(1)

Az Egyesült Királyság 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkének megfelelően bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát. A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a bejelentéstől számított két év elteltével, azaz 2019. március 30-tól a Szerződések az Egyesült Királyságra többé már nem alkalmazhatók, kivéve, ha az Európai Tanács, egyetértésben az Egyesült Királysággal, egyhangúlag ennek a határidőnek a meghosszabbításáról határoz. Az Európai Tanács kétszer meghosszabbította a határidőt, legutóbb az (EU) 2019/584 európai tanácsi határozattal (2)2019. október 31-ig. Az Egyesült Királysággal kötött, kilépésről rendelkező megállapodás és az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében említett időszak további meghosszabbítása hiányában, a későbbiekben egy, az Unió és az Egyesült Királyság közötti nemzetközi megállapodásban kell majd megállapodni az Egyesült Királyság uniós tagságából fakadó pénzügyi kötelezettségekre vonatkozó pénzügyi elszámolásról.

(2)

Ez a rendelet nem érinti az Uniónak és az Egyesült Királyságnak azon kötelezettségeit, amelyek az Egyesült Királyság uniós tagságának teljes időszakából fakadnak.

(3)

Az (EU, Euratom) 2019/1197 tanácsi rendelet (3) meghatározta azokat a rendelkezéseket, amelyek egyfelől az Unió, másfelől az Egyesült Királyság és annak kedvezményezettjei közötti viszonyt szabályozzák az Unió általános költségvetésének (a továbbiakban: a költségvetés) 2019. évi finanszírozása és végrehajtása tekintetében. Meg kell határozni azokat a rendelkezéseket, amelyek egyfelől az Unió, másfelől az Egyesült Királyság és annak kedvezményezettjei közötti viszonyt szabályozzák a 2020. évi költségvetés finanszírozása és végrehajtása tekintetében is.

(4)

A Szerződések – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 352. cikkében és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 203. cikkében foglaltakon túlmenően – nem rendelkeznek olyan hatáskörökről, amelyek lehetővé tennék a költségvetés 2020. évi végrehajtását és finanszírozását érintő, az Egyesült Királyságnak az Unióból való, a kilépésről rendelkező megállapodás nélküli kilépésével összefüggő intézkedéseknek az elfogadását.

(5)

Az Egyesült Királyság uniós tagságából fakadóan az Egyesült Királyság, valamint az Egyesült Királyságban letelepedett személyek és szervezetek számos uniós programban és intézkedésben vesznek részt. Az említett részvétel alapját az Egyesült Királysággal vagy az Egyesült Királyságban letelepedett személyekkel vagy szervezetekkel kötött megállapodások, vagy az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Királyságban letelepedett személyekre vagy szervezetekre való tekintettel elfogadott határozatok képezik, amelyek jogi kötelezettségvállalásnak minősülnek.

(6)

Az említett megállapodások és határozatok között számos olyan található, amelyek esetében a támogathatósági szabályok megkövetelik, hogy a kedvezményezett tagállam vagy a tagállamok valamelyikében letelepedett személy vagy szervezet legyen. Ezekben az esetekben az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Királyságban letelepedett személyek vagy szervezetek támogathatósága az Egyesült Királyság uniós tagságából fakad. Az Egyesült Királyságnak az Unióból való, a kilépésről rendelkező megállapodás nélküli kilépése következtében tehát az említett megállapodások vagy határozatok alapján uniós finanszírozásban részesülő címzettek elveszítik a támogatási jogosultságukat. Mindez ugyanakkor nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor az Egyesült Királyságban letelepedett személyek vagy szervezetek az adott intézkedésben harmadik országban letelepedett személyként vagy szervezetként, az irányadó uniós szabályok alapján az ilyen személyekre és szervezetekre alkalmazandó feltételekkel vennének részt.

(7)

A kilépésről rendelkező megállapodás nélküli kilépés esetére mind az Unió és tagállamai, mind pedig az Egyesült Királyság, valamint az Egyesült Királyságban letelepedett személyek és szervezetek számára előnyös volna rendelkezni arról, hogy 2020-ban az Egyesült Királyság és az Egyesült Királyságban letelepedett kedvezményezettek jogosultak legyenek uniós források igénybevételére, és hogy az Egyesült Királyság részt vegyen a 2020. évi költségvetés finanszírozásában. Szintén előnyös volna, ha a teljes 2020-as évben folytatódhatna a kilépés időpontja előtt vagy az (EU, Euratom) 2019/1197 rendelet 4. cikke alkalmazásában 2019-ben aláírt és elfogadott jogi kötelezettségvállalások teljesítése.

(8)

Ezért célszerű megállapítani azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az Egyesült Királyság, valamint az Egyesült Királyságban letelepedett személyek és szervezetek 2020-ban továbbra is támogathatók maradhatnának az addig az időpontig – vagy adott esetben az (EU, Euratom) 2019/1197 rendelet 4. cikke alkalmazásában 2019-ben – velük aláírt megállapodások és rájuk vonatkozóan elfogadott határozatok tekintetében, amikortól a Szerződések többé nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban (a továbbiakban: a kilépés időpontja). E rendelet alkalmazásához a következő feltételeknek kell teljesülniük: i. az Egyesült Királyság a Bizottság felé írásban kötelezettséget vállal arra, hogy folytatja azon hozzájárulás befizetését, amelynek a kiszámítására a 2019. július 5-én javasolt 2020. évi költségvetési tervezetben meghatározott, az Egyesült Királyságtól származó tervezett saját források alapján került sor, a 2020-ra elfogadott költségvetésben meghatározott kifizetési előirányzatok teljes összegének figyelembevételével kiigazítva; ii. az Egyesült Királyság kifizette az első részletet; iii. az Egyesült Királyság a Bizottság felé írásban kötelezettséget vállal arra, hogy az alkalmazandó szabályoknak megfelelően maradéktalanul lehetővé teszi az Unió által végzett ellenőrzéseket és kontrollokat; iv. és a Bizottság elfogadta az (EU, Euratom) 2019/1197 tanácsi rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti határozatot, és nem fogadott el az említett rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti határozatot. Az utolsó feltétel csak akkor alkalmazandó, ha az (EU, Euratom) 2019/1197 rendelet a 2019-es pénzügyi év vége előtt alkalmazandóvá válik. A kiszámíthatóság érdekében határidőket kell szabni a feltételek teljesítésére. A feltételek teljesüléséről a Bizottságnak határozatot kell elfogadnia.

(9)

Az Egyesült Királyság hozzájárulásának a 28 tagállam számára javasolt 2020. évi költségvetési tervezeten kell alapulnia, és azt ki kell igazítani az elfogadott költségvetés kifizetési előirányzatai teljes összegének figyelembevétele érdekében. Indokolt, hogy e rendelet elfogadását követően relatív hozzájárulásai tekintetében egyetlen tagállam se kerüljön kedvezőtlenebb helyzetbe a 2020. évre javasolt költségvetésben foglaltaknál. Ennélfogva – biztosítandó e rendelet kedvező hatását minden tagállam számára – célszerű levonni egy meghatározott összeget az Egyesült Királyságnak a költségvetésében rögzítendő hozzájárulása összegéből. Ezt a meghatározott összeget azon tagállamok javára kell fordítani, amelyeket egyébként e rendelet elfogadása nyomán hátrány érne, amint azt az esedékes kifizetések elosztását meghatározó és a Bizottságot az adott összeg folyósítására felhatalmazó, célzott gyakorlati megállapodások részletesebben meghatározzák.

(10)

Mindaddig, amíg az Egyesült Királyság és az Egyesült Királyságban letelepedett személyek és szervezetek támogathatósága tekintetében az ebben a rendeletben megállapított feltételek teljesülnek, célszerű arról is rendelkezni, hogy az Egyesült Királyság és az Egyesült Királyságban letelepedett személyek és szervezetek 2020-ban támogathatók legyenek a pályázati felhívásokban, ajánlati felhívásokban, versenypályázatokban és minden más, az uniós költségvetésből származó finanszírozást eredményező eljárásban meghatározott feltételek tekintetében, a biztonsági vonatkozású, valamint az Egyesült Királyságnak az Európai Beruházási Bankban való tagsága megszűnésével összefüggő egyedi esetek kivételével, továbbá célszerű uniós finanszírozást nyújtani a számukra. Ezen uniós finanszírozásnak a 2020-ban felmerült elszámolható kiadásokra kell korlátozódnia, kivéve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) VII. címének alkalmazásában 2020 vége előtt aláírt közbeszerzési szerződések tekintetében, amelyek végrehajtását az azokban foglalt feltételeknek megfelelően kell folytatni, valamint kivéve a 2020-as igénylési évet illetően az Egyesült Királyság mezőgazdasági közvetlen kifizetési rendszere tekintetében, amelyet ki kell zárni a támogathatóságból. Célszerű továbbá kizárni a támogathatóságból az Egyesült Királyságot vagy az Egyesült Királyságban letelepedett személyeket vagy szervezeteket az (EU) 2019/1796 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) módosított 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) alapján a megállapodás nélküli kilépés következtében elbocsátott munkavállalókra és tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókra vonatkozó intézkedések tekintetében és a 2012/2002/EK tanácsi rendelet (7) alapján a kilépésről rendelkező megállapodás nélküli kilépésnek közvetlenül betudhatóan a tagállamokra nehezedő súlyos pénzügyi terhekre vonatkozó intézkedések tekintetében. A költségvetési rendelettel összhangban a pályázati felhívásokban, ajánlati felhívásokban, versenypályázatokban és egyéb eljárásokban, valamint az azokból fakadó, az Egyesült Királysággal vagy az Egyesült Királyságban letelepedett személyekkel és szervezetekkel kötött megállapodásokban, illetve a rájuk való tekintettel hozott határozatokban az e rendeletre való hivatkozás útján kell megállapítani a támogathatóság feltételeit és a támogathatóság folytatódó fennállásának feltételeit.

(11)

Célszerű továbbá úgy rendelkezni, hogy az Egyesült Királyság, valamint az Egyesült Királyságban letelepedett személyek és szervezetek támogathatósága ahhoz a feltételhez kötve maradjon meg, hogy az Egyesült Királyság folytatja a 2020. évi és adott esetben az (EU, Euratom) 2019/1197 rendelet alapján a 2019. évi befizetéseit az uniós költségvetésbe, továbbá a kontrollok és ellenőrzések eredményes módon lefolytathatók. Amennyiben ezek a feltételek többé nem teljesülnek, a Bizottságnak a mulasztást megállapító határozatot kell hoznia. Ebben az esetben az Egyesült Királyság, valamint az Egyesült Királyságban letelepedett személyek és szervezetek uniós finanszírozásból való támogathatóságának meg kell szűnnie.

(12)

Célszerű továbbá úgy rendelkezni, hogy 2020-ban továbbra is támogathatók legyenek mindazok az Egyesült Királysághoz kötődő intézkedések, amelyek keretében tagállamok vagy a tagállamokban letelepedett személyek vagy szervezetek uniós finanszírozásban részesülnek. Ha azonban az Egyesült Királyság esetleg nem fogadja el a kontrollokat és az ellenőrzéseket, ezt a körülményt az intézkedés végrehajtásának értékelésekor a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szempontjából figyelembe kell venni.

(13)

Az intézkedések végrehajtását az azokra irányadó megfelelő szabályokkal – többek között a költségvetési rendelettel – összhangban kell folytatni. E szabályok alkalmazása céljából ezért az Egyesült Királyságot tagállamként kell kezelni.

(14)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, mivel azok az Unió költségvetését és az Unió által végrehajtott programokat és intézkedéseket érintik, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(15)

Korlátozott mértékű rugalmasság biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a 2. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontjában megállapított határidők esetleges meghosszabbítására, valamint a fizetési ütemezés módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (8) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. Amennyiben az uniós költségvetés 2020. évi végrehajtása és finanszírozása súlyos zavarának kockázata esetén rendkívül sürgős okból szükséges, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak haladéktalanul hatályba kell lépnie, és mindaddig alkalmazandónak kell lennie, amíg az Európai Parlament vagy a Tanács nem emel ellene kifogást.

(16)

Annak elkerülése érdekében, hogy az uniós kiadási programok és egyéb intézkedések kedvezményezettjei az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének napján jelentős fennakadásokkal szembesüljenek, e rendeletnek sürgősséggel kell hatályba lépnie az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, és azt a napot követő naptól fogva kell alkalmazni, amelytől a Szerződések többé nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, kivéve, ha a szóban forgó időpontig hatályba lép egy, az Egyesült Királysággal kötött, a kilépésről rendelkező megállapodás. Mivel ez a rendelet az Unió 2020. évi költségvetésének végrehajtására és finanszírozására vonatkozó intézkedéseket állapít meg, csak a 2020. évben való támogathatóságra alkalmazható,

(1)

A 2006/112/EK tanácsi irányelv (3) bizonyos feltételek mellett mentességet biztosít a hozzáadottérték-adó (héa) alól az Észak-atlanti Szerződés bármely részes államának fegyveres erői részére teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások, valamint az e fegyveres erők által importált termékek tekintetében, amennyiben az ilyen erők saját államukon kívül vesznek részt közös védelmi feladat ellátásában.

(2)

A 2008/118/EK tanácsi irányelv (4) – a fogadó tagállam által meghatározott feltételektől és korlátozásoktól függően – mentesíti a jövedéki adó alól azokat a jövedéki termékeket, amelyeket az Észak-atlanti Szerződésben részes államok közül a jövedéki adó kivetésének helye szerinti tagállamon kívül bármelyiknek a fegyveres erői által, ezen erők általi használatra, az őket kísérő polgári személyzet számára vagy ezen erők étkezdéiben vagy kantinjaiban történő felhasználásra szánnak.

(3)

Ilyen mentesség nem biztosítható abban az esetben, ha valamely tagállam fegyveres erői az Európai Unióról szóló szerződés V. címe 2. fejezetének 2. szakaszában meghatározott közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében folytatott tevékenységekben vesznek részt. Prioritásként kell kezelni az európai védelmi és válságkezelési képességek javítása, valamint az uniós biztonság és védelem fokozása iránti igényt. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság a katonai mobilitásról szóló cselekvési tervről szóló, 2018. március 28-i közös közleményében elismerte az uniós keretben, illetve az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) égisze alatt végzett védelmi feladatok héa szempontjából történő megítélésének összehangolása iránti általános igényt.

(4)

A KBVP keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladatok köre a katonai missziókra és műveletekre, a harccsoportok tevékenységeire, a kölcsönös segítségnyújtásra, az állandó strukturált együttműködés (PESCO) projektjeire, valamint az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) tevékenységeire terjed ki. Nem terjedhet ki azonban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikkében foglalt szolidaritási klauzula szerinti tevékenységekre, illetve a tagállamok közötti bármely más olyan kétoldalú vagy többoldalú tevékenységre, amely nem kapcsolódik valamely, a KBVP keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladathoz.

(5)

Ezért héamentességet kell bevezetni a valamely tagállam fegyveres erői vagy az őket kísérő polgári állomány általi felhasználás, illetve a szóban forgó fegyveres erők étkezdéinek vagy kantinjainak ellátása céljából teljesített termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra azokban az esetekben, amikor az ilyen erők a tagállamukon kívül, a KBVP keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladat ellátásában vesznek részt. Helyénvaló kizárni a héamentességből azokat a termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat, amelyeket a termékek értékesítésének vagy a szolgáltatások nyújtásának helye szerinti tagállam fegyveres erői vesznek igénybe.

(6)

Ezen túlmenően rendelkezni kell a héa alóli mentességről azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a valamely tagállam fegyveres erői által importált termékek vagy az említett erők, illetve az őket kísérő polgári állomány általi felhasználásra, vagy a szóban forgó fegyveres erők étkezdéinek vagy kantinjainak ellátására szolgálnak, amennyiben ezen erők a tagállamukon kívül, a KBVP keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladat ellátásában vesznek részt.

(7)

Jövedéki adó alóli mentességet kell bevezetni azon jövedéki termékek tekintetében is, amelyeket a jövedéki adó kivetésének helye szerinti tagállamon kívüli bármelyik tagállam fegyveres erői általi felhasználás céljából értékesítenek, amennyiben az ilyen erők a tagállamukon kívül, a KBVP keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladat ellátásában vesznek részt.

(8)

Helyénvaló előírni, hogy a KBVP keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladatokra vonatkozó mentesség hatálya – a NATO védelmi feladataival kapcsolatos, héa és jövedéki adó alóli mentességek hatályához hasonlóan – korlátozott legyen. Az említett mentességek kizárólag azokra a helyzetekre alkalmazhatók, amikor a fegyveres erők a KBVP keretében folytatott valamely védelmi feladathoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységeket végeznek, és a KBVP keretében folytatott polgári missziókra nem terjedhetnek ki. Ennélfogva a polgári állomány általi felhasználás céljából értékesített termékek, illetve nyújtott szolgáltatások kizárólag abban az esetben tartozhatnak a mentességek hatálya alá, ha a polgári állomány a tagállamukon kívül, a KBVP keretében folytatott valamely védelmi feladathoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységeket végző fegyveres erőket kísér. A kizárólag a polgári állomány tagjai által vagy polgári képességek felhasználásával végzett feladatok nem tekinthetők védelmi feladatnak. A mentességek semmilyen esetben sem terjedhetnek ki olyan termékekre vagy szolgáltatásokra, amelyeket a fegyveres erők a saját tagállamukban való, általuk vagy az őket kísérő polgári állomány általi felhasználás céljából szereznek be.

(9)

mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az uniós keretben, illetve a NATO égisze alatt végzett feladatoknak a héa és a jövedéki adó szempontjából történő megítélésében fennálló különbségek felszámolását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(10)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (5) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(11)

A 2006/112/EK és a 2008/118/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

a 22. cikkben a következő bekezdés kerül beillesztésre az első bekezdés előtt:

„Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az olyan termékeknek a közös biztonság- és védelempolitika keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladat ellátásában részt vevő tagállami fegyveres erők vagy az őket kísérő polgári állomány általi felhasználását, amelyek megvásárlása nem a tagállamok valamelyikének nemzeti piacára vonatkozó adózási rendet szabályozó általános szabályok alapján történt, amennyiben az ilyen termékek importja nem részesülhetne a 143. cikk (1) bekezdésének ga) pontjában megállapított mentességben.”;

2.

a 143. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

3.

a 151. cikk (1) bekezdésében a következő pontok kerülnek beillesztésre:

„ba)

a jövedéki adó kivetésének helye szerinti tagállamon kívüli bármelyik tagállam fegyveres erői által, ezen erők általi használatra, az őket kísérő polgári személyzet számára vagy ezen erők étkezdéiben vagy kantinjaiban történő felhasználásra, amennyiben e fegyveres erők a közös biztonság- és védelempolitika keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladat ellátásában vesznek részt;”.

(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság által készített jelentések figyelembevételével kell elfogadni.

(3)

A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésének megfelelően a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében rögzített célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint a halászati lehetőségek elosztása során biztosítani kell valamennyi tagállam számára az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek viszonylagos stabilitását.

(4)

Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében konkrét többéves terv hatálya alá tartozó állományok esetében a halászati lehetőségeket a vonatkozó tervben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni.

(5)

A tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati térségében folytatott halászatára vonatkozó többéves tervet az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) hozta létre, és a terv 2019. július 16-án lépett hatályba. Az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban az említett rendelet 1. cikkében felsorolt állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket úgy kell meghatározni, hogy a halászati mortalitás mértéke fokozatosan, egyre növekvő jelleggel, lehetőség szerint 2020-ig, de legkésőbb 2025. január 1-jéig maximális fenntartható hozamot eredményezzen. A halászati lehetőségeket legnagyobb megengedett halászati erőkifejtésben kell kifejezni, és az említett rendelet 7. cikkében megállapított halászati erőkifejtési rendszerrel összhangban kell meghatározni. Ezért 2020 tekintetében a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtést az említett rendelet 7. cikkének (4) bekezdésével összhangban kiszámított referenciaértékhez képes 10 %-kal csökkenteni kell.

(6)

A 2018. évi 42. éves ülésszakán a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) elfogadta az európai angolna földközi-tengeri állományára vonatkozó többéves gazdálkodási tervről szóló GFCM/42/2018/1 sz. ajánlást, amely állománygazdálkodási intézkedéseket állapít meg a Földközi-tengerben (GFCM 1–27 jelű földrajzi alterületek) élő európai angolnára (Anguilla anguilla) vonatkozóan. Az említett intézkedések többek között egy három összefüggő hónapon át tartó éves tilalmi időszakról is rendelkeznek, amelyet az egyes tagállamoknak kell meghatározniuk az 1100/2007/EK tanácsi rendelet (3) állományvédelmi célkitűzéseivel, az angolnára vonatkozó nemzeti állománygazdálkodási terveikkel, valamint az angolnának a területükön tapasztalt időszakos vándorlási mintájával összhangban. A tilalmi időszakot az említett ajánlásnak megfelelően a Földközi-tengeren az összes tengervízre, valamint a brakkvizekre, például a torkolatokra, a parti lagúnákra és az átmeneti vizekre is alkalmazni kell. Az említett intézkedést indokolt végrehajtani az uniós jogban.

(7)

Ezenfelül a 2018-ban megtartott 42. éves ülésszakán a GFCM elfogadta a 2019-2021-ben az adriai-tengeri kis méretű nyílt vízi állományokra vonatkozó további sürgősségi intézkedésekről szóló GFCM/42/2018/8 sz. ajánlását is, amelyben fogási és erőkifejtési korlátokat állapított meg a 2019., a 2020. és a 2021. évre az Adriai-tengerben (GFCM 17 és 18 jelű földrajzi alterületek) élő kis méretű nyílt vízi fajok állományaira vonatkozóan. Az említett intézkedéseket indokolt végrehajtani az uniós jogban. A megállapított maximális fogási korlátok kizárólag egy évre szólnak, és nem sértik a jövőben elfogadandó egyéb intézkedéseket, illetve a tagállamok közötti esetleges elosztási rendszereket.

(8)

A 2019-ben megtartott 43. éves ülésszakán a GFCM elfogadta a tengerfenéken élő állományoknak az Adriai-tengeren (GFCM 17 és 18 jelű földrajzi alterületek) folytatott fenntartható halászatára vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervről szóló GFCM/43/2019/5 sz. ajánlását, amely halászati erőkifejtési rendszert vezetett be egyes tengerfenéki állományok tekintetében. Az említett intézkedéseket indokolt végrehajtani az uniós jogban.

(9)

Figyelembe véve a szlovén flotta sajátosságait és annak a kis méretű nyílt vízi fajok állományaira, valamint a tengerfenéken élő állományokra gyakorolt marginális hatását, indokolt fenntartani a jelenlegi halászati gyakorlatot, és a szlovén flotta számára hozzáférést biztosítani a kis méretű nyílt vízi fajok minimális mennyiségéhez, valamint lehetővé tenni a tengerfenéken élő állományokra vonatkozóan egy minimális halászati erőkifejtést.

(10)

A 2019-ben megtartott 43. éves ülésszakán a GFCM elfogadta a nagy rombuszhal fekete-tengeri (GFCM 29 jelű földrajzi alterület) halászatát érintő többéves állománygazdálkodási tervről szóló GFCM/41/2017/4 sz. ajánlás módosításáról szóló GFCM/43/2019/3 sz. ajánlását. Az említett ajánlás aktualizált regionális teljes kifogható mennyiségeket (TAC), egy kvótaelosztási rendszert és további állományvédelmi intézkedéseket – mindenekelőtt két hónapos tilalmi időszakot és évi 180 halászati napban megállapított korlátozást – vezet be a nagy rombuszhal vonatkozásában. Az említett intézkedéseket indokolt végrehajtani az uniós jogban.

(11)

A GFCM tudományos szakvéleményének megfelelően a fekete-tengeri sprattállomány fenntarthatósága érdekében fenn kell tartani a halászati mortalitás jelenlegi mértékét. Ezért az említett állományra vonatkozóan továbbra is indokolt autonóm kvótát megállapítani.

(12)

A halászati lehetőségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, valamint a biológiai és társadalmi-gazdasági szempontok figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot, továbbá figyelemmel az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményekre.

(13)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében az említett rendelet 3. és 4. cikkében meghatározott rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy a rendelet 3. és 4. cikkét mely állományok esetében nem kell alkalmazni. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai teljes kifogható mennyiségekre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (9) bekezdésében meghatározott elvét.

(14)

Az uniós halászhajók számára rendelkezésre álló, e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (5) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, illetve a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság részére teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(15)

A halászati tevékenységek folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében indokolt előírni, hogy e rendelet 2020. január 1-jétől legyen alkalmazandó. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie.

(16)

A halászati lehetőségeket az uniós joggal teljes összhangban kell felhasználni,

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével törekszik minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolni a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket írnak elő bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen való halászatára vonatkozóan.

(3)

Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy e részleteket tovább pontosítsa a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján.

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 2019. március 19-én elfogadta a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2019/472 rendeletet. Az említett rendelet 13. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában előírtak szerint, a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján meghatározza a kirakodási kötelezettség részleteit a nyugati vizekben élő valamennyi olyan faj állományai tekintetében, amelyekre az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség vonatkozik.

(5)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekkel bír a délnyugati vizeken. Az (EU) 2016/2374 felhatalmazáson alapuló rendelet (3) útján a Bizottság visszadobási tervet állapított meg egyes tengerfenéken élő fajoknak a délnyugati vizeken történő halászatára vonatkozóan; az említett rendeletet a Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália által 2018-ban benyújtott közös ajánlás nyomán hatályon kívül helyezte és felváltotta az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4).

(6)

2019. május 31-én Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália a délnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően új közös ajánlást nyújtott be a Bizottsághoz, majd 2019. augusztus 9-én módosították a közös ajánlást. Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket adtak, amelyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) áttekintett (5). Az érintett intézkedéseket a Bizottság a 28 tagállam és a megfigyelői státuszban az Európai Parlament részéről közreműködő képviselők alkotta halászati szakértői csoport elé terjesztette írásbeli konzultációra.

(7)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet a kirakodási kötelezettség alóli mentességet biztosított a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 8 és 9 alterületen fenékvonóhálóval kifogott norvég homár, valamint az ICES 9a körzetben a „voracera” nevű kisüzemi halászeszközzel kifogott nagyszemű vörösdurbincs tekintetében, mivel a meglévő tudományos adatok az adott fajokat célzó halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve potenciálisan magas túlélési arányokat jeleztek. Értékelésében (6) a HTMGB azt állapította meg, hogy a 2016–2018-ban lefolytatott legújabb kísérletek és az akkor elkészült legújabb tanulmányok a norvég homár esetében a korábbi értékelések során megfigyelt túlélési arányhoz hasonló túlélési arányokat mutatnak. A visszadobott nagyszemű vörösdurbincsok túlélési arányának alátámasztására szolgáló bizonyítékokat a tagállamok benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtésre jutott, hogy a mentesség indokolt. (7) Ezért, mivel a körülmények nem változtak, a túlélési arányon alapuló említett mentességeket fenn kell tartani a 2020–2021-es időszakra vonatkozó, a tengerfenéki fajok délnyugati vizeken történő halászatára alkalmazandó visszadobási tervben is.

(8)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 8 és 9 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában addig, amíg valamennyi flottaszegmens, valamint a halászeszközök, területek és fajok minden kombinációja tekintetében benyújtásra nem kerülnek a túlélési arányokra vonatkozó részletes tudományos bizonyítékok. A HTMGB úgy véli, hogy a tagállamok által összegyűjtött vitalitási információk bizonyos mértékig jelzik a túlélési arányt (8), de további részletek szükségesek. A megfelelő adatok összegyűjtése érdekében folytatni kell a halászatot. A mentesség tehát megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a következőket: a) a túlélési arány növelése és a HTMGB által jelzett hiányzó adatok pótlása érdekében kidolgozott ütemterv, amelyet a HTMGB évente értékel; b) éves jelentések a túlélési arányt érintő programok előrehaladásáról és módosításáról/kiigazításáról.

(9)

A rájaalakúak túlélési arányának vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a kakukkráják (Leucoraja naevus) túlélési aránya sokkal alacsonyabb, mint más fajoké. Ezen túlmenően az említett faj túlélési mintázatával összefüggő tudományos ismeretek kevésbé tűnnek megbízhatónak. A tagállamok bizonyítékokat nyújtottak be a kakukkráják vitalitására és a visszadobott kakukkráják közvetlen túlélési arányára vonatkozóan. A HTMGB megvizsgálta e bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az adatok a kakukkráják esetében változó vitalitást mutatnak, de nem tekinthetők reprezentatívnak a kereskedelmi halászati feltételek szempontjából, és nem zárják ki a nullához közeli túlélési arányt. (9) Ezért az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott kakukkrája esetében a szóban forgó mentességet csak 2 évre indokolt engedélyezni, az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkrája esetében pedig 1 évre. A folyamatban lévő tanulmányok és a magasabb túlélési arányt biztosító intézkedések eredményeit sürgősen ki kell dolgozni, és azokat a lehető leghamarabb, de az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkrája esetében legkésőbb 2020. május 1-jéig, az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott kakukkrája esetében pedig legkésőbb minden év május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteni értékelésre.

(10)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet a kirakodási kötelezettség alóli, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti de minimis kivételeket biztosított az ICES 8a és 8b körzetben merevítőrudas vonóhálóval és fenékvonóhálóval kifogott közönséges nyelvhalak, valamint az ICES 8a és 8b körzetben tükörhálóval és kopoltyúhálóval kifogott közönséges nyelvhalak tekintetében. A HTMB megvizsgálta az említett kivételekre vonatkozóan a tagállamok által közölt bizonyítékokat. (10) Megállapította, hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a szelektivitás fokozása nehézségekbe ütközik, a nem szándékos fogások kezelése pedig aránytalan költségekkel jár. Ezért, mivel a körülmények nem változtak, a de minimis kivételeket fenn kell tartani a 2020–2021-es időszakra vonatkozó, a tengerfenéki fajok délnyugati vizeken történő halászatára alkalmazandó visszadobási tervben is.

(11)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet ideiglenesen a kirakodási kötelezettség alóli, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti de minimis kivételt biztosított az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott szürke tőkehalakra vonatkozóan. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által az új közös ajánlásban a szóban forgó kivétel tekintetében szolgáltatott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a szelektivitási kísérletek nem tártak fel jelenleg rendelkezésre álló, szelektívebb eszközöket. (11) A HTMGB megjegyezte, hogy a rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy jelentősen megnövekedtek a nem szándékos fogások kezelésének költségei. A tagállamok egy újabb tanulmányban elemzik az aránytalan költségeket, többek között a szürketőkehal-fogások területén. A megfelelő adatok összegyűjtése érdekében folytatni kell a halászatot. A kivétel tehát megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat minden évben a lehető leghamarabb, de legkésőbb május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre.

(12)

Az új közös ajánlás a túlélési arányon alapuló mentesség kiterjesztését javasolja az ICES 8 alterületen és az ICES 9a körzetben horoggal vagy horogsorral kifogott nagyszemű vörösdurbincsokra vonatkozóan az ICES 10 alterületen e fajra vonatkozóan érvényben lévő mentesség mellett. A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak az említett halászat keretében az ICES 8 alterületen és az ICES 9a körzetben kifogott nagyszemű vörösdurbincsok magas túlélési arányának alátámasztására. Az ICES 8 alterületen és az ICES 9a körzetben fennálló túlélési arányokra vonatkozó további bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazott módszer korlátai – különösen a rövid ellenőrzési időszakot illetően – valószínűleg a túlélési arány túlbecsüléséhez vezetnek. (12) További vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megbízható túlélési becslések álljanak rendelkezésre. A mentesség tehát megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a következőket: a) a HTMGB éves jelentései a túlélési arányt érintő programok előrehaladásáról és módosításáról/kiigazításáról, amelyeket a HTMGB évente értékel.

(13)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 10 alterületen horoggal és horogsorral kifogott nyálkásfejű halakra vonatkozóan. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott információk olyan megindokolt érveket tartalmaztak, amelyek igazolják, hogy a szelektivitás további javítása nehézségekbe ütközik vagy a nem szándékos fogások kezeléséhez kapcsolódó aránytalan költségekkel jár. (13) Mivel a körülmények nem változtak, indokolt belefoglalni ezeket a de minimis kivételeket a 2020–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe.

(14)

Az új közös ajánlás de minimis kivételeket javasol az alábbiak tekintetében:

(15)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott fattyúmakrélákra és makrélákra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a vonatkozó vizsgálatokból nem állapítható meg, hogy van lehetőség a járulékos fogások csökkentésére. (14) A HTMGB megjegyezte, hogy a tagállamok további munkák elvégzését tervezik az aránytalan kezelési költségeken alapuló kivételek alátámasztása érdekében. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a szóban forgó halászatra vonatkozó kivétel egy évre megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(16)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott szárnyas rombuszhalakra, sima lepényhalakra, ördöghalfélékre, vékonybajszú tőkehalakra és sávos tőkehalakra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az aránytalan kezelési költségek tárgyában kidolgozás alatt álló spanyol tanulmány további bizonyítékokkal szolgálhat az ördöghalfélékre és a szárnyas rombuszhalra vonatkozó kivétel alátámasztására. (15) A HTMGB megjegyezte, hogy a tagállamoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy további erőfeszítéseket tesznek a vékonybajszú tőkehalra és a sávos tőkehalra vonatkozó kivételek alátámasztására. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a kivételek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(17)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 övezetben kopoltyúhálóval kifogott fattyúmakrélákra és makrélákra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel a szóban forgó halászatok jellegére, a szelektivitás javítása terén fennálló nehézségekkel kapcsolatos információk hitelesek. (16) A HTMGB megjegyezte, hogy a spanyol kopoltyúhálós halászat aránytalan költségeiről szóló tanulmány még kidolgozás alatt van, és értékelésére majd az elkészültekor nyílik lehetőség. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a szóban forgó halászat tekintetében a mentességek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az említett mentességeket alátámasztó indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(18)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen kopoltyúhálóval kifogott szárnyas rombuszhalakra, sima lepényhalakra, ördöghalfélékre, vékonybajszú tőkehalakra és sávos tőkehalakra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó halászatokban a szelektivitás fokozásából eredő esetleges piaci veszteségek potenciális mértékének számszerűsítésére nem került sor, és nem világos, hogy az egyes halászatok esetében mekkora eltéréseket mutatna az említett potenciális mérték. (17) A HTMGB megjegyezte, hogy a tagállamoknak konkrét információkkal kell szolgálniuk minden egyes érintett kopoltyúhálós halászat vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a szóban forgó mentességek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(19)

A teljes kifogható mennyiségek (TAC) meghatározásához használt, a visszadobott halak arányára vonatkozó becslések megbízhatósága érdekében olyan esetekben, amikor a de minimis kivétel adathiány miatt extrapolált adatokon és részleges flottainformációkon alapul, a tagállamoknak pontos és ellenőrizhető, az említett kivétel által érintett teljes flottára vonatkozó adatokat kell benyújtaniuk.

(20)

Az új közös ajánlásban javasolt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével, 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjával és 18. cikkének (3) bekezdésével, így belefoglalhatók e rendeletbe.

(21)

Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében a Bizottság figyelembe vette mind a HTMGB értékelését, mind annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtását. Több esetben a HTMGB által tett észrevételek kezelése érdekében folytatni kell a halászati tevékenységet és az adatgyűjtést. Ezekben az esetekben helyénvaló a halászati gazdálkodás pragmatikus és elővigyázatos megközelítését követni ideiglenes mentességek, illetve kivételek engedélyezése révén. Az ilyen mentességek, illetve kivételek megadásának elutasítása megakadályozná azon adatok összegyűjtését, amelyek a kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtása céljából alapvető fontosságúak a visszadobások megfelelő és megalapozott kezeléséhez.

(22)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendeletet következésképpen hatályon kívül kell helyezni és egy új rendelettel kell felváltani.

(23)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után indokolt azonnal hatályba lépnie. A rendeletet 2020. január 1-jétől indokolt alkalmazni,

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok fogásaira vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével fokozatosan fel kívánja számolni a visszadobás gyakorlatát minden uniós halászati tevékenységben.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket tartalmaznak bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen való halászatára vonatkozóan.

(3)

Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy e részleteket tovább pontosítsa a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján.

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 2018. július 4-én elfogadta az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira és azok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2018/973 rendeletet (4). Az említett rendelet 11. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában előírtak szerint, a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján meghatározza a kirakodási kötelezettség részleteit az Északi-tengerben élő valamennyi olyan faj állományai tekintetében, amelyekre az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség vonatkozik.

(5)

Az Északi-tengeren közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró országok – Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság – által benyújtott közös ajánlás nyomán az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (5) meghatározta az Északi-tengeren a bizonyos fajok tengerfenéki halászatában alkalmazandó visszadobási kötelezettség 2019 és 2021 közötti végrehajtásának részletes szabályait.

(6)

Az Északi-tengerrel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően az említett tagállamok 2019. május 29-én új közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz az Északi-tengeren folytatott tengerfenéki halászatban alkalmazandó kirakodási kötelezettség részleteire vonatkozóan. A közös ajánlást 2019. augusztus 7-én módosították.

(7)

A tagállamok által benyújtott új közös ajánlás egy sor további, az Unió és Norvégia között 2011-ben (6) és 2012-ben (7) elfogadott technikai intézkedés folytatását, valamint a SepNep szelektáló eszköz használatának engedélyezését javasolja. Ezek az intézkedések az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a) pontja alapján, az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet révén kerültek bevezetésre a 2019–2021-es időszakra, céljuk pedig a szelektivitás fokozása és a nem szándékos fogások csökkentése a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységek vagy fajok esetében.

(8)

2019. augusztus 14-én hatályba lépett a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló új (EU) 2019/1241 rendelet. Ennek V. melléklete különös rendelkezéseket állapít meg regionális szinten az Északi-tengeren alkalmazott technikai intézkedésekre vonatkozóan, amelyek a hálószembőségre, a kapcsolódó feltételekre és a járulékos fogásokra vonatkozó szabályokat is magukban foglalnak. E rendelet 15. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (EU) 2019/1241 rendelet mellékleteiben szereplő technikai intézkedések módosítása, kiegészítése, hatályon kívül helyezése, illetve az azoktól való eltérés biztosítása céljából, többek között a kirakodási kötelezettség végrehajtásával összefüggésben.

(9)

Az (EU) 2019/1241 rendelet nem ír elő átmeneti intézkedéseket. Ezért e felhatalmazáson alapuló rendelet és az (EU) 2019/1241 rendelet összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében alkalmazni kell az (EU) 2019/1241 rendeletben megállapított feltételeket, ezzel egyidejűleg pedig figyelembe kell venni a kivételes körülményeket. A tagállamoktól kapott információk alapján a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) pozitívan értékelte (8) a regionális csoport által a közös ajánlásban szereplő technikai intézkedések támogatása érdekében szolgáltatott információkat. Az említett közös ajánlásnak mind a tagállamok általi kidolgozása és benyújtása, mind a HTMGB általi értékelése még a technikai intézkedésekről szóló új rendelet elfogadása és az (EU) 2019/1241 rendelet hatálybalépése előtt történt, ezért a közös ajánlás nem hivatkozott az említett rendeletre. Mindazonáltal a kivételes körülményekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy – a közös ajánlásban és a HTMGB értékelésében jelenleg szereplő információkból ítélve – a jelek szerint nincs olyan tényező, amely arra utalna, hogy a javasolt kiegészítő technikai intézkedések nem felelnek meg az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke szerinti technikai intézkedésekre vonatkozóan megállapított követelményeknek.

(10)

Annak érdekében, hogy a Skagerrakban javuljon a halászeszközök szelektivitása és csökkenjen a nem szándékos fogások mennyisége, helyénvaló figyelembe venni a tagállamok által benyújtott technikai intézkedéseket. Ezeket a technikai intézkedéseket indokolt a 2020–2021-es időszakra alkalmazni.

(11)

Az (EU) 2018/973 rendeletben meghatározottak szerint az Északi-tenger az ICES (9) 2a és 3a körzetet, valamint az ICES 4 alterületet öleli fel.

(12)

Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket adtak, amelyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) megvizsgált. (10) Az érintett intézkedéseket a Bizottság a 28 tagállam és a megfigyelői státuszban az Európai Parlament részéről közreműködő képviselők alkotta halászati szakértői csoport elé terjesztette írásbeli konzultációra.

(13)

A HTMGB megállapította, hogy bizonyos állományok, például a sima lepényhal esetében az egyes egyedek túlélési aránya adott esetben elmarad a más fajokra jellemzőtől. A Bizottság azonban mérlegelte egyrészt azt, hogy a mentesség az egyes egyedekkel szemben milyen hatást gyakorol a teljes állományra, másrészt pedig azt, hogy a HTMGB észrevételeinek kezeléséhez szükséges adatgyűjtéshez indokolt a halászat folytatása. Azokban az esetekben, amikor az élettelenül visszadobott halak mennyisége viszonylag kicsi, a Bizottság a halászati gazdálkodás pragmatikus és körültekintő megközelítése jegyében indokoltnak tartja ideiglenes kivételek engedélyezését, ezek hiányában ugyanis nem történhetne meg azon adatok gyűjtése, amelyekre a kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtására tekintettel szükség van a visszadobás gyakorlatának megfelelő és megalapozott irányításához.

(14)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet – magas túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján – túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 4c körzetben vonóhálóval kifogott közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedei tekintetében. Az elmúlt években megtörtént az említett bizonyítékok értékelése, és a HTMGB megállapította, hogy kielégítőek. (11) A HTMGB rámutatott, hogy nem nyújtottak be új információt a halbölcsők elhelyezkedéséről (12). Mivel jelenleg nincsenek azonosított halbölcsők, a mentesség ugyan belefoglalható e rendeletbe, de a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a vonatkozó információkat, amint azonosítják e területeket. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet továbbra is indokolt alkalmazni e rendeletben.

(15)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet – magas túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján – az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti, túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 2a és 3a körzetben, valamint az ICES 4 alterületen a norvég homár csapdákkal ejtett fogásai tekintetében. Az elmúlt években megtörtént az említett bizonyítékok értékelése, és a HTMGB megállapította (13), hogy kielégítőek. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet továbbra is indokolt alkalmazni e rendeletben.

(16)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 4 alterületen, valamint az ICES 2a és 3a körzetben a norvég homár bizonyos halászeszközökkel ejtett fogásai tekintetében, amennyiben hálórácsos szelektáló eszközt alkalmaztak. E mentesség biztosításának az volt a feltétele, hogy a tagállamok adatokat szolgáltatnak az Északi-tenger nyugati partvidékén folytatott halászatról. A HTMGB-hez azóta nem érkezett újabb bizonyíték a magas túlélési arányról. A tagállamok szerint nem volt szükség további adatokra, mivel 2018-ban a HTMGB megállapította, hogy a tudományos adatok stabilan alátámasztják az Északi-tenger nyugati partvidékére vonatkozó túlélési becsléseket. (14) A HTMGB ugyanakkor kérdéseket fogalmazott meg (15) az Északi-tenger keleti partvidékén folyó norvéghomár- és garnélahalászat tekintetében, mivel e halászati tevékenységekről nincsenek adatok, így a norvég homár túlélésére vonatkozóan nem lehet értékeléseket végezni. Ilyen körülmények között a mentesség 2020. december 31-ig alkalmazható, és a közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig adatokat kell szolgáltatniuk a HTMGB értékeléséhez az Északi-tenger keleti partvidékén folytatott halászatról.

(17)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet – magas túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján – túlélési arányon alapuló mentességet biztosított a csapdákkal és hálóvarsákkal járulékosan kifogott, fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok tekintetében. Ezeket a bizonyítékokat a korábbi években értékelték, és a HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a visszadobott halak mortalitása valószínűleg alacsony, azonban a halászat során ténylegesen ejtett fogások elhanyagolhatóak. (16) Mivel a fogások nem jelentősek, és tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet továbbra is indokolt alkalmazni e rendeletben.

(18)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen kopoltyúhálókkal és tükörhálókkal halászott sima lepényhalak tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak a szóban forgó halászati tevékenység keretében visszadobott sima lepényhalak magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy meggyőző információkkal szolgáltak a számottevően magas túlélési arányról. (17) Ezért e mentességet indokolt belefoglalni e rendeletbe.

(19)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen dán kerítőhálókkal halászott sima lepényhalak tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak a szóban forgó halászati tevékenység keretében visszadobott sima lepényhalak magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy a túlélési arányokról szóló tanulmány adatai megbízhatóak, bár további intézkedések is használhatók volnának a túlélés javítása érdekében, mivel a túlélés esélye jelentősen csökken, ha a sima lepényhalak kiválogatási ideje meghaladja a 30 percet. (18) Ezért e mentességet indokolt belefoglalni e rendeletbe.

(20)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen a téli hónapokban vonóhálóval folytatott, lepényhal-alakúakra és hengeres testű halakra irányuló halászatban fogásként vagy járulékos fogásként kifogott sima lepényhalak tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak a szóban forgó halászati tevékenység keretében visszadobott sima lepényhalak magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy mivel a tanulmány szerint a túlélési arány a nyári hónapokban csökken, ha a kiválogatási idő meghaladja a 60 percet, a sima lepényhal nyáron jellemző alacsony túlélési aránya indokolttá teszi a mentességnek a téli hónapokra való korlátozását. (19) Ezért e mentességet indokolt belefoglalni e rendeletbe.

(21)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 2a és 3a körzetben, valamint az ICES 4 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában, dacára annak, hogy nem álltak rendelkezésre túlélési arányokra vonatkozó részletes tudományos bizonyítékok valamennyi flottaszegmens, valamint a halászeszközök, területek és fajok minden kombinációja tekintetében. Ettől függetlenül a HTMGB szerint a túlélési arányok néhány kivételtől eltekintve általában megalapozottak, ugyanakkor további adatokra van szükség. (20) Tekintettel arra, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a szóban forgó mentességet indokolt megadni, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a következőket: a) a túlélési arány növelése és a HTMGB által jelzett hiányzó adatok pótlása érdekében kidolgozott ütemterv, amelyet a HTMGB évente értékel; b) éves jelentések a túlélési arányt érintő programok előrehaladásáról és módosításáról vagy kiigazításáról.

(22)

A rájaalakúak túlélési arányának vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a kakukkráják (Leucoraja naevus) túlélési aránya számottevően alacsonyabb, mint más fajoké. Ezen túlmenően az említett faj túlélési arányával összefüggő tudományos ismeretek kevésbé tűnnek megbízhatónak. Ha azonban e faj kizárásra kerül a mentesség köréből, az lehetetlenné tenné a halászatot és a pontos adatok gyűjtésének folytatását. A vonatkozó bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy a kakukkrája esetében két új vizsgálat indult a túlélési arányokat tanulmányozó kísérletek vonatkozásában, de további megfigyelések szükségesek ahhoz, hogy 1–2 éven belül végleges döntést lehessen hozni a túlélési arányokról. (21) Ezért ezt a mentességet két évre indokolt megadni, és sürgősen új vizsgálatokra, valamint magasabb túlélési arányt biztosító intézkedésekre van szükség, amelyeket a lehető leghamarabb, de legkésőbb május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteni értékelésre.

(23)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását javasolja az ICES 2a körzetben és az ICES 4 alterületen 80–119 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálókkal (BT2) kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb sima lepényhalak tekintetében a 2020–2021-es időszakra:

(24)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását javasolja az ICES 4 alterületen 80 mm-nél nagyobb zsákvégű TBB halászeszközökkel kifogott nagy rombuszhalak vonatkozásában. A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak az említett halászat keretében visszadobott nagy rombuszhalak magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-hez, amely arra a következtetésre jutott, hogy a túlélésre vonatkozóan nem tartalmaznak új bizonyítékot, a korábban benyújtott tanulmányok pedig a merevítőrudas vonóhálótól eltérő halászeszköztípuson alapultak, ezért nem tekinthetők reprezentatívnak. (23) A tagállamok ugyanakkor több kutatást is folytatnak a merevítőrudas vonóhálóval kifogott nagy rombuszhalak visszadobást követő túlélésének megfigyelése céljából, hogy a 2021-ig megvalósítandó új projekt keretében részletesebb információkkal tudjanak szolgálni a túlélési arányról. Tekintettel arra, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a szóban forgó mentességet egy évre indokolt megadni, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok megadott határidőn belüli benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A szóban forgó mentességet ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(25)

Az új közös ajánlás az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen legalább 120 mm-es szembőségű vonóhálóval folytatott, lepényhal-alakúakra és hengeres testű halakra irányuló halászatban kifogott sima lepényhalak tekintetében a túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazásának a nyári hónapokra történő kiterjesztését javasolja. Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet ezt a mentességet csak a téli hónapokra vonatkozóan biztosítja (november 1-jétől április 30-ig). Az új közös ajánlás az alábbiak tekintetében is túlélési arányon alapuló mentességeket javasol:

(26)

A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak a szóban forgó halászati tevékenység keretében visszadobott sima lepényhalak magas túlélési arányának alátámasztására. A HTMGB megfigyelte (24), hogy a különböző tanulmányok túlélési becslésekre vonatkozó módszerei eltérnek egymástól, és megjegyezte, hogy a kisebb simalepényhal-egyedek, amelyeket gyakrabban kisebb zsákvéggel fogtak, a vizsgálatok szerint alacsonyabb túlélési szintekkel rendelkeznek. A sima lepényhal nyári hónapokban jellemző túlélését illetően csak a teljes területre vonatkozó, átfogó tudományos jelentés tenne lehetővé reprezentatív értékelést. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ezt a mentességet csak egy évre indokolt megadni, és sürgősen új vizsgálatokra, valamint magasabb túlélési arányt biztosító intézkedésekre van szükség, amelyeket a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteni értékelésre.

(27)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(28)

A tagállamok bizonyítékokkal támasztották alá ezeket a de minimis kivételeket. A HTMGB (25) megvizsgálta e bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamok által benyújtott dokumentumok olyan megindokolt érveket tartalmaztak, amelyek igazolják, hogy a szelektivitás további javítása nehézségekbe ütközik, vagy a nem szándékos fogások kezelése aránytalan költségekkel járna. (26) A körülmények változatlanságára tekintettel helyénvaló a de minimis kivételek alkalmazását az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti új közös ajánlásban javasolt százalékos szintek és módosítások tiszteletben tartásával folytatni.

(29)

Az új közös ajánlás további tudományos bizonyítékokat szolgáltatott a de minimis kivételeknek az alábbiakra történő kiterjesztéséhez:

(30)

Az új közös ajánlás az alábbiak tekintetében javasol de minimis kivételeket:

(31)

A tagállamok tudományos bizonyítékokkal támasztották alá a meglévő és az új de minimis kivételeket, amelyeket a szelektivitás további növelésének nehézségei és a fogások kezelésének aránytalan költségei indokolnak. A bizonyítékokat a HTMGB a 2019. július 1–5-i plenáris ülésén vizsgálta meg (27).

(32)

A HTMGB megvizsgálta a fenékvonóhálókat és merevítőrudas vonóhálókat használó hajók által kifogott fattyúmakrélákra és makrélákra vonatkozó de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb tagállam esetében további információkra van szükség. Tekintettel arra, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, egyedi kivételeket mindegyik faj esetében csak egy évre indokolt biztosítani, ugyanakkor a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak meg kell kezdeniük a szükséges adatok begyűjtéséhez és feldolgozásához elvégzendő munkát vagy további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(33)

A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által a vonóhálót használó hajók által folytatott tengerfenéki vegyes halászati tevékenységekben a spratt, a homoki angolna, a norvég tőkehal és a kék puhatőkehal együttes mennyiségére vonatkozó de minimis kivételről szóló bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs mennyiségi bizonyíték a visszadobások csekély mértékére vonatkozó állítások alátámasztására és a szelektivitás javítására irányuló lehetőségek kimerülésére. A HTMGB megjegyezte, hogy az ilyen halászati tevékenységekben nehéz lenne tovább fokozni a szelektivitást, és hogy a nem szándékos fogások fennmaradó részének lefedéséhez de minimis kivételre van szükség. Tekintettel arra, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a kombinált de minimis kivételt csak egy évre indokolt megadni, ugyanakkor a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(34)

A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által a merevítőrudas vonóhálóval kifogott, a minimális védelmi referenciaméreteknél kisebb vékonybajszú tőkehalra vonatkozó de minimis kivételről szolgáltatott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a nem szándékos fogások kirakásának járulékos költségéről szóló bizonyíték önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy e költségek aránytalanok. A HTMGB megjegyezte, hogy az érintett halászati tevékenységekben prioritásként kell kezelni a szelektivitás fokozását, mivel ez csökkenteni fogja a nem szándékos fogások kezelésének költségeit. Tekintettel arra, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a de minimis kivételt csak egy évre indokolt megadni, ugyanakkor a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Emellett a tagállamoknak további szelektivitási intézkedések bevezetéséről is be kell számolniuk.Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az összes vonatkozó adatot a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételt ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(35)

A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által a fenékvonóhálókkal kifogott, a minimális védelmi referenciaméreteknél kisebb vékonybajszú tőkehalra és közönséges tőkehalra vonatkozó de minimis kivételről szolgáltatott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs lehetőség annak értékelésére, hogy az aránytalan költségekre vonatkozó becslések helyesek-e. A HTMGB megjegyezte, hogy az érintett halászati tevékenységekben prioritásként kell kezelni a szelektivitás fokozását, mivel ez csökkenteni fogja a nem szándékos fogások kezelésének költségeit. Tekintettel arra, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a de minimis kivételt csak egy évre indokolt megadni, ugyanakkor a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Emellett a tagállamoknak további szelektivitási intézkedések bevezetéséről is be kell számolniuk. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételt ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(36)

A HTMGB megvizsgálta a horogsorral kifogott, minimális védelmi referenciaméret alatti északi menyhalakra vonatkozó új de minimis kivétel tekintetében a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen halászati tevékenységeknél nehéz lenne további szelektivitást elérni. A HTMGB továbbá megjegyezte, hogy tekintettel a várhatóan alacsony de minimis-volumenre, a kivétel nem lenne hatással az általános halászati mortalitásra, feltéve, hogy a visszadobott halmennyiség rögzítésre kerül. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a szóban forgó halászati tevékenységre vonatkozó kivételeket csak egy évre indokolt megadni, ugyanakkor a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(37)

A teljes kifogható mennyiségek meghatározásához használt, a visszadobott halak arányára vonatkozó becslések megbízhatósága érdekében olyan esetekben, amikor a de minimis kivétel adathiány miatt extrapolált adatokon és részleges flottainformációkon alapul, a tagállamoknak pontos és ellenőrizhető, az említett kivétel által érintett teljes flottára vonatkozó adatok benyújtásáról kell gondoskodniuk.

(38)

Az új közös ajánlásban javasolt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével, 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjával és 18. cikkének (3) bekezdésével, valamint az (EU) 2018/973 rendelettel és különösen annak 11. cikkével, így belefoglalhatók e rendeletbe.

(39)

Az (EU) 2018/973 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a 2018. augusztus 5-ével kezdődő ötéves időtartamra felhatalmazást kapott a kirakodási kötelezettségre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ezért e rendelet alkalmazásának második évében helyénvaló felülvizsgálni a kirakodási kötelezettség alóli, túlélési arányon alapuló mentességek és de minimis kivételek hatását.

(40)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló rendeletet hatályon kívül kell helyezni és egy új rendelettel kell felváltani.

(41)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után indokolt azonnal hatályba lépnie. A rendeletet 2020. január 1-jétől indokolt alkalmazni,

(1)

„Seltra-hálópanel”: olyan szelektáló eszköz, amely:

(2)

„hálórácsos szelektáló eszköz (Netgrid)”: kettős osztatú vonóhálóba illesztett négyes osztatú háló, amelyben egy legalább 200 mm szembőségű, rombusz alakú szemekből álló döntött hálórács a vonóháló tetején lévő menekülőnyíláshoz vezet;

(3)

„flamand hálópanel”: a merevítőrudas vonóháló azon utolsó kúpos szakasza, amelynek:

(4)

„bentoszkiengedő panel”: nagyobb szembőségű vagy négyzetes szemű léhésből készült hálómező, amelyet vonóhálók – többnyire merevítőrudas vonóhálók – alsó hálómezőjébe illesztenek abból a célból, hogy bárminemű bentikus anyag és tengerfenéki törmelék még azelőtt eltávolítható legyen a hálóból, mielőtt a zsákvégbe jutna;

(5)

„SepNep”: olyan feszítőlapos vonóháló, amely:

a)

a tükörhálót és kopoltyúhálót (GN, GNS, GND, GNC, GTN, GTR, GEN, GNF) használó hajók által az ICES 2a és 3a körzet, valamint az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott, közönséges nyelvhalra irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti vagy feletti egyedeiből e faj teljes éves fogásának legfeljebb 3 %-a;

b)

a flamand hálópanellel felszerelt, 80–119 mm-es szembőségű merevítőrudas vonóhálót (TBB) használó hajók által az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott, közönséges nyelvhalra irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeiből e faj teljes éves fogásának legfeljebb 5 %-a;

c)

a legalább 70 mm szembőségű, legfeljebb 35 mm rácsrúdtávolságú fajszelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálót (OTB, OTT, TBN) használó hajók által az ICES 3a körzet uniós vizein folytatott, norvég homárra irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a fekete tőkehal és a szürke tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon együttes mennyisége, amely nem haladja meg a norvég homár, a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a norvég garnéla, a közönséges tőkehal, a fekete tőkehal és a szürke tőkehal teljes éves fogásának legfeljebb 4 %-át;

d)

a legalább 35 mm szembőségű, legfeljebb 19 mm rácsrúdtávolságú fajszelektáló ráccsal és menekülőnyílással ellátott fenékvonóhálót (OTB, OTT) használó hajók által az ICES 3a körzet uniós vizein folytatott, norvég garnélára irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a sima lepényhal, a fekete tőkehal, a hering, a norvég tőkehal, az aranylazac és a kék puhatőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon együttes mennyisége, amely nem haladja meg a norvég homár, a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a fekete tőkehal, a sima lepényhal, a norvég garnéla, a szürke tőkehal, a norvég tőkehal, az aranylazac, a hering és a kék puhatőkehal teljes éves fogásának 5 %-át;

e)

a 70–99 mm szembőségű (TR2) fenékvonóhálót vagy kerítőhálót (OTB, OTT, SDN, SSC) használó hajók által az ICES 4c körzet uniós vizein folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a vékonybajszú tőkehal és a közönséges tőkehal (Gadus morhua) minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon együttes mennyisége, amely 2020-ban és 2021-ben nem haladja meg a vékonybajszú tőkehal és a közönséges tőkehal teljes éves fogásának 5 %-át; közönséges tőkehalból az említett teljes éves fogás legfeljebb 2 %-ának megfelelő mennyiség dobható vissza;

f)

a 70–99 mm szembőségű (TR2) fenékvonóhálót vagy kerítőhálót (OTB, OTT, SDN, SSC) használó hajók által az ICES 4a és 4b körzet uniós vizein folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a vékonybajszú tőkehal és a közönséges tőkehal (Gadus morhua) minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon együttes mennyisége, amely 2020-ban nem haladja meg a vékonybajszú tőkehal és a közönséges tőkehal teljes éves fogásának 6 %-át; közönséges tőkehalból az említett teljes éves fogás legfeljebb 2 %-ának megfelelő mennyiség dobható vissza;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2020. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2020. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

g)

a 90–119 mm szembőségű, Seltra-hálópanellel felszerelt fenékvonóhálót (OTB, OTT, TBN, PTB), vagy legalább 120 mm szembőségű fenékvonóhálót (OTB, OTT, TBN, PTB) használó hajók által az ICES 3a körzet uniós vizein folytatott halászatban:

a vékonybajszú tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeiből a norvég homár, a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal, a vékonybajuszú tőkehal, a fekete tőkehal, a közönséges nyelvhal, a sima lepényhal és a szürke tőkehal teljes éves fogásának legfeljebb 2 %-a;

h)

a 80–119 mm-es szembőségű merevítőrudas vonóhálót használó hajókkal az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a vékonybajszú tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon mennyisége, amely nem haladja meg a sima lepényhal és a közönséges nyelvhal teljes éves fogásának 2 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2020. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2020. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

i)

a SepNeppel felszerelt, 80–99 mm-es szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott, norvég homárra irányuló halászatban:

a sima lepényhal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon mennyisége, amely nem haladja meg a fekete tőkehal, a sima lepényhal, a foltos tőkehal, a vékonybajuszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a norvég garnéla, a közönséges nyelvhal és a norvég homár teljes éves fogásának 3 %-át;

j)

a merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 4b és 4c körzet uniós vizein folytatott, homoki garnélára irányuló halászatban:

a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok összesített fogásainak azon mennyisége, amely 2020-ban nem haladja meg e fogások teljes éves mennyiségének 7 %-át, 2021-ben pedig a 6 %-át;

k)

a 80–99 mm szembőségű (TR2, BT2) fenékvonóhálót (OTB, OTT, PTB, TBB) használó hajók által az ICES 4 alterületen folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a fattyúmakréla (Trachurus spp.) azon mennyisége, amely 2020-ban nem haladhatja meg a fattyúmakréla teljes éves fogásának 7 %-át, 2021-ben pedig a 6 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2020. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a kivétel alkalmazásának alátámasztására. A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) 2020. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat.

l)

a 80–99 mm szembőségű fenékvonóhálót (OTB, OTT, PTB, TBB) használó hajók által az ICES 4 alterületen folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a makréla (Scomber scombrus) azon mennyisége, amely 2020-ban nem haladja meg a a makréla teljes éves fogásának 7 %-át, 2021-ben pedig a 6 % át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2020. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2020. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

m)

az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen 80 mm-nél nagyobb szembőségű vonóhálókkal (OTB, OTM, OTT, PTB, PTM, PTM, PTM, SPN, SPR, SSC, TB, TBN) folytatott vegyes tengerfenéki halászatban, valamint a legfeljebb 19 mm-es rácsrúdtávolságú vagy azzal egyenértékű szelektáló eszközzel és az ICES 3a körzetben 35 mm-nél nagyobb, az ICES 4 alterületen pedig 32 mm szembőségű halvisszatartó eszközzel ellátott halászeszközökkel folytatott, norvég garnélára irányuló halászatban:

a spratt, a homoki angolna, a norvég tőkehal és a kék puhatőkehal azon együttes mennyisége, amely nem haladja meg a vegyes tengerfenéki halászatban és a norvég garnéla halászata során ejtett teljes éves fogás 1 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2020. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2020. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

n)

az ICES 4 alterületen horogsort használó hajók számára a szürke tőkehal tengerfenéki halászatában:

az északi menyhal (Molva molva) minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeiből az e halászatban e fajból ejtett teljes éves fogás legfeljebb 3 %-a;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2020. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2020. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat.

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok fogásaira vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével fokozatosan fel kívánja számolni a visszadobás gyakorlatát minden uniós halászati tevékenységben.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket írnak elő bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen folytatott halászatára vonatkozóan.

(3)

Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy e részleteket tovább pontosítsa a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján.

(4)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) a Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság által benyújtott közös ajánlás alapján visszadobási tervet hozott létre a 2019–2021-es időszakra bizonyos tengerfenéki fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára vonatkozóan.

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács 2019. március 19-én elfogadta a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2019/472 rendeletet. Az említett rendelet 13. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában előírtak szerint, a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján meghatározza a kirakodási kötelezettség részleteit a nyugati vizekben élő valamennyi olyan faj állományai tekintetében, amelyekre az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség vonatkozik. Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bír az északnyugati vizeken. Az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően e tagállamok 2019. június 6-án új közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a bizonyos tengerfenéki fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára a 2020–2021-es időszakban alkalmazandó visszadobási tervre vonatkozóan. A közös ajánlást 2019. augusztus 22-én módosították.

(6)

A tagállamok által benyújtott új közös ajánlás javasolta több olyan kiegészítő technikai intézkedés folytatását, amelyek célja a szelektivitás fokozása és a nem szándékos fogások csökkentése a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységek vagy fajok esetében, és amelyek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a) pontja alapján az (EU) 2018/2034 rendelettel kerültek bevezetésre a 2019–2021-es időszakra időszakra.

(7)

2019. augusztus 14-én hatályba lépett a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló új (EU) 2019/1241 rendelet. Az említett rendelet VI. melléklete különös rendelkezéseket állapít meg az északnyugati vizeken alkalmazott technikai intézkedésekre vonatkozóan, amelyek a hálószembőségre, a kapcsolódó feltételekre és a járulékos fogásokra vonatkozó szabályokat is magukban foglalnak. Ezen túlmenően a szóban forgó rendelet VI. mellékletének 3. pontja hivatkozik az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendeletre. Az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (EU) 2019/1241 rendelet mellékleteiben szereplő technikai intézkedések módosítása, kiegészítése, hatályon kívül helyezése, illetőleg az azoktól való eltérés biztosítása céljából, többek között a kirakodási kötelezettség végrehajtásával összefüggésben.

(8)

Az (EU) 2019/1241 rendelet nem ír elő átmeneti intézkedéseket. Ezért e felhatalmazáson alapuló rendelet és az (EU) 2019/1241 rendelet összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében szükséges alkalmazni az (EU) 2019/1241 rendeletben megállapított feltételeket, ezzel egyidejűleg pedig figyelembe kell venni a kivételes körülményeket. A tagállamok által szolgáltatott információk alapján a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) értékelte a közös ajánlást, és arra a következtetésre jutott, hogy a szelektivitásnak az északnyugati vizeken történő fokozása érdekében javasolt módosítások észszerűek és a korábban meghatározott eszközökhöz képest fokozzák a szelektivitást (5). Az említett közös ajánlásnak mind a tagállamok általi kidolgozása és benyújtása, mind a HTMGB általi értékelése még az (EU) 2019/1241 rendelet hatálybalépése előtt történt, ezért a közös ajánlás nem hivatkozott az említett rendeletre. Mindazonáltal a kivételes körülményekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy – a közös ajánlásban és a HTMGB értékelésében jelenleg szereplő információkból ítélve – a jelek szerint nincs olyan tényező, amely arra utalna, hogy a javasolt kiegészítő technikai intézkedések nem felelnek meg az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke szerinti technikai intézkedésekre vonatkozóan megállapított követelményeknek.

(9)

Annak érdekében, hogy a Kelta-tengeren, az Ír-tengeren és a Skóciától nyugatra fekvő vizeken javuljon a halászeszközök szelektivitása és csökkenjen a nem szándékos fogások mennyisége, helyénvaló tehát előírni bizonyos, a szelektivitást szolgáló intézkedések tengerfenéki halászatban történő alkalmazását. Ezeket a technikai intézkedéseket ezért indokolt a 2020–2021-es időszakra is alkalmazni.

(10)

Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket adtak, amelyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) áttekintett (6). Az érintett intézkedéseket a Bizottság a 28 tagállam és a megfigyelői státuszban az Európai Parlament részéről közreműködő képviselők alkotta halászati szakértői csoport elé terjesztette írásbeli konzultációra.

(11)

Azokban az esetekben, amikor az élettelenül visszadobott halak mennyisége viszonylag kicsi, a Bizottság a halászati gazdálkodás pragmatikus és körültekintő megközelítése jegyében indokoltnak tartja ideiglenes mentességek engedélyezését, ezek hiányában ugyanis nem történhetne meg azon adatok gyűjtése, amelyek a kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtására tekintettel nélkülözhetetlenek a visszadobás gyakorlatának megfelelő és megalapozott irányításához.

(12)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet a túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti, magas túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES (7) 6 és 7 alterületen csapdákkal és kosarakkal kifogott norvég homárra vonatkozó kirakodási kötelezettség alól. Az elmúlt években megtörtént az említett bizonyítékok értékelése, és a HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy indokolt a mentesség alkalmazása. (8) Az új közös ajánlás javasolja e mentesség alkalmazásának folytatását. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, a 2020–2021-es időszakra továbbra is indokolt biztosítani a mentességet.

(13)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet a magas túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 7d körzet parttól számított hat tengeri mérföld széles sávjában, az azonosított halbölcsőhelyeken kívül, 80–99 mm szembőségű feszítőlapos vonóhálóval kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb közönséges nyelvhal tekintetében. Az elmúlt években megtörtént az említett bizonyítékok értékelése, és a HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy kielégítőek. (9) Az új közös ajánlás javasolja e mentesség alkalmazásának folytatását. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, a 2020–2021-es időszakra továbbra is indokolt biztosítani a mentességet.

(14)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7 alterületen legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálóval, illetve 70–99 mm szembőségű, szelektív halászeszköz-kiegészítőkkel kombinált fenékvonóhálóval (TR1. és TR2. halászati kategóriák) kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott norvég homár magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy noha a túlélési arányokra vonatkozóan Seltra-vonóhálóval végzett vizsgálat kielégítő adatokat szolgáltatott, a norvég homár egyéb halászeszközökkel folytatott, kiterjedt halászata által gyakorolt általános hatás továbbra is nehezen mérhető fel. (10) A HTMGB szerint, amennyiben feltételezzük, hogy valamennyi halászeszköz esetében viszonylag magas a túlélési arány, az adott halászatban a visszadobási aránynak viszonylag alacsonynak kell lennie. Ezeket a mentességeket ezért indokolt a 2020–2021-es időszakra is alkalmazni.

(15)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 6a körzet parttól számított tizenkét tengeri mérföld széles sávjában 80–110 mm szembőségű feszítőlapos vonóhálóval kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat szolgáltattak annak igazolására, hogy a szóban forgó halászatban a norvég homár esetében magas a túlélési arány. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely megállapította, hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. Ezeket a mentességeket ezért indokolt a 2020–2021-es időszakra is alkalmazni.

(16)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 6 és 7 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában addig, amíg valamennyi flottaszegmens, valamint a halászeszközök, területek és fajok minden kombinációja tekintetében benyújtásra nem kerülnek a túlélési arányokra vonatkozó részletes tudományos bizonyítékok. Néhány kivételtől eltekintve azonban a HTMGB véleménye szerint a túlélési arányok általában megfelelőek (11), ugyanakkor megjegyzi, hogy további adatokra van szükség. A megfelelő adatok összegyűjtése érdekében folytatni kell a halászatot. A mentesség tehát megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a következőket: a) a túlélési arány növelése és a HTMGB által jelzett hiányzó adatok pótlása érdekében kidolgozott ütemterv, amelyet a HTMGB évente értékel; b) éves jelentések a túlélési arányt érintő programok előrehaladásáról és módosításáról/kiigazításáról.

(17)

A rájaalakúak túlélési arányának vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a kakukkráják (Leucoraja naevus) túlélési aránya sokkal alacsonyabb, mint más fajoké. Ezen túlmenően az említett faj túlélési arányával összefüggő tudományos ismeretek kevésbé tűnnek megalapozottnak. Ha azonban e faj kizárásra kerül a mentesség köréből, az lehetetlenné tenné a halászatot és a pontos adatok gyűjtésének folytatását. A vonatkozó bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy a kakukkrája esetében két új vizsgálat indult a túlélési arányokat tanulmányozó kísérletek vonatkozásában, de további megfigyelések szükségesek ahhoz, hogy 1–2 éven belül végleges ítélet legyen hozható a túlélési arányokról. (12) Ezért ezt a mentességet két évre indokolt megadni, ugyanakkor sürgősen új vizsgálatokra, valamint magasabb túlélési arányt biztosító intézkedésekre van szükség, amelyeket a lehető leghamarabb, de legkésőbb május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteni értékelésre.

(18)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 7d, 7e, 7f és 7 g körzetben tükörhálóval vagy feszítőlapos vonóhálóval kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott sima lepényhal magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely megállapította, hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. Ezeket a mentességeket ezért indokolt a 2020–2021-es időszakra is alkalmazni.

(19)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az északnyugati vizeken (az ICES 5, 6 és 7 alterületen) csapdákkal és kosarakkal kifogott fajok tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott fajok magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy a csapdákkal és kosarakkal folytatott halászat keretében visszadobott fajok túlélési aránya valószínűsíthetően magas. Ez a mentesség ezért a 2020–2021-es időszakra is alkalmazható.

(20)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség meghosszabbítását javasolja az ICES 7a–k körzetben merevítőrudas vonóhálót használó, legfeljebb 221 kW motorteljesítményű, legfeljebb 24 m hosszúságú, a parttól számított 12 tengeri mérföldön belül halászó és halászeszközt legfeljebb 1 óra 30 perces időtartamon át vontató hajók, valamint a 221 kW-nál nagyobb motorteljesítményű, kőterelő kötéllel vagy bentoszkiengedő panellel felszerelt merevítőrudas vonóhálót használó hajók által kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott sima lepényhal magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy a tudományos információk megfelelő minőségűek. (13) Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az adatok nem fedik le az összes érintett tagállamot, és hogy a szóban forgó halászat esetében a túlélési arányt számos tényező befolyásolja, így az nagyon változó. A HTMGB megjegyezte, hogy az Anglia délnyugati partjainál merevítőrudas vonóhálóval folytatott halászat során visszadobott sima lepényhalra vonatkozóan új vitalitási bizonyítékokat szolgáltattak. A tagállamok hároméves projektet dolgoztak ki annak érdekében, hogy az ICES 7d, 7f és 7 g körzetben élő sima lepényhal tekintetében a túlélési arányokra vonatkozó, közvetlen megfigyelésen alapuló becslések álljanak rendelkezésre, a projekt azonban nem terjed ki az ICES 7h, 7j és 7k körzetre. A projekt hozzá fog járulni az ütemterv megvalósításához és a javasolt mentesség értékeléséhez szükséges bizonyítékok megszerzéséhez. A HTMGB megjegyezte, hogy a tagállamoknak ismertetniük kell, miként kapcsolódik a javasolt mentesség az ICES 7h, 7j és 7k körzet simalepényhal-állományát érintő járulékos fogások csökkentésére irányuló tervhez. Ilyen körülmények között az ICES 7h, 7j és 7k körzet simalepényhal-állománya esetében a mentességet egy évre korlátozott időtartamra indokolt megadni, miközben folytatódhat az adatgyűjtés, ugyanakkor a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Ezért a szóban forgó mentesség 2020. december 31-ig alkalmazható az ICES 7h, 7j és 7k körzet simalepényhal-állományára, az érintett tagállamoknak pedig további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre.

(21)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását javasolja az ICES 7d körzetben dán kerítőhálóval kifogott sima lepényhalra vonatkozóan. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott sima lepényhal magas túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy a túlélési arányokról szóló vizsgálat adatai megbízhatóak, és a vizsgálat megbízható becsléseket ad a szóban forgó halászatról. (14) A szóban forgó mentességet ezért indokolt belefoglalni a 2020–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe.

(22)

Az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes halászati tevékenységek tekintetében a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételek alkalmazását írta elő. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat, és úgy ítélte meg, hogy a tagállamok által benyújtott dokumentumok megalapozott érveket tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása, valamint a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek, és az érveket egyes esetekben a költségek minőségi elemzése is alátámasztotta. (15) Figyelembe véve azt, hogy a körülmények nem változtak, helyénvaló a de minimis kivételek alkalmazását az új közös ajánlásban javasolt százalékos arányoknak megfelelően folytatni a következők tekintetében:

(23)

Az új közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételek alkalmazására tett javaslatot a következők tekintetében:

(24)

A HTMGB megvizsgálta a fenékvonóhálót, kerítőhálót és merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 6 alterületen és az ICES 7b–k körzetben kifogott fattyúmakrélákra és makrélára vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az arra utaló bizonyíték, amely szerint a nem kívánt fogások kirakodása járulékos költségekkel jár, nem elegendő annak igazolásához, hogy e költségek aránytalanok. (16) Az érintett halászati tevékenységekben prioritásként kell kezelni a szelektivitás fokozását, mivel ez csökkenti a nem szándékos fogások kezelésének költségeit. A HTMGB azt is megjegyezte, hogy a kelta-tengeri védőkörzetben fenékvonóhálóval vagy kerítőhálóval tevékenységet folytató hajókra vonatkozó különleges technikai intézkedések bevezetése csökkentheti a fattyúmakrélák, a makréla és egyéb fajok nem kívánt fogásait. Ezen intézkedések hatékonyságát nyomon kell követni. Tekintettel annak szükségességére, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a szóban forgó kivételek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(25)

A HTMGB megvizsgálta a flamand hálópanellel felszerelt merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 7d, 7e, 7f, 7 g és 7 körzetben kifogott közönséges nyelvhalra vonatkozó új de minimis kivétellel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy Belgiumon és Írországon kívül más tagállamokra vonatkozó adatokra is szükség lenne. (17) Ezenkívül a tagállamok által folytatott vizsgálatokban a flamand hálópanel hatékonysága is korlátozott lehet, így előfordulhat, hogy nem biztosítja az e vizsgálatok során megfigyelt nem szándékos fogások csökkenését. A HTMGB megjegyzi, hogy hasznos lenne további információkat gyűjteni ennek bizonyítására, mindazonáltal elismeri, hogy jelenleg használt formájában a flamand hálópanel javítja a szelektivitást a közönséges nyelvhal halászatában. Tekintettel annak szükségességére, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a 7h, 7j és 7k körzetet érintő megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, ez az új kivétel egy évre megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételt ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(26)

A HTMGB áttekintette a homoki garnélára halászó, merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 7a körzetben folytatott tengerfenéki vegyes halászatot érintő új de minimis kivétellel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a kivétel azért indokolt, mert a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg, valamint aránytalanok a nem szándékos fogások kezelésével járó költségek. (18) A HTMGB ugyanakkor megjegyzi, hogy korlátozott minőségi információ áll rendelkezésre a kivétel alátámasztására, valamint elképzelhető, hogy a megadott információk nem reprezentatívak. A rendelkezésre bocsátott információk alapján előfordulhat, hogy a visszadobott halmennyiség igen alacsony, és így nem igényel de minimis csökkentést. Ez a kivétel ezért a 2020–2021-es időszakra is alkalmazható.

(27)

A HTMGB áttekintette a fenékvonóhálót és merevítőrudas vonóhálót használó hajók által kifogott, minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb rombuszhalakra, valamint a fenékvonóhálót használó hajók által kifogott disznófejűhal-félékre és aranylazacra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamok kevés adatot szolgáltattak, valamint azok a bizonyítékok, amelyek szerint a nem szándékos fogások kirakodása többletköltségekkel jár, nem elegendőek annak igazolására, hogy e költségek aránytalanok. (19) A HTMGB megjegyzi, hogy az érintett halászati tevékenységekben prioritásként kell kezelni a szelektivitás fokozását, mivel ez csökkentené a nem szándékos fogások kezelésének költségeit. Tekintettel annak szükségességére, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a szóban forgó kivételek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(28)

A HTMGB áttekintette a legalább 80 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 7b–c és 7e–k körzetben kifogott foltos tőkehalra vonatkozó új de minimis kivétellel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre bocsátott információk szerint a foltos tőkehal halászatában a szelektivitás növelése nehezen valósítható meg az értékesíthető fogások jelentős rövid távú csökkenése nélkül. (20) A HTMGB megjegyzi, hogy a kelta-tengeri védőkörzetben bevezetendő különleges technikai intézkedések várhatóan kisebb mértékben csökkentik a foltos tőkehal nem szándékos fogásait, azonban még túl korai értékelni a lehetséges eredményeket. Tekintettel annak szükségességére, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a szóban forgó kivétel egy évre megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(29)

A HTMGB áttekintette a legfeljebb 119 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által a Skóciától nyugatra fekvő, ICES 6a körzetbeli vizeken folytatott norvéghomár-halászat keretében kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb foltos tőkehalra vonatkozó új de minimis kivétellel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az elemzés a nem szándékos fogások kezelése során felmerülő aránytalan költségek tanulmányozásán alapul. (21) A HTMGB megjegyzi, hogy a költségek észszerűnek tűnnek, azonban nem áll rendelkezésre objektív módszer annak felmérésére, hogy azok reálisak-e vagy aránytalannak tekinthetők-e. Tekintettel annak szükségességére, hogy a halászati tevékenységet folytatni kell a megfelelő adatgyűjtés biztosítása érdekében, a szóban forgó kivétel egy évre megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(30)

A teljes kifogható mennyiségek (TAC) meghatározásához használt, a visszadobott halak arányára vonatkozó becslések megbízhatósága érdekében olyan esetekben, amikor a de minimis kivétel adathiány miatt extrapolált adatokon és részleges flottainformációkon alapul, a tagállamoknak pontos és ellenőrizhető, az említett kivétel által érintett teljes flottára vonatkozó adatokat kell benyújtaniuk.

(31)

Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően a Bizottság figyelembe vette mind a HTMGB értékelését, mind pedig azt, hogy a tagállamoknak meg kell valósítaniuk a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtását. Több esetben a HTMGB által tett észrevételek kezelése érdekében folytatni kell a halászati tevékenységet és az adatgyűjtést. Ezekben az esetekben helyénvaló a halászati gazdálkodás pragmatikus és elővigyázatos megközelítését követni ideiglenes mentességek, illetve kivételek engedélyezése révén. Az ilyen mentességek, illetve kivételek megadásának elutasítása megakadályozná azon adatok összegyűjtését, amelyek a kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtása céljából szükségesek a visszadobások megfelelő és megalapozott kezeléséhez.

(32)

Az új közös ajánlás nyomán helyénvaló hatályon kívül helyezni és egy új jogi aktussal felváltani az (EU) 2018/2034 felhatalmazáson alapuló rendeletet.

(33)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után indokolt azonnal hatályba lépnie. A rendeletet 2020. január 1-jétől indokolt alkalmazni,

(1)

A munkaerő tárgykörben végzett mintavételes felmérés pontos végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságnak meg kell határoznia az adatállomány technikai elemeit, az információtovábbítás technikai formátumait, valamint a minőségjelentések részletes szabályait és tartalmát.

(2)

A tagállamoknak és az uniós intézményeknek a területi egységek, az oktatás, a foglalkozások és a gazdasági ágazatok tekintetében a NUTS (2), az ISCED (3), az ISCO (4) és a NACE (5) statisztikai osztályozásokkal kompatibilis statisztikai osztályozásokat kell használniuk.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságának véleményével,

(1)

„fő változó”: negyedéves gyakoriságú változó;

(2)

„strukturális változó”: éves, kétéves, nyolcéves változó vagy eseti témában gyűjtött változó;

(3)

„alapváltozók”: azok a változók, amelyeket a háztartás minden tagja esetében gyűjteni kell, lehetővé téve az elemzést mind a háztartás szintjén, mind egyedi szinten, konkrét háztartási jellemzők szerinti bontásban;

(4)

„mintarotációs rendszer”: a teljes minta felosztása a megfigyelési egységek hasonló méretű és mintavételi tervű almintáiba, annak meghatározása céljából, hogy a megfigyelési egységeknek az évben hányszor és pontosan mely referencia-negyedévekben kell információt szolgáltatniuk a felmérés során;

(5)

„hullám”: azon megfigyelési egységek almintája, amelyeket a mintarotációs rendszernek megfelelően ugyanúgy n-edik alkalommal kérdeznek meg az adott referencia-negyedévben;

(6)

„az éves minta egyenletes eloszlása”: az év referencia-negyedévei tekintetében azt jelenti, hogy a negyedéves mintákat a teljes éves minta negyedelésével határozzák meg;

(7)

„a negyedéves minta egyenletes eloszlása”: a negyedév referenciahetei tekintetében azt jelenti, hogy a heti mintákat a teljes negyedéves mintának a negyedévbeli hetek számával való osztásával határozzák meg; a 6. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott elfogadható eltérés mindkét elosztásra vonatkozik;

(8)

„független megfigyelésekből álló minta”: olyan minta, amelyben a mintavételi tervnek megfelelően minden megfigyelési egység csak egyszer fordul elő;

(9)

„megbízhatósági határértékek”: a népességi csoportok azon becsült mérete, amely alatt a számokat vissza kell tartani, vagy figyelmeztetéssel kell azokat közzétenni;

(10)

„foglalkoztatottak”: azok a 15–89 éves személyek (a referenciahét végén betöltött életkor szerint), akik a referenciahéten a következő kategóriák egyikébe tartoztak:

Az önellátó termelésben részt vevő személyek, az önkéntes munkavállalók, a fizetés nélküli gyakornokok és a munkavégzés egyéb formáiban részt vevő személyek (6) e tevékenységek alapján nem tartoznak a foglalkoztatottak körébe.

(11)

„munkanélküliek”: azok a 15–74 éves személyek (a referenciahét végén betöltött életkor szerint), akik:

Az aktív álláskeresés megállapításához az ilyen erőfeszítések közé a következő tevékenységek sorolhatók:

A referenciahéten (holt szezonban) nem dolgozó, de az idénymunkához visszatérni kívánó idénymunkásokat úgy kell tekinteni, mint akik „állást találtak”.

(12)

„gazdaságilag nem aktív személyek”: azok a személyek, akik az alábbi kategóriák valamelyikébe tartoztak: