMU megmentésével, illetve a szorosabb euróövezeti gazdasági kohézió megteremtésével töltött öt viharos év. Most egyértelműen eljött az ideje annak, hogy visszatérjünk az új európai szociális cselekvési program elképzeléséhez, hogy megfelelő társadalmi kohéziós és szociálpolitikai intézkedések révén lépést tartsunk a gazdasági kormányzás új formáival, és tovább is vigyük ezeket.

3.2

2008-as véleményében az EGSZB az új európai szociális cselekvési program kapcsán„többszintű kormányzást” szorgalmazott, amelynek alapját a jogalkotás, a szociális párbeszéd, a civil párbeszéd, az együttszabályozás és önszabályozás, a nyitott koordináció, a szociális politika érvényesítése, a megerősített együttműködés és a polgárok kezdeményezési joga képezi.- Az intézkedéseket nem rangsorolta: csak az számít, hogy mi működik a legjobban, tiszteletben tartva a közösségi módszert és az új szociális záradékot (EUMSZ 9.cikk). Pénzügyi szerepvállalást is kért, például az Európai Szociális Alap koncentráltabb és hozzáférhetőbb alkalmazása, a kísérleti jellegű új társadalmi kezdeményezések támogatására egy esetleges európai társadalmi innovációs alap, illetve „a szociális infrastruktúra fejlesztését szolgáló, egész Európára kiterjedő hitelkeret” elképzelése révén.

3.3

Az azóta eltelt időben az EGSZB egyre inkább sürgette a közösségi módszer alkalmazását és a horizontális szociális záradék kötelező jellegének tiszteletben tartását. Konkrétan javasolta egy európai szociális beruházási csomag bevezetését is annak biztosítására, hogy a gazdasági kormányzás keretébe tartozó megszorító intézkedések és félig automatikus szankciók, valamint az európai szemeszter végrehajtása együtt járjon különféle társadalmi hatásvizsgálatokkal, az alapvető szociális jogok tiszteletben tartásával, az Európa 2020 stratégiában szereplő szegénységellenes célok elérése melletti valós elkötelezettséggel és az európai „szociális kormányzás” általános kialakításával.

3.4

Az EGSZB biztatónak tartja, hogy az Európai Parlament nemrégiben hangsúlyozta: szükség van „egy európai szociális paktumra”, „foglalkoztatási és szociális referenciaértékekre” a „költségvetési fegyelem kötelező felügyeletében”, a „szociális modell fenntarthatóságának” figyelembevételére az éves növekedési jelentésben, illetve egy „integrált foglalkoztatás- és szociálpolitikai keretre” mint „ötödik építőelemre” a GMU menetrendjében  (4). Üdvözli továbbá, hogy az Európai Tanács 2013. júniusi ülésén intézkedéseket és határidőkkel ellátott menetrendet kíván előterjeszteni elő „a GMU társadalmi dimenziójához” (5). Andor László európai biztos nemrégiben szintén rámutatott, hogy „emberarcú monetáris unióra” van szükség, és véleménye szerint „a GMU társadalmi dimenzióján a GMU szabályainak, irányítási mechanizmusainak, pénzügyi kapacitásának és egyéb szakpolitikai eszközeinek arra való alkalmasságát kell érteni, hogy gondoskodjanak a gazdasági hatékonyság és a társadalmi egyenlőség egyidejű érvényesítéséről  (6)”. Az EGSZB örömmel veszi továbbá Van Rompuy elnöknek a március 14-i háromoldalú szociális csúcstalálkozón elhangzott szavait, melyek szerint „az európai szociális modell továbbra is fontos érték, és világszinten versenyelőnyt jelent” és „olyan mechanizmusokat kell kidolgoznunk, amelyek segítenek az Unióban tapasztalható társadalmi különbségek csökkentésében” (7). Az Európai Bizottság által közreadott „szociális beruházási csomag”, amely iránymutatást ad a tagállamoknak a szociális védelem és a társadalmi befogadás támogatásához (8), a társadalmi dimenzióra irányuló mutatók kidolgozását vetíti előre. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az EU-beli foglalkoztatási és társadalmi egyenlőtlenségek „mutatótáblájához” elengedhetetlen az egész Európára kiterjedő intézkedések elkötelezettebb megközelítése. Ezért az EGSZB megismétli, hogy szükség van egy átfogó, proaktív, többszintű kormányzással párosuló európai szociális cselekvési programra, amelyben részt vesznek az illetékes európai hatóságok, szervek és a jogalkotási és nem jogalkotási intézkedésekben érintett felek, és amelynek feladata, hogy legalábbis elérjük, de lehetőleg túl is teljesítsük az Európa 2020 stratégiában kitűzött célokat.

4.1

Az európai szemeszter eljárásában foglalkoztatási és társadalmi befogadási teljesítményértékelést is végezni kell, ugyanazon a felügyeleti kereten belül, amely a gazdaságpolitikai koordinációt és a strukturális reformokat vezérli. Számszerűsíthető európai foglalkoztatási és szociális célok kellenek, melyek összeegyeztethetőek az államadóssági és deficitcélokra vonatkozó stabilitási és növekedési szabályokkal, és ezekkel integrálni kell őket. Ennek érdekében kiigazító mechanizmusokat kell alkalmazni a makrogazdasági és a szociális egyensúlyhiány csökkentését célozva, és Unió-szerte az intelligens, fenntartható növekedés, a színvonalas munkahelyek, a jó minőségű, de elérhető árú általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítására, valamint a szociális egyenlőtlenségek csökkentésére törekedve. A rövid távú gazdasági hatékonyságot nem szabad a társadalmi tőkébe való hosszú távú befektetés kárára megvalósítani. A költségvetési konszolidációs intézkedéseket az alapján kell értékelni, hogy milyen hatással vannak a növekedésre, a foglalkoztatásra és a társadalmi befogadásra. A strukturális reformokat európai szolidaritási mechanizmusoknak kell kísérniük. Ahhoz, hogy biztosítsuk a valódi gazdasági és monetáris unió uniós polgárok általi támogatottságát, a nemzeti reformprogramokat megfelelő szociális és civil párbeszéd mellett, és a szociális dimenzióval kapcsolatos európai eljárások keretében kell kialakítani, ami nem eredményezi a színvonalromlást okozó versenyt (race to the bottom), a fizetések elértéktelenedését és az aggregált kereslet csökkenését. Garantálni kell a szabad és önálló kollektív tárgyalásokat.Az európai szociális párbeszédnek alapvető szerepet kell játszania az új gazdasági irányítás kialakításában és gyakorlati alkalmazásában. Jobban tiszteletben kell tartani az uniós szintű alapvető szociális jogokat és ügyelni kell azok érvényesülésére.

4.2

Az Európai Szociális Alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap költségvetését olyan szintre kell emelni, hogy megfeleljen az európai foglalkoztatási és szociális helyzetnek, amely Van Rompuy elnök szerint „személyes tragédia és szociális katasztrófa forrása” (9). Ez egyértelműen „a többéves pénzügyi keret kötelező és átfogó felülvizsgálatát” igényli, amint az EP is kérte március 13-i állásfoglalásában (10). Az ebben említett rugalmassági mechanizmusok, az EP és a Tanács között folyó tárgyalások és a többéves pénzügyi keretnek az európai parlamenti választásokat követően elvégzendő, igencsak kívánatos strukturális felülvizsgálata keretében módosítani kell az Európai Bizottság eredeti javaslatában szereplő összegeket, többek között az Unió saját forrásainak megfelelőbb felhasználása révén, továbbá jelentősen növelve a területi kohéziós alap és a szociális alap forrásait, valamint az oktatásra és képzésre és a globalizációs alkalmazkodási alapra szánt forrásokat.

4.3

Ugyanakkor az EU-nak jobban elő kellene segítenie a társadalmilag felelős beruházásokat és a szociális gazdaság támogató szerepét, konkrétan az egyesületek és a kölcsönös önsegélyező társaságok európai statútumainak újbóli bevezetésével, a szociális vállalkozások alapítására és fejlesztésére vonatkozó programoknak a strukturális alapok tervezésébe való kifejezett felvételével, a társadalomtudatos vállalkozással kapcsolatos szociális védjegyek alkalmazásának megkönnyítésével és azzal, hogy a bizonyított társadalmi hozzáadott értéket nyújtó vállalkozásokat kompenzációs intézkedésekkel és a közbeszerzési eljárásokban előnyös pozícióval segítik. A munkaerő-piaci diszkrimináció és hátrányok leküzdését célzó értékes transznacionális kísérleti projektek újraindítása érdekében létre kellene hozni egy európai társadalmi innovációs alapot is, e projektek ugyanis ellehetetlenültek, amikor az Európai Bizottság sorsára hagyta az Equal programot.

4.4

Alapvető emellett, hogy minden szükséges lépést és foglalkoztatási intézkedést megtegyünk Európa újraiparosítása és annak érdekében, hogy 2020-ra a GDP 20 %-át az ipar adja. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a vállalatok számára nagyon fontos a versenyképesség, amelyet koherens európai keretrendszer segítségével kell elérni.

4.5

Az EU-nak lépéseket kell tennie az ifjúság érdekében, ennek hiányában azt kockáztatja, hogy a fiatalokat véglegesen elidegeníti az egész európai projekttől. A munkanélküli fiatalok foglalkoztatásának, képzésének vagy oktatásának biztosítását célzó, különösen a leginkább válság sújtotta térségekre irányuló, fiatalok foglalkoztatására vonatkozó csomagra és az Európai Ifjúsági Garanciára 6 milliárd eurót irányoztak elő. Az európai fiatalok körében kritikus méreteket öltött munkanélküliség kezeléséhez azonban ez nem elegendő, ennél hitelesebb méretű költségvetésre van szükség. Kellő finanszírozás nélkül fennáll a veszélye, hogy az Európai Ifjúsági Garancia kudarcot vall. Az egységes európai készségútlevéllel határozottabb uniós vezető szerepet is ki kellene építeni, a formális, informális és nem formális oktatás révén szerzett képesítések és készségek összevonásával kibővítve az európai képesítési keretrendszert. Az iskolák, a vállalkozások és a szociális partnerek közti partnerségek európai kerete elengedhetetlen, csakúgy mint azok a hasonló stratégiai szinergiák, amelyek a felsőoktatást és az egész életen át tartó tanulást helyezik a munkahelyteremtés, a készségkereslet és -kínálat összehangolása, valamint a foglalkoztathatóság, az innováció és a vállalkozás előmozdításának középpontjába. Az európai szemeszternek biztosítania kell, hogy az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésére irányuló intézkedések ne veszélyeztessék az oktatási és képzési közberuházásokat.

4.6

A fenntartható európai fellendülés programjának középpontjába a valódi munkahelyeket, a tisztességes munkát és a szociális jogok hordozhatóságát kell állítani. Az európai szociális modell az Európába irányuló befektetéseket vonzó és vállalkozásfejlesztést ösztönző tényező; ki kellene aknázni azáltal, hogy adókedvezmények bevezetését ösztönözzük a munkahelyteremtő tevékenységek, többek között a mikrovállalkozások és a valódi önfoglalkoztatók számára. Az uniós szintű foglalkoztatási és munkaerő-piaci politikákban érvényesíteni kell a garantált szociális normákat. A versenyképességet és a rugalmasságot tisztességes munka és a szegénységi küszöböt meghaladó bérek mellett kell megvalósítani. Az európai szociális partnereknek kiemelt feladata, hogy munkaprogramjuk keretében foglalkozzanak a dolgozó szegények problémájával.

4.7

Az EU-nak komolyabban és kézzelfoghatóbban fel kell lépnie a szegénység csökkentése és felszámolása érdekében. A szegénység csökkentésére irányuló fellépés az Európa számára jelentett gazdasági és szociális előnyök miatt költséghatékonyabb, mint ha nem teszünk semmit vagy a szegénységet valójában tovább növelő intézkedéseket hozunk, amelyek tartós gazdasági és szociális károkkal járnak. Legalább az európai szemeszter keretében aktívan törekednünk kell az Európa 2020 „kiemelt” kötelezettségvállalásának, azaz a szegények számának 20 millióval való csökkentésének a megvalósítására, úgy, hogy a hiánycsökkentő intézkedések ne ássák alá ezt. Ehhez először is jobb, Unió-szerte használt mutatókra van szükség a szegénység hatásainak mérésére és a nemzeti reformprogramok és megszorító intézkedések megfelelő nyomon követésének és esetleges korrekciójának biztosítására, melyek egyébként még tovább súlyosbíthatják a szegénységet és alááshatják a fellendülést. Az EGSZB emellett most vizsgálja a tagállami garantált minimáljövedelmi rendszereket, hogy azonosítsa és népszerűsítse az Unió-szerte fellelhető bevált gyakorlatokat. Támogatta továbbá az Európai Parlament azon felkérését, hogy meg kellene vizsgálni egy olyan jogalkotási javaslat lehetőségét, amely a mediánjövedelem legalább 60 %-ában megállapított megfelelő minimumjövedelmet vezetne be minden tagállamban (11). Az európai szemeszter szociális stabilizációs kiigazító mechanizmusaként létre lehetne hozni egy külön szegénység elleni európai szolidaritási alapot az ilyen jövedelemtámogatási intézkedések előmozdítására. Az EGSZB megismétli továbbá azt a javaslatát, hogy az összes ESZA-forrás 20 %-át a társadalmi befogadással és szegénységgel kapcsolatos feladatokra különítsék el.

4.8

Az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő személyek szabadon mozoghassanak, és hozzáférhessenek a termékekhez, a szolgáltatásokhoz és az épített környezeti infrastruktúrához. Egy európai mobilitási kártya konkrét és hatékony eszköz lenne erre. Az Európai Bizottságnak ezenkívül hatásvizsgálati eszközt kellene kidolgoznia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez és ezt bele kellene építenie az európai szemeszter folyamatába.

4.9

Hasonlóképpen létre kellene hozni az egészségvédelemmel és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatos összehasonlítható és mérhető mutatók uniós módszertanát és keretét, hogy az európai szemeszter részeként meg lehessen vizsgálni a helyzetet a tagállamokban.

4.10

Ezenkívül a munka és a családi élet összeegyeztetésére, a gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, az aktív idősödésre, az önkéntességre, a lakhatási jogokra és a hajléktalanság elleni küzdelemre vonatkozó uniós szintű szociális referenciaértékeket és bevált gyakorlatokon alapuló iránymutatásokat is be kellene építeni az európai szemeszter szociális dimenziójába.

4.11

A bevándorló munkavállalók jelentősen hozzájárulnak Európa gazdasági fejlődéséhez és jólétéhez. A munkavállalási célú bevándorlással kapcsolatos uniós eljárásoknak legálisnak és átláthatónak kell lenniük. A bevándorlásügyi jogszabályoknak tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat és garantálniuk kell az egyenlő bánásmódot. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak erősítenie kell integrációs politikáit, és fokozottabban kell küzdenie a rasszizmus, az idegenellenesség, valamint a bevándorlók és a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen.

4.12

A fenntartható fellendüléshez nagyobb gazdasági és monetáris szimmetriára és erősebb társadalmi kohézióra van szükség az egész Unióban. A fent felsorolt konkrét célkitűzéseket magában foglaló európai szociálpolitikai cselekvési program hozzájárulna egy olyan, koherensebb társadalmi bázis létrehozásához, amellyel szorosabbra fűzhető, illetve újraépíthető az EU és polgárai közötti kapcsolat. Ezért jobb volna párhuzamosan végezni az EU és a gazdasági és monetáris unió szociális egyensúlyának helyreállítását, tiszteletben tartva a dinamikusan értelmezett szubszidiaritási elvet. Ha azonban nincs meg a kellő konszenzus vagy politikai hajlandóság az EU szociális dimenziójának felerősítésére, akkor az EGSZB a GMU-n belül javasol megerősített együttműködést saját pénzügyi forrásokkal, egy kiegészítő Szociális Alappal, egy európai társadalmi fejlődési paktummal, a gazdasági és monetáris konvergencia területéről már ismert demokratikusan elszámoltatható és szigorú szerződéses megállapodásokkal, továbbá olyan szociális normákkal, célokkal és stabilizációs mechanizmusokkal (meg kellene vitatni a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, hogy az Andor László biztos által nemrégiben javasolt GMU-s munkanélküli biztosítási vagy járadékrendszert érdemes-e, illetve hogyan érdemes bevezetni), amelyek összeegyeztethetők a szorosabb gazdasági és monetáris unió fiskális, költségvetési és monetáris stabilizációs mechanizmusaival. Ez egy megfelelő szociális dimenzióval felruházott GMU-t eredményezne.

4.13

A decemberi EU-csúcson megvitatott, versenyképességgel és növekedéssel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeknek demokratikusan elszámoltathatónak kell lenniük, és nem áshatják alá az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésében lefektetett európai szociális piacgazdaságot. Ezenkívül jobban meg kell határozni a tagállamok erőfeszítéseit támogató szolidaritási mechanizmusokat, melyek fokozatosan tényleges pénzügyi tranzakciók formájában beindíthatók, kezdetben 50-100 milliárd eurós saját kerettel, melyet az Európai Stabilitási Mechanizmusban (ESM) alkalmazottakhoz hasonló mechanizmusokból finanszíroznának.

4.14

E nagyobb egyensúly megvalósulása és a Szerződésben lefektetett szociális piacgazdasággal való összhang érdekében az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős tagjának megnövekedett szerepével párhuzamosan meg kell erősíteni a foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős biztos szerepét is. Az ECOFIN Tanács növekvő szerepét is ugyanígy ellensúlyozni kell az EPSCO Tanács hasonló mértékű erősítésével.

4.15

Az európai gazdasági és szociális kormányzás kapcsán – különös tekintettel az európai szemeszterre és az Európa 2020 stratégiára – szintén sürgősen meg kell erősíteni mind az Európai Parlament, mind pedig a nemzeti parlamentek szerepét, és ki kell terjeszteni a szociális partnerek és a civil szervezetek bevonását, minden politikai egyeztetési szinten garantálva azt.

5.1.1

A fenti javaslatok mellett talán alaposabban el lehetne gondolkodni azon, hogy még milyen módon vonhatók be az uniós polgárok, a civil társadalom és a vállalati érdekeltek az európai szociális fellépések megerősítésébe, nevezetesen az európai szociális kötvények kibocsátása és népszerűsítése révén. Szűkös közforrások mellett ez azt is lehetővé tenné, hogy a fel nem használt magánmegtakarítások jelentős tartalékából további forrásokat mobilizáljanak pontosan meghatározott célokra.

5.1.2

Ez a kezdeményezés nem képezné részét a (közös adósságvállalást célzó) stabilitási kötvények és a (gazdasági fellendülést stimuláló uniós csomag részét képező) fellendülési és növekedési kötvények EU általi kibocsátásáról jelenleg folyó tárgyalásoknak. Az európai szociális kötvényeket nem a tagállami költségvetésekből finanszíroznák, és nem társfinanszíroznák uniós költségvetési mechanizmusokból; egyes polgárok, vállalakozások, szakszervezetek és olyan társadalmi csoportok vásárolnának belőlük befektetési céllal, akik egyéni és vállalati társadalmi felelősséget kívánnak vállalni úgy, hogy részt vesznek egy európai szociálpolitikai alapban, melyet maguk finanszíroznak és kezelnek ésszerű kamatlábakkal és nonprofit alapon, átlátható felügyelettel és szabályozással, valamint az illetékes uniós hatóságok támogatásával és jegyzési garanciavállalásával.

5.1.3

A kötvénykibocsátás lebonyolítását az illetékes uniós hatóságoknak segíteniük kellene, lakossági megszervezését és kezelését pedig a rendszerben részt venni és az európai szociálpolitikai alapért felelősséget vállalni kívánó magán, vállalati és közszférabeli érdekelteknek kellene végezniük. Ezek kötvényeket vásárolnának, gyűjtenének, és az általuk választott szociális programokba fektetnék be őket, lehetőleg a javasolt európai szociális cselekvési program keretében, a megfelelő uniós intézményi és tanácsadó szervek technikai támogatásával, amelyek ellenőriznék azok pénzügyi megvalósíthatóságát és lehetséges szociális hatásait. Néhány példa a szociális befektetési lehetőségekre: szociális lakhatás; szövetkezeti és szociális vállalkozások; az önsegélyező csoportok és egyesületek, települési szociális és egészségügyi szolgáltatások, oktatási, képzési és átképzési hálózatok, illetve a szociális innováció, kutatás és fejlesztés támogatása; infrastruktúrafejlesztési célú hitelek és partnerségek, agrárturizmus, utazási cserekapcsolatok, kulturális tevékenységek; jótékonysági tevékenységek stb.

5.1.4

Meg lehetne vizsgálni az európai szociális kötvények fejlesztésének majdani strukturáltabb lehetőségeit, például többféle kötvény kialakítását, melyeket helyi és/vagy regionális szinten az említett szereplők értékesítenének és kezelnének. E kötvények mind céljaikat, mind pedig kezelési módjukat illetően az általános európai rendszer szabályainak megfelelően európai tanúsítványt szereznének az európai rendszerben való részvételhez, melynek alapján a kötvényt jegyzők adókedvezményt kaphatnának.

5.1.5

Az európai szociálpolitikai alap igazgatóságát a rendszerben részt vevő érdekeltek alkotnák az európai szociális kötvényekben való tulajdonrészükkel arányos képviselettel. A testület munkájához a megfelelő uniós szervek (köztük az EGSZB) logisztikai és szakértői támogatást nyújtanának.

5.2.1

A tömeges európai munkanélküliség nem fog rövid vagy középtávon megoldódni, még akkor sem, ha 2014-re javulnak a növekedési előrejelzések és egy egész Európában alkalmazott ösztönző éreztetni kezdeni a hatását. Az európai munkaerőpiacnak fontosabb szerepet kell játszania egy olyan eszközként, amely lehetőséget ad a munkavállalóknak a szabad mozgásra, készségeik megfelelő helyen való kamatoztatására és arra, hogy a máshol elsajátított készségeket később otthon használják és fejlesszék tovább. Nagyon fontos, hogy az európai munkavállalók aktívak maradjanak, lehetőleg teljes vagy akár részmunkaidős foglalkoztatásban, ha ez nem lehetséges, akkor vegyenek részt oktatási, képzési és átképzési programokban. Biztosítani kell, hogy az oktatás hatékony, előremutató, innovatív és a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő legyen. Sok oktatási és képzési program rövid időtartamú, és a végzősök gyakran nem találnak elhelyezkedési lehetőségeket. A munkahelyüket idősebb korban elveszítő munkavállalók kisebb valószínűséggel vesznek részt ilyen programokban. Meg lehetne vizsgálni egy hosszabb távú, európai léptékű megközelítést többek közt egyes európai bevált gyakorlatok figyelembevételével, ilyen például az 1997 és 2002 között Svédországban végrehajtott felnőttképzési program vagy Németország és Ausztria duális képzési rendszere. Az EU például elősegíthetné egy munkanélküliek számára létrehozott európai oktatási hálózat kialakítását, amelyben lehetőség nyílna átfogó kétéves képzésre pályamódosítás céljából, szakmai vagy oktatási-képzési csereprogramokban való részvételre más tagállamokban az egyes kurzusok közti kreditátviteli lehetőséget nyújtó határokon átnyúló képzési utalványok kibocsátása révén, valamint kölcsönösen elismert szakképesítés szerzésére a program végén.

5.2.2

A rendszer a fenti programokban önként részt vevő munkavállalókkal kötött részletes szerződések alapján működne. Ha ellátják a szükséges erőforrásokkal és a tagállamok többsége bevezeti, akkor a segítségével számos tartós munkanélküli, aki egyébként biztosan nem talált volna munkát, színvonalas munkahelyen dolgozhatna, ami mind az érintettekre, mind pedig az európai országok társadalmi tőkéjére kedvező hatást gyakorolna.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/8

1.1

Az EGSZB szerint az euró és a GMU születése volt a legfontosabb szakasz az Európához vezető út során, és az Unió stratégiai tervének részeként az ESZAK-szerződést és a Római Szerződést életre hozó nagy ívű elképzelésbe illeszkedett bele. Nagy és bátor erőfeszítés volt, elkötelezett lépés a jövő irányába, amely oly sok reményt keltett, hogy mindenki meg volt győződve arról, hogy az egységes pénz ereje le fogja gyűrni a még meglévő ellenállást, amely megakadályozta a teljes pénzügyi és politikai unió létrehozását, bár erre lett volna szükség. Az euró mindenesetre továbbra is mindezek előfeltétele marad.

1.2

Ugyanakkor húsz hosszú év után be kell látni, hogy nem így történt: ennek oka talán az, hogy az euró az egész időszak során nem szenvedett el sem belülről, sem kívülről jövő súlyos megrázkódtatásokat, vagy talán a hitelező és az adós országok között Európában továbbra is fennálló bizalomhiány miatt, amely végső soron kohézióhiányt és a bennünket kormányzókba vetett bizalom hiányát jelenti. Így mindenki inkább kényelembe helyezte magát az állóvízben és a meglévő jólétben. Mintha minden simán zajlott volna, de a nyugalom csak látszólagos volt. Az EU-t sújtó nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság ugyanis meghúzatta a vészharangot, valamint felszínre hozta a GMU határait és szerkezeti ellentmondásait, ami az eurót megfosztotta vonzerejétől. Kezdetben úgy vélték, hogy a GMU működtetéséhez elegendő néhány, a stabilitási paktumhoz hasonló „könyvelési szabály” betartása, pedig a probléma nem technikai jellegű volt, hanem gazdasági és politikai természetű.

1.3

Az EGSZB tisztában van a stabilitás jelentőségével. Ugyanakkor a stabilitás nem korlátozódhat az árakra vagy a gazdasági-pénzügyi intézetekre, hanem vonatkoznia kell a politikára és a szociális körülményekre is. A polgárok joggal érzik úgy, hogy ők fizetik a legnagyobb árat a válságért, hogy rájuk, és nem a válság kirobbantásában döntő szerepet játszó bankokra hárul az adósság visszafizetése, és hogy mindez igazságtalan. Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a megszorításokat politikailag nem lehet hosszú távon fenntartani. Sőt egyes országokban már túl is lépték a határokat.

1.4

Az EGSZB szerint ezért az egységes pénz csak akkor lesz fenntartható, ha sikerül az euróövezet országainak gazdasági kapacitásait összehangolni, valamint növelni az övezet egészének versenyképességét. Ezek a célkitűzések gazdasági és politikai elkötelezettséget egyaránt igényelnek. Nem elegendő egy kis időszakos karbantartás. Minőségi ugrásra van szükség, mely a pénz és a gazdaság egységesítésén túl a politikát, a nemzeti szuverenitást, a személyeket és az európai népek közötti párbeszédkészséget is felsorakoztatja. Fokozni kell a politikai integrációt, csökkenteni a gazdaság állami irányítását, és meg kell valósítani a szociális piacgazdaságot ahhoz, hogy újra beinduljon a növekedés és a foglalkoztatás, az eurót pedig újból előnynek és ne hátránynak érezzék.

1.5

A véleményből egyértelműen kitűnik, hogy az EGSZB javaslatai proaktívak, míg a válságra adott európai bizottsági és tanácsi válaszok csupán reaktívak voltak mindezidáig, és nagyrészt még most is azok. Emlékeztetünk például arra, hogy a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés anélkül teszi a stabilitásra a hangsúlyt, hogy a gazdasági fellendülésre és a foglalkoztatásra irányuló közös pénzügyi eszközöket javasolna. Bár az SSM-ről szóló megállapodás fontos előrelépést jelent, mégsem párosul a politikai unióra vonatkozó hiteles és konkrét ütemtervvel. Márpedig Európának újból javakat kell termelnie ahhoz, hogy azokat igazságosan szét is lehessen osztani. Ez a tiltakozások csökkentésének legjobb módja. Nem szabad csupán megszorításokat bevezetni.

1.6

Ahogyan már többször igyekezett erre rámutatni, az EGSZB azt kéri, hogy megmentésük érdekében vessük alá az eurót és Európát az IGAZSÁG tesztjének, melynek során vizsgálnák ezek politikai és gazdasági korlátait, a belőlük származó nyereségeket és veszteségeket, valamint azt, hogy kik felelnek azért, hogy a mostani helyzetbe jutottunk. Gyorsan kell cselekedni, nincs többé idő szóvirágokra és megtévesztő mesékre. Ez az egyetlen módja annak, hogy a már egy bizonyos ideje hanyatlóban levő Európa felbomlását elkerüljük. Ennek érdekében okosabb lenne elkerülni azt, hogy a rájuk kényszerített áldozatok ellen tiltakozókat populizmussal vádoljuk. Európa nem maradhat többé süket; meg kell tanulnia kioktató gőg nélkül meghallgatnia másokat.

1.7

AZ EGSZB szerint a GMU kiegészítésének, a recesszió elkerülésének, az államadósság csökkentésének és az államháztartás egyensúlyba hozásának legcélravezetőbb módja az, ha az EU gazdasági kultúrájának jelenlegi alapját képező elvet (stabilitás a növekedés érdekében) megfordítjuk: nem a megszorításokból, hanem a növekedésből kiindulva ez utóbbit kell fő célként kitűzni (növekedés a stabilitás érdekében) a növekedést, a foglalkoztatást és a stabilitást elősegítő (közösen elérhetővé tevő) új paktum révén a szociális partnerek bevonása mellett. Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy:

1.8

szimmetrikus politikák megvalósítása révén fenntarthatóvá kell tenni az eurót és csökkenteni a tagállamok gazdaságai között fennálló különbségeket egy olyan, szolidaritáson alapuló gazdasági terven keresztül, amely a gyengébb gazdaságú országok felé helyezi át a beruházásokat célzott projektek és szükség esetén fiskális transzferek révén, és mindez a munkaerőpiac és a szociálpolitika teljes körű bevonásával történik; a következő szimmetrikus kiigazítások megtételére van tehát szükség: a csőddel fenyegetett bankok számára közös mentőalapok rendelkezésre bocsátása, a bankbetétek európai biztosítása uniós vagy európai kötvények (unionbonds, eurobonds) révén, közös szakpolitikák az EU külső deficitjének csökkentése érdekében stb. (közös kompenzációs vagy kiigazítási alap létrehozása);

1.9

meg kell valósítani az EU gazdasági irányítását, túllépve a szakpolitikai koordináció eddig eredménytelennek bizonyult módszerén, az eurócsoportot pedig többségi döntéshozatallal működő, az euró szóvivőjévé váló szervvé kell átalakítani; Többé nem tartható fenn az az állapot, hogy van monetáris uniónk, bankuniónk, miközben továbbra is elkülönülten tartjuk a gazdaságpolitikákat. Ezzel szemben egy makró- és mikró-szintű közös irányítás (ahogyan az a költségvetési paktum esetében megvalósult) a növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás érdekében fellendítheti a gazdasági és a költségvetési politikát;

1.10

El kell indulni az eurózóna közös államháztartásának irányába, természetesen közös szabályokkal és a ma még nagy eltéréseket mutató kereskedelmi politika és fizetési mérleg egységesítése révén; a költségvetési konszolidáció eléréséhez a multiplikátorokban rejlő lehetőségeket kell kihasználni a növekedést és a foglalkoztatást elősegítő erőforrások felszabadítása érdekében, valamint a leggyengébb országok termelékenységét növelni képes reformok elindítására van szükség (2).

1.10.1

Ugyanakkor a legeladósodottabb országok esetében enyhíteni kell vagy fel kell oldani a jelenlegi megszorító intézkedéseket, a hitelező országokban pedig elő kell segíteni a kereslet növekedését. A foglalkoztatás és a társadalmi igazságosság növelése érdekében párhuzamosan van szükség a tagállamok részéről az adósság kezelésére és strukturális reformokra, uniós részről pedig konkrét szolidaritási cselekvési tervre a növekedés érdekében. A recessziót nem szabad megszorításokkal tetézni, ahogyan azt az EU jelenleg teszi: az adósságcsökkentés hitelszűkével párosulva károsítja a gazdaságot.

1.11

Olyan rendszerre van tehát szükség, amely a reformfolyamatot kísérve képes az egyes tagállamok tévedéseit és gyengeségeit kompenzálni, valamint az euróövezet országai között fennálló gazdasági különbségeket és kiegyensúlyozatlanságot csökkenteni, többek között a monetáris politika révén.

1.12

Maga az EKB is megszenvedte a GMU korlátait. A Szerződés értelmében egységes, szinte szövetségi monetáris politikát kellett folytatnia, míg az egyes országok gazdaságai különbözőek voltak és továbbra is azok, illetve komoly egyensúlyhiányok tapasztalhatóak közöttük. Mindez, ahogyan már rámutattunk, az EU részéről korrekciós intézkedéseket tett volna és tenne szükségessé. Ezáltal elkerülhető lenne az EKB túlzott igénybevétele, mely hatékonyabban és kiegyensúlyozottabban végezhetné az árak stabilizálására irányuló tevékenységét a meglévő torzulások és egyensúlyhiányok csökkentése révén. Ez utóbbiak fennmaradása ugyanis kérdésessé teheti magának a monetáris uniónak a létét is, ahogyan azt az államadóssági válság legutóbbi szakasza bizonyította, amikor csak az EKB elnökének határozott közbelépése révén volt elkerülhető a helyzet további súlyosbodása. Minderre a monetáris integrációhoz képest lemaradásban lévő gazdasági integráció elősegítésének érdekében van szükség, legalábbis addig, amíg sikerül az EKB jelenlegi felhatalmazási deficitjén, illetve az EU politikai deficitjén túllendülni.

1.12.1

Az EKB-ra jelenleg túl sok feladat hárul. Ahhoz, hogy jobban betölthesse szerepét és egyenlő feltételekkel állhasson ki a pástra, az amerikai szövetségi bankhoz, a FED-hez hasonló funkciókkal és mandátummal kellene rendelkeznie, beleértve a végső hitelező mandátumát is a kamatlábak közötti eltérések csökkentése érdekében Olyan teljes mandátumra van tehát szüksége az EKB-nak, amelynek révén szükség esetén a növekedés gerjesztésében is szerepet játszhat.

1.12.2

A központi bankok között jelenleg heves vita folyik a következő kérdésről: mely stratégiák révén lehetne újraindítani a növekedést? A megszorítások és a növekedés közötti, azaz az infláció és a növekedés, illetve a növekedés és a foglalkoztatás közötti kapcsolat régóta ismert kérdéséről van szó. Elég arra gondolni, hogy megbízatásának, a munkanélküliség 6 %-ra való csökkentésének a teljesítése érdekében a FED havonta 85 milliárd dollárt bocsát ki a piacra (a hírek szerint hasonló politika követésére készül a Bank of England is). Ez a helyzet hátrányos feltételeket teremt az EKB számára, amely mögött a központi bankokkal ellentétben nem áll sem kormány, sem állami költségvetés. Ez a hátrány az egyes pénznemek közötti arányok ellenőrzésére is vonatkozik. Az EKB-nak a Szerződés értelmében a Tanács egyedüli érdekeltségi körébe tartozó árfolyam-politikáért is felelősnek kellene lennie ahhoz, hogy az eurónak a harmadik országok pénznemeihez viszonyított árfolyamrendszerével kapcsolatban hivatalos megállapodásokat köthessen.

1.12.3

Az adósság a GMU másik fontos eleme. Ezzel kapcsolatban az EGSZB már pontos javaslatot tett abban az irányban, hogy az államadósságok 60 %-át emeljék ki a piacról az euróövezeten belüli piaci spekulációk hatásainak kiszűrése érdekében (3). Világos, hogy a GMU kiteljesedése és közös euróövezetbeli költségvetés esetén lehetőség nyílik közös kötvénykibocsátási formák bevezetésére is (amit természetesen az euróövezet közös költségvetésének keretein belül kell végezni).

1.13

Ami a pénzügyi és bankrendszer egészét illeti, az EGSZB szerint a lehető legrövidebb időn belül végre kell hajtani az EU által elindított intézkedések minden vetületét (4). Ezek ugyanis a GMU kiteljesítésének és stabilitásának, valamint a belső piac megvalósításának a leghatékonyabb eszközei.

1.14

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU jövőjét és intézményi szerkezetét függetleníteni kell az „ideológiai modellekkel” jellemzett elképzelésektől, még akkor is, ha számunkra a „szövetségi” modell tűnik a legmegfelelőbbnek, és a működéssel kapcsolatos lényegi kérdéseket kell előtérbe helyezni ahhoz, hogy Európának, mint fogalomnak a túlélését biztosíthassuk. Egy olyan Európáét, amely elsődleges céljának újra az embereket és a szolidaritást tekinti, a gazdaság pedig ezek körül forogna és nem fordítva. Eljött az ideje, hogy nekiálljunk felépíteni a politikai, szociális és gazdasági Uniót. De a Tanács félénk és erőtlen, bár elismerésre méltó kísérlete igencsak elégtelennek tűnik számunkra. Ideje megálljt parancsolni az Európában eluralkodni látszó önzésnek, a partikuláris érdekek védelmével kapcsolatos illúziónak; szolidaritásra van szükség, a megszorító politikák felfüggesztésére vagy feloldására, az európai kezdeményezések középpontjába pedig a munkát és a növekedést kell állítani.

1.15

A politikai és szociális unió felé kell közös utat találni, hogy a fenti javaslatokat figyelembe véve kiteljesíthessük a GMU-t. A döntéshozatalt (a többségi szavazás bevezetésével) demokratikusabbá és átláthatóbbá kell tenni a pozitív, kevésbé kiegyensúlyozatlan integráció és a megosztott szuverenitás érdekében. Így csökkenthetőek lesznek az integrációs folyamattal kapcsolatos különbségek is. Ez lehetővé tenné azt, hogy Európa egységes hanggal lépjen fel a nemzetközi szervezetekben is.

1.16

Új szerződés: az EGSZB szerint a véleményben szereplő, gazdasági természetű javaslatok nagy része a Szerződés módosítása nélkül is megoldható. Szükség esetén a javaslatokkal egyetértő országok közötti megerősített együttműködés lehet célravezető (ahogyan az a költségvetési paktum során történt) a gyorsabb előrehaladás érdekében, hogy elkerülhessük az EU-nak az újabb külső támadások és a tovább folytatott megszorító politikák hatására bekövetkező esetleges felbomlását. A mélyebb integrációt célzó egy másik elképzelés az lehet, hogy a következő Európai Parlamentet alkotmányozó jogkörrel ruházzuk fel, amiről egyidejű népszavazást lehetne tartani valamennyi érintett országban.

1.17

Az Európában lejátszódó folyamatnak nemzetközi téren is van következménye és viszont. Ezért lenne szükség nagyobb döntéshozói jogkörrel rendelkező és hatékonyabb nemzetközi szervezetekre az erőteljesebb globális irányítás biztosítása érdekében. Ezen a téren az EU-nak, vagy legalább az euróövezetnek egyetlen, egységes képviselettel kellene rendelkeznie. A G20-aknak létre kellene hozniuk a globális fejlesztést segítő „gazdasági és szociális tanácsot”, és adózási ösztönzőket kellene bevezetniük.

1.18

Ugyanakkor csak egy másfajta – összetartóbb és demokratikusabb – politikai felállás teheti lehetővé az EU számára a jobb belső kormányozhatósággal együtt a hatékonyabb külső fellépést, amennyiben nemzetközi szinten egyetlen közös véleményt fog képviselni. Ez különösen igaz a pénznemek közötti arányokra az EU gazdaságát károsító folyamatok elkerülése érdekében, valamint világszinten a nemzetgazdaságok közötti arányokra, különösen a fejlődő országok viszonylatában.

1.19

Összefoglalva az alábbi négy javaslat szolgálja az euró „épületének” végső kivitelezését:

2.1

Az EU ma különösen nehéz és veszélyes időszakot él át, amely a már jelentkező gazdasági és társadalmi hatásokhoz képest még jóval súlyosabb következményekkel fenyeget. Jelen vélemény többek között az alábbi kérdésekkel foglalkozik: a Szerződés értelmében a gazdasági és társadalmi kohézió vonatkozásában vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásának szükségessége, egy új gazdaságpolitika és monetáris politika előmozdítása a növekedés és a foglalkoztatás érdekében, valamint proaktívabb innovációs szakpolitikák; egy európai kockázatitőke-alap létrehozása a kis- és középvállalatok számára, végül pedig az EU jövője érdekében végzett munka (5).

2.2

Összetartás helyett egymásnak feszülő nagy gazdasági érdekeket látunk megjelenni az EU-n belül is. Az euró semmiképpen nem felelős a történésekért (6). Az euró egy olyan pénznem, amelyet hosszú időn át magára hagytak, és még most is arra vár, hogy a „versenytársak” (a kormányok) döntsenek róla.

2.3

Tudatában annak, hogy mekkora a tét és milyen szintűek az ellentétek, az EGSZB-nek kötelessége, hogy pontos és világos nyelvezettel, bölcs előrelátással, a valóságot nem elkendőzve szembenézzen e kihívásokkal. Ezzel a véleménnyel az EGSZB aktívan és az elhallgatásokat mellőzve kíván hozzájárulni a GMU kiteljesítéséhez és a válság leküzdéséhez az EU, és különösen a folyamatban lévő válság által főként sújtott euróövezet munkavállalói, vállalkozásai és polgárai érdekében.

3.1.1

Az egységes pénznem bevezetése a szimmetrikus sokknak kitett vagy az aszimmetrikus sokkok kivédésére képes mechanizmussal bíró országok számára kedvező. Tapasztalati tényeken alapuló tanulmányok arra mutatnak rá, hogy Európában magasabb az aszimmetrikus sokkok előfordulási valószínűsége, mint az USA-ban. Az euróövezet egyes tagállamaiban fellépő aszimmetrikus sokkokra természetesen nem képes reagálni a GMU egységes monetáris politikája, amelynek elsődleges célja a monetáris unió árstabilitása. Ezért egy másik, kellően hatékony mechanizmusra van szükség a fenti sokkok kezeléséhez. Minél alacsonyabb a termelőtényezők mobilitása, a gazdaságok nyitottsága, a gazdasági ciklusok szinkronizálása, a termelés diverzifikálása, a pénzügyi integráció, valamint a kölcsönös kereskedelmi volumen, illetve minél merevebb a munkaerőpiac és nagyobb a tagállamok gazdaságai közötti inflációs különbség, annál kevésbé felel meg az euróövezet tagjai számára az EKB egységes monetáris politikája. Minél gyengébben működnek az aszimmetrikus sokkok negatív hatásait kiegyenlítő adaptációs mechanizmusok (az árak és bérek rugalmassága, a munkaerő és a tőke áramlása a tagállamok között, a fiskális föderalizmus), annál kevésbé lesz képes egy ország túltenni magát az önálló monetáris politikájának az elvesztésén.

3.1.2

A Maastrichti Szerződés talán legfontosabb, de nem egyedüli tartóoszlopa a GMU. Ihletője a berlini fal leomlását követően nemcsak gazdasági, hanem sokkal inkább politikai természetű volt. Számos ország meglepett és közönyös nézője maradt az új forgatókönyvnek, ahogyan Kelet-Németországot szinte azonnal magába szívta az NSZK, a Bundesbank pedig jóváhagyta a két német márka közötti paritást. Inkább halogatták a GMU kiteljesítését, ez pedig egy később illúziónak bizonyult közös várakozást gerjesztett, miszerint a monetáris unió idővel majd magával hozza a politikai uniót is, az euró pedig a föderális Európa motorjává lesz. De nem így történt.

3.1.3

Az Uniónak nemcsak fedezetet és egységes hangot kellett volna biztosítania az euró számára, hanem mindazt kiegészítenie, ami a közös pénznemhez hiányzott. Ezzel ellentétben úgy gondolták, hogy a rendszer működtetéséhez elegendő lesz néhány „szabály”, amilyen a stabilitási paktum is: ez azonban önkényes paramétereivel és tévedhetetlennek hitt önreferencialitásával nem működött az elvártnak megfelelően. Az EKB egyirányú és a többi központi bankéhoz képest korlátozott mandátummal rendelkezik. Az EU által csak súlyos késéssel észlelt pénzügyi válság, illetve a rá következő államadóssági válság során ezek az ellentmondások robbanásszerűen törtek elő, és megfosztották az eurót a születésekor ráruházott kisugárzástól és varázserőtől. Ezáltal olyannyira lecsökkent a vonzereje, hogy ma egyenesen fenyegetést látnak benne, vagy a megszorítások politikáját igazoló alattomos fegyvert.

4.1.1

A GMU monetáris szempontból 2008-ig viszonylag jól működött az euróövezet tagállamai számára: egyszerűsödött a kereskedelem, megszűntek az árfolyamváltozással kapcsolatos kockázatok és az egymással versengő valutaleértékelések, (a régiről az új rendszerre való átállás pillanatában egyes országokban tapasztalt túlzott ingadozásoktól eltekintve 2,03 %-osra beállt éves inflációval) stabilizálódtak az árak, mérséklődtek és kiegyenlítődtek az adósságkamatok (egészen 2009-ig!), nőtt a gazdaság és a foglalkoztatás (14,5 millió új munkahely jött létre) (7), mindenhol tartották a költségvetési egyensúlyt, az adósság/GDP arány a Japánban és az USA-ban mértnél alacsonyabb volt, a dollárral szembeni átváltási árfolyam pedig (mintegy + 30 %) a gyengébb gazdaságok miatt ellenőrzött keretek között maradt.

4.1.2

Íme az összkép. Mást látunk azonban, ha országonként vizsgáljuk meg a helyzetet. A főbb előnyöket azok az országok élvezték, amelyeknek a gazdaságára az euró születését kísérő paramétereket szabták: itt erősödött a növekedés és a termelékenység, robbanásszerűen nőtt az export (2000-től mostanáig mintegy két billió dollár egyedül Németországban) és az ennek megfelelő fizetési mérleg (8), míg más országokat – főként az egységes pénznemmel kapcsolatos rendszer aszimmetriájából adódóan – részleges előnyök és/vagy tényleges hátrányok értek, olyannyira, hogy a költségvetési hiánnyal küzdő országok kiigazításokat kénytelenek megtenni, a többlettel rendelkezők pedig nem. Számba kell venni azt is, hogy az egyes országok miként reagáltak az euró által teremtett körülményekre.

4.2.1

A számba jövő költségek az országok eltérő versenyképességéből, a makrogazdasági politika feletti uralom elvesztéséből és a valutaárfolyammal, az egymással versengő valutaleértékelésekkel kapcsolatos lehetőségek megszűnéséből következnek.

4.2.2

A teljesen és megfelelően végrehajtott GMU hiányában a válság egyéb költségeket gerjesztett: a bankok adósságainak az államháztartásokra való átruházását, az adósságállomány növekedését, ami a már eladósodott országok számára csak tetézte a bajt. Az Unió két részre szakadt a válságot követően: egyrészt vannak a hitelező országok, másrészről pedig az egyre inkább a harmadik világ országaira emlékeztető hitelfelvevő országok. A hitelező országok valójában még több szegénységet okoznak Délen, de nem csak ott, és még több gazdagságot Északon. Legyen elég a Németország által nem az euróövezeten belüli könyvelés szerint (ebben az esetben az EU mérlege egyensúlyban lenne!), hanem a harmadik országokkal szemben elért kereskedelmi többleteken keresztül felhalmozott többletekre gondolni, amelyek olyan jelentősek, hogy hosszú távon magukat a németeket is a saját gazdaságukat potenciálisan megkárosító pénzügyi kockázatnak tehetik ki.

4.3.1

A monetáris irányítási rendszer számos strukturális bajt és gyengeséget mutat fel: ilyenek a stabilitási és növekedési paktum korlátai, melyeket egyes országok (Németország, Franciaország és Olaszország) igyekeztek lebontani, amikor zavart okoztak nekik; a termelékenységi mutatók nyomon követésének hiánya; a válságok kezelésére szolgáló eszközök hiánya; az eurónál való megmaradás költségei; a rendszerszintű kockázat; az egyes országok közötti gazdasági egyensúlyhiány; a nemzeti államok adózási és költségvetési szuverenitásának fennmaradása.

4.3.2

Az euróövezeten belüli és kívüli tagállamok között – így különösen az Egyesült Királyság esetében – ugyanakkor nem küszöbölték ki az árfolyamkockázatokat és az egymással versengő valutaleértékeléseket. A font/euró árfolyamban viszonylag rövid idő alatt következhetett be egy jelentős leértékelődés, ami aláásta az egységes piacon belül elvben érvényes egyenlő versenyfeltételeket.

4.3.3

Gazdasági szempontból a legkritikusabb pontot a már 2000 előtt is meglévő gazdasági egyensúlytalanságok jelentik. Ez a jelenség – a Németországba irányuló jelentős tőkeáramlás által is felerősített – valóságos aszimmetrikus sokkhatást kifejtve hátrányos helyzetbe hozta a gyengébb országokat. A jelenleg rendelkezésére álló eszközökkel az EKB nem képes kezelni ezeket az aszimmetrikus sokkhatásokat. Egy másik kritikus pont a nemzetközi helyzet függvénye, és csak a pénzügyi válság mutatott rá a későbbiekben (9).

4.3.4

A legnagyobb tévedés azonban az a feltételezés volt, hogy lehetséges egységes pénznemet bevezetni az államok szuverenitásának bármely korlátozása nélkül. Ez nemcsak a költségvetési szuverenitásra vonatkozik, hanem különösen az adósság elkülönített kezelésére és a nemzeti hatáskörben maradó pénzügyi és bankrendszerre, valamint a felügyeleti rendszerre is.

4.3.5

Végül a legsúlyosabb kritikus pont az, hogy az euró közös ház és egységes hang nélkül jött létre, függetlenül az EKB által e hiány kiküszöbölése érdekében időről időre megtett erőfeszítésektől. Az EKB így a Szerződésben „rögzített” autonómiától a hiányzó politikát helyettesítő szerepbe került át, hogy elhárítsa az egységes pénznemre és az EU-ra leselkedő veszélyeket (10), ugyanúgy, ahogyan a növekedés kiemelte a legerősebb ország szerepét.

4.3.6

AZ EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az euró akkor válik fenntarthatóbbá, ha az euróövezet országainak gazdasági teljesítményei közötti különbség a homogénebb növekedés elősegítése érdekében csökken, valamint ha a fenti különbségeket elfogadtatni képes politikai unió jön létre. A probléma ugyanis nem számviteli, hanem politikai természetű, beleértve a demokrácia kérdését is, azaz a szavazatok igazságosabb súlyozását a különböző döntéshozó testületekben. A kérdés pusztán gazdasági és „számviteli” vetületének hangsúlyozása olyan illúzió és tévedés, melyet nem engedhetünk meg többé magunknak.

5.1

Ami ma Európában történik, annak megvannak a következményei nemzetközi téren is, és fordítva. Az államadósság, a pénzügyek, a kereskedelem, a valuták közötti kapcsolat stb., – mindezek a tényezők szorosan összefüggnek egymással. Konkrétan az Atlanti-óceán két partvidékének gazdaságai közötti egyre szorosabb kapcsolatra gondolunk, legalábbis így volt ez 2009-ig. Mára azonban az amerikai gazdaság talpra állt, míg az európai recesszióban van, részben a két különböző közgazdasági iskola, valamint az EFA és az EKB szerepe közötti különbségek miatt.

5.2

A világgazdaság egésze szempontjából azonban hatékonyabb és nagyobb döntéshozatali kapacitással rendelkező nemzetközi szervezetekre lenne szükség ahhoz, hogy fokozottabb globális irányítást (IMF, Világbank, ILO, WTO) biztosítsunk. Eközben a G20-nak nagyobb fokú strukturáltságra van szüksége ahhoz, hogy kötelező érvényű határozatokat hozzon; például létre kellene hoznia egy „gazdasági és szociális bizottság”-ot a globális fejlesztés előmozdítására, költségvetési ösztönzést kellene alkalmaznia, szabályoznia kellene a pénznemek kapcsolatát a kereskedelmi környezetben meglévő hátrányos megkülönböztetések csökkentése érdekében, az EKB fokozottabb beavatkozási lehetősége révén is.

5.3

Megtakarítási többletek globális szinten. A növekedés a világgazdaság többi része számára is elengedhetetlen. Időszerű és indokolt az IMF figyelmeztetése, mely szerint Európának az államadósság és a hiány csökkentését célzó intézkedéseket a növekedés ösztönzését célzó intézkedésekkel kell kiegészítenie. Globális szinten többlet van a megtakarításokból, melyek nem találnak befektetési lehetőségeket. Mintegy 2 ezer milliárd USA-dollár értékű magántőkealap számára próbáltak hiába befektetési lehetőségeket találni (11). Norvégia fő állami befektetési alapja az európai befektetések arányát több mint a feléről a kétötödére csökkenti (12). 2011-ben a legnagyobb ázsiai állami befektetési alap, a „China Investment Corporation” veszteséget könyvelt el a részesedés jellegű, nem tőzsdei befektetések terén, a feléről a negyedére csökkentette saját magántőke-portfólióját, és hosszabb távú befektetési lehetőségeket keres inkább az állami, semmint a magánszektorban (13).

6.5.1

Az EKB „célja az árstabilitás fenntartása”, és ehhez fenn kell tartania politikai függetlenségét, azaz nem „kérhet vagy fogadhat el utasítást” a kormányok vagy az EU részéről. Helyes álláspont, bár a Szerződés a Tanácsra ruházza annak feladatát, hogy megállapodásokat kössön az euró és harmadik államok valutái közötti árfolyamrendszerről (15). Ilyen megállapodások hiányában, illetve a köztes időszakokban az EKB-nak saját felelősségi körébe tartozónak kell tekintenie az árfolyampolitikát. Az EKB-nak vannak másodlagos céljai is, például a pénzügyi stabilitáshoz való hozzájárulás, jóllehet a válság során eszközölt beavatkozásai az elsődleges célra vezethetők vissza, amennyiben azokat főként a monetáris politikát hatékonyan érvényre juttató mechanizmus létrehozása iránti igény diktálta, így tartva fenn az euróövezet összes országának pénzügyi stabilitását.

6.5.2

Az árak alakulásával kapcsolatban a maastrichti kritériumokkal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy igazságos-e az inflációs kritériumok kiszámításánál nem az euróövezet, hanem az EU három legsikeresebb országának inflációját alapul venni.

6.5.3

Az EKB megbízatása általában véve korlátozottabb, mint a többi központi banké. Először is, az EKB-nak nincs felhatalmazása a növekedés és a foglalkoztatás támogatására, szemben az EFA-val, jóllehet a monetáris politikák hasonlítanak egymásra. Ugyanakkor alapvető különbségek vannak az USA (centralizált adórendszer) és az EU között a költségvetési politika végrehajtásában. Emellett az EKB végső hitelezői (lender of last resort) szerepe jelenleg a bankrendszerre korlátozódik, és nem terjed ki a kormányokra (az EU vezetésére), ami pedig „nemzeti” kontextusban magától értetődő lenne. Ennek egy teljessé vált GMU összefüggésében kellene lehetővé válnia. Ezen túlmenően az EKB egységes monetáris politikáját megnehezítik a térség különböző országai között fennálló különbségek és gazdasági egyenlőtlenségek, illetve az uniós korrekciós intézkedések hiánya.

6.5.4

Kedvező azonban, hogy az euróövezet „egyedisége” elvének hatására az EKB „irreverzibilisnek” nyilvánította az eurót, és amint láttuk, kemény konfrontációt követően lehetővé tette, hogy intézkedéseket hozzanak az egyes országok adósságkamatai közötti különbségek (spread) csökkentésére a másodlagos piacon történő kötvényvásárlások lehetősége révén. Ehhez a növekedés újraindításával párhuzamosan egy az adósságok csökkentésére irányuló, az egyes országokét kísérő „európai” tervre van szükség (16).

6.5.5

Egy ilyen intézkedés az adósság és a beruházások finanszírozási arányán keresztül legalább a versenytorzulás csökkentését lehetővé teszi: a ma napig olyan valódi pénzügyi különbségről van szó, ami növeli a már meglévő egyenlőtlenségeket, köztük a fizetési mérlegét.

6.5.6

Az EGSZB emellett úgy véli, hogy felül kell vizsgálni az EKB és az EU által meghatározott feltételrendszer kérdését is. Nem elfogadható, hogy rendkívül alacsony kamatra biztosítsuk a bankok likviditását anélkül, hogy bármilyen feltételt szabnánk, például az alapok elosztását illetően. Legalább egy részüket ugyanis beruházásokra kellene fordítani; miközben rendkívül kemény feltételeket szabnak az országoknak az államadósságot fedező kötvények vásárlásakor az EKB (OMT) részéről, jóllehet itt egy másik kérdésről van szó. Ezeket a feltételeket elsősorban az a tény indokolja, hogy válaszolni kell a megváltozott és gátlástalan, névtelen és felgyorsult „piac” logikájára, mely alig hasonlít egy valódi piacra (17). Az EU nem engedheti meg magának ezt a játékot: nagyfokú megszorítások és szigorúság a polgárok és a vállalkozások tekintetében a válság idején, semlegesség a befektetők/spekulánsok tekintetében, akik bankok és nemzetközi befektetési alapok mögött bújnak meg, kivéve, amikor az EKB elnöke megingathatatlanul védi az eurót a támadás legkritikusabb pillanataiban.

6.5.7

Szükséges lenne viszont, hogy az EKB fellépése a meglévő torzulások és egyensúlyhiányok csökkentése céljából méltányos módon támogathassa a különböző országok gazdaságát a már meglévő eszközökkel, egészen addig, amíg sikerül túllendülni az EU jelenlegi felhatalmazási és politikai deficitjén. Például néhány, euróövezetbe tartozó országban újra lehetne éleszteni a bankközi piacot az EKB-nál elhelyezett overnight betétekre vonatkozó negatív kamatok révén.

6.5.8

Az EGSZB-nek egyébiránt meggyőződése, hogy azonnal meg kell oldani az adósság kérdését (18), mégpedig a javaslata alapján, és hogy e cél eléréséhez elengedhetetlen az EKB és a Tanács fellépése.

6.5.9

Az EGSZB szerint az EKB valamennyi döntését átláthatóbbá kellene tenni. Például nyilvánosságra lehetne hozni az EKB Kormányzótanácsának ülésein zajló szavazások eredményeit annak érdekében, hogy növeljék a monetáris unió tagállamai nemzeti bankjainak élén álló kormányzók felelősségét. Ez arra késztetné őket, hogy döntéseiket ne a saját nemzeti gazdaságuk fejlődése alapján, hanem az euróövezet általános gazdasági feltételeinek figyelembevételével hozzák meg.

6.5.10

Egy másik probléma, amelyre érdemes lenne figyelmet fordítani, az EKB Kormányzótanácsának szavazási rendszerével kapcsolatos (19), különösen ami a tagállamok szavazati joga és pénzügyi hozzájárulásai közötti eltérést illeti. Ez a probléma már az európai stabilitási mechanizmuson belüli fizetési rendszerrel kapcsolatban is felmerült, és a jövőben is számítani lehet rá, például a bankunió keretében.

7.1

Az EGSZB véleménye szerint ökológiai-szociális beruházások által vezetett élénkítésre  (20) van szükség, mivel meggyőződése, hogy önmagában a stabilitás nem képes garantálni a fellendülést, mely egyaránt függ a vállalkozások és a fogyasztók bizalmától. Tekintettel a magánszektor korlátozott várakozásaira és a kihasználatlan kapacitásokra, a vállalkozások nem számíthatnak a jelenlegi beruházásokból származó jövőbeli nyereségekre. És ha a polgárok nem biztosak abban, hogy megtarthatják állásukat vagy hogy találhatnak munkát, inkább megtakarítanak vagy csökkentik adósságaikat, ahelyett, hogy költenének. Egy magasabb munkanélküliségi ráta csak növeli azoknak az embereknek a számát, akik nem tudnak költeni.

7.2

Ezért a vállalkozások és a polgárok bizalmának előmozdítása érdekében a fellendülést beruházásokkal kell irányítani, az amerikai New Deal példáját követve (21). Ehhez az alapvető feltételek azok, amelyeket az EBB az amszterdami speciális cselekvési program (1997) óta magáénak vall, a megbízatás pedig a kohézió és a konvergencia előmozdítására szól az egészségügy, az oktatás, a városfejlesztés, a környezetvédelem, valamint a transzeurópai hálózatok területén.

7.3

Egy olyan célról van szó, mely a globális megtakarítási többlet újbóli körforgásba állításával érhető el, ahogyan azt az 5.3. pontban kifejtettük. Egyes befektetési alapok ugyanis hosszabb távú értékesítési lehetőségeket keresnek a világ más részein keletkezett megtakarítási többlet számára. Ez kölcsönös előnyöket jelent a harmadik országok befektetői, illetve az európai gazdaság számára. Ebben az összefüggésben is kulcsfontosságú szerepet játszhatnak az Európai Beruházási Bank Csoport „testvérintézményei”, azaz az EBB és az EBA (Európai Beruházási Alap).

7.4

Ezért üdvözlendő az EBB tőkéjének megemelése. A projektkötvények (project bond) szintén fontos szerepet játszhatnak az élénkítésben. Jobb azonban eurókötvénynek (Eurobond) hívni a globális többlet uniós beruházásokhoz való felhasználását, bár a piacok valószínűleg a rövidebb „€ bond” formát fogják használni. Ismeretes néhány kormány ellenállása az eurókötvényekkel szemben, ez azonban egy téves feltételezésen alapul, ugyanis a növekedés támogatásához szükséges eurókötvényeket (Eurobond) összetévesztik az államadóssághoz kapcsolódó uniós kötvényekkel (Union bond) (22).

7.5

Az EBA mindig is hangoztatta, hogy európai kötvényeket bocsáthatna ki a hosszú távú szociális beruházások finanszírozására (23) a jelenlegi – meglehetősen alacsony – 3 milliárd eurós jegyzett tőkéjének növelése révén, anélkül, hogy szükségessé válna a Szerződések felülvizsgálata (24). Egyik nagyobb vagy az euróövezethez tartozó más állam sem építi be saját nemzeti államadósságába az EBB finanszírozását, és ugyanez kellene, hogy érvényesüljön az EBA esetében is. Az EBA által kibocsátott kötvények az EBB-ihez hasonlóan biztosíthatók a projektek finanszírozásának hozamaiból.

7.6

Termékinnováció és piacteremtés: úgy véljük egyébiránt, hogy az EU-nak kevésbé semleges politikát kellene folytatnia az innováció terén. A 70-es években az iparpolitikák kimentek a divatból, mivel a kormányok nem tudtak „előnyben részesíteni egyes piaci szereplőket” vagy „nemzeti bajnokokat”. Úgy véljük azonban, hogy jó okunk van újragondolni ezt a megközelítést (25).

7.7

Ezen túlmenően először is nem állítják azt, hogy a nem intervencionista politikák példaértékűek, hiszen a pénzügyi ágazatba történő hibás beruházásokhoz vezettek a múltban. Másodsorban az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében még inkább meghatározó kezdeményezések szükségesek. Harmadsorban a keretprogramokkal összefüggésben előterjesztett technológiai projektek túlzottan nagy részét utasítják vissza, nem érdemi okok, hanem a saját forrás hiánya miatt, ezt a problémát pedig egy kötvények kibocsátásával finanszírozott európai kockázati tőkealap igénybevételével meg lehetne oldani. Negyedsorban a feltörekvő gazdaságok egy sor nemzeti „piacvezetőt” tudtak támogatni, tiszteletreméltó eredményekkel (26).

7.8

Valamennyi tagállamnak lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy a feleslegeknek az eurókötvényekbe történő átutalásán keresztül finanszírozhassák a beruházásokat, ami makrogazdasági, társadalmi, foglalkoztatási és politikai szinten kumulatív előnyöket teremtene, alátámasztva a „több Európa” előmozdításának szükségességét, jelenleg ugyanis a választók és néhány kormány is növekvő szkepticizmussal figyeli e megközelítést.

7.9

A növekedés a stabilitás megerősítéséhez is hozzájárulhat. Azon EBB-elv alapján, amelynek értelmében a kötvényeken keresztüli finanszírozást nem kell szükségszerűen a nemzeti adóssághoz számítani, a deficitek csökkentése vagy alacsonyan tartása érdekében a fellendülést szolgáló eurókötvények finanszírozásával könnyebb lenne a nemzeti adósság csökkentése és növelni lehetne a nemzeti adóbevételeket, megőrizve egyidejűleg az alapvető szociális kiadásokat is. Ezzel összefüggésben az adatok megfelelőbb és jobb kiértékelése érdekében az országoknak és az Eurostatnak közös paramétereket és kritériumokat kellene megfogalmazniuk.

7.10

Nem vették egyébként figyelembe azt a tényt, hogy a „kiszorító hatás”(crowding out) feltétele a teljes foglalkoztatás. Tekintettel arra, hogy jelenleg a tagállamok többségében magas a munkanélküliség szintje, az EBB-EBA projektkötvények – elkülönített vagy közös – finanszírozása a magánszektor beruházásainak, a bevételeknek és a munkahelyeknek a halmozódását (crowding in) válthatja ki, a beruházásokra vonatkozó akár háromszoros multiplikátor hatással és kedvező fiskális multiplikátorokkal, mivel ezek közvetett és közvetlen adóügyi bevételeket generálnak (27).

7.11

Azoknak a nehézségeknek a fényében, amelyekkel néhány ország, elsősorban Görögország és Ciprus szembesül, az EGSZB a trojka által követelt rövid távú strukturális kiigazítások átgondolását javasolja, tekintettel ezeknek az országoknak a mindeddig alig kiaknázott, a Földközi-tenger keleti térségben lévő hatalmas kőolaj és földgáztartalékainak felfedezése miatti hosszabb távú kilátásaira (28).

8.1

Az EGSZB ezért meg van győződve arról, hogy egy időközönként megismételt, egyszerű „karbantartási” művelet az EU vonatkozásában nem elégséges. Az EU nem engedheti meg a Maastricht óta létező vákuum fennmaradását, valamint azt, hogy ne feleljen meg az euró támasztotta azon kihívásnak, amelyet a válság robbantott ki, felszínre hozva a meglévő nagy belső hiányosságokat, mindenekelőtt a demokratikus deficitet (29). Mindez újra célt ad az európai integrációnak, életben tartva Európa eszméjét.

8.2

Az EGSZB véleménye szerint csak akkor tartható fenn a közös valuta, ha konvergencia jön létre az eurózóna országainak gazdasági teljesítőképessége (performances) között, ami viszont gazdasági és politikai elkötelezettséget tesz szükségessé. Egy olyan politikai unióra van ezért szükség, amely elfogadhatóvá teszi a különbségeket és szükség esetén egy átlátható és demokratikus döntési folyamaton és az országok közötti szolidaritás új formáján keresztül az erős területektől a gyengékhez utalja a gazdagság egy részét (30).

8.3

Ez a válság újra felszínre hozza az európaiak között meglévő „régi különbségeket”. Visszatért a múltba nézés rossz szokása, életre keltve a már eltűntnek hitt szellemeket és közhelyeket, mintha a megszorítás és a hiány egy gondatlanság, és nem inkább a „mindkét oldali” kormányok hibáinak eredménye lenne. Ezért sem háríthatják a nehézségekkel küzdő országok az EU-ra (vagy Németországra) saját felelősségüket, ahogy a gazdagabb országok sem tekinthetnek el a meglévő gazdasági egyensúlyhiány miatt az euró révén, részben a többiek kárára nyert nagy haszontól. Egy új politikai és kulturális kapacitásra és az európai népek közötti párbeszédre van ezért szükségünk, vitathatatlan kölcsönös előnyökkel, ahogy azt sokkal korábban már Hölderlin (31), a német költő is ajánlotta, a görög kultúrából nyerve ihletet.

8.4

Minőségi ugrásra van szükség, integrálva nem csupán a gazdaságot, de a politikát és mindenki SZUVERENITÁSÁT is. Nem Európa megvalósítandó „modelljét”, hanem inkább az ehhez szükséges eszközöket kell megvitatni: hatékony, demokratikus és átlátható döntési eszközökre van szükség a közjó megvalósításához, az európai nép egyesítéséhez, nem pedig elválasztásához.

8.5

Ugyanezen okok miatt az EGSZB hibásnak tartja azt a kérdésfeltevést, hogy módosítani kell-e vagy sem a Szerződést. Ez nyilvánvalóan attól függ, hogy mi szükséges a GMU kiteljesedéséhez. Javaslataink nagy részét a Szerződés módosítása nélkül is meg lehet valósítani (növekedés, hiány stb.), a többi tekintetében pedig elégséges lehet a megerősített együttműködés. Ami fontos, az a megvalósítandó cél, a gazdaság, az euró és az uniós polgárok érdekében. Csak a Szerződés lehet ennek eszköze. Ezt a lehető legpontosabban el kell magyarázni a polgároknak, közvetlenül és/vagy az EP-n és a nemzeti parlamenteken keresztül bevonva őket a döntésekbe.

8.6

Az EGSZB úgy véli, hogy az eurózónának rendelkezésére állnak a saját jövőjének megtervezéséhez szükséges eszközök: a politikai integráció fokozása, a gazdaság állami irányításának csökkentése, szociális piacgazdaság, a növekedés és a foglalkoztatás fellendítéséhez és a politikai, gazdasági és szociális unió megvalósításához.

9.1

E további lépés nélkül a válság abban a formában, ahogy eddig kezelték, az eurózóna és következésképpen az EU felbomlásához vezethet. Nem lehet csupán a megszorítási és a kiadáscsökkentési, mint pl. az adósságcsökkentési politika alkalmazására szorítkozni, akkor sem, ha ezek a politikák szükségszerűek. A szolidaritás keretén belül más eszközöket (pl. keresletbővítést a hitelező országokban) is alkalmazni kell. Meg kell értetni az érdekelt országok polgáraival, hogy költségvetési többleteik mások adósságaiból származnak, valamint hogy az euróval szembeni támadások nem függenek az adósság szintjétől (32), bár az adósságot csökkenteni kell. Mindeközben a déli országok polgárainak nyomást kell gyakorolniuk kormányaikra a következők érdekében: adósságkonszolidáció és országaik költségvetésének gondosabb kezelése; a pazarlás és az adókikerülés felszámolása, adócsökkentés, illetve a növekedés, a foglalkoztatás, valamint rendszereik termelékenységének és versenyképességének fokozása, nem csupán néhány reform végrehajtásával, hanem a nagyobb szolidaritás keretén belül, valamint az EU és az EKB más típusú gazdaságpolitikájával (33).

9.2

Egyetlen ország sem lenne képes különben arra, hogy csökkentse adósságát és konszolidálja költségvetését. Ezért lazítani kell a megszorításokon és más gazdaságpolitikát kell követni, ellenkező esetben ugyanis növekedhetnek a kockázatok. E ponton segítségünkre lehet a történelem (34). Az integráció új perspektíváját kell megerősíteni, a negatív, káros és erőltetett integráció helyett a pozitív integrációét.

9.3

Figyelembe kell vennünk, hogy manapság senki sincs biztonságban Európában, mindenkit veszély fenyeget, még akkor is, ha a most kialakult helyzetet kivételesnek lehet tekinteni. Néhány országnak az euró által is támogatott gazdasági növekedése, valamint az EU intézményeinek gyengesége oda vezetett, hogy legerősebb országként Németország központi szerepet játszik Európában, gyakran a „perifériával” szemben – utóbbi elsősorban a déli országokra, de nem csak rájuk vonatkozik. „Ez aggodalmat kelt a többiekben.” (Helmut Schmidt), különösen az e szerep keltette benyomás miatt. Ezért olyan intézkedésekre van szükség, amelyek rácáfolnak erre az érzésre (35).

9.4

Az EGSZB szerint úgy tűnik, hogy napjaink Európájában túlteng az egoizmus és a nemzeti érdekek védelme, mintha az „érdekek utópiájával” szembesülnénk. A gazdasági megközelítés került az előtérbe, és háttérbe szorította azokat az értékeket, amelyek alapján megszületett Európa és amelyek létezésének sarokkövét jelentik. Egy egoista és szolidaritás nélküli Európa kerül előtérbe. Az elmúlt idők feszültségei az EU veszélyes „pszichológiai szétfoszlásának” kockázatát rejtik, ami a polgárokat és a kormányokat is fenyegeti, ennek kezeléséhez pedig az önteltség nélküli meghallgatás és konkrét válaszok nyújtása szükséges.

9.5

Útelágazáshoz értünk: az EGSZB nem érti, hogy miként lehetséges az, hogy Európának, a világ első gazdasági hatalmának késlekedései és kétségei veszélybe sodorhatják Görögországnak, az európai alapelvek szülőföldjének és egy gazdasági szempontból igencsak kicsi entitásnak (36) a jövőjét, áldozatokkal terhelve a lakosságot és a vállalatokat, anélkül, hogy ezeket egy növekedésserkentő terv – pedig a növekedés az egyedüli útja az adósságok visszafizetésének – és egy olyan terv kísérné, amely enyhítené a görög és az európai lakosság egy részének súlyos szociális gondjait. Felmerül a kérdés, hogy milyen is ez az Európa.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/18

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy ha Európa továbbra is meghatározó világgazdasági szereplő akar maradni, akkor az elkövetkező években az inkluzív környezetbarát gazdaság megvalósítása jelenti számára a legfőbb kihívást. A Rio+20 konferencián az EU síkraszállt a fenntartható fejlődés egyik formáját jelentő környezetbarát gazdaság mellett, most pedig ideje volna cselekednie. Ehhez olyan fenntartható fejlődési modell szükséges, amely a „zöld” KFI-infrastruktúrák terén kiemelten kezeli az állami beruházásokat, és megfelelően meghatározza a magánberuházóknak nyújtandó ösztönzőket. Ennek kettős célja van: egyfelől a jelenlegi recesszióból való mielőbbi kitörés érdekében ösztönözni a termelő tevékenységet, másfelől gazdasági és társadalmi téren vezető szerepet játszva megbirkózni a harmadik ipari forradalomnak beillő átalakulás kihívásaival.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a termelési és fogyasztási formák alapvető és szükséges átalakításához elengedhetetlen, hogy a civil társadalmat az inkluzív környezetbarát gazdaságra való átállás teljes folyamatába bevonják, és ennek minden szinten, de főképp ágazati és területi (európai, tagállami és regionális) szinten meg kell történnie. Minden jelentős változás ellenállást vált ki és kedvezőtlen hatásokkal jár, ezek minél hatékonyabb enyhítése érdekében az irányításba minél több szereplőt be kell vonni. Ennek a részvételnek köszönhetően fejleszthetők fenntartható módon a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok.

1.3

Az EGSZB aggodalommal jegyzi meg, hogy a gazdasági tevékenységeket drámai mértékben visszafogó és munkahelyek megszűnésével járó „költségvetési megszorító intézkedések” miatt az utóbbi években jelentősen megkurtították a környezetbarát megoldásokat ösztönző adópolitikákat. Az IMF elismerte, hogy e politikáknak a termelőtevékenységekre gyakorolt tényleges fékező hatásai messze felülmúlták az eddigi becsléseket.

1.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az inkluzív környezetbarát gazdaság fejlesztésével javulnak a munkahely-teremtési lehetőségek. „Környezetbarát munkahelyek” alatt nemcsak az új növekvő ágazatok valamelyikével kapcsolatos munkahelyeket értjük, hanem minden olyan munkahelyet, amely bármely ágazatban a termelési folyamatok „kizöldítése” révén jön létre. A környezetbarát gazdaságra való méltányos áttéréshez olyan aktív foglalkoztatási politikák kellenek, amelyek tisztességes munkahelyek létrehozását biztosítják, ideértve az aktív dolgozók szakképzését és folyamatos képzését. E növekedés kulcsa a nők és a fiatalok ezen ágazatokban való alkalmazása.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális szereplők közötti konszenzuson alapuló iparpolitika elengedhetetlen a technológiai innováció terén tett erőfeszítések összehangolásához és ahhoz, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaság kialakítása által érintett számos európai ágazatban ösztönözzük a termelési infrastruktúrák lecserélését. Ez a vállalkozások részéről is jelentős beruházásokat igényel.

1.6

Az EGSZB megítélése szerint az Uniónak minden politikájába integrálnia kellene a fenntartható fejlődési stratégia célkitűzéseit, különös tekintettel az Európa 2020 stratégiára és annak hét kiemelt kezdeményezésére. Az egyes uniós stratégiáknak összhangban kell lenniük egymással, és az európai biztosoknak egységes álláspontot kell képviselniük ebben a témában. Az Európai Bizottságnak konkrétan az Európa 2020 stratégia félidei felülvizsgálatakor meg kellene ragadnia az alkalmat arra, hogy fenntarthatóbbá tegye a stratégiát, és teljes körűen összevonja az európai fenntartható fejlődési stratégiával. Meg kell majd határozni a növekedés minőségére vonatkozó és annak nyomon követését és értékelését lehetővé tevő mutatókat, és alkalmazni kell azokat.

1.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter és az éves növekedési jelentés nagy szerepet játszhat – és kell, hogy játsszon – a fenntartható fejlesztési politikák nyomon követésének biztosításában. Az EGSZB szükségesnek tartja a környezetre káros támogatások megszüntetését, valamint országspecifikus ajánlások megfogalmazását a környezetvédelmi adók növelése, a hulladék- és vízgazdálkodás, valamint az újrahasznosítás javítása tekintetében. Ezeken a területeken a tagállamoknak ambiciózusabb és átfogóbb célokat kellene kitűzniük.

1.8

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unió 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kerete jelentős ellentmondást tartalmaz: a környezetbarát gazdaságra való átállás elősegítéséhez a legtöbb uniós támogatást nem a legtöbb szén-dioxidot kibocsátó gazdasági ágazatok (lakóépületek, energia, ipar és közlekedés) kapják. Ezek támogatását tehát jelentősen növelni kell, és garantálni kell a támogatás eredményes és hatékony felhasználását.

1.9

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja a környezetvédelmi adózás terén való előrelépést, ideértve az éghajlatváltozás elleni befektetési alapokat létrehozó vállalkozások adóügyi ösztönzését, feltéve, hogy az alapok kezelésében a munkavállalók is részt vesznek.

1.10

Az EU kereskedelmi politikájával kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy a termelésáthelyezés kockázatának elkerülése érdekében meg kellene fontolni a szén-dioxid-adóval egyenértékű vámtarifák bevezetését azokra az országokra, amelyek nem hajlandók nemzetközi kompromisszumra a kibocsátások csökkentése terén.

2.1

2011-ben az OECD és az UNEP is részletes jelentést dolgozott ki a környezetbarát gazdaságról, az ILO elindította a „környezetbarát munkahelyek” programot, és a 2012-es Rio+20 konferencia egyik fő témája is „A zöld gazdaság a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása összefüggésében” volt.

2.2

Az EU 2006-ban megújította fenntartható fejlődési stratégiáját, 2009-ben pedig útnak indította azt az energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomagot, amelynek célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 %-os csökkentése, a megújuló energiák arányának 20 %-os növelése és az energiahatékonyság 20 %-kal való javítása 2020-ig (1). 2025-ig és 2030-ig az EU-nak még komolyabb csökkentést kell elérnie. 2011-ben az Európai Bizottság elfogadta az Erőforrás-hatékony Európa kiemelt kezdeményezést (2), Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervét  (3), az Unió 2020-ig szóló, biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiáját és Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét  (4).

2.3

Az EGSZB mindig is támogatta a gazdaság környezetbaráttá tételét, mivel az hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, továbbá azt, hogy az európai és tagállami politikák kiemelten vegyék figyelembe a civil társadalomnak az inkluzív környezetbarát gazdaságra való áttérésre vonatkozó javaslatait, külön hangsúlyozva az összes társadalmi szereplő közti szoros együttműködés fontosságát. Ezért számos véleményében utalt ennek különféle szempontjaira és az Európai Bizottság egymás követő javaslataira: az EGSZB hangsúlyozta, hogy a környezetbarát gazdaság és az irányítás javítása nem választható el sem a fenntartható termelés, foglalkoztatás és fogyasztás előmozdításától, sem a nők és a férfiak közti egyensúlyra vonatkozó stratégiától, sem pedig az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós intézkedéscsomagtól.

3.1

Az inkluzív környezetbarát gazdaságnak egyensúlyt kell találnia a gazdasági jólét, az erősebb társadalmi kohézió és a jelenlegi és jövőbeli generációk jólétét biztosító természeti erőforrások hatékonyabb megőrzése és racionális felhasználása között. Célja a termelés dematerializálása, azaz a gazdasági növekedés függetlenítése a természeti erőforrások felhasználásától, a környezetszennyezéstől és a hulladéktermeléstől.

3.2

Az ILO szerint az a munkahely környezetbarát, amely fenntartható szintre csökkenti a vállalatok és gazdasági ágazatok környezeti hatásait, hozzájárul az energia-, nyersanyag- és vízfelhasználás csökkentéséhez, a gazdaság szénmentesítéséhez és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. A „zöld munkahely” fogalma aránylag gyorsan változik, mivel a „zöld” és „nem zöld” munkahelyek közti határvonal a technológiai innovációs folyamatoktól függ. Ezért nemcsak az új növekvő ágazatok valamelyikével kapcsolatos munkahelyek tartoznak ide, hanem minden olyan munkahely, amely bármely ágazatban a termelési folyamatok és a termékek „kizöldítése” révén jön létre.

3.3

A környezetbarát gazdaság fejlesztésének két fő mozgatórugója van: az egyik az éghajlatváltozás elleni politikákból kiinduló ösztönzés, a másik a feltörekvő országok közötti egyre élesebb verseny az egyre szűkösebb és drágább erőforrások birtoklásáért.

3.4

A környezetbarát gazdaság nem pusztán az újonnan fejlődő és más hagyományos ágazatok közötti ágazati kiigazítást jelenti (az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé mutató technológiai fejlődésből eredően). Magában foglalja a termelés és a fogyasztás ökológiai korszerűsítését is annak érdekében, hogy növekedjen a vállalkozások hozzáadott értéke és környezeti fenntarthatósága – gondolhatunk itt az erőforrás-megőrzésre, az energiahatékonyságra és a munkaszervezésre, de a munkavállalók és a vállalat közötti kapcsolatokra is – a különböző tényezők termelékenyégének növelése céljából.

3.5

Az utóbbi években nyilvánvalóvá váltak bolygónk kapacitásának korlátai, mind a növekvő kereslet mellett rendelkezésre álló természeti erőforrások, mind pedig a Föld hulladékbefogadó és szennyezéstűrő képessége szempontjából.

3.6

Nem feledkezhetünk meg az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt hatásairól: a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válása, az ózon és szálló por koncentrációjának növekedése, a magasabb hőmérséklet miatti erősebb toxicitásuk, valamint korábban már felszámolt fertőző betegségek újbóli megjelenése Európában.

3.7

A főbb fejlett országok és számos feltörekvő gazdaság termelési, közlekedési és energiaszerkezetének az elkövetkező években történő átalakítása alapvetően a magas szén-dioxid-kibocsátású gazdaságról egy olyan új, alacsony CO2-kibocsátású gazdaságra való átállást jelenti, ahol az energiatermelésben a fő hangsúly a megújuló, tiszta, azaz olyan energiaforrásokon lesz, amelyek nem bocsátanak ki sem üvegházhatású gázokat, sem más veszélyes anyagokat.

3.8

A termelésnek ez a gyökeres átalakítása, amelyet egyesek harmadik ipari forradalomnak neveznek, nem lesz semleges a nemzetközi versenyképesség szempontjából, különösen azon országok számára – és az uniós tagállamok többsége ide tartozik –, amelyek nettó energia- és nyersanyagimportőrök. Ezért már 2009 óta számos OECD-ország kormánya ambiciózus élénkítési terveket léptetett életbe, amelyekben alapvető szerepe van a környezetbarát infrastruktúra- és KFI-beruházásoknak. Ezzel kettős céljuk volt: a jelenlegi recesszióból való mielőbbi kitörés érdekében ösztönözni a termelő tevékenységet, és vezető szerepet játszani a folyamatban lévő termelési szerkezetváltás során.

3.9

Ennek ellenére számos tagállamban e tervek pénzügyi forrásait, akárcsak az uniós költségvetést, jelentősen csökkentették, többek között a „költségvetési megszorító” intézkedések keretében. Az IMF vezető közgazdásza elismerte, hogy e politikáknak a termelőtevékenységet visszafogó hatásai jelentősen meghaladják az eddigi becsléseket; egy 28 országban elvégzett tanulmány szerint a 2008-ban kezdődött válság óta a költségvetési multiplikátor 0,8 és 1,7 között van (5).

3.10

A zöld gazdaság iránti lendület ilyen lelassulása komoly problémákat okozhat számos uniós országnak, hiszen manapság jóval kisebb és dinamikusabban változó a fejlett és a feltörekvő országok közötti technológiai különbség. Egyáltalán nem biztos, hogy összességében Európa lesz az alacsony szén-dioxid-kibocsátással rendelkező fejlett ipari országok éllovasa. Ez pedig komoly feszültségeket okozhat hosszú távon az EU-ban, mivel kétségbe vonhatja azt, hogy sikerül-e gazdaságilag fejlettebb, nagyobb társadalmi kohézióval bíró és környezeti szempontból fenntarthatóbb társadalmat létrehozni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy számos egyértelmű jövőképpel bíró ágazatban az EU a technológia és a termelés szempontjából piacvezető pozíciót tölt be.

3.11

A zöld gazdaságra való átállással, illetve a szükséges beruházásokkal és ösztönzéssel nagyobb eséllyel lehet majd munkahelyeket teremteni Európában. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni a jelenlegi termelőtevékenységekről, melyek manapság az uniós tagállamok gazdaságának alapját jelentik. Sok olyan munkahelyből zöld állás lesz, amely jelenleg nagyon környezetszennyezőnek ítélt iparágban található. Ehhez az kell, hogy több intézkedést hozzanak az energiahatékonyság növelése, illetve a nyersanyag-felhasználás és a környezetszennyezés csökkentése érdekében. Néhány példa erre: azok a vállalatok, amelyek a közúti közlekedésben elektromos és hibrid járműveket gyártanak általánosságban, illetve a tömegközlekedés számára is; a nagysebességű vasútpályák kiépítésében részt vevő vállalatok, az ilyen vasutak ugyanis komoly egy főre eső energiamegtakarítást jelentenek a légi közlekedéshez vagy a hagyományos vasúthoz képest; az energiafelhasználás szempontjából gyenge hatékonyságú lakóépületek korszerűsítésével foglalkozó építőipari vállalatok. Minderre úgy kell sort keríteni, hogy kiépítik és meg is erősítik a szociális párbeszédet, a társadalmi egyeztetést és a kollektív tárgyalásokat, méghozzá úgy, hogy kedvező végeredményt kapjunk a munkahelyek (minősége és mennyisége) és az egyenlőség (a munkafeltételekben és a fizetésekben) szempontjából. Ugyanakkor csak nyolc uniós tagállamban létezik hivatalos meghatározás a zöld munkahelyekről. Így az eltérő meghatározások és módszerek alapján különböző becslések látnak napvilágot.

4.1

Ennek a harmadik ipari forradalomnak az az egyik teljesen új vonása, hogy magas fejlettségi szintet értek el a termelőerők, a civil társadalom nagyon szorosan nyomon követi a fenntarthatóság és a környezetvédelem kérdéseit, és nyomást is gyakorol ezekben a témákban. Európában a környezetvédelmi szervezetek, a fogyasztóvédelmi szervezetek, a szakszervezetek, a vállalkozói szervezetek és a többi civil szereplő meghatározó szerepe garanciát jelent arra, hogy az előttünk álló változások nyomán olyan gazdaság jön majd létre, amely egy jobban irányítható, fenntarthatóbb, szociálisabb és környezettudatosabb fejlődés szolgálatában áll. A korábbi ipari forradalmakban ez elképzelhetetlen lett volna, akkor és ott az egyes kisvállalati döntések határozták meg a technológiai és termelési irányváltást.

4.2

Az ILO a 2009 júniusában elfogadott Globális paktum a tisztességes munkáért dokumentumban leszögezte, hogy „a szociális párbeszéd elengedhetetlen mechanizmus a nemzeti prioritásokhoz igazított politikák alakításában. Fontos alapot jelent ahhoz, hogy a munkavállalókat és a munkaadókat megnyerjük a kormányokkal közös munkának, amely nélkülözhetetlen a válság leküzdéséhez és a fenntartható fellendüléshez.” A szociális szereplők közötti konszenzuson alapuló iparpolitika elengedhetetlen a technológiai innováció terén tett erőfeszítések összehangolásához és ahhoz, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékonyabb európai gazdaságra való átállás által érintett számos európai ágazatban ösztönözzük a termelési infrastruktúrák lecserélését.

4.3

A technológiai innováció a zöld gazdaság szerves részét képezi. Ezért a gazdaság környezetbarátabbá tételét elősegítő ágazatoknak, vállalatoknak és technológiáknak nagyobb finanszírozási támogatást kellene nyújtani (köz- és magánforrásból egyaránt), hiszen ezek erősítik az európai gazdaság globális versenyképességét. Ezzel kapcsolatban a Deutsche Bank az éghajlatváltozás kapcsán az alábbi ágazatokat minősítette kiemeltnek (azzal a céllal, hogy iránymutatást adjon a magánberuházásoknak):

4.4

Kiemelt figyelmet kell szentelni azoknak a nehézségeknek, melyekbe a kkv-k ütköznek, amikor a környezetbarát innovációkhoz szükséges beruházásokhoz meg akarják szerezni a megfelelő mértékű finanszírozást.

4.5

Ahhoz, hogy az innováció valóban javítsa a versenyképességet, az üzleti modellben figyelembe kell venni a munkavállalók közreműködését ösztönző gyakorlatokat. Látni kell, hogy a munkaerő részvétele a munkaszervezésben és az üzleti tervezésben olyan tényezőnek számít, amely egyértelműen kedvez az innovációnak és serkenti a termelés hatékonyságát. Ehhez modernizálni kell a munkakapcsolatok és a kollektív tárgyalások rendszerét, illetve azok kapcsolódását a vállalatirányításhoz.

4.6

A munkavállalók részvétele a vállalati folyamatokban az egyik alapvető eleme annak, hogy Európa számos ágazatban technológiai szempontból vezető szerepet tölthessen be és megtarthassa exportkapacitását. Nem szabad csak a megtermelt javak elosztásának szempontjából tekinteni a munkavállalókra, mivel – ahogy azt sok vállalat már felismerte (6) – a munkavállalói részvétel önmagában meghatározó eleme a javak megtermelésének. Az innovációval kapcsolatos nehézségek nagymértékben és alapvetően az olyan merev szervezeti struktúrákból adódnak, amelyekben a munkavállalóra csupán eszközként tekintenek.

5.1

A Rio+20 konferencián az EU egy olyan inkluzív zöld gazdaság mellett szállt síkra, amely lehetővé teszi a fenntartható fejlődés irányába történő előrelépést. Az Európai Bizottság célja, hogy elősegítse a fenntartható és inkluzív növekedést, és hogy a Rio+20-szal kapcsolatos nyomonkövetési intézkedései középpontjába a gazdaság környezetbarátabbá tétele kerüljön. Elengedhetetlen, hogy a civil társadalom részt vehessen ebben a folyamatban, ezért a kormányoknak fejleszteniük kell a szociális párbeszédet.

5.2

Az erőforrás-hatékony Európa kiemelt kezdeményezés és az erőforrás-hatékony Európa menetrend végrehajtására az Európai Bizottság 2012-ben létrehozta az Európai Erőforrás-hatékonysági Platformot (EREP), amely 2013-ban félidei jelentést, 2014-ben pedig zárójelentést fog készíteni az erőforrások felhasználásának hatékonyságáról, illetve javaslatokat dolgoz majd ki a zöld gazdaságra való áttérésre az alábbi területekre vonatkozóan: „Keretfeltételek a megújuló energiaforrásokba irányuló beruházásokhoz”, „Célok kitűzése és az elért eredmények mérése” (ezzel kapcsolatban létre kell hozni egy megbízható rendszert a GDP-n túlmutató mutatókkal, amelyek jelzik, hogy az érintett ágazatokban, illetve a társadalom egészében milyen eredményeket sikerült elérni ezen politikák terén [nagyobb versenyképesség, a munkavállalók munkafeltételeinek javulása, a hulladék újrahasznosításának aránya, energiahatékonyság és erőforrás-felhasználás, a megújuló energiaforrások részaránya, a környezetszennyezés csökkentése]), valamint „Körkörös gazdaság/a gazdaság környezetbarátabbá tétele”.

5.3

Különösen fontos, hogy eredményeket érjünk el a környezetvédelmi adó, illetve a fosszilis üzemanyagok sok tagállamban magas támogatásának csökkentése terén, ugyanis sok termék és szolgáltatás ára nem tükrözi helyesen az összes termelési költséget, mivel nem számítják bele ezekbe a szennyezéssel járó kiadásokat. Az önkéntes környezetvédelmi címkézés intézkedései nem bizonyultak elegendőnek, különösen a jelenlegi válságban, amelyben nő azoknak a fogyasztóknak a száma, akik számára a termék ára a fontos, nem pedig az, hogy az mennyire környezetbarát. Ahhoz, hogy a környezetvédelmi adózás politikája terén széles körű társadalmi konszenzust sikerüljön elérni, figyelembe kell venni, hogy a politika milyen hatásokkal jár a vállalatok versenyképességére, illetve milyen szociális következményei vannak az emberekre nézve (ezt újabban energiaszegénységnek is nevezik), és kiegészítő politikákat kell kidolgozni a hatások enyhítésére (ipari, kereskedelmi és a legrosszabb szociális helyzetben levő csoportok támogatására szolgáló politikákat). Adóügyi ösztönzőkre is szükség van ahhoz, hogy a vállalatok a nyereségüket visszaforgassák a szén-dioxid-kibocsátás és más káros környezeti hatások csökkentését szolgáló intézkedésekbe (éghajlatváltozás elleni befektetési alapok révén). Fontos, hogy ezt a vállalatokon belül egyeztessék a munkavállalókkal is.

5.4

Az Európai Bizottság elfogadta a hetedik környezetvédelmi cselekvési programra vonatkozó javaslatát, amely meghatározza, hogy a környezetvédelmi politika hogyan járul hozzá a zöld gazdaságra történő átmenethez. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak el kell még fogadnia ezt a programot; az EGSZB pedig egy külön véleményt dolgozott ki a témában. (7) Az EU 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kerete viszont komoly ellentmondást tartalmaz: az uniós pénzeszközök jelentős részét nem azokba a gazdasági ágazatokba irányítják, amelyek a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátásért felelősek (lakásépítés, energiaügy, ipar és közlekedés).

5.5

Az EU kereskedelempolitikája kapcsán megjegyzendő, hogy a termelésáthelyezés kockázatának visszaszorítása érdekében a kibocsátásokra kivetett adók növelése miatt hasonló díjakat kell megszabni az olyan országok számára, amelyek nem fogadják el a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó nemzetközi egyezményeket. Bár a szén-dioxid-adók akadályozzák a szabad kereskedelmet, a nemzetközi közösség már elfogadta ezeket más esetekben. Erre példa az ózonréteg védelméről szóló Montreáli Egyezmény, amely a betartatása érdekében lehetőséget teremt kereskedelmi megszorítások kiszabására, hiszen a szabad kereskedelem nem lehet öncélú: az a lényege, hogy fenntartható módon segítse a jólét megteremtését. Egyértelmű, hogy fontosabb megelőzni egy éghajlatváltozásból eredő világméretű katasztrófát, mint nyitva hagyni a világpiacokat a nagy üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó termékek előtt.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/23

1.1

Az Európai Bizottság közleménye jelentős hozzájárulás az EU-t érintő olyannyira szükséges vita megindításához, valamint komoly előrelépés a GMU-val kapcsolatos múltbéli módszerekhez és tartalmakhoz képest. Emellett először ad útmutatást az Unió nemzetközi szerepével és politikai jövőjével kapcsolatban Az EGSZB ezért pozitívan értékeli a javaslatot, amely történelmi fordulópontot jelenthet akkor, ha a Tanácsnak 20 év várakozást követően meglesz a bátorsága és akarata ahhoz, hogy a megjelölt célkitűzések eléréséhez szükséges rendelkezéseket elfogadja és hatályba léptesse, valamint záros határidőn belül végre is hajtsa a javaslatot.

1.2

A 2011–2012 során hozott döntésekkel ugyanis az Európai Tanács az európai kormányzás jelentős és részletes reformját kezdte meg a makrogazdasági egyensúlytalanságok felügyelete, a költségvetési szabályok szigorítása, valamint az euróövezeti országok gazdaságpolitikáinak az összehangolása terén. A nehéz helyzetben lévő államok államkötvényeinek „feltételes, de nem korlátlan” felvásárlására irányuló, az EBK által nemrégiben elhatározott nem konvencionális beavatkozások, a szigorú és pártatlan prudenciális felügyelet biztosítására, valamint az államok és bankok közötti kapcsolat felbontására hivatott egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása, illetve a bankok felszámolására vonatkozó szabályok képezik a GMU stabilitásának biztosításához szükséges eszközöket.

1.3

Az EGSZB egyetért az európai bizottsági közleményben felvázolt és az Európai Tanács elnöke, Hermann van Rompuy által nemrégiben megerősített (A valódi gazdasági és monetáris unió felé címet viselő) stratégiával, mely az euróövezet megerősítését célozza, ugyanakkor úgy véli, hogy az nem biztosítja kellő mértékben a tagállamok, a polgárok és a vállalatok számára a GMU előnyeinek teljes kiaknázását, amint erre az elmúlt tíz év eseményei is rámutattak. A Tanács a Maastrichti Szerződésből kifolyólag olyan politikai hatáskörökkel rendelkezik, amelyek szűk korlátok közé szorították a fenti szerződésből fakadó GMU-t. Az Európai Bizottság ezért állt most elő a „Valódi, szoros gazdasági és monetáris unió” tervezetével.

1.4

A GMU megszilárdításához és az euróövezetbeli országok gazdasági és foglalkoztatási növekedésének biztosításához azonnali, egyidejű – és nem közép- vagy hosszú távú – hatékonyabb fellépésekre, így a Tanács által végrehajtandó növekedési tervre és erőteljesebb gazdaságintegrációs mechanizmusokra van szükség. A makro- és mikrogazdasági szakpolitikák elegye szükséges, valamint a szilárd elkötelezettség, a szolidaritás, a bizalom és a közös hovatartozás érzése a tagállamok között, illetve az EU irányába, nem elfeledkezvén arról, hogy a vita tárgyát képező intézkedések elsődleges célja mindenki jóléte kell, hogy legyen.

1.5

Bár hangot ad a közleménnyel kapcsolatos kedvező véleményének, az EGSZB rámutat arra, hogy még abban az esetben is, ha teljes egészében működésbe lépnének a benne foglaltak, áttörő hatást nehezen lehetne elérni különösen a döntési mechanizmus kérdésében, mivel hiányzik az euró számára otthont teremtő politikai unióra vonatkozó konkrét javaslat. Ugyanez érvényes az adósságra, az aszimmetrikus sokkokon való felülemelkedésre, a növekedésre, a versenyképességre és a (szisztematikus hatásvizsgálatnak alávetendő) foglalkoztatásra nézve. Mindezek a korlátok jellemzik a jelenlegi helyzetet.

1.6

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a jelenlegi európai bizottsági javaslatok nagy részével kapcsolatban már dolgozott ki véleményeket és felmutatott megoldásokat is, különösen a GMU és az EKB határaira, valamint a növekedésre és az államadóságra vonatkozóan. (1) Az Európai Bizottság és a Tanács által ez idáig megtett előrelépések jó alapot teremtenek a fenti területen végzett munka folytatásához. Az EGSZB ezért kedvezően értékeli azt, hogy az Európai Bizottság rászánta magát jövőbeli iránymutatások megfogalmazására e témában, valamint reméli, hogy ez a Tanács számára megfelelő alkalom lesz az adósággal és a növekedéssel kapcsolatos konkrét intézkedések gyors meghozatalára, ami valóságos minőségi ugráshoz fog vezetni.

1.7

A közleményben szereplő legutóbbi uniós döntések ugyanis – ha csak részlegesen is, de – kielégítik a makrogazdasági keretet, ezzel szemben a mikrogazdasági szintű, a termelői ágazatokat érintő javaslatok nem tűnnek elégségesnek, noha egyedül ez utóbbiak képesek a növekedés újraindítására. Az európai bizottsági dokumentum vitát próbál indítani a GMU-ról, ez a kérdéskör pedig jócskán túlmutat az államháztartások konszolidálásán és a makrogazdasági szakpolitikákon. Mikrogazdasági szakpolitikákra is szükség volna, amilyen például egy valódi ipari paktum (industrial compact) lenne.

1.8

Az európai bizottsági javaslat emellett nagyobb egyetértésre találna, ha a GMU stabilizálásához és működőképessé tételéhez szükséges intézkedések végrehajtásához rendelt különböző határidők kijelölése során egyértelműbben utalna arra, hogy a fenti célkitűzést támogató európai szakpolitikák folytatására van szükség, valamint meghatározná a megvalósításra szánt intézkedési területeket, illetve az európai közkiadások ésszerűsítése és hatékonyabbá tétele céljából bevezetendő újításokat.

1.9

Az Európai Bizottság hozzájárulhat és kötelessége is hozzájárulnia a nemzeti termelési és közigazgatási rendszerek versenyképességének növeléséhez elengedhetetlen reformok végrehajtásához, amennyiben az egységes piaccal, a strukturális alapok kezelésével és a főbb közös szakpolitikákkal kapcsolatban innovatív beavatkozási módszereket és kritériumokat fogad el. Emellett ihletet nyerhetne az EKB által bevezetett újításokból is, és – amint azt az EGSZB már többször leszögezte – ugyanilyen jelentőségű módosításokat kellene javasolnia az EU legsebezhetőbb területeit, régióit és ágazatait leginkább érintő európai szakpolitikák végrehajtásához.

1.10

Az EKB-val kapcsolatban teljes mértékben ki kell domborítani a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában álló oldalait, valamint végső hitelezői szerepét. Az euróövezet országainak abbéli szándéka, hogy ez irányba mozduljanak el, hozzájárulna az EKB-ba és az euróba vetett bizalom megszilárdításához, valamint a spekulációs támadások elleni védekezéshez, különösen a legnagyobb költségvetési nehézségekkel küzdő országok vonatkozásában.

1.11

Az euró stabilitását nem lehet pusztán az EKB-ra és a közös monetáris politikára bízni úgy, hogy közben a tagállamok teljes önállóságot élveznek fiskális és költségvetési politikáik alakításához. Az EGSZB szerint az euróövezet egységes költségvetésének jövőbeli perspektívájából a költségvetési uniót nem szabad – a közleményben előirányzottak szerint – hosszú távra halasztani, hanem az a közös pénzzel és az egységes bankfelügyelettel együtt a GMU stabilitásának rövid és középtávon történő eléréséhez szükséges másik pillért kell, hogy képezze, amennyiben így biztosítékot nyújt a piacoknak az európai terv koherenciája felől.

1.12

Az intézményi javaslatok tekintetében az Európai Bizottság jelentős erőfeszítést tesz. Az EGSZB hasznosnak tartja azt, hogy az intézményi kérdés végre napirendre kerül, amely – a politikai Uniót is beleértve – innovatív javaslatainak az alapja. Minden egészében új javaslatról van szó. Ugyanakkor úgy véli, hogy a javaslatok nagy része a jelenlegi keret szerinti megközelítést tükrözi, igen korlátozott előrehaladással, és így nem is alkalmasak a problémák megoldására, hacsak a Tanács – a fenti javaslatokat csupán a cselekvésre való buzdításként értelmezve – nem lép még tovább.

1.13

Lehetséges, hogy ez újabb köztes lépést jelentene, az EGSZB azonban – melynek e folyamat szerves részének kellene lennie – az eddig jóváhagyott javaslatok alapján úgy véli, hogy már nincs idő részleges lépések megtételére egyes témákban, hanem minőségi ugrásra van szükség mind a szakpolitikák tartalmában, mind az ezek megvalósításához szükséges döntéshozatali folyamatban. Ideje felhagyni az önáltatással: ne ismételgessük tovább, hogy „valódi” politikára, „valódi” GMU-ra, „valódi” politikai unióra stb. van szükség. Határozottabb és gyorsabb cselekvésre van most szükség, egyrészt az EU nagy részét markában tartó recesszió megfékezése érdekében, másrészt pedig a már jó ideje függőben hagyott és a nemzetközi pénzügyi válság által robbanékony állapotba hozott megoldatlan kérdések megválaszolása érdekében.

1.14

Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, hogy az európai bizottsági javaslatokat kiindulópontnak tekintve lépjen fel bátrabban és világosabban az elért megállapodások tiszteletben tartása, valamint a jóváhagyandó és végrehajtandó javaslatok benyújtásával kapcsolatos felelősségek vonatkozásában, különösen úgy, hogy – a Szerződés módosítását is előirányozva – a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikától kezdve minden kérdéskörre kiterjeszti a többségi szavazás intézményét.

1.15

Az EGSZB javaslatainak összefoglalása

1.15.1

A valódi GMU létrehozása érdekében az EGSZB szerint a következőkre van azonnal (a Szerződés módosítása nélkül) szükség:

1.15.2

Közép- és/vagy hosszú távon a Szerződés esetleges módosításai révén a következőkre lesz szükség:

2.1

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy napjaink egyik legösszetettebb kérdéskörét tárgyaljuk. Európa a szorosabb integráció új szakaszába lép, ami számos bátor lépés megtételét teszi szükségessé. Az EGSZB határozottan üdvözli a GMU jövőjéről szóló vita megindítását, amennyiben azt fentiekhez vezető első lépésként értékeli, és rámutat arra, hogy a GMU makrogazdasági valósága mikrogazdasági döntésekből ered. Ezért a makro- és mikrogazdasági politikákat ugyanazon általános célok szolgálatába kell állítani.

2.2

Az Európai Uniós működéséről szóló szerződés 9. cikke a 151. és 153. cikkel kiegészülve leszögezi, hogy politikái és fellépései végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a magas foglalkoztatási szint elősegítésével, az élet- és munkakörülmények javításával, valamint a kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos kívánalmakat. Az EGSZB megdöbbenéssel látja, hogy a vizsgált közlemény ezen feltételek egyikét sem veszi számba a „Valódi, szoros gazdasági és monetáris unió” célkitűzései között. Amellett, hogy e célkitűzések egyértelmű nevesítését kéri, az EGSZB szükségesnek tartja a gazdasági és pénzügyi szakpolitikák által a szociális helyzetekre és a munkaerőpiacra gyakorolt hatás fokozott nyomon követésének (hatástanulmányok formájában történő) biztosítását, valamint indokoltnak tartja a fenti politikák által esetlegesen kiváltott kedvezőtlen gazdasági és szociális következmények kiküszöbölésére irányuló intézkedések kidolgozását.

2.3

A stabilabb és hitelesebb GMU-ra irányuló európai bizottsági javaslatok egyike sem valósulhat meg ténylegesen (sem rövid, sem közép- vagy hosszú távon), ha a tagállamok és különösen a gazdasági és pénzügyi válságtól leginkább sújtott országok nem állnak ismét növekedési pályára, ha nem oldják meg a foglalkoztatás és a különösen a fiatalok körében erőteljesen növekvő munkanélküliség problémáit, illetve nem csökkentik a tagállamok között fennálló különbségeket. De akkor sem fog mindebből semmi megvalósulni, ha a Tanács és az eurócsoport nem teszi magáévá a GMU kiteljesítéséhez szükséges, már 20 éve várt reformok előmozdítására irányuló európai bizottsági javaslatokat, valamint ha a tagállamok nem kötelezik el magukat teljesen amellett, hogy tagállami szuverenitásuk egy részét a cél érdekében szükséges módon közös kezelésbe vegyék.

2.4

Az Európai Bizottság legfőbb igyekezete továbbra is arra irányul, hogy a tagállamok gazdaságpolitikáit a költségvetési politikák és a felügyeleti rendszerek konvergenciájának megerősítésére szolgáló intézkedések és eszközök összehangolt együttesén keresztül koordinálja, ez pedig enyhíti azon legeladósodottabb országok problémáit, amelyek számára nehézséget jelent az államadósság finanszírozása, valamint az adósságcsökkentést és az adósság fenntarthatóságát célzó, az Európai Bizottság által javasolt és nemrégiben a tagállamok által is jóváhagyott szigorú költségvetési tervek (fiscal compact) tiszteletben tartása. A polgárok és a piacok bizalmának visszanyerése érdekében azonban a nemzeti szinten elindított intézkedéseknek közös, európai logika szerint kell továbbhaladniuk, konkrét és jótékony hatást kell kifejteniük a polgárok és a vállalatok számára, ezért pedig nemzeti szinten jobb koherenciát kell megvalósítani a makro-és mikrogazdasági (a fiatalokra, a munkaerőpiacra, a társadalombiztosításra stb. vonatkozó) politikák között.

2.5

Az euróövezet tagállamainak jelentős része már ötödik éve negatív növekedési pályán van, az elkövetkező évekre vonatkozó előrejelzések pedig igen csekély javulást ígérnek a főbb mikrogazdasági változókkal kapcsolatban. A GMU megerősítését célzó európai bizottsági javaslatoknak egyéb megfigyelésekkel és/vagy intézkedésekkel kell párosulniuk ahhoz, hogy hitelesek legyenek és egy olyan széles körben és közösen folytatott vita tárgyát képezhessék a GMU jövőjével kapcsolatban, amely nem csupán a szakértőkre tartozik, hanem a teljes európai civil társadalomra.

2.6

Az euróövezet országainak – az EU-val szembeni kötelezettségvállalásaiknak megfelelően – az elkövetkező években is folytatniuk kell szigorú költségvetési politikájukat, melyet főként a nemzeti költségvetések struktúrájának akár a kiadások felől, akár az államháztartási bevételek felől történő ésszerűsítésére irányuló reformokon keresztül lehet biztosítani, megfelelő figyelmet fordítva a javak igazságos elosztására és a költségvetési multuiplikátorok hatásaira is. Ezáltal a költségvetési egyensúly szempontjából semleges hatású hatékonyságnövekedést lehetne elérni a gazdasági növekedés és a szociális jólét számára alapvető kiadási tételek, így az egészségügyi, társadalombiztosítási, oktatási, kutatási és innovációs kiadások lefaragása nélkül. (2)

2.7

Ezekhez a nemzeti szintű fellépésekhez azonban párosulniuk kell a gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és a beruházások újraindításához szükséges európai szintű intézkedéseknek is, így például javítani kell a nemzeti munkaerőpiacok működését ahhoz, hogy többek között a makrogazdasági párbeszéden keresztül integrálódhassanak az euróövezetbe; (3) az államadósság részbeni megosztása a spekuláció megfékezése érdekében; európai kötvényeknek az EBB és az EBA részéről történő kiadása a növekedés finanszírozása és a globális megtakarítási többletek Európába való vonzása érdekében; (4) lehetőség arra, hogy a kedvező öngerjesztő ciklus beindításához szükséges egyes strukturális beruházásokat kizárják az államadósságból; végül pedig az iparpolitikának szentelt fokozott figyelem mind a nemzeti kormányok részéről, mind pedig az európai szintű politikai döntéshozók részéről.

2.8

E politikák végrehajtásának felelőssége ugyan a tagországok kormányait terheli, az Európai Bizottságnak azonban intézményi előjogai és az általa kezelt uniós költségvetés forrásai keretében biztosítania kell a megvalósítást, hozzájárulva ezáltal a továbbra is fennálló egyenlőtlenségek és regionális különbségek csökkentéséhez.

2.9

Az EGSZB emellett úgy véli, hogy az Európai Bizottság elemzése a GMU történelmi vonatkozásairól nem tárgyalja azokat a tényleges gazdasági és politikai hiányosságokat, amelyek megvoltak az euró születésekor, és amelyek az eurót és az EU-t sújtó válság fő okai. Legalábbis furcsának tűnik, hogy egy GMU-ról szóló elemzés nem tartalmaz semmilyen utalást vagy értékelést a maastrichti kritériumokra, a monetáris politika „egyediségére” vagy az országok közötti gazdasági aszimmetriákra vonatkozóan. Nem tartható fenn az a gondolat sem, hogy a 2008-as válságért kizárólag az adósság és nem pedig az EU és a nemzeti kormányok politikai gyengesége „okolható”, különös tekintettel arra, hogy a tagállamok a GMU elindításától kezdve következetesen visszautasították, hogy vita induljon a fiskális és a költségvetési politika összehangolásáról.

2.10

Sürgető szükség lenne egy gazdasági unió, illetve az EU gazdasági kormánya létrehozására (a bankunióval egyidejűleg vagy azt megelőzően stb.), és az Európai Bizottság közleménye lefekteti ehhez az alapokat.

3.1

Rövid távra szólóan hét javaslat kerül előterjesztésre, amelyek közül néhány már ismert, mivel a közelmúltban az EU által jóváhagyott intézkedésekre utal: ezek az európai szemeszter, a „hatos csomag”-hoz és a „kettes csomag”-hoz kapcsolódó jogszabályok és az EKB-ra bízott bankfelügyelet. Ezek mind fontos lépések, amelyek maradéktalan végrehajtását a vonatkozó európai szabályozással és a Tanács által jóváhagyott országspecifikus ajánlásokkal összhangban kell végezni. Az Európai Bizottság azon javaslatai, amelyeket az EGSZB a legérdekesebbeknek tart, a következők:

3.1.1

Az első az egységes felügyeleti mechanizmust követően az egységes elszámolási mechanizmus bevezetése a bajba jutott bankok problémáinak megoldására. A leginnovatívabb szempont itt az, hogy a szanálási költségeket a részvényesek és a hitelezők viseljék, a „szerkezetátalakítási folyamat finanszírozásához szükséges minden pótlólagos forrást” magának a bankszektornak kell biztosítania, és már nem az adófizetőknek. (5)

3.1.2

A második egy „Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz” bevezetésére vonatkozik a strukturális reformok megvalósításának támogatására az euróövezet országaiban. A javaslat rendkívül részletesen írja le (a közlemény I. Melléklete) a követendő utat az eszközt életre keltő megállapodások végrehajtására és betartására vonatkozóan. A részvétel aránya és annak a pénzügyi támogatásnak a mértéke, amelyben a tagországok részesülhetnek, meghatározatlan marad. Mindkét elem meghatározó az eszköz fenntarthatóságának biztosítása szempontjából, még akkor is, ha az Európai Bizottság részletesebb javaslatot kíván ismertetni a végrehajtási rendelkezésekről (a közlemény 25. oldala). Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen eszköznek meg kell előznie, vagy legalábbis ki kell egészítenie a strukturális reformokat a kedvezőtlen hatások mérséklése érdekében. Ezen túlmenően az EGSZB kiemeli, hogy a „Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz” csak akkor lehet hatékony, ha lépésről lépésre, a nemzeti szinten megkezdett cselekvésekkel és intézkedésekkel összehangolva alkalmazzák.

3.1.3

Ezen túlmenően a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslat azok megbüntetésének tűnik, akik nem tartják tiszteletben a „tagállamok és az Európai Bizottság közötti paktumot”, nem pedig ösztönzésnek az európai szinten meghatározott politikák végrehajtására. A tagállamoktól megkövetelt szigorú makrogazdasági feltételeknek ki kellene egészülniük egy a különösen a fiatalok számára új foglalkoztatási lehetőségeket kínáló növekedési és fejlesztési tervvel, mely a szociális partnerek és a civil társadalom aktív részvételével kerül kidolgozásra.

3.1.4

Az EU és az euró meghatározóbb szerepe a nemzetközi monetáris testületek irányításában és az euró külső képviseletével kapcsolatos kapacitás erősítése az egyik legfontosabb szempont, amelyet az Európai Bizottság felvet, de az EGSZB számos véleményében is szerepelt, hogy nagyobb súllyal és döntéshozatali erővel kellene felruházni az EU-t és a közös valutát a nemzetközi monetáris irányítás keretében. Az Európai Bizottság azonban nem tér ki azokra a nehézségekre, amelyeket a javaslat az euróövezeten belül és kívül jelent, figyelembe véve az amerikai (valamint angol) adminisztráció kifejezetten kedvezőtlen hozzáállását az euró súlyának növekedéséhez (és ennek megfelelően a dollár súlyának csökkenéséhez), valamint az euróövezet országai között még mindig meglévő különbségeket a konkrét gazdasági és politikai érdekek védelmével kapcsolatban az IMF támogatásában részesülő számos fejlődő országban.

3.2

Középtávon a javaslatok főként egy az erkölcsi kockázat korlátozása érdekében szigorú feltételekhez kötött adósságtörlesztési alap létrehozására, illetve egy új állampapír (eurókincstárjegyek) euróövezetben történő bevezetésére vonatkoznak. Ezek a javaslatok már régóta részét képezik a főbb uniós intézmények és a tagállamok közötti vitának. Az EGSZB is több ízben kiemelte véleményeiben, hogy európai kötvényekre van szükség az adósság részbeni kölcsönössé tételéhez (uniós kötvény), mely kiegészítő eszköz az euróövezetben megkönnyíti majd a leginkább eladósodott országok számára az államadósság finanszírozását, illetve az adósságszolgálat költségeinek csökkentését. (6)

3.2.1

Jóllehet elismeri a Német Gazdasági Szakértők Tanácsa által tett, az európai bizottsági dokumentumba is átvett javaslat érdemeit, az EGSZB mégis jobban szerette volna, ha az Európai Bizottság saját javaslattal áll elő, és/vagy utal az EGSZB vagy az uniós gazdasági miniszterek, illetve mások által korábban megfogalmazott javaslatokra.

3.2.2

Mindenesetre az adósságtörlesztési alapra helyezett hangsúly figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az államadósság-csökkentésre vonatkozó politika sikere nagyrészt nemcsak az állami kiadások csökkentésével elért előrelépésektől függ, hanem elsősorban a bevétel növekedésétől. Ez a helyes út, melyet követni kell, és a középtávnál sokkal hosszabb ideig, hogy az adósság/GDP arányát visszaszoríthassuk a maastrichti küszöbérték alá. A legjobb javaslat talán még mindig az uniós kötvények bevezetése, ahogyan azt az EGSZB már részletesen kifejtette. (7) Természetesen a problémát nem az jelenti, hogy melyik technikai eszközt használjuk, hanem hogy milyen megoldást találjunk.

3.2.3

Egyébiránt a javaslat a maga egészében a stabilitási paktum logikáját követi a tagállami kötelezettségek tekintetében, de semmilyen új elemet sem tartalmaz, mely e politikák irányváltását jelezné, jóllehet azok többé már nem haladhatnak ugyanabba az irányba.

3.3

Hosszú távon , mellyel kevésbé foglalkozik az Európai Bizottság dokumentuma, a GMU fejlődése a bank-, költségvetési és gazdasági unió megvalósítása irányába történik. Ezeket a célokat az EGSZB természetesen támogatja, feltéve, hogy meghatározásra kerülnek a végrehajtáshoz szükséges intézkedések. Az EGSZB egyetért azzal, hogy el kell érni a tagországok gazdaságpolitikáinak teljes integrációját, különösen az adózás és a gazdaság területén, valamint az EU saját pénzügyi forrásokkal és független adózási kapacitással rendelkező, egységes költségvetésének létrehozását.

3.3.1

Ami az intézményi vonatkozásokat illeti, a közlemény csak leírásukra szorítkozik, jelezve, hogy milyen alapokra lehet majd építeni egy a jogi felépítését és a fontosabb gazdaságpolitikák irányítását tekintve erősebb gazdasági és monetáris uniót, ugyanakkor hallgat azokról a makro-és mikrogazdasági feltételekről, amelyeknek hosszú távon biztosítaniuk kellene a javaslatok megvalósíthatóságát.

3.3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen ambiciózus célt a politikai unió felé való elmozdulást kívánó megerősített együttműködés révén lehet elérni. Ezt az eljárást megkönnyíthetné, ha a nemzetközi makrogazdasági környezetben megvalósulnának a részben megkezdett reformok a hitel- és pénzügyi piacok működési szabályai, a makro- és mikroprudenciális felügyeleti mechanizmusok és a pénzügyi válságot tápláló makrogazdasági egyensúlytalanságok csökkentése terén (kezdve az USA hiányával és Kína többletével). Ha nem történik jelentős előrelépés ebben az irányban, nehéz lesz elkerülni más gazdasági és pénzügyi válságok újbóli megjelenését.

4.1.1

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság foglalkozni próbál az EU jelenlegi „demokratikus deficitjével”, továbbá azt a megfontolást is üdvözli, hogy a fő problémát a szuverenitás átadása jelenti. Ezért útjára kell indítani a politikai unióhoz vezető folyamatot, amely egy átláthatóbb és demokratikusabb döntéshozatali folyamat révén egyesíti és közösen irányítja az egyes tagállami felelősségi körben maradt „szuverén” politikákat, hogy egységes fellépést és európai „kormányzást” biztosítson az euró számára. Ez a GMU második, még hiányzó pillére.

4.1.2

Ezzel kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy:

4.1.3

A kérdés tehát nem az EP bevonásának nehézségére, hanem inkább az euróövezet országai közötti közös döntéshozatali folyamat létrehozására és az EP ezzel kapcsolatos bevonására vonatkozik. Ami ezentúl már nem elfogadható, az az egyes államok független gazdasági és ipari politikáinak fennmaradása a közös monetáris politika mellett, ami kompenzációs eszközök hiányában a gyengébb országok gazdaságait sújtja.

4.2.1

Az EGSZB üdvözli az EP bevonását a növekedéssel kapcsolatos javaslatokról szóló vitába, csakúgy, mint a nemzeti parlamentekét. Ugyanezt kellene tenni a kiigazítási programok esetében is, és nem csak egyszerű „tájékoztatásra” szorítkozni. Mi azonban még mindig a formális építkezés fázisában vagyunk, távol attól, ahogyan az uniós döntéshozatali folyamatban cselekedni kellene.

4.2.2

Innovatívnak tűnnek viszont a politikai pártokra vonatkozó javaslatok, melyek szerint nemcsak szavakban, hanem ténylegesen is európainak kellene lenniük, következésképpen egységes európai struktúraként kellene fellépniük és nem mindenféle nemzeti sajátosság summázataként, összhangban azzal, amit az egyes államok vagy egyéb szervezetek (szakszervezetek, vállalkozók stb.) most is tesznek.

4.2.3

Helyénvaló lenne, ha legalább az euróövezetben nemcsak a pártok, ahogyan azt az Európai Bizottság javasolja, hanem más nagy európai szervezetek is (például szakszervezetek, vállalkozói szövetségek stb.) közös – európai, és nem nemzeti – szellemben szerveződnének és cselekednének már a 2014-es választásokra is. Jelentős előrelépés lenne, még ha nem is elegendő; mindenesetre jó példát mutatna mindenki számára.

4.2.4

A választások alkalmával alkotmányozó jogkörrel kellene felruházni az EP-t, hogy (a Tanáccsal) meghatározott időn belül megnyissa az utat egy politikai unió felé, a többségi szavazást kiterjesztve valamennyi témakörre, és lehetővé téve, hogy az Európai Parlament a növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekben is élhessen szavazati jogával.

4.3.1

Az EGSZB egyetért a gazdaságpolitikák és a foglalkoztatáspolitikák egyesítésével és egységesítésével: ugyanannak az éremnek a két oldaláról, bár gazdasági és nem jogi kérdésről van szó. Közös döntéshozatali folyamatra van viszont szükség az összes gazdaságpolitikával kapcsolatban, mely összefogja az Európa 2020 stratégiát, a nemzeti költségvetések összehangolását, a makro-és mikrogazdasági politikákat, az euróövezet munkaerőpiacát stb., hogy meghaladjuk a jelenlegi döntéshozatali rendszert. Az nem valószínű, hogy a GMU változtatásához elegendő, hogy az EP létrehoz egy különbizottságot.

4.3.2

Ezen túlmenően nem vall tisztánlátásra azt gondolni, hogy a gazdaságpolitikáért felelős alelnök megbízása a GMU-val kapcsolatos koordináció feladatával – még ha az EP-vel való együttműködésben történik is – javíthatna a jelenlegi helyzeten. Ennek illusztrálására elegendő a külpolitika példájára gondolni; ezért kellene tényleges jogkörrel felruházni a biztost vagy esetleg egy minisztert.

4.3.3

Egy ilyen fontos kérdést nem lehet formális jogi és parlamenti trükkökkel megoldani, ha először nem születik döntés a gazdasági, monetáris és foglalkoztatási politikákkal kapcsolatos szuverenitás nemzeti szintről európai szintre történő áthelyezéséről, ahogyan azt az EGSZB már több ízben javasolta. Mielőbb létre kellene hozni az euróövezet „gazdasági kormányát”, melyet az eurócsoport irányít döntéshozatali jogkörrel és többségi szavazással, az EP-vel karöltve, a Szerződés megfelelő módosításával, ugyanazzal a gyorsasággal, mint amellyel a költségvetési paktum és a bankunió stb. útjára indult. Ezáltal lehetővé válna egy egységes piac megvalósítása a gazdaság- és iparpolitikák, a növekedés és a foglalkoztatás számára, közös jövőképpel és kölcsönösen szolidáris döntésekkel az országok között, az EU polgárainak érdekében.

4.4.1

Az EGSZB üdvözli az euróövezet külső képviseletével kapcsolatos javaslatok összességét. A közlemény egyik lényeges pontjáról van szó, tekintettel a válság nemzetközi következményeire és a pénznemek közötti kapcsolatokra. Napjainkban ugyanis az euró olyan, mint egy cserépedény a vasedények között. Az Európai Bizottság arra irányuló stratégiája, hogy megerősítse az euróövezet helyzetét az IMF-ben, abban áll, hogy az első szakaszban megfigyelői státusszal ruházza fel, majd egy második szakaszban egységes képviseletet kér a számára. Hosszabb időről van szó, ami gyengíti az euróövezetet, pedig mielőbb egységes álláspontot kellene elfoglalnia a különböző szervekben, ahogyan arra az EGSZB már régóta rámutatott. Következésképpen az európai bizottsági javaslatok talán realisták, de bátortalanok és rövid és középtávon nem elégségesek. Itt is minden attól függ, hogy a Tanács mit fog tenni.

4.5.1

Az EKB-val kapcsolatban alkalmazott megközelítés elégtelennek tűnik. Ezen túlmenően az EGSZB nem ért egyet azzal az állásponttal, hogy a Szerződésnek foglalkoznia kellene „az EKB demokratikus elszámoltathatóságának megerősítésével”, mivel az EKB egy olyan szervezet, ahol a döntéseket már szavazattöbbséggel hozzák (nem úgy, mint a Tanácsban). Ráadásul a problémák és az EKB szerepe más jellegűek, és nem lehet kizárólag a felügyeletre hivatkozni, ahogyan azt láthatólag az európai bizottsági közlemény teszi: a tét az, hogy megbízatása a stabilitáson és az infláción túlmenően kiterjedjen a növekedésre és a foglalkoztatásra is.

4.5.2

Ennek érdekében azt is biztosítani kell, hogy az EKB politikáját a reálgazdaságba átültető mechanizmusok megfelelően működjenek. Az EKB ezen mechanizmusok hatékonyságának növelésére újabban alkalmazott nem hagyományos beavatkozásait, így a bankrendszer likviditásának biztosítását (CBPP és LTRO programok), illetve az államkötvények vásárlását a másodlagos piacon (SMP és OMT programok) a helyes irányba tett első lépésnek lehet tekinteni, de még mindig nem teszik lehetővé, hogy az EKB mint adott esetben saját határozatait autonóm módon meghozni képes végső hitelező szerepeljen, ami (mint ismeretes) szükségessé tenné a Szerződések módosítását.

4.5.3

Meg kell erősíteni az EKB végső hitelezői szerepével kapcsolatos döntéshozatali autonómiáját és cselekvési eszközeit, nem az államok vagy az EU eladósodásának növelése, hanem az euró nagyobb hitelessége és a leginkább eladósodott országok államadósságával kapcsolatos spekulációs támadások megfékezése érdekében. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy különös tekintettel az EKB-nak az államadósság fenntarthatóságával kapcsolatos beavatkozásai által gyakorolt hatásra, már a művelet puszta bejelentése is ténylegesen segített csökkenteni az euróövezethez tartozó országok államkötvénypiacán, illetve a pénzügyi és hitelpiacain meglévő feszültségeket.

4.6.1

A Bíróság szerepének erősítését üdvözlendőnek tartja az EGSZB, de nem a közleményben javasolt formában (tagállamok jogsértési eljárásai). Ez állandósítaná azt a meggyőződést, hogy a gazdasági problémák, köztük az adósság, technikai-jogi, nem pedig politikai problémák, melyekkel az EU demokratikus és átlátható döntéshozatali folyamata keretében kell foglalkozni, amely fölött a polgárok szuverenitással rendelkeznek.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/31

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság javaslatait, amelyek célja, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem és azok megelőzése terén alkalmazott nemzetközi standardokban bekövetkező változások fényében kiigazítsák az uniós szabályozási keretet. A pénzügyi rendszerrel és a belső piac kínálta lehetőségekkel visszaélő bűnözők tulajdonképpen alapjaiban rendítik meg társadalmainkat. Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen, hogy az Európai Unió és tagállamai a pénzügyi tranzakciók integritásának és átláthatóságának megerősítését célzó, hatékony eszközökkel rendelkezzenek. E tekintetben az Európai Bizottság javaslatai bizonyosan jó irányt képviselnek.

1.2

Az EGSZB üdvözli továbbá az egyrészt a tisztségeik miatt nagyobb korrupciós kockázatot képviselő politikai közszereplők, másrészt a társaságok tényleges tulajdonosai kapcsán a kötelezett jogalanyok számára előírt ügyfél-átvilágítási követelmények pontosításait, amelyeknek köszönhetően növekszik az átláthatóság a színfalak mögött tevékenykedő (adott esetben jogi személyiség mögé rejtőző) természetes személyeket illetően. Az EGSZB egyetért azzal is, hogy a kötelezettek köre a szerencsejáték-szervezőkre is kiterjed, hiszen ez az ágazat pénzmosás céljára felhasználható.

1.3

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy az Európai Unió vezető szerepet vállaljon a pénzmosás és a terrorizmus elleni világszintű küzdelemben. Úgy véli, hogy csak az összes érdekelt fél együttes erőfeszítése garantálhatja az új uniós szabályozási keret eredményességét és azt, hogy az Európai Unió jó példával járhasson elöl a pénzmosás elleni küzdelem terén. Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat egyértelműsítő intézkedéseket tartalmaz, arányosságot garantálva a kkv-k tekintetében. Az EGSZB ésszerűnek tartja, hogy a „kisméretű jogalanyokat” közvetítő szervezetek, például szakmai kamarák, szövetségek és egyesületek segítségével műszaki és szakmai támogatásban részesítsék, hogy eleget tehessenek a javaslatban foglalt kötelezettségeknek.

1.4

Az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság felvállalta két eleve nehezen összeegyeztethetőnek tűnő problémakör, nevezetesen a személyes adatok védelme és a pénzmosás elleni küzdelem közötti egyensúly kialakításának kényes feladatát. A kötelezett jogalanyok széles köre által végzett információgyűjtés és -elemzés – amely többek között személyes adatokra is kiterjed – célja kizárólag a bűnözői tevékenység felderítése. A kötelezett jogalanyoknak ezért a nemzeti hatóságok bűnözés elleni küzdelmének kiemelt segítése során ügyelniük kell ügyfeleik magánéletének – lehetőség szerinti – tiszteletben tartására.

1.5

Az EGSZB támogatja a pénzügyi szolgáltatások ágazatában alkalmazandó szankciók európai szintű harmonizációjára irányuló javaslatot. A bűnmegelőzésnek a lehető leghatékonyabban kell működnie, és a kötelezett jogalanyokkal szemben a pénzmosás tárgyát képező összegek tekintetében visszatartó erejű és arányos szankciókat kell alkalmazni. Az EGSZB ezért felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak garantálására, hogy a közigazgatási szankciókat és büntetéseket következetesen és helyesen alkalmazzák.

2.1

A pénzmosás, valamint a terrorizmusnak és a tömegpusztító fegyverek terjesztésének a finanszírozása veszélyezteti a globális biztonságot és a pénzügyi rendszer integritását. A Pénzügyi Akció Munkacsoport (Financial Action Task Force, a továbbiakban: FATF) nevű szervezet felelős a pénzmosás, valamint a terrorizmusnak és – újabban – a tömegpusztító fegyverek terjesztésének a finanszírozása elleni küzdelmet és ezek megelőzését célzó nemzetközi szintű intézkedések (úgynevezett ajánlások) kidolgozásáért.

2.2

A FATF közel három éven keresztül dolgozott ajánlásainak felülvizsgálatán a megelőző intézkedések megerősítése és a pénzügyi rendszer védelmének javítása érdekében, még erőteljesebb eszközökkel támogatva a kormányokat a súlyos bűncselekmények szankcionálásában. A FATF ily módon 2012 februárjában új ajánlásokat fogadott el (1).

2.3

A FATF új ajánlásai lényegében a következő módosításokat vezetik be:

2.4

A FATF 2014-ben új kölcsönös értékelési ciklust indít tagjai körében, és különös figyelmet fordít majd az új ajánlásai végrehajtásának eredményességére.

3.1

Az uniós szabályozási keret naprakésszé tételi folyamatának részét képező, egyrészt a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló negyedik irányelvre, másrészt a pénzátutalásokat kísérő adatokról szóló második rendeletre vonatkozó javaslatok célja a FATF-ajánlások módosításainak átvétele.

3.2

Az ajánlások a következő lényeges módosításokat vezetik be az uniós szabályozási keretbe:

3.3

A javasolt módosítások többek között egy független könyvvizsgáló társaság által a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló harmadik irányelv alkalmazásáról készített tanulmányon (3) és az Európai Bizottsággal a nyilvános konzultáció során megosztott álláspontokon alapulnak.

3.4

Az irányelvjavaslat és a rendeletjavaslat a meglévő, hatályon kívül helyezendő irányelv, illetve rendelet helyébe lép.

4.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló, meglévő uniós szabályozási keretet a nemzetközi szinten bevezetett változásokra tekintettel ki kell igazítani. Az EGSZB tudatában van annak, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása mint jelenség az összes gazdasági ágazatot érinti, és hogy folyamatosan kiemelt figyelmet kell fordítani a pénzügyi rendszer bűncselekmények céljára való felhasználásának megelőzését célzó szabályozási keret eredményességére.

4.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy az Európai Unió vezető szerepet vállaljon a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemben. Megismétli egy korábbi véleményében már kifejtett álláspontját, amely szerint „üdvözli a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzését célzó szabályok továbbfejlődését, amely az Európai Unió szimbólumaként a feddhetetlenség és a viselkedésmód legmagasabb normáit biztosítja a köz- és magánszféra magatartási viszonyaiban. Az irányelv praktikus lépést jelent a pénzügyek kezelésében, ugyanakkor az Európai Unió erősítésének egyik eszköze” (4).

4.3

Az EGSZB becslései szerint azon küszöb 15 000 euróról 7 500 euróra történő leszállítása, amelyen felül az árukkal kereskedő személyeknek végre kell hajtaniuk az irányelvjavaslatban foglalt kötelezettségeket, az első lépést jelenti a nem készpénzes tranzakciók terjesztése irányában. Az EGSZB már egy korábbi véleményében (5) rámutatott, hogy a készpénz a feketegazdaság számára kedvező tényezőnek tekinthető, és hogy a nem készpénzes tranzakciók pénzügyi és gazdasági szempontból átláthatóbbak, a társadalom egésze számára kevésbé költségesek, továbbá praktikusak, biztonságosak és innovatívak.

4.4.1

Az EGSZB üdvözli azt, hogy a pénzmosással és a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő kötelezettségeket a bérbeadással foglalkozó ügynökökre és szerencsejáték-szervezőkre is alkalmaznák, noha e szereplőkre a FATF-ajánlások hatálya nem terjed ki.

4.4.2

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat egyértelműsítő intézkedéseket tartalmaz, arányosságot garantálva a kkv-k tekintetében. Annak biztosítása érdekében, hogy a kisméretű jogalanyok is eleget tudjanak tenni az irányelvjavaslatban szereplő kötelezettségeknek, az EGSZB egyes közvetítő szervek – például a szakmai kamarák, a „kisméretű jogalanyok” nemzeti szintű képviseletét ellátó szövetségek vagy egyesületek – bevonását és iránymutatási, támogatási és közvetítési jogkörrel történő felruházását javasolja. Rendkívül fontos a „kisméretű jogalanyok” támogatása, hogy azok ne válhassanak a pénzmosók elsődleges céltáblájává.

4.5.1

A személyek kötelező azonosítását fizikai jelenlétükben kell elvégezni. Ennek hiányában a kötelezett jogalanyoknak a távoli tranzakciókkal összefüggő kockázatok miatt fokozott átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazniuk. Az EGSZB megkérdőjelezi, hogy az ilyen szintű követelmények összhangban vannak-e társadalmunknak a „tisztán digitális” irányba történő elmozdulásával.

4.5.2

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje olyan intézkedések alkalmazását, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek azonosításával kapcsolatos kötelezettségek összeegyeztetését az egyre gyakoribb elektronikus fizetéssel és kommunikációval.

4.6.1

Az EGSZB kiemeli annak fontosságát, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem során összeegyeztessék egyfelől a személyes adatok védelméhez fűződő érdekeket, másfelől a pénzügyi rendszer integritásának megőrzését.

4.6.2

Amennyiben a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem információk (többek között személyes adatok) gyűjtésén és elemzésén alapul, amit kötelezett jogalanyok széles köre végez, akkor az EGSZB szerint a javaslatoknak jórészt teljesíteniük kell a tagállamok és a kötelezett jogalanyok tekintetében egyaránt megfogalmazott követelményeket, hogy jobb egyensúlyt lehessen biztosítani e két eleve nehezen összeegyeztethető problémakör között.

4.6.3

Az irányelvjavaslat 39. cikkében előírt azon kötelezettség kapcsán, amelynek értelmében az üzleti kapcsolat megszűnését követő öt, illetve tíz év elteltével meg kell semmisíteni a megszerzett dokumentumokat és információkat, az EGSZB sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogszabályaik kezeljék azokat a helyzeteket (például a bűncselekmény kapcsán folytatott nyomozás, a csőd, vagy a jogutódlás esetét), amelyekre ennek a kötelezettségnek a közérdek sérelmének megelőzése érdekében nem kellene vonatkoznia.

4.6.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy az irányelv kifejezetten írjon elő szigorú titoktartási kötelezettséget a gyanús műveleteket bejelentő személyek személyazonosságára vonatkozóan, kivéve ha az érintett személyek hozzájárulnak személyazonosságuk nyilvánosságra hozatalához, vagy ha büntetőeljárás során a nyilvánosságra hozatal elkerülhetetlen a tisztességes bírósági eljárás garantálásához.

4.7.1

Az EGSZB rámutat arra, hogy az európai felügyeleti hatóságok részt fognak venni a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával összefüggő kockázatok uniós szintű elemzésében, és iránymutatásokat és szabályozási standardokat adhatnak ki a tagállamok és a pénzügyi intézmények számára. Noha az EGSZB hangsúlyozza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni uniós küzdelem terén az európai felügyeleti hatóságokkal folytatandó egyeztetés és együttműködés fontosságát, megjegyzi, hogy e hatóságok korlátozott képviseleti és szabályozási hatáskörrel rendelkeznek a pénzügyi ágazat tekintetében. Emellett számos kötelezett jogalany nem a pénzügyi ágazatban tevékenykedik, így nem rendelkeznek uniós szintű képviselettel. Az EGSZB javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottság vegyen részt az uniós szintű kockázatelemzésben, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel összefüggő kötelezettségek hatálya alá tartozó, nem pénzügyi tevékenységet folytató jogalanyoknak szóló iránymutatások kidolgozásában.

4.7.2

Az EGSZB meggyőződése szerint feltétlenül szükség van uniós szintű harmonizált ajánlások és értelmező aktusok közzétételére annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamokban egységesebben alkalmazzák a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó szabályokat.

4.8.1

A jogszabályjavaslatok egy sor közigazgatási szankciót határoznak meg a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, 2010. december 8-i európai bizottsági közlemény szellemében, amelyet az EGSZB véleményezett (6), és amely az Európai Bizottság más közelmúltbeli javaslataiban (7) szintén tükröződik.

4.8.2

Az EGSZB ösztönzi a pénzügyi ágazatban alkalmazandó szankciók uniós szintű harmonizációját. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a bűnüldözés nem képes gátat szabni a bűnözői tevékenységnek. Ezért elengedhetetlen, hogy a bűnmegelőzés a lehető leghatékonyabban működjön, és hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségeiket nem teljesítő jogalanyokkal szemben a pénzmosás tárgyát képező összegek tekintetében visszatartó erejű és arányos szankciókat lehessen alkalmazni.

4.8.3

Az EGSZB mindamellett fenntartásainak ad hangot a tervezett szankciók pusztán „közigazgatási” jellege tekintetében, és attól tart, hogy a javasolt közigazgatási szankciók szigorúsága esetleg vitatható lesz a jogi normák hierarchiája és a büntetőjogi szankciók arányossága tekintetében. Noha a tervezett közigazgatási szankciók valóban visszatartó erejűek és összhangban vannak az európai harmonizáció célkitűzésével, a pénzmosás bűncselekményének tervezett büntetőjogi szankciói országonként különbözőek. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy következetesen és helyesen alkalmazzák a kötelezett jogalanyokra a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek elmulasztása miatt kiszabandó szankciókat és a pénzmosásért kiszabható büntetéseket.

4.8.4

Az EGSZB attól tart, hogy esetleg megkérdőjelezhető lehet a közigazgatási szankcióknak az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkével való összhangja, ami azzal a kockázattal járna, hogy egyes közigazgatási szankciókat kizárólag független bíróság által tisztességes eljárás eredményeképpen kimondható büntetéssé minősítenének át – márpedig az illetékes közigazgatási hatóságok nem felelnének meg ennek a kritériumnak. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy keressen megfelelő jogi megoldásokat annak biztosítására, hogy a javasolt szankciórendszer semmiképpen se legyen vitatható.

4.8.5

Az EGSZB szerint a közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazására vonatkozó elvalapú minimális szabályrendszernek a javaslat szerinti bevezetése olyan megközelítést tükröz, amely fokozza az EU-nak, mint egésznek a reagálási képességét.

5.1

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a terrorizmus finanszírozása tekintetében az irányelvjavaslat 1. cikkének (4) bekezdésében foglalt fogalommeghatározás oly módon bővüljön, hogy az a FATF 5. ajánlásával összhangban a célzott szabálysértéseken túlmenően „minden egyéb cselekményre” is kiterjedjen.

5.2

Az EGSZB rámutat arra, hogy az irányelvjavaslat mellékletei tartalmazzák azon tényezők és kockázati elemek jegyzékét, amelyeket a kötelezett jogalanyoknak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségeik keretében ellenőrizniük kell. Az EGSZB mindenesetre úgy véli, hogy a mellékletekben foglalt listák nem teljes körűek, és a kötelezett jogalanyoknak a kockázatalapú megközelítéssel összhangban egyéb olyan tényezőket is figyelembe kellene venniük, amelyek szorosan kapcsolódnak a tagállamokhoz és az általuk végrehajtott tranzakciók eltérő körülményeihez.

5.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a kalózprobléma megoldásának kulcsa a pénzmozgások feltérképezésében és leállításában rejlik. Az EU-n belül létre kellene hozni a kalóztevékenységből származó pénzek illegális eredetének elfedésében részt vevő pénzügyi intézmények feketelistáját. A váltságdíjak nyomon követésében a Világbank, az Interpol és az Europol is segítségünkre lehet. Fontos, hogy az ilyen váltságdíjakat kövessék nyomon, és kobozzák el, hogy a kalóztevékenység többé ne legyen vonzó üzletág (8).

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/36

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) az Európai Parlament (1) és a Régiók Bizottsága álláspontjával (2) és saját korábbi véleményeivel (3) összhangban üdvözli az Európai Bizottságnak a világ első regionális pénzügyi tranzakciós adójának bevezetésére irányuló javaslatát.

1.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy korábban már javasolta a pénzügyi tranzakciós adó világszintű bevezetését. Úgy véli, hogy az adó regionális szintű (EU11+ térségbeli) alkalmazása – az Európai Unió tizenegy tagállamának (4) bevonásán keresztül – az adó globális bevezetésének ösztönzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű lehet a jövőben.

1.3

Az EGSZB hangsúlyozza a megerősített együttműködés módszerének jelentőségét, amely a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy a Szerződésekben meghatározott bizonyos témákban (5) a lehető legszélesebb körű megállapodásra jussanak az egyhangú szavazás akadályának a kiiktatásával, amely gyakran vezette az EU-t politikai és gazdasági zsákutcába.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciós adójavaslat két legfőbb erőssége a tág adóalap és a két alacsony adókulcs, ami csökkenti a negatív és torzító hatásokat. Az EGSZB véleménye szerint az adó EU11+ térségben való bevezetése ösztönözni fogja az egységes pénzpiac kialakulását, ezért célszerűnek tartja az adó 2014. január 1-jei bevezetését. Úgy véli, hogy a fokozatos bevezetés nem megfelelő.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az adó gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának teljes kiaknázásához az adóbevételt a rövid távú gazdasági és foglalkoztatási fellendülés biztosítása érdekében egy nemzeti és európai beruházási program finanszírozására kell fordítani.

1.6

Az EGSZB üdvözli, hogy a pénzügyi tevékenységek áthelyezése miatti kockázat megszüntetése vagy legalább minimalizálása érdekében az Európai Bizottság új javaslatában (az eredetiben szereplő) illetőség szerinti vagy területi elv szerinti adózás elvéhez az Európai Parlament által előterjesztett és az EGSZB által az előző véleményében is erőteljesen támogatott kibocsátási elvet társította (6). Az EGSZB megjegyzi, hogy ezen elvek kumulatív alkalmazása azt eredményezhetné, hogy az adó bizonyos esetekben a részt nem vevő tagállamok pénzügyi intézményeire is vonatkozik. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy – az Európai Parlament javaslataival összhangban – ezt a kérdést alaposabban meg kellene vizsgálni, és tárgyalásokat kellene kezdeni a harmadik országokkal a pénzügyi tranzakciós adó beszedésének megkönnyítése érdekében.

1.7

Az EGSZB az Európai Parlamenttel összhangban célszerűnek tartja a tranzakció helye és a kibocsátás elvének összevonását a „megosztott felelősség” elvével. Ez az elv kockázatossá és költségessé teheti a pénzügyi tranzakciós adó megkerülését, és ily módon szavatolja annak jobb alkalmazását.

1.8

Az EGSZB előremutatónak tartja az Európai Bizottság által az adóigazgatás javítása érdekében bevezetett módosításokat az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására. Az EGSZB egyetért az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és az alternatív befektetési alapok (ABA) befektetési jegyeinek elsődleges piaci tranzakcióira vonatkozó adómentesség bevezetésével a vállalkozások finanszírozása érdekében.

1.9

Az EGSZB, kifogásolva, hogy a pénzügyi tranzakciós adó mikro- és makrogazdasági hatásainak értékelése csak a szóban forgó jogszabály hatálybalépésétől számított három év múlva várható, állandó ellenőrzési és felülvizsgálati (évenkénti nyomonkövetési) tevékenységet kér az Európai Bizottság részéről. Ilyen módon a tranzakciós adó hatásai azonnal értékelhetők lesznek, ami lehetővé teszi az adó alkalmazására vonatkozó esetleges módosítások mihamarabbi előterjesztését.

1.10

Az EGSZB – miután bírálta, hogy az eredeti javaslat nem foglalkozott kellő részletességgel a pénzügyi tranzakciós adó értékelésével – üdvözli, hogy az Európai Bizottság intézkedett e hiányosság részleges orvoslásáról. Az EGSZB kiemeli, hogy a javaslatok hatásainak mennyiségi értékelésében az Európai Bizottságnak a jelenleginél jobb modelleket kellene készítenie úgy, hogy azokat az alternatív szakpolitikai hipotézisek értékeléséhez igazítja. Különösen az Európai Bizottság szolgálatait kell felhívni arra, hogy ahol lehetséges, készítsenek becsléseket a konkrét javaslatok tényleges jellemzőiről.

1.11

Az EGSZB sajnálja, hogy a pénzügyi tranzakciós adó – mivel az EU27 teljes térségében nem alkalmazható – az Európai Unió költségvetésében nem válhat a saját források rendszerének alapvető pillérévé. Ez egy olyan rendszer, amely – a Római Szerződés 201. cikke eredeti szándékának megfelelően – az EU szükséges pénzügyi autonómiájának biztosítását hivatott újra megteremteni.

1.12

Az EGSZB kiemeli, hogy az igazgatási szerveknek a pénzügyi tranzakciós adó alkalmazása során a tagállamok közötti koordináció révén csökkenteniük kell az adócsalás és az adókikerülés kockázatát, valamint az igazgatás adminisztrációs költségeit.

1.13

Az EGSZB, bár továbbra is szükségesnek tartja a nyugdíjalapokra és a kedvezményezett leendő nyugdíjasokra kivetett adó hatásainak további, gondos figyelemmel kísérését, nem tartja szükségesnek a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alóli kizárásukat.

1.14

Az EGSZB az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács tanácsadó szerveként megerősíti abbéli szándékát, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri az európai bizottsági javaslat jogszabályba foglalásának folyamatát.

2.1

Az Európai Bizottság által javasolt irányelv (7) a 2011 szeptemberében megfogalmazott korábbi javaslatot (8) tükrözi. A javaslat, bár a Tanácsban nem talált egyhangú elfogadásra, tizenegy uniós tagállamot mozgósított annak érdekében, hogy 2012. szeptember 28-án hivatalosan az Európai Bizottság elé terjesszék kérésüket a pénzügyi tranzakciós adó területén megvalósítandó megerősített együttműködésre vonatkozóan.

2.2

Az Európai Bizottság a kérés megvalósíthatóságának értékelése után megállapította, hogy a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés nem befolyásolná negatívan a belső piacot vagy az abban részt nem vevő tagállamok kötelezettségeit, jogait és hatáskörét, így 2012 októberében engedélyező határozatot fogalmazott meg, amelyet decemberben az Európai Parlament elé terjesztett, és amelyet 2013 januárjában az Ecofin Tanács egyhangúlag jóváhagyott.

2.3

Az Európai Bizottság javaslata alapvetően az eredeti javaslatot tükrözi néhány változás beiktatásával, amelyek célja a következő: i. a jogszabályok egyértelműségének növelése és ii. a jogszabályok megerősítése a visszaélések és az adókikerülés megakadályozása céljából a tizenegy tagállam kérésének megfelelően.

2.3.1

A javaslat megerősíti a három eredeti célkitűzést: i. az egységes piac erősítése az eltérő nemzeti adózások megszüntetésével; ii. annak biztosítása, hogy más ágazatokkal együtt a pénzügyi ágazat méltányosan járuljon hozzá az államháztartáshoz; iii. a pénzügyi rendszer beruházásainak a reálgazdaság felé történő előmozdítása.

2.3.2

Az eredeti elképzelés szerint az adóalap tág, az alsó adókulcsok pedig alacsonyak: a részvényekkel, kötvényekkel, kollektív befektetések értékpapír-részesedéseivel, pénzpiaci eszközökkel, visszavásárlási megállapodásokkal, kölcsönvételi megállapodásokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciók esetében 0,1 %, míg a származékos ügyletekkel kapcsolatos pénzügyi tranzakciók esetében 0,01 %.

2.3.3

A reálgazdaság normális működése érdekében az adó nem alkalmazandó a következőkre: i. az állampolgárok és a vállalkozások mindennapi pénzügyi tevékenységeire (pl. kölcsönök, fizetési műveletek, biztosítások, betétek stb.); ii. a tőkeemeléssel vagy szerkezetátalakítási műveletek részeként végrehajtott pénzügyi tranzakciókkal összefüggő hagyományos befektetési banki tevékenységekre; iii. a refinanszírozási tevékenységekre, monetáris politikai tevékenységekre és az államadósság kezelésére; iv. az ÁÉKVB és az ABA befektetési jegyeire vonatkozó elsődleges piaci tranzakciókra. Így az adó hatálya nem terjed ki az Európai Központi Bankkal, a tagállami központi bankokkal, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközzel, az Európai Stabilitási Mechanizmussal és az Európai Unióval folytatott tranzakciókra sem.

2.3.4

A javaslat megerősíti az illetőség vagy a területi elv szerinti adózás elvét, amelynek alapján ha a tranzakcióban érintett pénzügyi intézmény a pénzügyi tranzakciós adóztatásban részt vevő tagállamban letelepedett, vagy olyan intézménnyel folytat tranzakciót, amely a szóban forgó térségben letelepedett, akkor a tranzakció a megvalósulás földrajzi helyétől függetlenül adóköteles.

2.3.5

A pénzügyi tevékenységeknek a pénzügyi tranzakciós adó területi hatályán kívülre helyezésének megakadályozására vezették be a kibocsátási elvet az Európai Parlament kérésére és az EGSZB támogatása mellett. Ennek értelmében a tranzakció adóköteles, amennyiben a megerősített együttműködésben részt vevő 11 ország valamelyike által kibocsátott pénzügyi termékre vonatkozik, függetlenül attól, hogy a tranzakcióban részt vevő felek az adó területi hatályán kívül működnek, vagy a tranzakció abban a térségen zajlik-e.

2.3.6

A két elv (az illetőség szerinti és a kibocsátási) egyidejű alkalmazása megszünteti, vagy legalábbis jelentősen csökkenti az adókikerülés céljából az adó területi hatályán kívülre történő áttelepülés szándékát. Az adózás kikerülése céljából az adott pénzügyi szervezetnek a tranzakciós adó alkalmazási területén letelepedett ügyfeleiről le kellene mondania, valamint az abban a térségben kibocsátott pénzügyi termékekkel kapcsolatos ügyleteitől is el kellene állnia. Érdemes megemlíteni, hogy a szóban forgó térség az Európai Unió GDP-jének kétharmadát, a teljes euróövezet GDP-jének pedig a 90 %-át adja. Emiatt nem érdemes stratégiákat keresni az ezzel a piaccal való érintkezés elkerülése érdekében, amelyen a pénzügyi piacok egységes adóztatása az egységes piac megvalósításának erős eleme lesz.

2.3.7

Az adóból származó bevétel – az Európai Bizottság számításai szerint – 30–35 milliárd EUR lesz évente. Ez körülbelül 60 %-a annak a bevételnek, amely a korábbi hipotézis szerint az EU összes tagállamára kiterjesztett adóztatás során keletkezett volna (a becslések szerint 57 milliárd EUR). A bevétel egyik része – 13 milliárd EUR – részvényekből és értékpapírokból, a másik része – 21 milliárd EUR– pedig származékos termékekből tevődik össze várhatóan.

3.1

Az elmúlt évek során a különböző tagállamok a pénzügyi tranzakciós adó különböző formáinak alkalmazását hagyták jóvá, ily módon növelve annak a veszélyét, hogy a fiskális sokféleség kárt tesz az egységes piacban (szűkített adóalapok, mentességek különböző formái). A regionális pénzügyi tranzakciós adó bevezetése ösztönözni fogja az egységes pénzügyi piac hatékony kialakítását a kevéssé hatékony adózási rendszerek által okozott versenytorzulás nélkül.

3.1.1

Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciós adónak az Európai Bizottság által előírt időben, vagyis 2014. január 1-jén kell hatályba lépnie, mellőzve a fokozatosságot, mert ez utóbbi az EU11+ tagállamok között a nemzeti szinten érvényben lévő jogszabályok következtében késésekre és technikai jellegű problémákra adhatna okot.

3.2

A pénzügyi tranzakciós adónak az EU 27 tagállamában történő bevezetése célszerű lenne, de kiderült, hogy nem valósítható meg, ezért a járható útnak a megerősített együttműködés keretében történő – a nem részt vevő tagállamokra negatív hatással nem járó – alkalmazása bizonyul a jövőbeni európai és globális bevezetésének garantálása érdekében.

3.3

Az adó ki nem vetése az EU tagállamaiban – néhány esetben – kettős adóztatást eredményezhet a nem részt vevő tagállamokban. Ez a probléma a tranzakciók kis hányadát érinti, és kétoldalú kompenzációs megállapodásokkal orvosolható.

4.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a pénzügyi tranzakciós adó hosszú távú (40 éves) makrogazdasági hatásainak a kezdeti előrejelzését az Európai Bizottság szolgálatai alaposan módosították: – 1,76 %-os negatív előrejelzésről a kedvező + 1,0 %-ra.

4.1.1

Az eredeti javaslatot kísérő előrejelzést a javasolt tényleges adómérték hatásai, illetve az enyhítő hatások értékeléseinek figyelembevételével módosították. Ennek következtében a GDP – 1,76 %-áról – 0,53 %-ára csökkent (9).

4.1.2

Ezt követően az Európai Bizottság tovább módosította az értékelést megállapítva, hogy az nem vette figyelembe a javaslat sajátos jellemzőit, valamint irreális munkahipotézisre támaszkodott (például: minden új üzleti beruházás a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alá tartozó eszközökkel kerül finanszírozásra). E korrekcióval a GDP-re gyakorolt hosszú távú hatás csökkent, mintegy – 0,28 %-ra. Ennek az elemzésnek a keretében az Európai Bizottság további hatástanulmányt végzett a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevétel felhasználásnak hatásairól, más adózási formák alternatívájaként vagy közberuházások lehetséges eszközeként történő felhasználásáról. Az értékelés eredményeként – az adóbevételt a GDP 0,16 %-ának feltételezve – a pénzügyi tranzakciós adó GDP-re gyakorolt hatása pozitív lett, és 0,2 és 0,4 % között mozgott (10).

4.1.3

Az utóbbi feltételezés azonban még mindig korlátozó, mivel az árbevétel tekintetében nem veszi figyelembe a származtatott termékek adójából származó bevételt, amely azonban szerepel az Európai Bizottság javaslatában, és a teljes adóbevételt a GDP 0,16 %-áról a 0,4 %-ára emelné 1 %-os pénzügyi tranzakciós adókulcs esetén (11).

4.2.

Az Európai Bizottság által végzett elemzés alapján a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése akkor a leghatékonyabb az EU gazdasága számára, ha az abból származó bevételt – akár európai, akár uniós szinten – közberuházási program finanszírozására fordítják, ami garantálni tudja a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás erősítését.

4.3.

Az EGSZB az elmúlt öt évben – a válsággal egyidejűleg – számos véleményt fogalmazott meg, amelyben az európai makrogazdasági politikák egyensúlyának helyreállítását javasolta, előmozdítandó a növekedést és a foglalkoztatást szolgáló befektetési politikákat (12). Az EGSZB útmutatásait követve a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevétel akkor nyújtana maximális hatékonyságot, ha azt egy nagy nemzeti és európai szintű beruházási program finanszírozására fordítanák.

4.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciós adó két legfőbb erőssége a tág adóalap és a két alacsony adókulcs. Ezek a jellemzők képesek az adó negatív hatásait csökkenteni, amelyek az adóalap szűkítése és az adókulcsok növelése által erőteljes piactorzulást eredményeznének. Ezért az EGSZB egyrészt úgy véli, hogy az adóalapból történő kizárásokat és az adóalanyok adó hatálya alóli kivonását minimalizálni kell, másrészt pedig arra ösztönzi a 11 részt vevő tagállamot, hogy olyan megközelítést fogadjanak el, amely a javasolt adókulcsok alkalmazásával valódi egységes piacot hoz létre.

4.5.

Az EGSZB célszerűnek tartja a „megosztott felelősség” elvének felvételét, amelynek alapján egy, a pénzügyi tranzakciós adót elkerülő pénzügyi tranzakció jogilag nem végrehajtható, és nem jár együtt az érintett pénzügyi eszköz tulajdonjogának átruházásával.

4.6.

Az EGSZB egyetért azzal a feltevéssel, hogy az adó hatálya alól ki kell vonni az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokat (ÁÉKBV) és az alternatív befektetési alapok (ABA) részesedéseire vonatkozó tranzakciókat, amennyiben azok az eszközök közvetlenül a vállalkozások finanszírozásához kapcsolódnak, és megfelelnek a 2008/7/EK irányelv útmutatásainak. Fontos kiemelni, hogy a kizárás eredményeként bekövetkező adóbevétel-csökkenés mintegy 4 milliárd EUR lenne.

4.7.

Az EGSZB, figyelembe véve, hogy az államadósság kamatlábaira gyakorolt esetleges nyomásokat ellenőrzés alatt kell tartani, egyetért azzal a javaslattal, hogy fenn kell tartani az elsődleges piacra bocsátott állampapírok adómentességét és a másodlagos piacon történő állampapírügyletek megadóztatását. Ebben a tekintetben helyénvalónak tartja, hogy csak az állami hatóságok által az államadósság-kezeléshez kapcsolódó műveletek érdekében delegált intézmények mentesüljenek a másodlagos piaci adóztatástól.

4.8.

A nyugdíjalapokkal kapcsolatban az EGSZB már kifejtette véleményét, amely szerint a pénzügyi tranzakciós adó nyugdíjalapokra gyakorolt hatását megfelelő módon nyomon kell követni. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és az alternatív befektetési alapok (ABA) részesedésének adóalapból való kivonása és az államadósságot megtestesítő értékpapírok elsődleges piaci megadóztatásának kizárása bizonyosan pozitív hatást gyakorol a nyugdíjalapokra, azok portfólió-szerkezetét tekintve.

4.9.

Az EGSZB, bár továbbra is szükségesnek tartja a nyugdíjalapokra és a kedvezményezett leendő nyugdíjasokra kivetett adó hatásainak további, gondos figyelemmel kísérését, nem tartja szükségesnek a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alóli kizárásukat.

4.10.

A pénzügyi tranzakciós adó alkalmazása – a rendszer likviditásának sérelme nélkül – a nyugdíjalap-befektetéseket a hosszú távú stratégiák irányába mozdítja elő, csökkentve az olyan destabilizáló elemeket, mint a nagyfrekvenciájú pénzügyi tranzakciók (13).

4.11.

Az új adó kivetésekor az adócsalás és adóelkerülés kockázatainak minimalizálása érdekében különös figyelmet kell fordítani az adminisztratív irányítás módozataira, legyen szó akár a tagállamok, akár az adóalanyok adminisztratív költségeiről. Ezért a tagállamoknak, illetve az Európai Bizottságnak a fizetési módozatokra és az adóellenőrzésre vonatkozó végrehajtási eszközök kidolgozása során az adminisztratív költségek csökkentésére kell törekedniük, és gondosan ellenőrizniük kell azok alakulását. A javaslat hatásaira való tekintettel az EGSZB arra kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a részt nem vevő tagállamok pénzügy intézményei és az adó kedvezményezettjeinek számító tagállamok közötti együttműködés módozataira.

4.12.

Az EGSZB, miután bírálta a pénzügyi tranzakciós adó értékelésének az eredeti javaslatban szereplő nem kellő részletességű dokumentációját, üdvözli, hogy az Európai Bizottság intézkedett e hiányosság részleges orvoslásáról a hatástanulmány hét megjegyzésén keresztül (14), amelyekhez a jelenlegi javaslatot kísérő hatástanulmány is csatlakozik (15). Ennek ellenére az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy még hiányosság tapasztalható az elemzési dokumentációban a pénzpiacok megadóztatása jelenlegi helyzetének, valamint a különböző tagállamokban, különösen az EU11+ tagállamaiban keletkező adóbevételnek a tekintetében. Különösen helyénvaló lenne egy széles körű értékelés a megtakarítókra és a leendő nyugdíjasokra gyakorolt hatásokra vonatkozóan, figyelembe véve az adóáthárítás eltérő forgatókönyveit.

4.13.

Az EGSZB kiemeli, hogy a javaslatok hatásainak mennyiségi értékelése során az Európai Bizottságnak a jelenleginél jobb modelleket kell készítenie, az alternatív szakpolitikai hipotézisek értékeléséhez igazítva azokat. Az EGSZB ezért arra hívja fel az Európai Bizottság szolgálatait, hogy ahol lehetséges, készítsenek becsléseket a konkrét javaslatok tényleges jellemzőire vonatkozóan.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/42

1.1

Az EGSZB nem ért egyet az Európai Bizottságnak a szóban forgó javaslat alátámasztására felhozott érveivel. Mivel nincsenek olyan tudományos adatok, amelyek alátámasztanák azt a kijelentést, hogy a pénzhamisításra vonatkozó szankciók eltérő volta ösztönözné a hamisítók részéről az úgynevezett „forum shopping” jelenséget (a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztását), az EGSZB úgy látja, hogy nem feltétlenül indokolt a 2000-es kerethatározat olyan irányban történő átdolgozása, hogy rögzítésre kerüljön egy EU-n belül alkalmazandó minimális büntetési küszöb, amelynek a várható elrettentő hatása véleménye szerint vitatható.

1.2

Az EGSZB megjegyzi, hogy az irányelvjavaslat a minimumelőírások örvén valójában a hamisítás elleni küzdelmet szolgáló büntető intézkedések egész sorát vezeti be, ami, úgy tűnik, túlmegy azon, amit az EU működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdése lehetővé tesz, különösen mivel a javaslat a joghatóságot és az eljárást egyaránt érinti.

1.3

Amellett, hogy felmerül a kérdés, valóban szükség van-e egy ilyen represszív jellegű megközelítésre, amely már jellegénél fogva is az alapvető szabadságjogok korlátozásával fenyeget, az is kétséges, hogy a javaslat egyáltalán hatékony lesz-e, mivel a minimális büntetési tétel meghatározása ellenére a büntetés gyakorlati értelmezése az egyes tagállamok jogi hagyományaitól függően és a bírók mérlegelési jogköre alapján országonként más és más lesz.

1.4

Általában véve az EGSZB helyteleníti, hogy az irányelvjavaslat – holott az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdése előírja – nem veszi kellőképpen figyelembe a különféle jogi hagyományok és rendszerek közötti különbségeket, mindenekelőtt a benne foglalt rendelkezéseknek az egyének jogaira és szabadságaira gyakorolt hatása tekintetében.

1.5

Az EGSZB mint az európai civil társadalom képviselője felhívja a figyelmet arra, hogy az elkövetők lehetnek olyan, alapvetően jóhiszemű állampolgárok is, akik éppen a tudtukon kívül kapott hamis pénztől kénytelenek megszabadulni. Rámutatva annak veszélyére, hogy így aránytalan szankciókkal sújtanának olyan embereket, akik áldozatból váltak akaratlanul „bűnözőkké”, az EGSZB úgy véli, hogy a cselekvés mögötti szándékot kiemelten figyelembe kell venni, ami az irányelvjavaslat preambulumbekezdéseiben nem kap kellő hangsúlyt.

1.6

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az eljárás kapcsán az irányelvjavaslat a nyomozó szervek által alkalmazott eszközök tekintetében nem irányoz elő a cselekmény súlyosságának megfelelő – a szankciók lépcsőzetes kialakításához hasonló – fokozatosságot. Az EGSZB ezért szükségesnek tartja annak rögzítését az irányelvjavaslatban, hogy a szervezett bűnözés esetében alkalmazott nyomozati eszközöket kizárólag a legsúlyosabb bűncselekmények esetére kell fenntartani.

2.1

Az irányelvjavaslat szélesíti az eurót és más valutákat érintő pénzhamisítás megakadályozására alkalmazott büntetőjogi eszközök jelenlegi keretét. A jelen javaslat, amely az EU területére vonatkozóan kiegészíti az 1929-es Genfi Egyezmény rendelkezéseit – megkövetelve, hogy a tagállamok az Egyezmény aláíró felei legyenek –, a 2001/888/IB tanácsi kerethatározattal módosított 2000/383/IB tanácsi kerethatározatot váltja fel, néhány fontos rendelkezéssel kibővítve azt.

2.2

Célja többek közt a küzdelem a „forum shopping” jelensége ellen – a hatásvizsgálatok szerint a bűnszövetkezetek ezt a stratégiát alkalmazzák a legenyhébb jogszabályok felkutatására. A javaslat ennek érdekében – az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése alapján – rögzíti, hogy hamis pénz előállítása és terjesztése esetén (10 000 eurós összegtől) a közös minimális büntetési tétel legalább hat havi szabadságvesztés. Ezzel párhuzamosan a gyártás esetén kiszabható legfeljebb nyolc éves szabadságvesztés-büntetés ezentúl a terjesztésre is kiterjed (5 000 eurós összegtől).

2.3

A saját javukra elkövetett bűncselekményekért jogi személyek is felelősségre vonhatók lesznek. A szankciók ebben az esetben az állami kedvezményekből vagy támogatásokból való kizárástól egészen a felszámolásig terjedhetnek.

2.4

A javaslat az eljárásjog szempontjából is szigorít a jelenlegi kereten. A nyomozó és bűnüldöző szolgálatok igénybe vehetnek olyan nyomozati eszközöket, amelyeket a szervezett bűnözés elleni küzdelemben vagy más súlyos bűnügyekben alkalmaznak. Az igazságszolgáltatási hatóságoknak emellett az eljárás folyamán mintákat kell majd küldeniük a lefoglalt hamis pénzből technikai elemzésre, segítve a forgalomban lévő hamisítványok felismerését.

2.5

Végül a javaslat szerint az euróövezethez tartozó tagállamok mindegyikének egyetemes joghatóságot kell gyakorolnia az EU területén kívül elkövetett, az eurót érintő bűncselekmények tekintetében, amennyiben az elkövető az illető állam területén tartózkodik, vagy ott a bűncselekménnyel kapcsolatos euróhamisítványokat észlelnek.

3.1

Az EGSZB elismeri, hogy az euró hamisítása – amelyet egyre bonyolultabb és kifinomultabb eszközökkel követnek el – aggasztó jelenség, amely ellen hatékonyan kell küzdenünk, ugyanakkor azonban komoly aggályait fejezi ki a jelen kezdeményezésnek mind a tartalma, mind pedig az alapvető megközelítése miatt.

3.2

Rámutat, hogy a hatásvizsgálatból az tűnik ki, hogy nem áll rendelkezésre elegendő tudományos adat, ezért a „forum shopping”-gal való érvelést, amelyre az Európai Bizottság irányelvjavaslatát alapozza, nem érzi túl meggyőzőnek. Véleménye szerint nem biztos, hogy a bűnüldözés szigorúsága terén az EU-n belül megfigyelhető különbségek bármilyen módon magyarázatul szolgálnának a hamisítások szaporodására, és az sem, hogy az elkövetőket cselekvésük helyszínének megválasztásakor elsősorban az egyes országokban érvényes büntetőjogi feltételek vezérelnék. A hamispénznyomdák helymegválasztásának magyarázataként más – materiális vagy logisztikai – tényezőket kell tekintetbe venni.

3.3

Ráadásul mivel nincs olyan, precíz elemzés, amely alátámasztaná azt az állítást, hogy a bűnüldözés terén meglévő Unión belüli különbségek akadályoznák a bűnüldözési és igazságügyi együttműködést és rontanák a harmadik országokban folyó hamisítás elleni harc eredményességét, az EGSZB számára kérdéses, hogy a tárgyalt irányelvjavaslat benyújtásának tulajdonképpen mi az indoka.

3.4

Az EGSZB emellett hangsúlyozni szeretné, hogy a fenti érvekre alapozott rendelkezések egy különösen nehézkes bűnüldözési rendszer kialakításához vezetnek. Az irányelvjavaslat a hamisítással összefüggő valamennyi büntetőjogi tényállás és az ezekhez tartozó minimális – illetve a terjesztés esetében emellett a maximális – büntetési tételek meghatározásán felül még joghatósági és eljárási kérdéseket is érint.

3.5

Az EGSZB mindenekelőtt ezeknek az utóbbi, a joghatósággal és az eljárással kapcsolatos rendelkezéseknek a beépítését kérdőjelezi meg. Ezek túlmennek azon, ami az indokolásban szerepel, továbbá azon is, amit az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése lehetővé tesz („szabályozási minimumokat állapíthat meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan”). Ez annál is kérdésesebb, mivel ezek a rendelkezések, amelyek rendkívüli intézkedések alkalmazását teszik lehetővé, nagymértékben represszív jellegűek, hiszen az euróhoz kapcsolódó hamisítási cselekmények esetében az általános megoldásokat természetszerűleg felülíró egyetemes joghatóság létrehozásához és a szervezett bűnözés esetében alkalmazott nyomozati eszközök bevetéséhez vezetnek.

3.6

Az EGSZB az utóbbit látja a legproblematikusabbnak, mivel a szervezett bűnözés esetében alkalmazott nyomozati eszközök bevetése tekintetében nem történik különbségtétel a javaslatban definiált egyes bűncselekmények súlyossága szerint. Az EGSZB véleménye szerint egy ilyen rendelkezés adott esetben súlyosan sértheti az arányosság elvét és az alapjogokat (1).

3.7

Az esetleges túlzások elkerülése érdekében az EGSZB emlékeztetni szeretné az európai jogalkotókat arra, hogy a tagállamok összességére tekintettel kell lenni, és e tagállamok rövidebb vagy hosszabb múltra visszatekintő demokratikus hagyományait, illetve az egyéni szabadságjogok iránti érzékenységüket is figyelembe kell venni.

3.8

Általánosabb megközelítésben az EGSZB emlékeztet arra, hogy egy európai bűnüldözési térség kialakításához egyúttal meg kell erősíteni a védelemhez való jogokat, mindenekelőtt az Eurojust és az Europol keretében, mert csak így lehet eleget tenni az alapjogok tiszteletben tartására vonatkozó, a szerződésekben rögzített kívánalomnak (EUMSZ 67. cikk (1) bekezdés és 83. cikk (3) bekezdés).

3.9

Az EGSZB mint az európai civil társadalom képviselője felhívja a figyelmet arra, hogy az elkövetők lehetnek olyan, alapvetően jóhiszemű állampolgárok is, akik kénytelenek a tudtukon kívül kapott hamis pénztől megszabadulni. Mivel így aránytalan szankciók fenyegetnek olyan embereket, akik áldozatból váltak akaratlanul „bűnözőkké”, az EGSZB úgy véli, hogy a cselekvés mögötti szándékot kiemelten figyelembe kell venni, ami az irányelvjavaslat preambulumbekezdéseiben nem kap kellő hangsúlyt.

3.10

Az EGSZB elismeri, hogy a javaslatban előirányzott szankcióknak a lefoglalt összeg függvényében fokozatosan szigorodó skálája (lásd különösen az 5. cikk (2) bekezdését) részben lehetővé teszi az ilyen esetek figyelembe vételét. Véleménye szerint azonban az irányelvjavaslat továbbra sem zárja ki az egyéni szabadságjogok jelentős csorbulásának kockázatát. Úgy tűnik, a javaslat nem veszi figyelembe az Unión belüli jogi hagyományok és rendszerek különbözőségét és mindenekelőtt azoknak a kihallgatási mechanizmusoknak a sajátosságait, amelyek keretében a vádlottat a rendőrség – akár csekély súlyú cselekmények esetén is – hosszabb időn át fogva tarthatja a bírósági eljárást megelőzően.

4.1

Ami azt a rendelkezést illeti, amely hat havi szabadságvesztést határoz meg minimális büntetésként (a javaslat 5. cikkének (4) bekezdése), s így a javaslatnak a „forum shoppinggal” kapcsolatos érvre reagáló legfontosabb intézkedése, az EGSZB kételkedik ennek hasznosságában, mivel egy irányelv – amely funkciójából eredően a jogalkotóhoz, nem pedig a bírákhoz szól – nem képes biztosítani, hogy ezt a büntetést valóban ki is szabják. Ehhez kapcsolódóan az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy az indokolás utal arra, hogy a büntetéseket egyedileg kell megállapítani – ezt az elvet az Európai Unió Bírósága is rögzítette –, és hogy a bíráknak teljes mérlegelési szabadságot kell biztosítani.

4.2

Az EGSZB szeretné továbbá megjegyezni, hogy minimális büntetési tételek meghatározása – még ha nem kötelező jellegűek is – ellentétes egyes tagállamok jogi hagyományaival, amelyek nem írnak elő ilyen minimális szankciókat, kivéve ha elrendelésük kötelező.

4.3

A javaslat 9. cikkét a következőképpen kellene módosítani: „A 3. és 4. cikkben említett legsúlyosabb hamisítási bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a szervezett bűnözés vagy egyéb súlyos bűncselekmények eseteiben alkalmazottakhoz hasonló, hatékony nyomozati eszközök álljanak a nyomozásért vagy büntetőeljárásért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok rendelkezésére.”

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/45

1.1

Az EGSZB óvatosan üdvözli az Európai Bizottság két, A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió felé című közleményét, amelyek a Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetéséről  (1) és a jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációjáról  (2) szólnak. A dokumentumok továbbviszik A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete – Európai vitaindító című közleményben (3) felvetett két téma, konkrétan a gazdaságpolitikai koordinációhoz szükséges irányítási keret létrehozása körül kialakult vitát.

1.2

Az EGSZB csalódott amiatt, hogy a tervezetben már körvonalazott elképzeléseket alig részletezik tovább, ami megnehezíti az értékelést.

1.3

Az EGSZB-t aggasztja az, hogy a gazdasági irányítási eszközök már így is bőséges tárháza – amelynek része a stabilitási és növekedési paktum, a költségvetési paktum, a hatos csomag, a kettes csomag, az Európa 2020 stratégia, az európai szemeszter, az éves növekedési jelentés, a riasztási mechanizmus keretében készült jelentések, a nemzeti reformprogramok, a stabilitási és konvergenciaprogramok, az országspecifikus ajánlások, a túlzottdeficit-eljárás, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás stb. – tovább bővül, viszonylag alacsony hozzáadott érték mellett.

1.4

Miközben elismeri, hogy ez a két javaslat segítséget jelenthet a nehéz helyzetben levő tagállamok számára, az EGSZB aggódik amiatt, hogy a leginkább rászoruló területeken a növekedés és a kapacitások helyreállítására kifejtett hatásuk csökkenhet vagy késlekedhet amiatt, hogy elsődleges szempont az, hogy az intézkedéseknek az euróövezet egésze számára is hasznosnak kell lenniük.

1.5

Az EGSZB kételkedik abban, hogy a tagállamok beleegyeznének egy új pénzügyi eszköz bevezetésébe a Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz finanszírozása érdekében. Nem világos egyébként, hogy ez milyen hozzáadott értéket jelent a létező strukturális alapokhoz képest.

1.6

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy mennyi tartalommal bővíti majd a javasolt előzetes koordináció az európai szemesztert, és milyen további bürokratikus terhekkel fog járni.

1.7

Az EGSZB aggódik amiatt, hogy az előzetes koordinációhoz használt szűrők megzavarhatják a reformintézkedéseket végrehajtó tagállamokat, mivel módosítják a más tagállamokhoz képest mért relatív versenyképességet.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy az előzetes koordinációban nincs helyük a pénzügyi piacokon keresztüli továbbgyűrűző hatásoknak; ehelyett minden erőfeszítést a bankunió létrehozására kellene koncentrálni.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a GMU elmélyítését célzó javaslatok alapvető jelentőségűek az Európai Unió jövője szempontjából. Ezért folytatni kívánja a vitát és a későbbiekben, a fejlemények figyelembevételével további javaslatokat fog tenni.

2.1

Háttér: Ebben a közleményben az Európai Bizottság azt javasolja, hogy kölcsönös megállapodás tárgyát képező szerződéseket és szolidaritási mechanizmusokat tegyenek elérhetővé a nyomás alatt álló, a versenyképesség és a növekedés terén olyan nemzeti szintű strukturális reformokra szoruló euróövezeti tagállamok számára, amelyek elmaradása más euróövezeti tagállamokra hátrányos továbbgyűrűző hatással járna. Ez egyedi pénzügyi támogatási rendszer lenne, amelyet kezdetben a többéves pénzügyi keret, idővel pedig egy a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló, a fiskális kapacitást kiépítő új alap/pénzügyi eszköz finanszírozna.

2.2

Az EGSZB nehezen tudja megítélni a javasolt Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz előnyeit úgy, hogy nem áll rendelkezésre számadat a javasolt méretről, sem pedig elemzés arról, hogy a tagállamok mennyire tartanak elfogadhatónak egy ilyen alapot. Az alapján, hogy a javaslat szerint az alapot első körben a többéves pénzügyi keret finanszírozná, arra következtethetünk, hogy az kisméretű és mérsékelt hatású lenne.

2.3

Tekintve, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretről igen nehézkesen haladnak a tárgyalások, az EGSZB kételkedik abban, hogy a tagállamok egyetértenének azzal a céllal, hogy a Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz finanszírozásához új pénzügyi eszközt vezessenek be egy a GNI-n alapuló nagyobb fiskális kapacitás felé történő elmozdulás érdekében.

2.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy hasznos egy kölcsönös előnyökkel járó és gyorsító hatású konvergenciamechanizmus, azonban megkérdőjelezi egy új eszköz – a Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz – bevezetésének szükségességét, mivel nem világos, hogy az miként jelent hozzáadott értéket a már létező strukturális alapokból származó támogatások, például a Kohéziós Alap vagy az Európai Szociális Alap (ESZA) mellett.

2.5

A javasolt eszköz szerződéses jellege látszólag alig tér el a strukturális alapok kifizetésénél már ismerttől. Néhány konkrét példával kellene illusztrálni, hogy milyen átgyűrűző hatású projektek lennének támogathatók, és ezek miben térhetnek el a más alapokból finanszírozott projektektől. Az EGSZB aggódik amiatt, hogy ha a Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz által támogatott projektek nem érik el a céljaikat, az esetleg további hatással jár a nemzeti reformprogram keretében jóváhagyott projektek finanszírozására is. Fontos, hogy a javasolt eszköz bizonyítható hozzáadott értéket nyújtson, és ne csak a bürokráciát növelje.

2.6

A Konvergencia- és Versenyképességi Eszközt az euróövezetben való felhasználásra szánják, ahol a szorosabb gazdasági konvergencia alapvető az övezet működéséhez. Tekintve, hogy az alap valószínűleg nem lesz számottevő méretű, az EGSZB azt javasolja, hogy kifejezetten az euróövezet nehézségekkel küzdő országait célozza, nem zárva ki olyan projektek támogatásának a lehetőségét, amelyek különösen kedvező határon átnyúló hatással járnak. Különösen azokat az országokat kellene megcélozni, melyeknek gazdasági egyensúlyproblémáit különösen veszélyesnek ítélik az euróövezet működésére nézve. Nem világos, hogy a kiigazítási programban részt vevő országokat miért zárnák ki ebből a támogatási formából, hiszen bizonyítottan ők szorulnak a leginkább pénzügyi támogatásra.

2.7

Ha az európai szemeszter a terveknek megfelelően működik és a tagállami parlamentek megvitatják az országspecifikus ajánlásokat, akkor meg kell tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a javasolt eszköz értelmében szerződéses megállapodást aláíró tagállami kormány először az adott ország gyakorlatának megfelelően parlamenti vitát nyisson a kérdésről, ahogyan az bármely strukturális alaphoz tartozó program esetében történne. Az Európai Bizottság meghívható a vitákra vagy felkérhető arra, hogy tartson ismertetőt a nemzeti/helyi szintű testületek előtt. E megbeszélésekre a civil társadalom képviselőit, és így főként a szociális partnereket is meg kell hívni, akárcsak egyéb uniós és tagállami közös projektek esetében. Kellő időt kell előirányozni ahhoz, hogy részt vehessenek a parlamentek és a civil társadalom, és különösen a szociális partnerek küldöttei.

3.1

Háttér: A közleményben az Európai Bizottság tájékoztat arról, hogy a jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációjának koncepcióját a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés vezette be. Noha a jelenlegi uniós gazdaságfelügyeleti keretnek részét képezi egy gazdaságpolitikai koordinációs folyamat, a keret nem írja elő a jelentős gazdaságpolitikai reformtervek strukturált előzetes megvitatását és koordinációját. Ez a közlemény hozzájárul az érdekeltek, mindenekelőtt az Európai Parlament, a tagállamok és a nemzeti parlamentek között az előzetes koordináció végrehajtási módjairól folytatott vitához.

3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a gazdaságpolitikai koordináció érdemi javítása mindenképpen kívánatos, az euróövezetben pedig szükséges is. Ezért üdvözi a közleményt, miközben megjegyzi, hogy az egyes tagállami politikák koordinációja messze nem jelent valódi gazdasági kormányzást. A javaslat értékelését megnehezíti, hogy a közlemény nem fejti ki elég részletesen a „jelentős gazdaságpolitikai reform” fogalmát. Mi számít jelentősnek és mi nem? A felsorolt kulcsfontosságú reformok az egységes piac szinte minden szempontját, köztük a pénzügyi és költségvetési fenntarthatóságot is érintik.

3.3

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy a jelentős gazdaságpolitikai reformok koordinálására vonatkozó új kezdeményezés milyen lényegi eltérést mutat majd a nemzeti reformprogramoknak és az országspecifikus ajánlásoknak az európai szemeszterrel kapcsolatos komponenseihez képest. Bizonyítható hozzáadott értéket kell nyújtania az európai szemeszter már így is zsúfolt ütemtervéhez. Az átláthatóság és az egyszerűség szempontjából fontos volna továbbá, hogy ne jelentsen újabb felügyeleti szintet stb. Az EGSZB szerint ezt a folyamatot integrálni kell az európai szemeszterbe és a nemzeti reformprogramokba, melyeket meg kell erősíteni; az előzetes koordináció kézzelfogható eszközt jelentene ennek eléréséhez.

3.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy hasznos lehet az új javaslat értelmében, hogy az Európai Bizottság és a Tanács, miután megállapodott egy országgal annak országspecifikus ajánlásairól, módosításokat javasolhat a tagállam reformterveihez, ha azok végrehajtása várhatóan kedvezőtlen hatással lenne a gazdasági és monetáris unióra és más tagállamokra. A demokratikus legitimitás szempontjából azonban a folyamat tiszteletben tartja a tagállami döntéshozatali hatásköröket és a reformtervről továbbra is maga a tagállam dönthet. Meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy a konzultációba bevonják a nemzeti parlamenteket és a civil társadalmat, különösen a szociális partnereket, valamint biztosítani kell az ehhez szükséges időt. Hasonlóképpen arra is ügyelni kell, hogy a nemzeti parlamentek elfogadják a reformok végrehajtására vonatkozó végső határozatot. Az EGSZB attól tart, hogy a demokratikus legitimitás előtti főhajtás inkább gesztusértékű, mivel a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárásban más esetben szankciók alkalmazhatók, ha a Tanács úgy találja, hogy a tagállam nem hozta meg az ajánlott kiigazító intézkedéseket.

3.5

Az előzetes koordináció célja az, hogy maximalizálja a tagállamok jelentős gazdasági reformterveinek más tagállamokra gyakorolt pozitív továbbgyűrűző hatásait, a negatívakat pedig minimalizálja. A továbbgyűrűző hatások fő csatornái alapján három szűrőből álló rendszert javasol. Ezekkel kapcsolatban az EGSZB-nek aggályai merültek fel.

3.6

Az első szűrő a kereskedelem és a versenyképesség. Ha egy tagállam sikeres reformintézkedésekkel javítja versenyhelyzetét, akkor nem zárható ki, hogy ennek más tagállamok látják kárát. A közleményben részletesen ki kellene fejteni, hogy az Európai Bizottság milyen feltételek mellett lépne közbe, hogy lebeszéljen egy tagállamot ilyen intézkedések bevezetéséről. Az is felmerül, hogy itt vajon csak egyoldalú megközelítésről beszélünk? Vajon az Európai Bizottság fellépne-e egy olyan tagállam esetében, amely korábban olyan versenyképesség-javító intézkedéseket hozott, amelyből mára jelentős, az euróövezetre nézve káros többlete származott?

3.7

Az EGSZB-nek kétségei vannak afelől, hogy a pénzügyi piacokon keresztüli továbbgyűrűző hatással kapcsolatos második szűrőnek van-e itt létjogosultsága. Az EGSZB szerint sokkal hatékonyabb volna, ha minden rendelkezésre álló erőforrást a működő bankunió létrehozásának az ütemterv szerinti megvalósítására fordítanának.

3.8

A harmadik szűrőt képező gazdaságpolitikai szempontok és „a reformmal szembeni belföldi ellenállás” magyarázatra szorul. Fennáll a veszélye, hogy a várt „kölcsönös tanulás” és „a bevált gyakorlatok megosztása” – bár önmagában mindkettő értékes eszköz – ugyanúgy nem valósul meg, mint a lisszaboni stratégia.

3.9

Az EGSZB szerint határozottabb érvekkel kell alátámasztani azt, hogy az előzetes koordináció körébe tartozó reformoknak ki kell terjedniük az EU hatáskörén kívül eső területekre is. A jelenlegi indok az, hogy a döntéshozatali jog teljes mértékben a tagállam kezében marad. A fent említett, makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárások fényében ez az érv gyenge lábakon áll.

3.10

Az előzetes koordináció keretében meg kell jelennie a szociális dimenziónak is, különösen a jelentős gazdaságpolitikai reformoknak a munkanélküliségre kifejtett hatására irányulva.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/48

1.1

Az EGSZB újfent megerősíti a „Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon” című kiadvánnyal (1) kapcsolatban már kifejtett véleményét (2), és sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság csak részben vette át az abban megfogalmazott következtetéseket. Különösképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogyasztóvédelem szempontjából elsőszámú fenyegetést jelentő illegális szerencsejáték elleni küzdelem nem kap a közleményben prioritást.

1.2

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a közlemény által megválaszolni kívánt prioritások között vegye figyelembe az ágazatban létrehozandó új munkahelyeket és azok védelmét, illetve minőségét, valamint a nem online szerencsejátékokhoz kötődő munkahelyek potenciális megszűnését az online szerencsejátékok javára.

1.3

A szerencsejátékok hozzájárulnak a tagállamok adóbevételeinek a növeléséhez. A nemes célok nemzeti szerencsejátékokon és hagyományos kaszinókon keresztül történő finanszírozása hasznos szociális és sporttevékenységeket támogat, fokozza az idegenforgalmat, valamint hozzájárul a kulturális, művészeti és régészeti örökség megőrzéséhez. Az EGSZB úgy véli, hogy a szerencsejátékkal kapcsolatos bármely európai szintű fellépés célja a polgárok egészséges és kiegyensúlyozott szórakozását lehetővé tevő európai szociális modell elérése kell, hogy legyen.

1.4

Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot a szerencsejátékban rejlő magas közegészségügyi kockázatok miatt. Ebben a vonatkozásban megerősíti az Európai Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy az egész EU-ra kiterjedően kutassa és kövesse nyomon az online szerencsejátékokkal kapcsolatos függőségeket és betegségeket, valamint javasolja a tagállamoknak, hogy adóbevételük egy részét fordítsák a játékszenvedélyek elleni figyelemfelkeltő kampányok, megelőző intézkedések és gyógykezelések finanszírozására.

1.5

Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottság azon döntését, hogy jobb adminisztratív együttműködésre, valamint az információk, tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjére törekszik a tagállamok és a szabályozó hatóságok között.

1.6

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon célkitűzésével, hogy minden tagállamnak rendelkeznie kell pontosan meghatározott hatáskörrel bíró saját szabályozó hatósággal, amely biztosítja a más államok hasonló hatóságaival való szoros együttműködést.

1.7

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy megtalálják az egyensúlyt az ágazat erőteljesen technikai és így határokon átívelő jellege és az ezzel kapcsolatos kockázatok között, melyek veszélyt jelentenek a köz- és a társadalmi rendre, a törvényességre, az átláthatóságra, valamint a polgárok egészségére; mindezt egy az Európai Bizottság javasolt ajánlásainál kötelezőbb jellegű kezdeményezéssel véli elérhetőnek.

1.8

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy jelenleg nem valószínűsíthető az online szerencsejáték-ágazatra szakosodott uniós jogszabály létrejötte. Miközben támogatja a tagállamok közötti hatékony együttműködést célzó európai bizottsági javaslatokat, az EGSZB szeretné, ha egyes területeken, melyekre megosztott hatáskörök vonatkoznak, hatékonyabb jogszabályi eszközök, lehetőség szerint irányelvek alkalmazására kerülne sor a legsebezhetőbb fogyasztói csoportok védelme, valamint az illegális szolgáltatók és a pénzmosás elleni küzdelem érdekében. Ezáltal létrejönne a fogyasztóvédelmi szabályok minimális szintje. A tagállamoknak azonban továbbra is joguk lesz arra, hogy nemzeti piacukon, ha jónak látják, szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat érvényesítsenek, vagy továbbra is a már meglévő, kedvezőbb normákat alkalmazzák (3).

Az EGSZB ezért felkéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett lépjen fel a következő területeken:

1.9

Az EGSZB elégedetten látja, hogy az Európai Bizottság elfogadta azt a kérését, hogy a pénzmosás elleni irányelv hatályát terjesszék ki a szerencsejátékok valamennyi formájára. (4)

1.10

Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy megvizsgálja azokat a lehetőségeket, melyek az IMI-nek (5) a rendelet által biztosított használatából fakadnak, és azt kívánja, hogy mindez szolgálja a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködés, valamint az illetékes nemzeti és európai szervek közötti adatcsere fokozását.

1.11

Az EGSZB megítélése szerint a személyes adatok tagállamok közötti cseréjének lehetőségére irányuló európai bizottsági felmérés pozitívnak tekinthető, amennyiben a szolgáltatók által elmentett nagymennyiségű adat más adatokkal összevethetően osztható meg, így elősegíti az illetékes hatóságok által végzett ellenőrzéseket.

1.12

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja azt, hogy a tagállamok a szabályozó hatóságokkal karöltve indítsanak el a fogyasztóknak címzett tudatosító és információs kampányokat annak érdekében, hogy a keresletet a törvényes online szerencsejátékok irányába tereljék. Ennek az fellépésnek ki kell egészülnie az illegális szolgáltatók elleni küzdelemre irányuló intézkedésekkel, valamint fekete- és vagy fehérlisták kiadásával, melyeket a nemzeti szabályozó hatóságok szerkesztenek a fogyasztók számára az engedéllyel rendelkező és az illegális honlapok könnyebb azonosítása céljából. Előbbieket a nemzeti szabályozó hatóság logójának a fogadásra szolgáló honlapon történő elhelyezésével lehetne megkülönböztetni..

1.13

A fogyasztók védelmének biztosítása érdekében az EGSZB azt kéri, hogy az online szerencsejátékban használt szoftverek rendelkezzenek közös uniós minimálhitelesítéssel, melyet hasonló paramétereket és szabványokat alkalmazó szakosodott külső hatóságok adnak ki. Emellett felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat a szerencsejátékok informatikai platformjaira vonatkozó európai minimumszabvány elfogadására, és felszólítja a tagállamokat a játékosok adatvédelmét szolgáló intézkedések meghozatalára, hogy csak olyan fizetési módok kerüljenek engedélyezésre, melyek az online szerencsejátékkal kapcsolatos tranzakciók biztonságára és nyomon követhetőségére nézve a legerősebb garanciákat adják.

1.14

Az EGSZB nagyon pozitívnak értékeli az Európai Bizottság által elindított kísérletet, melynek során az informatikai bűnözéssel kapcsolatos tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréje céljából felállított egy az online szerencsejátékra szakosodott szakértői csoportot, mert ez kezdetleges állapotban ugyan, de hasznos eszköznek bizonyul a tagállamok közötti hatékony együttműködés elindításához. Az EGSZB szívesen látná, ha ez a csoport, túllépve jelenlegi informális jellegén, világos hatáskörökkel és feladatkörökkel ellátott szervvé válna.

1.15

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tagállamok mozdítsák elő a szerencsejátékokkal kapcsolatos csalásra és pénzmosásra vonatkozó kérdésekkel foglalkozó megfelelő képzést a bírói kar számára.

1.16

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegye naprakésszé és vizsgálja felül a közleményben meghatározott beavatkozási területekre vonatkozó szabályokat, figyelembe véve a változásokat a szabályok tagállamok általi végrehajtását illetően; abban, hogy a tagállamok mit és hogyan hajtottak végre; abban, hogy az egyes nemzeti szinteken milyen eredményeket értek el.

1.17

Az EGSZB felkéri a tagállamokat, hogy bízzák meg az Európai Bizottságot a tisztességes sport védelmére és előmozdítására vonatkozó nemzetközi egyezménytervezetnek az Európa Tanács keretében elindítandó tárgyalásos előkészítésével és hathatós támogatásával.

2.1

A közlemény a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó európai jogszabályok tiszteletben tartásának követelményét összeköti meghatározott kategóriák védelmével.

2.2

A közvetlen internetes hozzáféréssel rendelkező telematikai eszközök használata lehetővé tette a gyorsan terjedő online szerencsejátékok űzésének erőteljes növekedését. 2011-ben az EU 27 tagállamában az online szerencsejátékokból származó összbevétel 9,3 milliárd eurót tett ki, ami az európai szerencsejáték-piac 10,9 -a, a növekedési előrejelzések alapján pedig 2015-re várhatóan eléri a 13 milliárd eurót.

2.3

Az internet használatának köszönhetően az európai polgár a lakóhely szerinti államában gyakorlatilag hozzáférhet az egy vagy több, egy másik tag- vagy nem tagállamban engedélyezett szolgáltató által kínált illegális szolgáltatásokhoz, illetve ki van téve azoknak. Ezt a területen kívüli és nemzetközi jelleggel bíró helyzetet egyetlen állam nem képes kezelni, hanem integrált beavatkozásra és fokozott együttműködésre van szükség. Alapvetően fontos, hogy a polgárok és a fogyasztók védelme érdekében az illegális szerencsejátéknak közösen elfogadott meghatározása legyen. Emlékeztetünk arra, hogy a játékos lakóhelye szerinti államban egy nem engedélyezett szerencsejáték-kínálat vagy szerencsejáték-kínálat a szükséges tagállami engedélyek megléte nélkül illegális akkor is, ha egy uniós államban székhellyel vagy engedéllyel rendelkező szolgáltatóról van szó, és akkor is, ha egy harmadik államból származik (6). A minden ellenőrzés és szabályozás nélkül működő szolgáltató ezért szintén illegális.

2.4

A „nem engedélyezett”, illetve az „illegális szolgáltató” közötti különbséget illetően a közlemény 15. lábjegyzetére utalunk.

2.5

Pozitívnak tekinthető az Európai Bizottság törekvése egy szerencsejátékokkal foglalkozó szakértői csoport létrehozására a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje, a szerencsejátékok törvényellenes és illegális használatából eredő problémák tanulmányozása, a bírói kar sajátos képzése és naprakésszé tétele, a fogyasztók jobb tájékoztatása és a legális kínálat bővítése érdekében.

2.6

Ezek az intézkedések jelentik az első hasznos lépéseket a csalásokat, bűntényeket és pénzmosást előidéző, törvénytelenül működő szolgáltatók elleni küzdelemben.

3.1

A közlemény rámutat a nemzeti szabályozások eltéréseire, és olyan fellépéseket javasol, melyek nemzeti és uniós prioritásokat, valamint államközi együttműködést és közös fellépéseket határoznak meg, valamint lehetséges beavatkozási területeket és ajánlásokat jelölnek ki a tagállamok közötti egyeztetés és adminisztratív integráció szorgalmazása mellett.

3.2

Elsődleges cél közvetlen fellépésekkel és a tagállamoknak szóló ajánlásokkal biztosítani az európai jogszabályoknak a nemzeti szabályozások szintjén történő tiszteletben tartását és alkalmazását. Az Európai Bizottság ennek érdekében:

3.3

Az Európai Bizottság szerint a tagállamok érdekében áll az informatikai bűnözéssel kapcsolatos tapasztalatok megosztása révén is megvalósítani a csalás és a pénzmosás elleni küzdelemre, valamint a sport tisztaságának a meghamisított sportmérkőzések- és versenyek jelensége ellenében történő védelmére irányuló hatékony politikát.

4.1.1

Az EGSZB erőteljes aggályait fejezi ki elsősorban az online szerencsejátékok növekvő terjedésével és a szerencsejáték-kínálat exponenciális növekedésével kapcsolatban, melyek egyre szélesebb rétegeket kerítenek hatalmukba, ami súlyos következményekkel jár a családi bevételekre. Ezért hatékony korlátot kell szabni a különféle reklámfajtáknak, főként a televízióban, az interneten és a közlekedési eszközökön szereplő hirdetéseknek.

4.1.2

A transznacionális szerencsejáték-kínálat és szerencsejáték-használat a belső piaci szabályozásban (EUMSZ 56. cikk) előírt szabad forgalom keretében megvalósuló gazdasági tevékenységnek számít. Ugyanakkor közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból az EUMSZ 52. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi az 56. cikkben biztosított szolgáltatási szabadság korlátozását.

4.1.3

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a tagállamokat illeti meg felségterületükön a szerencsejátékok megszervezésének és szabályozásának a joga. A szerencsejáték a fogyasztók számára potenciálisan igen veszélyes tevékenység, és ugyanilyen mértékben áll fenn annak is a kockázata, hogy bűnös célokra – így a pénzmosásra – szolgáljon, amennyiben nem szabályozzák megfelelően, vagy ha a szabályozást nem alkalmazzák kellő szigorral. Bár a szerencsejátékok ebben az összefüggésben az EK 49. cikk (7) alapján a szabad szolgáltatásnyújtás hatálya alá esnek, a nemzeti szabályozások közötti eltérések mégsem valószínűsítik az online szerencsejátékokra vonatkozó uniós szabályozás megszületését. Miközben támogatja a tagállamok közötti hatékony együttműködést célzó bizottsági javaslatokat, az EGSZB szeretné, ha bizonyos kérdésekben (lásd az 1.8. pontot) hatékonyabb jogszabályi eszközök, lehetőség szerint irányelvek bevetésére kerülne sor a legsebezhetőbb fogyasztói csoportok védelme, valamint az illegális szolgáltatók és a pénzmosás elleni küzdelem érdekében.

4.1.4

Az Európai Unió Bíróságának állandó és kiterjedt ítélkezési gyakorlata szerint a szerencsejátékokkal kapcsolatos tevékenységek korlátozásait igazolhatják a közérdekhez kötődő olyan kényszerű okok, mint a fogyasztóvédelem, a csalás megelőzése, valamint a polgárok szerencsejátékkal kapcsolatos túlzott költekezésre való késztetésének a megelőzése. (8) A tagállamok korlátozhatják, illetve behatárolhatják az online szerencsejáték-szolgáltatások valamennyi vagy bizonyos típusának több országra kiterjedő nyújtását azon közérdekű célkitűzések alapján, amelyeket védeni kívánnak a szerencsejátékokkal kapcsolatban (9).

4.1.5

A szerencsejátékkal kapcsolatos szolgáltatásokra nem vonatkoznak egységes uniós szabályok, a nemzeti jogszabályok pedig jelentősen eltérnek egymástól az egyes országok kulturális, társadalmi és történelmi sajátosságai folytán. Egyes tagállamok tiltják az online szerencsejátékokat, mások csak bizonyos játékokat engedélyeznek, míg másokban egy közszolgáltató vagy egy magánszolgáltató által kizárólagos joggal kezelt monopóliumrendszer áll fenn. Az egyes országokban meglévő helyzetre vonatkozó friss adatok (10) hiányában az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy végezze el a tagállamokra vonatkozó állapotfelmérést (mapping exercise).

4.1.6

Amint arra az Európai Bíróság joggyakorlata rámutatott, az ágazat ellenőrzött liberalizálását választó tagállamoknak jogában áll – előzetes közigazgatási engedélyezést követően –olyan koncessziós rendszert életbe léptetni, amely objektív, átlátható és nemzetiség szerint hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazó kritériumokon alapul (11).

4.1.7

Az online szerencsejátékok esetében a fogyasztó és szolgáltató között nincs közvetlen kapcsolat, ami növeli a szolgáltatók által a fogyasztók kárára elkövetett csalások kockázatát. (12) Az illegális, tehát ellenőrizetlen szerencsejátékok kínálatának megléte tehát súlyos fenyegetést jelent a fogyasztók számára. Ezért az illegális szolgáltatók elleni küzdelemre irányuló intézkedések tagállamok általi szigorú alkalmazása a fogyasztók védelmét legjobban szolgáló és a legerőteljesebb garanciákat biztosító eszköz.

4.1.8

A tagállamok szabadon határozhatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit és a védelmi szintet. Az általuk kötelezővé tett korlátozásoknak azonban eleget kell tenniük az Európai Bíróság joggyakorlata szerinti feltételeknek, arányosnak és diszkriminációmentesnek kell lenniük, és egy rendszeres és koherens módon alkalmazott szakpolitikába kell beilleszkedniük.

4.1.9

Mivel az egyes tagállamok eltérő jogszabályokkal rendelkeznek, az online szerencsejátékra vonatkozó uniós szabályozásnak pedig ma még nincsenek meg a feltételei, ezért a nemzeti szabályozások közelítésére van szükség, a tagállamokat pedig támogatni kell a meglévő előírások betartatásában a fogyasztók, a kiskorúak és a sebezhető csoportok védelme, valamint a reklámok és a pénzmosás elleni küzdelem terén megvalósítandó erőteljesebb jogbiztonság érdekében. Az illegális szolgáltatók elleni küzdelemre vonatkozó bevált gyakorlatok cseréje érdekében kérni kell a tagállamok közreműködését.

4.1.10

A szubszidiaritás elvének értelmében az EU-nak akkor kell beavatkoznia, ha fellépése javít a helyzeten, és a tagállamok szabályozási rendszerei számára hozzáadott értékkel bír. Az ágazat sajátosságait és az internet használatával kapcsolatos változásokat figyelembe véve az EGSZB úgy véli, hogy az EU fellépésének a tagállamok közötti tartós együttműködésben, valamint az illegális szolgáltatók elleni – transznacionális fellépést szükségeltető – közdelemre vonatkozó bevált gyakorlatok előmozdításában kell teste öltenie.

4.2.1

Az online szerencsejátékok vonatkozásában az EU-nak erősítenie kell az ellenőrzést, az igazgatási együttműködést és a törvény tényleges alkalmazását, a tagállamoknak pedig együtt kell működniük e cél elérése érdekében.

4.2.2

Fontos a szolgáltatók által regisztrált személyi adatok rendelkezésre bocsátása és a feldolgozott adatoknak – az adatvédelem biztosítása mellett történő – megosztása az ellenőrzések elősegítése érdekében. Az általános információk cseréje és a bevált gyakorlatok felhasználása révén ösztönözni kell az államok közötti igazgatási együttműködést a kölcsönös bizalom és érdekközösség megteremtését szolgáló ismeret- és tapasztalatcsere felerősítése érdekében.

4.2.3

A távolsági szerencsejátékokat kínáló informatikai platformok nemzeti szintű hitelesítése biztosítja a szerencsejáték-piac felügyeletét. Fontos javítani a tagállamok közötti együttműködést és minden államban létre kell hozni az online szerencsejátékokat szabályozó hatóságot, amely az uniós szintű szoros koordinálást biztosító pontos jogkörökkel rendelkezik.

4.2.4

Fel kell mérni az engedélyezési rendszerek átláthatóságát és diszkriminációmentességét, valamint azt, hogy a nemzeti szakpolitikák megfelelnek-e az uniós szabályozásnak és joggyakorlatnak. Nem-megfelelőség esetén jogsértési eljárást kell indítani.

4.2.5

Az EGSZB szerint a jelenség leküzdéséhez nem elégségesek azok a megelőző és megtorló intézkedések, melyeket a tagállamok ez idáig alkalmaztak az engedéllyel nem rendelkező, azaz illegális szolgáltatók által nyújtott online szerencsejátékok elleni küzdelem céljából. Ezért egy alapelveket lefektető nemzeti szabályozási keret meghatározását javasolja, amely a honlapok törvényességét és átláthatóságát biztosítja, valamint előirányozza: az illegális honlapok azonosítását és „feketelistára” tételét; egy adott tagállam saját jogszabályai szerint engedélyezett honlapok azonosítását és „fehérlistára” tételét; az illegális honlapok blokkolását, bezárását, zárolását és megszüntetését; (13) a pénzeszközök mozgását ilyen honlapok felől és azok felé; az illegálisszerencsejátékokra vonatkozó kereskedelmi hirdetések és reklámok tilalmát.

4.3.1

Az EGSZB sajnálattal látja, hogy a fogyasztók számára a legnagyobb fenyegetést jelentő illegális szolgáltatók elleni hatékony fellépést célzó erőteljes intézkedések érdekében az Európai Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett kérése válasz nélkül maradt az Európai Bizottság közleményében. Ezért azt kéri, hogy a lehető leggyorsabban fogadjanak el erőteljes intézkedéseket az illegális szerencsejáték elleni megelőzésre és küzdelemre vonatkozó bevált gyakorlatok megvalósítása érdekében.

4.3.2

Az Európai Bizottság 2013-ban tervezi e fogyasztók védelmével és a felelős szerencsejátékra vonatkozó reklámokkal kapcsolatos ajánlás elfogadását, és négy intézkedési területet jelöl ki: távol kell tartani a fogyasztókat a szabályozatlan és esetlegesen káros tartalmú ajánlatoktól, meg kell védeni a kiskorúakat a honlapokhoz való hozzáféréstől, védelmezni kell az egyéb kiszolgáltatott csoportokat, valamint meg kell előzni a szerencsejátékokkal kapcsolatos magatartászavarok kialakulását. A fenti ajánlással kapcsolatban az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy foglalja abba bele az illegális szerencsejátékok megelőzésére és leküzdésére vonatkozó bevált gyakorlatokat, miután minden egyes tagállam szintjén felmérést készítettek a fogyasztók számára legkárosabb szerencsejáték-formákról.

4.3.3

Az EGSZB értékeli azt, hogy a közlemény – a reklámok és a játékszenvedély vonatkozásában is – figyelmet fordít a fogyasztók és a sebezhető csoportok védelmére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza a magas védelmi szintű intézkedések bevezetésének szükségességét, és megállapítja azt, hogy az előirányzott eszközök túlságosan gyengék, ezért kényszerítő intézkedések elfogadását javasolja. Ellenőrizhetetlen és veszélyes jellegüknél fogva ugyanis az illegális szerencsejátékok rendelkezésre álló kínálata a fogyasztókra leselkedő legnagyobb fenyegetést jelenti, és szükségessé teszi azt, hogy minden egyes tagállamban erőteljes intézkedéseket foganatosítsanak azon illegális szolgáltatók elleni küzdelem érdekében, akik a fogyasztók védelmének első számú és legjobb biztosítékát jelentő nemzeti jogszabályokat nem tartják tiszteletben.

4.3.4

Az Európai Bizottság fellépésének alapvető célkitűzése annak biztosítása kell, hogy legyen, hogy a tagállamok minden hatáskörüket és felelősségi körüket latba vetve az egész EU-ban és az ilyen szolgáltatások nyújtására engedéllyel rendelkező valamennyi szolgáltató számára meghatározzanak egy olyan jogszabályi keretet, amely kiküszöböli a problémát jelentő szerencsejátékokat, valamint szerencsejátékhoz való hozzáféréshez korhatár bevezetését irányozza elő, és tiltja a legveszélyesebb játék- és fogadásfajták (online kaszinók, különbözeti spekuláció, P2P fogadás) esetében a hitelre történő játékot, valamint a fiatalkorúaknak és a sebezhető csoportoknak szánt hirdetési formákat.

4.3.5

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját területükön hatékonyan és erőteljesen lépjenek fel az illegális játékok kínálata ellen. Kéri, hogy a tagállamok fogadjanak el intézkedéseket a „feketelisták” felállítása és az illegális honlapok blokkolása, a biztos és nyomon követhető fizetési módok meghatározása, a pénzügyi műveletek zárolását lehetővé tevő fellépések, valamint az illegális hirdetések teljes körű betiltása érdekében. Ebben az összefüggésben nyomatékosítani kell azt, hogy a fenti intézkedések hatékonysága nagyban függ azok egyidejű alkalmazásától, amely erősíti az illegális szolgáltatók ellen kifejtett hatásukat.

4.3.6

Kívánatos minden tagállamban létrehozni egy szabályozó hatóságot, amely rendelkezik a fogyasztók védelmére és az illegális szerencsejáték elleni küzdelemre vonatkozó európai és nemzeti jogszabályok nyomon követéséhez és végrehajtásának biztosításához szükséges sajátos hatáskörökkel. A nemzeti szabályozó hatóságok létezése előfeltétele a hatékony igazgatási együttműködés és koordináció megvalósításának. A tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy a nemzeti sajátosságaik és jogszabályi keretük függvényében megalkotott szabályozási rendszerük képes legyen a szabályozás végrehajtására. Az EGSZB helyesnek tartaná, ha minden tagállam a saját szabályozási hatóságára bízná a saját piacán belüli engedélyek kiadására vonatkozó kritériumok meghatározásának feladatát.

4.3.7

Az EU fogyasztóit olyan helyzetbe kell hozni, hogy – a panasztétel érdekében is – képesek legyenek minden tagállamban megkülönböztetni az illegális honlapokat a legális honlapoktól. Az EGSZB ebben az összefüggésben azt javasolja, hogy minden állam kötelezze az online játékok kínálatára engedéllyel rendelkező valamennyi szolgáltatót arra, hogy saját honlapján jól láthatóan és állandóan tüntesse fel engedélyszámát és a nemzeti szabályozó hatóság egy olyan jelzését, amely arra utal, hogy a szolgáltató az adott tagállamra szóló engedéllyel rendelkezik.

4.3.8

Az EGSZB a fiatalkorúak védelmét szolgáló legszélesebb jogszabályi garancia elfogadását kéri, amely az életkor megállapítására alkalmas eszközöket irányoz elő, és az életkornak a szolgáltatók általi hatékony ellenőrzését biztosítja. A szülők figyelmét fel kell hívni az internet otthoni használatának kockázataira, valamint a programok szűrésére. Megfelelő garanciákat kell bevezetni a házon belül sok időt eltöltő sebezhető személyek, a nyugdíjasok, háziasszonyok és munkanélküliek védelmére is.

4.3.9

A jelenlegi válság egyre több embert késztet online szerencsejátékra abban a hiú reményben, hogy könnyű nyereményekkel megoldják gazdasági nehézségeiket. Ez azonban komoly kockázatot jelent lelki egyensúlyuk szempontjából, mert függőséghez, valamint rögeszmés és kényszeres magatartásformákhoz vezet. A fenti betegségek leküzdéséhez az EGSZB azt javasolja, hogy a szerencsejátékokból származó bevételek egy részét szánják a játékszenvedély elleni figyelemfelhívó kampányokra, valamint megelőzési és gyógykezelésekre.

4.3.10

Bár még erőteljesebb és kényszerítő erejű fellépést tartanánk helyesnek, pozitívnak tekintendő az Európai Bizottság azon célkitűzése, hogy ajánlást fogad el a szerencsejátékokkal kapcsolatos felelős reklámozásról, mely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv kiegészítéseként a fogyasztók megfelelő tájékoztatását tenné lehetővé. Az EGSZB aláhúzza, hogy a vonatkozó fellépésnek tartalmaznia kell az illegális szolgáltatók elleni intézkedéseket, valamint a fogyasztó lakóhelye szerinti ország nemzeti szabályozó hatósága által kibocsátott engedély nélküli kínálatot biztosító szolgáltatók hirdetési tilalmát.

4.3.11

Meg kell találni a helyes egyensúlyt az engedélyezett szerencsejáték ellenőrzött terjedésének kívánalma (a törvényes keretek között megvalósuló játékok kínálatának vonzóvá tétele a közönség számára), illetve a szerencsejátékoktól való függőség lehető legteljesebb visszaszorításának a kényszere között.

4.3.12

A reklámnak – főként a fiatalkorúak védelme érdekében – felelősségteljesebbé és szabályozottabbá kell válnia, nemcsak azért, mert rendkívül káros főként a mentális egészségre nézve, hanem azért is, mert torzító és megtévesztő képet ad, amikor azt sugallja az embereknek, hogy „normális” dolog az interneten szerencsejátékot űzni, és így egészségtelen társadalmi magatartásformákat szentesít.

4.3.13

Az Alice Rap projekt (14) ellenére az EGSZB tisztában van azzal, hogy még nem állnak rendelkezésre biztos adatok a szerencsejátékkal kapcsolatos betegségek jellegéről és fajtáiról. Rámutat arra, hogy a függőség jelenségét és a hozzá kapcsolódó betegségeket folyamatosan és állandóan nyomon kell követni ahhoz, hogy a nemzeti és uniós törvényhozók elegendő adattal rendelkezzenek a probléma leküzdésére és megelőzésére irányuló hatékony és célzott intézkedések meghozatalához.

4.4.1

A távolsági szerencsejátékban nagy veszteségekkel, illetve nagy nyereményekkel járó helyzetekben részt vevő, és így esetleges pénzmosási tevékenységet elrejtő játékosok azonosításával kapcsolatos problémákat a játékosok megelőző célú azonosítása révén kell kezelni, valamint azáltal, hogy minden egyes játékos számára egy saját szerencsejáték-számlát hoznak létre.

4.4.2

A személyazonosság-lopás olyan széles körű probléma, amely nem csak az online szerencsejátékot érinti, hanem az interneten és a telematikus eszközökön keresztül történő adatfeldolgozás és –csere teljes rendszerét is.

4.4.3

A véletlenszám-generátorokat (Random Number Generators) úgy kell hitelesíteni, hogy megfeleljenek a megjósolhatatlanság elvének, ugyanakkor biztosítsák azt is, hogy a bekövetkezett esemény az egyedül lehetséges, és lehetetlen bármilyen illetéktelen beavatkozás. Ez lehetővé teszi a játékosok védelmét, valamint biztosítja az államok által a nyeremények terén kijelölt szabványok helyességét.

4.4.4

Az online szerencsejáték során használt szoftverek biztonságának növelése érdekében javasoljuk a szakosodott külsős intézmények általi közös uniós minimálhitelesítés bevezetését, amely azonos paramétereket és szabványokat alkalmazna az illegális offshore szerencsejáték megakadályozásának céljából is.

4.4.5

A szerencsejátékhoz való hozzáférés védelmének egyik formája lehet az IP-címek (Internet Protocol Address) azonosítása. Ha ugyanis egy játékos egy állam szerencsejáték-rendszerébe más országok IP-rendszerein keresztül lép be, technikailag lehetséges a játék blokkolása.

4.4.6

Mivel az online szerencsejáték a pénzmosással és csalással kapcsolatos problémáknak kitett terület, kívánatos, hogy a szolgáltatók által regisztrált nagymennyiségű adatáradat a közrend őreinek a rendelkezésére állhasson annak érdekében, hogy azokat egyéb adatokkal keresztezve hatékonyabbá váljon az ellenőrzés.

4.5.1

Az elcsalt mérkőzésekre, találkozókra és versenyekre kötött fogadások a csalások sajátos válfaját képezik, amely ellentétes a sportegyesületek, a szurkolók, a fogyasztók és a legális szerencsejáték-szolgáltatók érdekeivel egyaránt.

4.5.2

Az Európai Bizottság egyetért az EGSZB javaslatával, mely szerint valamennyi érdekelt fél erőfeszítéseinek közös koordinációs keretét kell meghatározni a probléma átfogó megközelítése és a források megkettőzésének elkerülése érdekében, valamint rámutat a fokozott együttműködés szükségességére a fogadóirodák, a sportegyesületek és szakhatóságok között, beleértve a nemzeti és nemzetközi szerencsejáték-szabályozó hatóságokat is.

4.5.3

Az EGSZB megismétli egy olyan rendszer létrehozására irányuló javaslatát, mely nem korlátozódik egy adott sporteseménnyel kapcsolatos gyanút kinyilvánító feljelentések puszta befogadására, hanem amely a jelenség hathatós leküzdésére képes megelőző, nevelő és kényszerítő intézkedéseket is előirányoz.

4.5.4

Bár az előirányzott jogszabályi eszközt nem tartja elegendőnek, az EGSZB kedvezően fogadja azt az európai bizottsági kezdeményezést, hogy 2014-ig fogadjanak el ajánlást az elcsalt mérkőzésekre kötött fogadások megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos bevált gyakorlatokról. Bár az elcsalt versenyek sértik a sportversenyek igazságosságának elvét, és valamennyi tagállamban bűncselekménynek minősülnek, mégis nőtt a törvénytelen vagy annak gyanított tevékenységek száma. Erőteljesebben kell tehát fellépni az elcsalt versenyek ellen a tagállamok eszközeinek, hatásköreinek és erőforrásainak a tagállamok közötti szinergiában, illetve az EU-val közösen történő felhasználása révén.

4.5.5

Az EGSZB azt kéri azoktól a tagállamoktól, amelyek még nem tették meg ezt a lépést, hogy a sportban történő megvesztegetést, a mérkőzések elcsalását és a sporteredmények manipulálását tekintsék bűntetteknek, melyek ennél fogva büntethetőek, valamint arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a fenti bűncselekményekre adjon a tagállamokkal közösen kidolgozandó meghatározást.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/55

1.1.1

Európa hatalmas gazdasági és társadalmi válsággal küzd, melynek hatásai a társadalom valamennyi rétegét sújtják.

1.1.2

A vállalkozások túlélésének elősegítése is szerepel azok között intézkedések között, amelyeket az Európai Unió a válságból való kilábalás érdekében meghatározott. A fizetésképtelenség nemcsak az érintett vállalkozások számára jár hátrányos következményekkel, hanem összességében a tagállamok gazdaságát, és különösen a polgárokat mint adófizetőket, munkavállalókat és munkaadókat is érinti.

1.1.3

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság közleményében megfogalmazott célkitűzéseket, jóllehet véleménye szerint az abban említett „második esélyt” azoknak a vállalkozóknak kellene megkapniuk, akik korábbi kudarcukból levonták a tanulságokat és egy átdolgozott vállalkozási terv alapján képesek az újrakezdésre.

1.1.4

Támogatja a rendeletjavaslatot is, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az nem elég ambiciózus.

1.1.5

Ugyanis még sok gondolkodásra és konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy megvédjük a hitelezők jogait, és emellett ügyeljünk arra, hogy egyensúlyt találjunk a vállalkozók és a munkavállalók jogai között, továbbá hogy elősegítsük a vállalkozások szerkezetátalakítását, megakadályozzuk a forum shoppingot és a gazdálkodó szervezetek csoportjai esetében javítsuk a fizetésképtelenségi eljárások összehangolását.

1.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a vállalkozások fizetésképtelenségi jogának lényegi harmonizációja érdekében felvázolt elgondolások érdekesek, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy azok nem adnak hathatós választ arra a gazdasági és társadalmi válságra, amellyel az európai vállalkozások küzdenek.

1.2.2

Az Európai Bizottság által védelmezett „második esély” fogalma helyett inkább az amerikai fizetésképtelenségi jog alapkoncepciójának megfelelő Fresh start (újrakezdés) fogalmát támogatja. Ezért kéri annak fontolóra vételét, hogy e fogalmat felvegyék az uniós fizetésképtelenségi jogba.

1.2.3

Úgy véli továbbá, hogy a munkavállalóknak nagyobb védelemben kellene részesülniük és elsőbbségi hitelezői rangot kellene kapniuk.

1.2.4

A fontolóra veendő kérdések sorába a bajban lévő vállalkozások nem helyénvaló támogatásának kérdését is fel kell venni, és az EGSZB ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ez a felelősség a bankokon kívül másokra is hárulhat. Ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a valós értékük szerint vizsgálja ezeket a paramétereket.

1.2.5

Véleménye szerint a fizetésképtelenségi jogot nem lenne célszerű büntetőjogi szintre emelni, mert az növelné a fizetésképtelenségi eljárások bíróságra vitelét és meghosszabbítaná a vizsgálati időt.

1.2.6

Úgy gondolja, hogy nem a legjobb megoldás az, ha szisztematikusan bírót vesznek igénybe. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra az új fórumok létrehozásának ötletét, amelyek például a gazdaság adott ágazatához kapcsolódnának, és a több ágazatot felölelő (gazdasági, pénzügyi, jogi) összetételükből következően nagyobb megértést tudnának tanúsítani és gyorsan tudnának cselekedni, hogy pénzügyi nehézségeik leküzdésében segítséget nyújtsanak a vállalkozásoknak.

1.2.7

Végül felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a felszámolói státusz összehangolására vonatkozóan az Európai Parlament 2011. október 11-i állásfoglalásában szereplő javaslatokat (1).

1.3.1

Az EGSZB annak ellenére támogatja a rendeletjavaslatot, hogy az az eljárási szabályokra korlátozódik és nem törekszik a vállalkozások fizetésképtelenségére alkalmazandó nemzeti jogok összehangolására.

1.3.2

Üdvözli, hogy arra kötelezik a tagállamokat, hogy a több országot érintő fizetésképtelenségi ügyekben a vonatkozó bírósági határozatok elektronikus nyilvántartásán keresztül javítsák a közzétételi szabályokat, és hogy összekapcsolják a nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartásokat.

1.3.3

Ugyanakkor kéri az Európai Bizottságot, hogy ügyeljen arra, hogy a fordítási feladatok, költségek és határidők ne lassítsák a fizetésképtelenségi eljárásokat, hiszen azok záloga a gyorsaság.

1.3.4

Támogatja a polgári túlzotteladósodási eljárások integrálását, ezek felvétele azonban nem lehet kedvezőtlen a magánszemély adósok számára. Ugyanis a vállalkozások számára kialakított jog, amelynek az a célja, hogy kereskedelmi igényeket elégítsen ki, a természeténél fogva kevésbé védelmező, mint a fogyasztói jog. Javasolja, hogy az Európai Bizottság kiemelt figyelmet fordítson erre a témára.

1.3.5

Végül felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ügyeljen arra, hogy a rendelet mellékleteinek módosításához igénybe vett felhatalmazási eljárás során figyelembe vegyék az EUMSZ 290. cikkét, és az ítélkezési gyakorlatnak a „legfontosabb intézkedések” fogalmára vonatkozó ítéleteit.

2.1.1

Az ebbe a jogalkotási csomagba tartozó kezdeményezések az EU által az uniós vállalkozásokat és polgárokat jelenleg sújtó gazdasági és társadalmi válságra adott válasz részét képezik. A kinyilvánított cél az, hogy elősegítsék a vállalkozások túlélését, és hogy a fizetésképtelenné vált vállalkozók egy második esélyt kapjanak.

2.1.2

Az Európai Bizottság ehhez azt a módszert választotta, hogy módosítja a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendeletet (2), az ún. „fizetésképtelenségi rendeletet”, amely elsősorban a több országot érintő fizetésképtelenségi eljárásokra alkalmazandó nemzetközi magánjogi szabályokra vonatkozik, tovább hogy „Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés” című közlemény alapján konzultációt kezdeményez.

2.1.3

Az EGSZB úgy döntött, hogy a két szövegről egyetlen véleményben nyilvánít véleményt.

2.2.1

Abból a megállapításból kiindulva, hogy a 2000. május 29-i„fizetésképtelenségi rendelet” elavulttá vált, továbbá az öt legnagyobb hiányosság (4) azonosítását követően az Európai Bizottság az említett szöveg felülvizsgálatát javasolja.

2.3.1

Az Európai Bizottság jogosan állapítja meg, hogy 2012. december 12-i rendeletjavaslata mindössze a 2000. május 29-i„fizetésképtelenségi rendelet” frissítésére korlátozódik, mivel megelégszik a nemzeti fizetésképtelenségi esetekre alkalmazandó eljárási szabályok elismerésével és összehangolásával, viszont nem hangolja össze a vállalkozások fizetésképtelenségére alkalmazandó nemzeti jogokat.

2.3.2

Ezt a hiányosságot az Európai Bizottság úgy próbálja meg orvosolni, hogy gondolkodási irányvonalakat javasol a vállalkozások fizetésképtelenségi jogának lényegi harmonizációja érdekében, annak szem előtt tartásával, hogy az kizárólag a több országot érintő fizetésképtelenségi esetekre vonatkozik.

3.1.1

Az Európai Bizottság filozófiája azon alapul, hogy második esélyt kell adni a vállalkozásoknak és meg kell őrizni a munkahelyeket.

3.1.2

Az EGSZB a maga részéről úgy véli, hogy a kudarcot valló vállalkozások, csakúgy, mint egyébként a vállalkozásalapítás is, hozzátartoznak a gazdasági élet körforgásához és a piaci dinamikához. Tehát nem lenne helyes, ha azokat minden áron elkerülendő rossznak tekintenénk.

3.1.3

Ennek szellemében az EGSZB úgy gondolja, hogy az Európai Bizottság említett „második esélyt” azoknak a vállalkozóknak kellene megkapniuk, akik korábbi kudarcukból levonták a tanulságokat és egy átdolgozott vállalkozási terv alapján képesek az újrakezdésre.

3.1.4

Hangsúlyozza továbbá, hogy a vállalkozások kudarcának lehetnek belső okai, mint például a rossz irányítás, de lehetnek külső okai is, amelyek a túlzó és nem megfelelő jogszabályokból eredhetnek. Ebben az értelemben jogalkotóként, illetve a közbeszerzések keretében ajánlatkérő szervként bizonyos mértékben az állam is felelős a csődért (5).

3.1.5

Az Európai Bizottság által védelmezett „második esély” fogalma helyett az EGSZB inkább az amerikai fizetésképtelenségi jog alapkoncepciójának (6) megfelelő Fresh start (újrakezdés) fogalmát támogatja. A Fresh start, amely sokkal inkább kulturális, nem pedig jogi koncepció, azt feltételezi, hogy az adós – bizonyos feltételek mellett – mentesül az adósságaival kapcsolatos személyes felelőssége alól. Ezzel elkerülik a vállalkozás csődjét kimondó bírósági határozatot, és az adós új projektbe kezdhet anélkül, hogy fizetésképtelenként azonosítanák.

3.1.6

Ezzel szemben a közlemény azt sugallja, hogy a „második esély” a tevékenység folytatását takarja. Az EGSZB véleménye szerint azonban kontraproduktív lenne, ha a gazdaság szövetében változtatás nélkül, mesterségesen benne tartanánk a vállalkozásokat azzal, hogy egy „második esélyt” adunk számukra, miközben a tapasztalat azt mutatta, hogy a kiválasztott modell nem volt életképes.

3.1.7

Ennek negatív következményei lehetnek a hitelezők és a beszállítók bizalmára nézve, és végső soron káros lehet a gazdasági szereplők közötti egészséges versenyre.

4.1.1

A fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogok közötti különbségek a gazdasági fellendülést akadályozó versenyhátrányokat eredményezhetnek, különösen a határokon átnyúló tevékenységet folytató társaságok esetében.

4.1.2

Ezek a különbségek a forum shoppingnak kedveznek, és ennek következtében gyengítik a belső piacot.

4.1.3

Az EGSZB csatlakozik az Európai Parlamenthez (7), amely a fizetésképtelenségi jog bizonyos területeinek harmonizációját sürgette.

4.1.4

Továbbá felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az EUMSZ 50. cikke, 81. cikkének (2) bekezdése vagy 114. cikke alapján egy vagy több jogalkotási javaslatot nyújtson be a vállalkozások fizetésképtelenségére vonatkozó uniós jogi keret megteremtése érdekében, amely(ek) nem csupán a nemzetközi magánjog eljárási szabályaira korlátozódik (korlátozódnak).

4.1.5

A fizetésképtelenség ugyanis nemcsak az érintett vállalkozások számára jár hátrányos következményekkel, hanem összességében a tagállamok gazdaságát, és különösen a polgárokat mint adófizetőket, munkavállalókat és munkaadókat is érinti.

4.2.1

A kezdetben kizárólag a hitelezők követeléseinek kielégítésére irányuló kollektív fizetésképtelenségi eljárásoknak fokozatosan az lett a célja, hogy biztosítsák a vállalkozás tartós fennmaradását, a foglalkoztatás fenntartását és a tartozások kiegyenlítését. Pontosabban Európában a jogalkotás inkább arra törekszik, hogy a vállalkozás problémáit még a fizetések beszüntetése előtt megelőzze.

4.2.2

Az adóssal szembeni kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindítása félelmetes esemény a hitelező számára, aki nem tudja, sikerül-e elérnie a neki járó összegek kifizetését. Az első kár abból fakad, hogy a kollektív eljárás elindítása gyakran megtiltja, hogy az eljárást megindító határozat előtt keletkezett bármilyen követelésért pert indítsanak az adós ellen és felfüggeszti a folyamatban lévő pereket. Tehát mindegyik hitelezőnek a törvényes határidőn belül kell bejelentenie a követelését (8).

4.2.3

Másodjára akkor éri kár a hitelezőt, amikor az eszközök nem elegendőek; a gyakorlatban a kollektív fizetésképtelenségi eljárás során gyakran azt javasolják a hitelezőknek, hogy a követelésük egy nem csekély részéről lemondva válasszanak az azonnali fizetés, illetve a tartozás egy adott időszakra történő elosztása között.

4.2.4

A hitelező számára tehát az az ideális, ha bármilyen fizetésképtelenségi helyzetet megelőz, például azzal, hogy a szerződés megkötésekor egyes műveleteket úgy biztosít be, hogy harmadik személytől (9) garanciát kér vagy a vállalkozás eszközeire alapított biztosítékot, zálogjogot vagy jelzálogot követel meg (10).

4.3.1

Vállalatuk csődje esetén a munkavállalók alkotják a frontvonalat. Fizetésüket nem mindig rendezik a fizetésképtelenség bejelentése előtt, és személyes pénzügyi helyzetük rendkívül nehézzé válik ebben a nyugtalan időszakban.

4.3.2

A kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindítása gyakran azzal jár, hogy munkavállalói képviselőt választanak, aki a munkavállalói követelésekkel kapcsolatos információkat ellenőrzi. A vállalkozásoknál megszokott munkavállalói képviseleti fórumokon kívül ez a személy közvetíti az információkat a személyzet, a bíróság és az eljárás résztvevői között.

4.3.3

A kollektív eljárás megindítása előtt a munkavállalókat megillető összegeket a vállalkozás passzívái közé kell sorolni. Ezt az általános intézkedést azonban nagymértékben gyengítik a nemzeti jogszabályok és gyakorlatok közötti különbségek. Tehát a hitelezők kielégítési sorrendjével kapcsolatos harmonizáció hiánya a munkavállalók számára rendkívül bizonytalanná teszi a kollektív fizetésképtelenségi eljárások kimenetelét.

4.3.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a munkavállalóknak nagyobb védelemben kellene részesülniük azzal, hogy elsőbbségi hitelezői rangot kapnak, és véleménye szerint hasznos lenne, ha a munkavállalók védelmét összehangolnák.

4.4.1

Bizonyos pénzintézetek üzleti magatartása ahhoz vezethet, hogy visszahozhatatlanul megrendült helyzetű vállalkozások részesülnek támogatásban. Így látszólagos fizetőképesség jön létre, ami árt az egészséges piaci versenynek és a bankszektor imázsának.

4.4.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jogellenes támogatás felelőssége a bankokon kívül másokra, így az államra is hárulhat. Egyes nemzeti bírák úgy vélik, hogy a vállalkozás egyes beszállítói vagy vevői szintén felelősek lehetnek, amikor magatartásukkal jogellenesen támogatják egy olyan vállalkozás tevékenységét, amelyről tudják, hogy menthetetlenül rossz helyzetben van.

4.4.3

A vállalkozások fizetésképtelenségi jogának harmonizációja érdekében ezeket a paramétereket is a valós értékükön kellene vizsgálni.

4.5.1

A vállalati csődök többsége a vezetők csalárd magatartása nélkül, objektív okokból következik be.

4.5.2

Azonban a csalás miatt bekövetkező csődöket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Erre egyébként az Európai Bizottság is utal a közleményében (11), és javasolja, hogy különböztessék meg egymástól a becsületes és a tisztességtelen csődöt. Véleménye szerint az adós jogi kötelezettségeinek szándékos vagy felelőtlen megsértése polgári jogi, vagy akár büntetőjogi szankciókat vonhat maga után. Ezért a becsületes fizetésképtelenség esetére vonatkozó felszámolási eljárásokat meg kellene gyorsítani.

4.5.3

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a csőd utáni elszámolás idejének összehangolása és ezen idő ésszerű kereteken belüli rövidre szabása megfelelő megoldás lenne, különösen a munkavállalók érdekében, ugyanakkor továbbra is kétségei vannak a felszámolási eljárásoknak a vezetők becsületessége alapján történő megkülönböztetése felől, mivel az növelné a fizetésképtelenségi eljárások bíróságra vitelét, azoknak büntető jelleget adna és meghosszabbítaná a vizsgálati időt.

4.5.4

A fizetésképtelenségi eljárások büntetőjogi szintre emelése nem kívánatos. Az EGSZB véleménye szerint a csőd csalárd jellegét nem a fizetésképtelenségi eljárás keretében kell értékelni.

5.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a rendelet hatályát kiterjesszék a vegyes eljárásokra, a fizetésképtelenség előtti eljárásokra, az adósság-elengedési eljárásokra és a természetes személyekre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokra.

5.2

Üdvözli továbbá, hogy tisztázzák, hogy milyen esetekben megdönthető az a vélelem, miszerint a fő érdekeltségek központja az a hely, ahol a székhely van.

5.3

Az eljárási rendszer olyan javítása, amely egyértelművé teszi, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokat megindító bíróságok joghatósága a közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásokból származó, vagy azokhoz szorosan kapcsolódó jogérvényesítésre, amilyenek például megtámadási keresetek, is kiterjed, szintén pozitív.

5.4

Az, hogy a másodlagos eljárásoknak már nem kell szükségszerűen felszámolási eljárásnak lenniük, továbbá annak lehetővé tétele a bíróságok számára, hogy elutasítsák a másodlagos eljárás megindítását, ha az nem szükséges a helyi hitelezők érdekei védelmében, szintén jobbá teszi a rendeletet, csakúgy, mint a fő- és a másodlagos eljárás közötti együttműködési kötelezettség kiterjesztése.

5.5

A tagállamok azon kötelezettsége, hogy a több országot érintő fizetésképtelenségi ügyekben a vonatkozó bírósági határozatokat egy elektronikus nyilvántartáson keresztül elérhetővé téve javítsák a közzétételi szabályokat, és hogy összekapcsolják a nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartásokat, szintén érdekes elképzelések.

5.6

Ugyanakkor az EGSZB-ben kérdések merülnek fel a fordítási feladatokkal, költségekkel és határidőkkel kapcsolatban, és emlékeztet arra, hogy a gyorsaság az eljárás sikerének elengedhetetlen záloga.

5.7

Végül üdvözli azt, hogy a gazdálkodó szervezetek ugyanazon csoportjának különböző tagjait érintő fizetésképtelenségi eljárások keretében a felszámolók és a bíróságok kötelesek együttműködni, hiszen a felszámolók számára biztosítják az eszközöket ahhoz, hogy hatékonyabbak lehessenek.

6.1

Az EGSZB megkérdőjelezi, hogy a nemzeti bíróságok joghatóságáról szóló 44/2001/EK rendeletet, az ún. „Brüsszel I. rendeletet” helyettesíteni hivatott 2012. december 12-i 1215/2012/EK rendelet (12) és az ítéletek Európai Unióban kifejtett hatása összehangoltak. Kétségei vannak afelől, hogy a „fizetésképtelenségi rendeletre” irányuló javaslatban szereplő (6) preambulumbekezdés kellőképpen tisztázza-e a Gourdain-ítéletből következő hatáskörmegosztás kritériumát (13). Úgy tűnik ugyanis, hogy ez az ítélet megszorító értelmezést ad, miközben a „Brüsszel I. rendelet” hatálya alá rendelt egyes intézkedések döntő jelentőségűek a fizetésképtelenségi eljárás szempontjából. Például az adós eszközei nagyságának meghatározása szempontjából döntő jelentőségű, hogy van-e érvényben tulajdonjog-fenntartási kikötés vagy nincs. Ennek tétje a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére irányuló cél szempontjából nagy, hiszen az eszközök rekonstruálása a kulcsa annak, hogy sikeres lesz-e a nehéz helyzetben lévő vállalkozások fizetőképességének helyreállítása.

6.2

A felszámolók közötti együttműködéssel kapcsolatban az Európai Bizottság javasolhatta volna a 31. cikk módosítását, hogy ezzel még inkább arra ösztönözze a felszámolókat, hogy fogadjanak el egyetértési megállapodásokat. Az ugyanis, hogy a tagállamokban a felszámolók jogállása különbözik egymástól, gátolja a szakmai együttműködésüket.

6.3

A felszámolók és a bíróságok közötti információcserének elsősorban az adós leltárára és kötelezettségeire, a követelések bejelentésére és ellenőrzésére, valamint a hitelezőknek a tárgyalások során megállapított tervekben szereplő összehangolt kollektív kielégítésére kellene vonatkoznia.

6.4

Az EGSZB végül hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság a felhatalmazási eljárást tervezi igénybe venni a rendelet mellékleteinek módosításához, holott úgy tűnik, hogy azokban a „legfontosabb intézkedésekről”, például a kollektív fizetésképtelenségi eljárásról vagy a felszámolóként eljáró személyek listájáról van szó.

7.1

Harmonizálni kell a fizetésképtelenség kritériumait. Egyes tagállamokban ugyanis a fizetésképtelenségi eljárás csak akkor lehetséges, ha az adós fizetésképtelennek bizonyul, míg másokban „a közeljövőben valószínűsíthető” fizetésképtelenség is elegendő.

7.2

Mivel ezek a különbségek elősegítik a forum shoppingot, azokat meg kell szüntetni.

7.3

A jogbiztonság követelménye következtében az igények benyújtására vonatkozó szabályokat is össze kell hangolni.

8.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság erre vonatkozó javaslatát, amely egy új (9) preambulumbekezdésben szerepel majd (14).

8.2

A 2000. május 29-i„fizetésképtelenségi rendelet” (9) és (10) preambulumbekezdésével ez könnyen kivitelezhető (15).

8.3

Ezen eljárás integrálása azonban nem hozhatja hátrányos helyzetbe a magánszemély adósokat. Ugyanis a vállalkozások számára kialakított jog, amelynek az a célja, hogy kereskedelmi igényeket elégítsen ki, a természeténél fogva kevésbé védelmező, mint a fogyasztói jog. Ezért az EGSZB arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy rendkívül körültekintően járjon el e témával kapcsolatban.

8.4

Felszólítja továbbá az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra a magánszemélyek fizetésképtelenségi jogának harmonizációját, és ennek keretében vegye figyelembe a fogyasztók érdekeit.

9.1

A felszámolók státusza és hatásköre tekintetében az egyes nemzetek között fennálló különbségek rontják a belső piac működését, mivel bonyolulttá teszik a több országot érintő fizetésképtelenségi eljárásokat (16).

9.2

A vállalkozások és a gazdasági fellendülés érdekei azt kívánják meg, hogy a felszámoló hatásköreivel és feladataival kapcsolatos követelmények általános szempontjait mihamarabb kidolgozzák. Az EGSZB csatlakozik az Európai Parlamenthez (17), és a következő gondolkodási irányvonalakra tesz javaslatot:

9.3

Az Európai Bizottságnak tehát túl kell lépnie azon, amit a rendeletjavaslat 31. cikkében határozott meg, amely csupán jóváhagyja a gyakorlatot, és mindössze a főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárás felszámolója közötti együttműködésről szól.

10.1

A tárgyalás útján kidolgozott eljárások elősegítése gyorsabbá és hatékonyabbá teheti a vállalkozások szerkezetátalakítási terveit.

10.2

Az Európai Unióban általában megfigyelhető átlagos idők és sikerráták e megközelítés mellett szólnak.

10.3

Az EGSZB egyébként úgy gondolja, hogy a bíró szisztematikus igénybevétele nem feltétlenül a legjobb megoldás.

Ezért támogatja az új fórumok létrehozásának ötletét, amelyek például a gazdaság adott ágazatához kapcsolódnának, és a több ágazatot felölelő (gazdasági, pénzügyi, jogi) összetételükből következően gyorsan tudnának cselekedni, hogy pénzügyi nehézségeik leküzdésében segítséget nyújtsanak a vállalkozásoknak.

10.4

Már több országban is létezik ilyen rendszer, és azt más tagállamokban is be lehetne vezetni.

10.5

Végezetül a bevezetett rendszer hatékonyságának értékelése céljából hasznos lenne, ha az Európai Bizottság rendszeresen közzétenne statisztikákat a „fizetésképtelenségi rendelet” hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi esetekről.

—

a rendelet hatálya túl korlátozott;

—

a forum shopping fennmaradása abból következően, hogy az „adós fő érdekeltségeinek helye” fogalmát nem alkalmazzák egységesen;

—

a fizetésképtelenségi főeljárás és a másodlagos eljárás nincs összehangolva;

—

a fizetésképtelenségi eljárások nem kellően nyilvánosak;

—

a multinacionális vállalatcsoportokat érintő fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos jogi űr;

—

a fent említett öt hiányosság orvoslása érdekében a Bizottság a 2012. március 29-én nyilvános konzultáció során kapott 134 válaszra, a heidelbergi és a bécsi egyetem által készített összehasonlító jogi tanulmány következtetéseire, valamint a lehetséges reformokra vonatkozó különböző forgatókönyveket értékelő hatásvizsgálatra támaszkodik a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló rendeletre irányuló javaslatban.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 271/61

1.1

Az EGSZB úgy véli, e közlemény és a benne foglalt célkitűzések kiemelt figyelmet és megfontolást érdemelnek.

1.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok agresszív kereskedelmi gyakorlatainak hatékony tilalmát, valamint a példás és visszatartó erejű szankciókat célzó szigorúbb szabályok bevezetésében.

1.3

Mivel a jelek szerint e kérdésben haladéktalanul állást kell foglalni, továbbá tekintettel arra, hogy az említett gyakorlatok a becslések szerint milyen jelentőséggel és súllyal bírnak az európai gazdaság szempontjából, az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság haladéktalanul nyújtson be egy hatástanulmányra épülő és kizárólag e kérdésre összpontosító jogalkotási javaslatot.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy e célból felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén megvalósuló keretszabályozást kellene elfogadni, amely a tagállamok szintjén egységesebb és hatékonyabb végrehajtást tesz lehetővé.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a megfelelő jogalap – jellegéből adódóan – nem korlátozódhat a szerződés belső piac kialakításával kapcsolatos rendelkezéseire, amelyeket figyelembe kell vennie, hatálya pedig nem szorítkozhat a határokon átnyúló ügyletekre.

1.6

Ezenkívül az EGSZB figyelmeztet arra, hogy nem szabad megfeledkezni arról, hogy számos ilyen gyakorlat transzeurópai jellegű, ami megköveteli a nemzetközi szinten összehangolt fellépést.

1.7

Az EGSZB úgy véli azonban, hogy a megtévesztő marketinggyakorlatok tilalmát célzó koherens és következetes szabályozással kapcsolatos cél elérését leginkább a 2006/114/EK és a 2005/29/EK irányelv közös, a B2B és B2C kapcsolatok szempontjából megvalósuló párhuzamos felülvizsgálata biztosítaná, amelynek keretében az egyes típusok jellemzőit egy közös keretben foglalnák össze, ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy mielőbb lásson neki e feladatnak.

1.8

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki és vezettessen be további, a jobb tájékoztatásra és közzétételre, a közigazgatási hatóságok, az állami és a magánszféra közötti platformok, valamint az érintettek érdekeit képviselő szervezetek közötti fokozottabb együttműködésre, továbbá az e gyakorlatok felszámolását és az okozott károk megtérítését célzó gyors válaszadási mechanizmusok javítására irányuló intézkedéseket, beleértve a több mint 30 éve beharangozott, majd számos alkalommal elhalasztott kollektív európai jogorvoslati rendszer haladéktalan létrehozását.

1.9

Az EGSZB készen áll arra, hogy tagjai részt vegyenek az e téren a jövőben felmerülő feladatokban, és úgy véli, hogy a szervezett civil társadalom három érdekcsoportját képviselő, különlegesen képzett tagjai tapasztalatának köszönhetően érdemben tud hozzájárulni e feladatok ellátásához.

2.1

A vállalkozások közötti kereskedelmi közleményekre kötelező érvényű alapvető szabályok vonatkoznak, amelyek célja a verseny torzulásának elkerülése és a piac működésének biztosítása. Amennyiben e szabályokat önként nem tartják be, betartásukat rendeletekkel kell kikényszeríteni.

2.2

Az Európai Bizottság az említett közleményében számos intézkedést vet fel a reklámcégek, közelebbről a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által alkalmazott megtévesztő marketinggyakorlatok elleni fellépés érdekében.

2.3

Az intézkedések célja a vállalkozások és különösen a kkv-k védelmének megerősítése a szakmai címjegyzékekbe való nemkívánatos és nem kért felvétellel, vagy az adatok frissítésével kapcsolatos gyakorlatokkal szemben, amelyekért, bár látszólag ingyenesek, a későbbiekben előzetesen nem egyeztetett és nem elfogadott éves díjat szednek.

2.4

Az Európai Bizottság a nyilvános konzultációt követően bejelenti, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelvet meg kívánja erősíteni, és kifejezetten tilalom alá helyezné a közlemény kereskedelmi szándékának az elrejtése révén megtévesztő marketinggyakorlatokat, ezzel egyidejűleg pedig megerősítené a szabályok alkalmazását a határokon átnyúló helyzetekben.

2.5

A közlemény ezenkívül rámutat:

2.6

Az Európai Bizottság szerint az ilyen tevékenységekből fakadó anyagi károk éves szinten és vállalkozásonként elérhetik a 1 000–5 000 EUR közötti értéket.

3.1.1

Az EGSZB, amint egy korábbi véleményében már kifejtette, elismeri, hogy a kereskedelmi közlemények általában és azon belül a reklámozás minden formája fontos szerepet tölt be, amelyet a Nemzetközi Reklámszövetség (IAA) is gondosan összefoglalt. A szövetség álláspontja külön kiemeli a reklám szerepét az innováció terjesztésében, a kreativitás ösztönzésében, a szórakoztatásban, a verseny előmozdításában és a választék szélesítésében (1).

3.1.1.1

Ugyanakkor bár kétségtelen, hogy néhány reklámügynökség termékei reklámozásakor elkendőzi a valóságot, és így igyekszik ügyfeleket szerezni, fontos, hogy az Európai Bizottság hangsúlyozza: önmagában az, hogy a megtévesztő marketinggyakorlatokra vonatkozó számos panasz ilyen tevékenységet végző vállalkozásokkal kapcsolatos, még nem jelenti azt, hogy a szakmai címjegyzékek ne képviselnének jogszerű és a tevékenységüket így reklámozó vállalkozások számára elengedhetetlen tevékenységet.

3.1.2

Az EGSZB elismeri, hogy a tárgyalt közlemény fontos és időszerű annak ellenére, hogy alapvetően a szakmai címjegyzékekbe való ügyfélszerzéssel összefüggő problémákra összpontosít.

3.1.3

Tudomásul veszi az Európai Bizottság azon helyénvaló törekvését, hogy rámutasson a kérdés határon átnyúló jellegére, továbbá hogy nem csupán a megfelelő szabályozást, hanem annak hatékony végrehajtását, valamint az említett gyakorlatok nyomon követését, ellenőrzését és hatékony szankcionálását is biztosítani kívánja.

3.1.4

Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közleményt megelőzően nem készült valódi hatástanulmány, amely lehetővé tenné a javasolt lehetőségek meggyőzőbb indokolását, amelyek költségeit és hasznát nem egyértelműen állapították meg és értékelték.

3.1.4.1

Ezenkívül az Európai Bizottság az érintett felekkel 2013. március 1-jén tartott ülésén előre bejelentett hatástanulmány megkésettnek és – bár teljes terjedelme és tartalma még nem ismeretes – a megalapozott döntéshez nem kellően meggyőzőnek tűnik.

3.1.5

Ráadásul az EGSZB-nek nem csupán a jogértelmezési szempontot, hanem a vállalkozások hatékonyabb és hathatósabb védelmét illetően is kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottságot alapvetően foglalkoztató kérdés valóban beilleszthető-e a felülvizsgálni kívánt irányelv hatálya alá.

3.1.5.1

Mivel a vizsgált gyakorlat nem reklámtevékenység, hanem tágabb értelemben vett üzleti kommunikáció, ennek megfelelően a büntetőjog hatálya alá tartozó tisztességtelen vagy csalárd kereskedelmi gyakorlatok körébe tartozó agresszív és megtévesztő értékesítési gyakorlatnak tekintendő.

3.1.5.2

A reklám meghatározása valóban kizár minden olyan kommunikációt, amelynek során nem jelenik meg, vagy amelyből nem következik bizonyos termékek vagy szolgáltatások reklámozása, továbbá az üzleti kapcsolat keretében megvalósuló minden olyan kommunikációt, amelynek célja nem új termékek vagy szolgáltatások biztosítása.

3.1.5.3

A 2005/29/EK irányelv megfogalmazásában megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg. A megtévesztő kereskedelmi gyakorlat meghatározása tehát nem korlátozódik a termékek reklámozására, és kiterjedhet olyan esetekre is, amelyekben nem jelenik meg célként egy termék reklámozása, valamint az üzleti kapcsolat keretében megvalósuló kommunikációkra.

3.1.6

Másfelől az Európai Bizottság az európai vállalatközi élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló zöld könyvben (2) nagyon találóan figyelmeztet arra, hogy számos közösségi fellépés ellentétes lehet az érintettek érdekeivel, vagy átfedésbe kerülhet a hasonló, kevésbé kidolgozott rendszerekkel, ami a jogi aktusok átültetését illetően (3) további zavart kelthet a tagállamok körében.

3.1.7

Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság csupán nyilvános konzultációra bocsátotta a különböző lehetőségeket, eddig azonban nem kezdeményezett róluk vitát, inkább olyan lehetőséget választott, amely a vállalkozások, különösen a kkv-k számára kevésbé előnyösnek bizonyulhat. Mivel bejelentése alapján úgy tűnik, az Európai Bizottság már döntött arról, hogy októberben melyik lehetőség mellett teszi le a voksát, viszonylag értelmetlennek tűnik az 5 lehetőséget felsorakoztató hatástanulmány benyújtása, hiszen a döntést már jó előre meghozták.

3.1.8

Mivel úgy tűnik, haladéktalanul állást kell foglalni a szakmai címjegyzékek központi kérdését illetően, amelyet az Európai Parlament korábbi jelentéseiben és állásfoglalásaiban egyébként már kifejtett, továbbá tekintettel az említett gyakorlatoknak az európai gazdaság szempontjából becsült jelentőségére és súlyára (4), az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság haladéktalanul nyújtson be egy kizárólag e kérdésre összpontosító jogalkotási javaslatot az olyan esetek elkerülése érdekében, amikor folyamatos pszichológiai nyomást gyakorolnak a vállalkozásokra: éveken át riogatják őket külföldi jogi eljárásokkal, halmozódó „adminisztratív költségekkel”, miközben folytonosak a követeléskezelőktől érkező, az áldozatok által fenyegetésszerűnek jellemzett telefonhívások.

3.1.8.1

Egyébként ennek hatályát nem csak a kis- és középvállalkozásokra, hanem az e gyakorlatoknak áldozatául esett szabad foglalkozásúakra, civil szervezetekre, könyvtárakra és magániskolákra, sőt egyes közigazgatási szolgáltatókra is ki kell terjeszteni, oly módon kiszélesítve a „kereskedő” fogalmát, hogy az magában foglalja az e gyakorlatok által veszélyeztetett valamennyi olyan érintettet, akik nem esnek más jogszabály oltalma alá.

3.1.9

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, célravezetőbb lett volna kiterjeszteni a vállalkozások közötti kapcsolatokra a megtévesztő és agresszív fellépések formájában megnyilvánuló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalmát, valamint a 2005/29/EK irányelvben rögzített feketelistát.

3.1.10

Ezen irányelv hatályának kiterjesztése kedvező hatású lenne, mivel nagyobb biztosítékot jelentene az irányelv harmonizációjához, és így kiküszöbölhetővé válna, hogy a tagállamoknak új jogszabályokat vagy jogi aktusokat kelljen kidolgozniuk az irányelv átültetéséhez; elegendő volna csupán a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, már meglévő belső jogszabályaik hatályának kiterjesztésére szorítkozniuk, ezáltal biztosítva az uniós jog helyes alkalmazását (5).

3.1.11

Másfelől a 2006/114/EK irányelvnek az Európai Bizottság által javasolt kétértelmű feltételekkel magvalósuló puszta módosítása nem biztosítja a kkv-k védelmét a közleményben taglalt esetekben. A 2005/29/EK irányelv szerint e gyakorlatokon kívül agresszív, de nem megtévesztő fellépésnek tekintendők az előzetesen már fennálló üzleti kapcsolatból fakadó, reklámnak nem minősülő fellépések.

3.1.12

Ezzel összefüggésben – és a 3.1.8. pontban foglaltak sérelme nélkül – az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a közeljövőben fontolóra kell vennie a horizontális megközelítés alkalmazását, elősegítve ezáltal a versenyjogra, valamint a szellemi és ipari tulajdonjogra vonatkozó szabályok nagyobb összhangját, és – a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló európai parlamenti állásfoglalásnak megfelelően – egységes védelmet biztosítva valamennyi kereskedelmi gyakorlat számára, a kiskereskedelem és általánosságban a kereskedők közötti szerződéses kapcsolatok esetében egyaránt.

3.1.13

Ezért hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni a Jogérvényesülési, a Versenypolitikai, a Belső Piaci és a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságok munkáját az ezzel összefüggésben végrehajtandó és az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag keretében megállapított prioritások mentén elvégzendő feladatok, valamint a jövőbeli politikai és jogalkotási javaslatok terén.

3.1.14

A fentiek sérelme nélkül, és megengedve, hogy az Európai Bizottság másként dönt, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a „legkárosabb megtévesztő marketinggyakorlatok” fogalmát és tartalmát pontosan meg kell határozni, hogy világossá váljon, melyek azok a marketinggyakorlatok, amelyek véleménye szerint a többihez képest nagyobb védelmet érdemelnek.

3.1.15

Az EGSZB üdvözölné továbbá, ha az Európai Bizottság pontosabb iránymutatást adna azt illetően, hogy minek kell felkerülnie a feketelistára – amellyel egyébként maradéktalanul egyetért –, hogy minél pontosabb és kimerítőbb legyen a jogszerűtlennek tekintendő gyakorlatok felsorolása, amelynek kidolgozásához az Európai Bizottság kellő támogatásra lelhet a felmérésére beérkezett válaszokban, illetve a 2013. március 1-ei (6) ülésen a különböző érdekeltek részéről elhangzott felszólalásokban.

3.1.16

Az EGSZB ebben az esetben is örömmel nyugtázná, ha az Európai Bizottság fontolóra venné a bizonyos körülmények esetén, a bírói eljárás alapján jogszerűtlennek minősülő gyakorlatok szürke listájának bevezetését.

3.1.17

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az egyszerű listákon túlmenően bővíteni és tisztázni kell a megtévesztő marketinggyakorlatok és a jogellenes összehasonlító reklámok fogalmát, az átfogó jogi keretben való módszeres kezelés biztosítása érdekében, szavatolva, hogy a felülvizsgált jogszabály az újonnan felmerülő jogellenes gyakorlatokat is lefedje.

3.1.18

Az EGSZB a 3.1.8. pontban foglaltak ellenére azon a véleményen van, hogy a 2005/29/EK irányelv jogi keretét a szükséges mértékben ki kell szélesíteni, különös tekintettel a meglévő fogyasztóvédelmi intézkedések egyes mikro- és kisvállalkozások esetében pontosan és szigorúan meghatározott feltételek mellett történő – az EGSZB részéről egyébként támogatott – egyöntetű alkalmazására vagy kiterjesztésére, feltéve hogy e vállalkozások hasonló helyzetben vannak, amint azt egyes tagállamok jogrendje már kimondja, és amit joggal követelnek az e vállalkozásokat tömörítő egyesületek és érdekképviseleti szervezetek (7).

3.1.19

Az EGSZB úgy véli, hogy egyazon közös helyzet két válfajáról van szó, és a két irányelv összefüggései és egymást kiegészítő jellege (8) miatt rendkívül előnyös volna a 2005/29/EK irányelvnek a jelen esetben tárgyalt 2006/114/EK irányelvvel egyszerre és párhuzamosan történő felülvizsgálata az előbbinek a közelmúltban elvégzett értékelése alapján (9).

3.1.20

E gyakorlatok jellege és a vétkes vállalkozások tevékenységének módja egyaránt alátámasztja, hogy olyan kollektív bírósági jogorvoslati mechanizmusra van szükség, amely képes hatékony választ adni, és a szakembereknek fokozott védelmet biztosítani a kialakuló konfliktusok megoldása során, nem csupán e gyakorlatok felszámolása (10), hanem az okozott károkért járó megfelelő kártérítés biztosítása érdekében.

3.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak mostantól el kelleme döntenie, hogy milyen – csupán a belső piac kialakítását támogató vagy egyéb – jogalapból kiindulva szándékozik megtenni a kívánt intézkedéseket.

3.2.2

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy erre a célra a nagyobb jogbiztonságot és hatékonyabb harmonizációt biztosító rendelet a legmegfelelőbb jogi eszköz.

4.1

A javasolt menetrenddel összefüggésben az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által meghatározott lépéseket, így a hatóságokat tömörítő hálózat létrehozását a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv végrehajtásának elősegítése és az információcsere megkönnyítése érdekében.

4.2

Üdvözli továbbá a végrehajtási együttműködési eljárás létrehozását a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak mintájára, ezzel a tagállamok közötti, e területre vonatkozó kölcsönös jogsegélynyújtási kötelezettség vagy a végrehajtó hatóság kijelölésével kapcsolatos intézkedések bevezetését, fenntartva az állami és magánszféra között létrejött, a holland modellt követő platformok lehetőségét és az érdekelteket képviselő szervezetekkel való együttműködés kiszélesítésének lehetőségét.

4.3

Javasolja ezért, hogy a fogyasztóvédelem terén történt lépésekhez hasonlóan (11) hozzák létre a kkv-knak a határokon átnyúló konfliktusok megoldásában támogatást nyújtó európai hálózatot, amely a csalás áldozatául esett vállalkozásoknak útmutatást ad a legmegfelelőbb jogi mechanizmusokhoz.

4.4

Úgy véli továbbá, hogy minden vállalkozás esetében ösztönözni kell a képzést és tájékoztatást célzó intézkedéseket, valamint a bevált gyakorlatok megosztását, annak érdekében, hogy figyelmeztessék őket a felmerülő veszélyekre.

4.5

Továbbá, tekintettel arra, hogy a legtöbb megtévesztő gyakorlat digitális környezetben fordul elő, az EGSZB úgy véli, hogy a kkv-k védelmével összefüggésben határozottabb és megfelelőbb megközelítést kell alkalmazni, amely figyelembe veszi az internetes közvetítő szolgáltatók gyakorlatait és az e-Bay-hez hasonló vagy a kifejezetten a szakemberek közötti üzleti tranzakciók lebonyolítására létrehozott platformok kapcsán kialakuló szerződéses kapcsolatokat.

4.6.

Ezenkívül az Európai Bizottságnak az OECD képviseletének segítségével szem előtt kell tartania e gyakorlatok nemzetközi vetületét (12). Az EU-t és tagállamait arra ösztönözzük, hogy az OECD-vel vitassák meg az OECD „Guidelines for Protecting Consumers from Fraudulent Commercial Practices Across Borders” [Irányelvek a fogyasztók határokon átnyúló csalárd kereskedelmi gyakorlatoktól való védelméhez] című dokumentumának oly módon történő kiterjesztését, hogy az a vállalatok egymás közötti kapcsolatára is vonatkozzon.

Az EGSZB javasolja, hogy az EUROPOL alakítson ki egy kutatási projektet az unióbeli tömeges marketingcsalások – az anyagi károk méretei és az áldozatok száma, a legnagyobb határon átnyúló résztvevők szerepe és a nyereség egyéb illegális tevékenységekbe vagy vállalkozásokba történő esetleges visszaforgatása – vizsgálatára.

4.7

Végezetül az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottságnak biztosítani kell a javasolt intézkedések megvalósításához nélkülözhetetlen pénzügyi keretet.

4.8

Az EGSZB készen áll arra, hogy tagjai részt vegyenek az ezzel összefüggésben a jövőben felmerülő feladatokban, és úgy véli, hogy a szervezett civil társadalom három érdekcsoportját képviselő, különlegesen képzett tagjai tapasztalatának köszönhetően érdemben tud hozzájárulni e feladatok ellátásához.