B.Ú.É.K.!

Boldog Új Évet Kívánok !

Cirmi a fa alatt

Őnagysága is részese akart lenni a karácsonyi készülődésnek, segített is rendesen. Főként azokat a gömböket akarta leszedni, amelyeket én már nehéz munkával - és majdnem a jobb kezem épsége árán - felaggattam a fára. Rácsodálkozott a sok díszre, a kisebb-nagyobb gömbökre, a fa alatt pihenő és szaloncukrot rejtegető macikat sem kímélte, megrágta a fülüket. Szerencsére a szaloncukit nem szereti, így azok biztonságban vannak - tőle. Amint azonban nem figyeltünk oda mit csinál, elkezdte a gömböket ütögetni, bekapta az ágak végeit, és rángatta őket. Még jó, hogy szép nagy a fa, nem könnyen bír vele. Addig piszkálgatott néhány hátsó fronton lévő gömböt, míg sikerült valahogy leszednie, na akkor aztán elkezdődött a játék. Nem győztem összevadászni a gömböket és visszaakasztani a fára. Szerencsére nem üveggömbök, csak egyszerű műanyagok, így aztán kár sem történt. Nagyon élvezte a játékot, és még mindig ráüt egy-egy gömbre, amint elmegy mellette. :)

Szenteste, a díszítés után a fa alá kerültek az ajándékok, hát nem odatelepedett őnagysága Cirmi-Murci is? Igaz, ő egy nagy ajándék nekünk - bár nem karácsonyi. Remélem, ő is éppen ezt gondolta ekkor! :))) A fa alatt alufóliába csomagolva ott lapult ám az ő ajándéka is...

Boldog karácsonyt! :)

 

Katt a képre!

Karácsonyi játék Annánál! :)

Anna a drótékszerek mestere! Nagyon tetszenek az általa készített szépségek, ezért jelentkeztem nála a játékra, hátha nekem kedvez a szerencse. Ha szeretnétek játszani, akkor látogassatok el hozzá! Katt a képre!

 

Ugye milyen szép ajándék?

Gyöngyös játék EWA-nál! :)

Egyik kedvencem a gyöngyös blogok közül EWA blogja. Amellett, hogy gyönyörű ékszereket készít, önzetlenül meg is osztja a mintákat azokkal, akik szeretnék elkészíteni őket. Én még nem fűztem meg egyet sem a mintái közül, de előbb-utóbb biztos eljön az ideje, hogy nekirugaszkodjak valamelyiknek.

Most viszont akár meg is nyerhetek egyet a csodás ékszerek közül, ennek feltétele persze az, hogy jelentkezzek a játékra, amit megtettem. Már csak némi szerencse szükségeltetik, és akár enyém is lehet egyik szépség! :)

Aki szeretné megnyerni ezen ékszerek egyikét, ne tétovázzon! Irány EWA gyöngyös világa!

Vigasz

Ezekkel a darabokkal vigasztaltam magam, fűztem, mert már nagyon hiányzott. Egyáltalán nem bonyolult darabok - talán nem is tudok olyanokat fűzni - de ezeket a kis medálokat nagy élvezettel fűztem. Nem minta alapján készültek, bár azt el kell ismernem, hogy EWA Hedda medálja megihletett, legalábbis a tekla befoglalása, merthogy eddig nem tudtam ilyen tuti módon körbegyöngyözni a teklát. De ez most már nem akadály, így ezzel a kezdéssel számtalan variációt lehet készíteni. EWA egyébként szebbnél szebb gyöngyfűzős mintákat készít, érdemes hozzá benézni!

Megszülettek a medálok és végül is úgy döntöttem, hogy az első képen látható nyakláncot adom oda a fizikoterápiás hölgynek. Nagyon örült neki, így én is örülök, hogy nem hiába molyoltam vele. A második képen lévő nyaklánc az enyém marad, vagy ajándék lesz - majd meglátom.

Ez a medál óriásinak látszik, de nem az, csak kb. 3,5 cm x 4 cm-es. Ez csak úgy jött, mert a kezembe akadt a középső kis medálka.

Sajnos, a képek nem lettek jók, nincs elég fény a fotózáshoz.

Mostanság

Nem tudok a közeledő ünnepre hangolódni... Ha arra gondolok, hogy hetek, hónapok óta nem ve(he)ttem hímzőtűt a kezembe, sírhatnékom van. Elmondhatatlanul hiányzik a hímzés, néha meg is kísért a gondolat, hogy folytatom a magnóliámat, de aztán mégsem. Gyöngyöt is csak elvétve vettem a kezembe, mint az elmúlt időszakban láthattátok a fotókon.

A kezemmel két szakorvosnál jártam: két diagnózis, kétféle kezelés, eredmény semmi. A fizikoterápián azt mondta a nő, hogy majd 1-2 hét múlva fogom érezni a javulást. De már túl vagyok 16 kezelésen, a 17. (utolsó) lesz hétfőn, szerintem már most is kellene éreznem némi javulást. De nemhogy javulna, még egy szép kis duzzanat is lett a kezemen. Ez önmagában nem fáj ugyan, de biztos nem jó jel.

Tegnap felhívtam a a magánrendelésén a dokinőt, akinél először jártam, majdnem hogy hallani sem akart rólam, csak januárra akart időpontot adni (tisztára mint az SZTK), de ha az nem jó, akkor menjek el egy másik magánorvoshoz, akit név szerint is megemlített. Ez már kiverte nálam a biztosítékot! Aztán nagy nehezen adott időpontot, 19-én mehetek hozzá. De ezek után már nem is tudom, hogy jó lesz-e így, vagy sem.

És közeledik a karácsony, már szabadságom sincs, itthon nem tudok hetek óta rendesen kitakarítani sem, mert fáj a kezem, ráadásul a jobb kezem. Persze a családom próbál segíteni, de mégsem tudnak mindent elvégezni helyettem, nekem pedig már lelkiismeret-furdalásom van, hogy hogy néz ki a lakás. És bizony néha eltörik a mécses is nálam a tehetetlenségtől.

Nem azért írtam e sorokat, hogy sajnáljatok, csak én sajnálom azt, hogy semmit nem tudok mutatni, amiért érdemes hozzám egyáltalán benézni... :(

Advent Carol

O come, O come, Emmanuel! Redeem thy captive Israel That into exile drear is gone, Far from the face of God's dear Son.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, thou Branch of Jesse! draw The quarry from the lion's claw; From the dread caverns of the grave, From nether hell, thy people save.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, thou Dayspring bright! Pour on our souls thy healing light; Dispel the long night's lingering gloom, And pierce the shadows of the tomb.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O Come, thou Lord of David's Key! The royal door fling wide and free; Safeguard for us the heavenward road, And bar the way to death's abode.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, Adonai, Who in thy glorious majesty From that high mountain clothed in awe, Gavest thy folk the elder Law.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

Játék Juddnál :)

Judd blogszülinapot ünnepel, a másodikat.

Ez alkalomból játékot hirdetett.

Játsszatok ti is vele

ITT!

Ajándékok

Katalin nap volt tegnap, ezért küldtem az alábbi ajándékot Katának. A dobozt üzletben vettem, de a borítása már saját készítésű. A nyaklánc is célirányosan Katának készült, és mint írta, tetszik is neki. Viseld egészséggel, Kata!

Ez a fehér teklás medált pedig a kórházba viszem annak a hölgynek, aki a fizikoterápiát csinálja. Igaz, úgy érzem, semmit nem javult a kezem, de valószínűleg ez nem az ő hibája. A medál ismét kísérletezés eredménye, nem minta alapján fűztem - jóllehet, van hozzá hasonló. Kétoldalasan hordható.

 

 eleje

háta

Nyakláncok

Hm... Nem bírok magammal. Még mindig fáj a kezem, de muszáj fűzni. Képtelen vagyok folyton csak olvasni. Pedig megint hoztam a könyvtárból egy rakás könyvet. :)

Voltam doktornéninél (nem SZTK, oda még várni kellene), aki felírt nekem gyulladáscsökkentő gyógyszert, kenőcsöt, fizikoterápiát, laborvizsgálatot, és egy sínt a karomra. Csakhogy ez utóbbit képtelen vagyok viselni, nem tudok benne dolgozni, annyira merev. Éjjel sem tudom hordani, mert reggelre virsli lesz az ujjaimból. Talán pár órát van rajtam naponta - munka után itthon.

Tegnap viszont nem vettem fel, ezért sikerült ezt a két nyakláncot megfűzni. Mindkettő hordható akár mindkét oldalán, bár a mályvának a világosabb oldalán jobban "kidudorodik" a középső nagyobb gyöngy.  Nem minta után fűztem őket, csak így sikerültek.

A hímzést viszont még nem vettem újra a kezembe, pedig a magnóliámat is szívesen folytatnám. Legközelebb nem gyöngyözök, hanem hímzek.

Medál

Ami nem is csak egy medál, hanem nyaklánc. Csakhogy még nem tudtam befejezni, nincs a lánc végére való alkatrész - majd holnap beszerzem.

Egyszerűen nem bírtam a már 1 hónapja tartó tétlenséget, azaz se hímzés, se gyöngyök, pedig a kezem semmit nem javult.

Tegnap olvasás közben egyre többször gondoltam arra, hogy fűzni kellene. Ez lett az eredmény:

 

Egyszerű üvegkavics befoglalás.

Tudom, kis semmiség, de nagyon kellett (mint az alábbi könyvben a morfium). Sajnos, nem tudtam szépen fotózni, szerintem szebb élőben. Jól elmolyoltam vele, pedig a könyvem is nagyon érdekes. Alig tudom letenni.

Joseph Boyden: Három nap az út:

"A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést. A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén. És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre? A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana"

Forrás: www.bookline.hu

Halottak napjára

"Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben."

Wass Albert

Hibiszkusz

Mivel semmit sem tudok alkotni, fotókat hoztam.

Még mindig nyílik a hibiszkuszom, és folyamatosan hozza az új bimbókat is. Kár, hogy csak rövid ideig gyönyörködhetek a virágokban!

Ezen a képen a tegnapi virág látható:

Furcsa, hogy nyáron viszonylag egyszerűbb,

szinte szimpla virágokat nyílott.

Ősz

Jaj, nagyon szép most a természet! Nem győzöm nézni, hogyan színesednek a környéken a fák, bokrok. Egyre szebbek lesznek, míg aztán le nem hullanak a levelek. Ma fotóztam a telefonommal, azért nem olyan rosszak a képek.

A kezemmel kapcsolatban azonban nincsenek jó híreim, ma voltam dokinál. Első körben irány a reumatológia, aztán lehet, hogy a kézsebészeten kötök majd ki. Kicsit lelombozódtam... Mi lesz a hímzéssel és a gyöngyökkel? Csak remélem, hogy még idejében kaptam el a frakkját ennek a bajnak, és hamarosan rendbe fogok jönni. Amúgy Katának, és a kolléganőimnek köszönhetem, hogy most mentem el orvoshoz, nem később, mert nem hagytak nyugton!

Míg "megjavul" a kezem, addig olvasok... :)

No és még képek! :) Elmúlt a nyár, a jó időben még sokáig kint voltak a virágaim az erkélyen. Aztán a hideg beálltával behoztam őket. A hibiszkusz az erkélyen is virágzott folyamatosan, de itt a szobában is csodás. Kinyitott tenyérnyi virágokkal örvendeztet meg. A másik virág, ami nálam csak 1-szer virágzott eddig, az a bougainvillea. Egyre több virágot hoz! :)

 

Update: Időpontkérés a reumatológiára: közölték, hogy időpontot legközelebb csak november 7-én vagy 8-án kaphatok, nagyjából decemberre (vagy ahogy itt a folyamatokat ismerem, inkább jövő évre)... Mehetek maszek dokihoz. Ezért fizetem a tb-t? Félek, ha nem megyek minél hamarabb szakorvoshoz, sokkal rosszabbul járok.

Nem hímzek...

Nem, mert nem lehet. Magamat tiltottam el tőle, és egyben a gyöngyözéstől is kis időre. Csak amíg meg nem gyógyul a kezem. Fáj... egyre jobban fáj... Hiába kenegetem jófajta kenőccsel, hiába húzok rá esténként csuklószorítót. Reggelre jobb lesz, de dolgozni kell, és egy idő után már fáj. :(((

Addig is olvasok, most például Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál c. könyve volt terítéken. Azért  csak volt, mert nagyon hamar elolvastam, szinte le se tudtam tenni. A linkre kattintva elolvashatjátok a könyvről alkotott véleményeket. Bizonyos részei nagyon megrendítőek, és az a szomorú, hogy még ha kitalált történet is (az első lapok egyikén ezt írják), az élet produkál még ennél sokkal csúnyább helyzeteket is...

A következő, azaz már bele is kezdtem, szintén az ő írása. Címe: Kiszáradva. Ennek már az elején megkérdőjelezem, hogy mennyire kitalált történetet ír le az előző könyvében, ugyanis visszautal azokra az eseményekre. De lehet, hogy csak jól szövi a cselekményt. Ebben a könyvben viszont saját alkoholizmusa a téma, néhol átformálva, átgyúrva mondja el a történteket.

 "Mit tehet az ember, ha egy nap közlik vele a munkahelyén, hogy ha azonnal nem vonul be egy alkoholelvonóra, akkor búcsút mondhat az állásának? Kihez fordulhat, ha a szüleivel nincsen beszélő viszonyban, a barátai egytől egyig alkoholisták, a szerelme pedig halálos beteg?"

 

Igyekszem minél hamarabb regenerálódni, mert már nagyon szeretnék a hobbimmal foglalkozni!
Nagy örömömre gyarapodnak a rendszeres olvasóim is, és nagyon kedves kommenteket kapok! :)

Napraforgó medál

A nyár már elmúlt, de a gyöngyfűző és hímző lelkesedésem kiújult! :) Volt itthon néhány borostyán színű üvegkavicsom, gondoltam, kezdeni kellene már velük valamit. Egyik viszonylag hamar át is alakult egy medállá. Engem napraforgóra emlékeztet, a kedvenc virágomra. Olyan vidám! :)

A befoglalással még nem vagyok gyakorlott, így utólag jöttem csak rá, hogy a legbelső delica sort nem szépen fűztem meg, mert nem ez a módja. De most már mindegy. A következő majd jobb lesz. Természetesen a sajátom lesz! :))) Még valami szép láncot kell hozzá fűznöm, és meg is sétáltathatom.

A mintája szintén a fejemből pattant ki, de már sok hasonlót láttam. Ha valaki mégis a saját mintájára ismerne, kérem, jelezze! Nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni.

A hímzéssel, azaz a magnóliával is haladok, de arról most nincs képem. Megpróbálok időt szakítani a hétvégén a fotózásra.

(Szegény Cirmikém, itt szenved mellettem, 2 órája hoztuk haza az állatorvostól. Ivartalaníttattuk, talán kevesebb gondunk lesz vele. Nagyon ki szeretne jönni a kosarából, de nagyon kába, és nem tud...)

Díjat kaptam! :)

Mégpedig Annától, akinek már jó ideje csodálom a blogján megjelenő szépséges alkotásait. Főként drótos ékszereket készít, nekem elhihetitek, nagyon kreatív módon. Bármelyik ékszerét szívesen viselném, így hirtelen nem is tudnék választani az eddig elkészült ékszerei közül. Nézzétek csak meg például, milyen szép zsűrizett ékszerei vannak!

És a díj:

Köszönöm Anna! :)

Lássuk, kinek adom:

Katának, mert sok mindent csinál ugyan egyszerre, de nagyon kitartó, és rengeteg szépség kerül ki a kezei közül.
Ilujnak, aki mostanában kevesebbet alkot, de ha elkészül valami, az mindig csodálatos.
Dórának, aki a tündéri gyerkőceivel való foglalatosság mellett is megtalálja az időt az alkotásra.

Turul

A kék madárkák után rögtön nekiálltam a fiam kérését teljesíteni. Ezt a turult szerette volna már hónapok óta kihímeztetni velem. Ezen a héten szabadságon voltam, gyorsan túl is tettem magam a hímzés részén. Már csak be kellene fejezni, úgy gondoltam, hogy tarisznyát kellene varrni belőle, csakhogy az én varró tudományom... khm... Majd megoldom valahogy.

Minta: Keresztszemes Magazin

A fekete hímzővásznat Katától kaptam, még mindig hálás vagyok érte! :)

Játék Lilangnál!

Lilang nagyon aranyos papírzsepi-tartókat varrt. Felajánlott közülük kettőt, melyeket ki fog sorsolni a bejegyzésénél jelentkezők között. A jelentkezési határidő október 13.

Végre egy hímzés...! :)

A napokban Manka blogján jártam, és erre a szépséges mintára bukkantam. Muszáj volt meghímeznem, annyira tetszik. Már van ötletem a befejezésre is, azt is mutatom, ha elkészül.

Minta: Manka

Ezek után neki kell állnom egy hímzésnek, amit a fiamnak ígéretem, aztán folytatom a magnóliámat is.

Biloba medál

Névnapomra kaptam pár csomag japán delica gyöngyöt a kolléganőimtől. Már rég terveztem valami jó kis Biloba mintát, és most itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam. A minta utolsó sorát 15-ös, színben hozzá illő kása hiánya miatt átalakítottam, illetve alakítottam még a befejezésén, azaz az alján is. Henger alakú bőrszíjra fűztem. Van néhány hibája, de az enyém! :)))

Minta: Biloba

Alkottam

Először muszájból vettem kezembe újra a gyöngyöket. Ajándékokat kellett csinálnom, és persze megint a virágmedálnál kötöttem ki. Olyan hálás kis minta, és szerintem a kész darab is megállja ajándékként a helyét. Így hát elkészült 2 medálom, az egyik opál színű swarovskiból, a másik narancs színűből, japán kásával kiegészítve. A fehér annyira megtetszett, hogy magamnak is kellett egyet csinálnom, bár annak a nyaklánc része még hátravan.

És ha már előszedtem a gyöngyöket, megpróbálkoztam egy hasonló medállal, mint amilyet már egyszer fűztem magamnak. A kolléganőimnek nagyon tetszik, és kértek ők is, de mivel nem volt olyan nagy teklám, melyet középként használhattam volna, nem tudtam megfűzni. Aztán Katám megkönyörült rajtam, küldött (többek között) egy olyan csomag tekla gyöngyöt, melyek között volt egy szép nagy. Végül aztán nem azt a színt választottam, mert minő véletlen, mentem swarovskit venni a boltba, és volt olyan színű tekla, amit el tudtam képzelni a kolléganőnek. Múlt vasárnap aztán neki is álltam fűzni... és bontani... A jó égnek sem akart sikerülni, mindig hullámos lett a széle. Persze, ha nem megfelelő méretű gyöngyöket használ az ember, ilyen lesz. Mivel nem minta után fűztem, csak úgy saját kútfőből, nem tudtam, pontosan milyen gyöngyök kellenek, csak kisérletezgettem. Megfűztem vagy három darabot, és persze mindig szétollóztam őket. El is ment a vasárnap délutánom, és ezzel a kedvem is. De annyira izgatta a fantáziámat, hogy hétfőn újra nekifogtam, és elsőre sikerült egy medál. Ma fűztem meg hozzá a nyaklánc részt. Nekem tetszik az eredmény. :)

Minta: saját ötlet alapján.

Nem megy...

Nem értem, egyszerűen nem megy a hímzés. Úgy higgyétek el, hogy augusztus 11. óta, mióta utoljára mutattam a magnóliámat, egyetlen öltést sem sikerült a vásznamra varázsolnom. Nincs kedvem hozzá... :(

A gyöngyfűzés sem megy. Vasárnap fűztem 2 medált - egyiket azóta újrafűztem - és ezekhez a medálokhoz kellene egy sima, egyszerű, egysoros láncocskát fűznöm, hogy végre többek közt ezeket is oda tudjuk adni ajándékba a férjem konzulenseinek. És még a láncokat sem vagyok képes megfűzni... Pedig most aztán nem lehet okom panaszra. A munkahelyem is jól érzem magam, már nem élek akkora stresszben, mint az elmúlt 2,5 évben éltem.

Talán az az ok, hogy többet olvasok. Egy időben sok hangoskönyvet hallgattam, de akkor tudtam hímezni közben. Most inkább a könyvet fizikai valójában olvasom, és érdekel is.

Nemrégiben elolvastam a "Bernadett" c. könyvet, mely a romolhatatlan szentről szól. Aztán olvastam egy igazán szórakoztatót is, a címe "Életfogytig talárban". Ez azért is volt érdekes, mert összefügg a munkámmal. Jelenleg Eric Segaltól olvasom az "Orvosok" c. könyvet. Sajnos, elég apró betűs, és csak esténként tudok időt szakítani rá, de ez a könyv is érdekes, helyenként elgondolkodtató. Aztán a könyvtárból már itt van nálam az "Anyósok városa" is. Igaz, ennek vannak előzményei, a "Nők városa" és a "Férfiak városa". Lehet, ezekkel kellett volna kezdenem.

Ezek mellett voltak hangoskönyvek is: Vernétől "A tizenöt éves kapitány", Tersánszkytól a '"Kakuk Marci", Victor Hugotól "A nevető ember", Cronintól "A mennyország kulcsa", és még vagy 30 másik.

Ja, és az e-bookok... ezekből is volt pár... Most Marlo Morgan: "Vidd hírét az Igazaknak!" c. könyvét olvasom ilyen formában, és nagyon tetszik. Ezen is el lehet gondolkodni rendesen.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy az Alexandra üzleteiben óriási leárazások voltak, és soha nem jöttünk haza üres kézzel onnan sem.

Ezek után tényleg nem tudom, mikor hozok nektek hímzős bejegyzést...

Nyaralás 2011.

Az idei nyaralásunk képekben:
(2011.08.12-08.22.)

Az autópályán Bibinje felé.

Kilátás az erkélyünkről.

Öböl az apartmanunk előtt, a központ éjjeli megvilágításban, naplementék.

A gyönyörű tenger, kilátás az erkélyről.

Zadar: fagyi, Szt. Anasztázia-katedrális,
Naprendszer (napelemekkel), a vásártér a toronyból.

Zadar: Fórum, kikötői panoráma

Úton a Pag-szigetre.

Pag-sziget: Pag város, a szigetre vezető híd, háttérben a Velebit.

Növények: még mindig imádom a pálmákat és a bougainvilleát. Egy helyen láttunk kefefát is, érdekes a virágzata.

Hazafelé: Előttünk a Velebit, búcsú az öböltől, nagy lepke, Varazdin.

DFEA - Magnólia

Csak rövid időt tudok most a gép előtt tölteni, mert holnap utazunk nyaralni, és még sok dolgom van...
Megmutatom, hogy állok most a magnóliával:

A kép minőségéért elnézést kérek, de nem vagyok egy fotóművész, és most időm sincs a javítgatásra (általában nem is szoktam).

Ányi szülinapi játéka!

Most Ányi hirdetett játékot szülinapja alkalmából.
Aranyos kis muffin-hűtőmágnest lehet nála nyerni!

DFEA - Magnólia és egy játék

Ahogy írtam a napokban, nem bírtam ki, és beleböktem a tűmet a magnóliába. Hiányzik hozzá pár fonal, de ha minden jól megy, akkor sikerül holnap beszerezni.
Mutatom a tegnap esti állását (azóta persze haladtam vele, csak már nem fotóztam):

Update: A kép szövege szerint "orchidea" pedig nem az.

Úgy látszik, nagyon szórakozott vagyok! :)

Ilyen lesz, ha "nagy" lesz:

A játékot pedig Cseverke hirdette meg, egy szép levendula-párnát lehet nála nyerni:

Cseverke fotója

Kész, kész, kész! :)))

Végre elkészült a Lanarte kertecském is. Szerettem hímezni, bár voltak részek, ahol nagyon aprólékos volt, sok volt a színváltás. De elkészült és már mutatom is:

Ebben a borús időben nem tudok jobb képet készíteni róla, sajnos.

Most nem gondolkodom, mi legyen a következő hímzésem, mert több blogon is láttam, hogy van egy SAL, amelyben DFEA mintákat hímeznek az ügyes kezűek. Ráadásul Edelweiss el is készült már az ő szépségével, a Wisteria mintáját hímezte ki. Nos, ezek a minták nagyon szépségesek, nem is könnyű választani közülük. Igazából a lányom választotta ki a három lehetséges áldozat közül a magnóliát, amit én fogok hímezni. :) Már jelölgetem az anyagot, és ma este már bele is bököm az első szemeket, az biztos. Nem lesz kicsi majd végül, és töröm is a fejem rendesen, hogy hová a csudába fogom tenni, ha kész lesz... :DDD

Még annyit szeretnék megírni, hogy az Atalie dobozkámnak nagyon örült a megajándékozott kolléganő, mert tudta, hogy személyre szabott ajándék, és ilyet ugye nem mindenki kap!

Atalie doboz

A héten mindent megvettem ahhoz, hogy befejezhessem az Atalie szívet. Elég sokat molyoltam vele, és néhány dolgot másképp csinálnék, mint ahogy csináltam, pl. belülre a szalagot kétoldalú ragasztóval ragasztanám... Általában hobbi ragasztóval dolgozom, de a szalagoknak nem tesz jót, eléggé átüt rajtuk. A külső széléről le is szedtem, és újat ragasztottam rá kétoldalú ragasztóval.

Ez a dobozka ajándék lesz az egyik kolléganőmnek, aki jövő héten nyugdíjba vonul. Még megtöltöm egy kis bonbonnal is. Remélem, tetszik majd neki.

Ajándékaim - képekkel

Elnézést kérek, amiért csak most mutatom a képeket, de a fényképezőgép kirándulni ment, a telefonommal pedig... hm... kritikán aluli képeket sikerült csak produkálnom.

Iluj ajándékával kezdem, mivel az övé érkezett meg először. Mint írtam már, egy jegyzetfüzetet és egy könyvjelzőt kaptam, mindkettő nagyon ízléses kivitelezésben. Tetszik a romantikus, rózsás anyag, az RP szív aprócska xszemecskéi. :)

Másnap ismét csomagot hozott a postás, ez pedig Katától érkezett. Rengeteg mindent rejtett a boríték, bizonyos vagyok abban, hogy jó hasznukat fogom venni! :)

Következzenek az én munkáim: többek között ezt a pendibulet küldtem Katának. Először csináltam ilyesmit, nem is lett tökéletes, de azért elégedett vagyok vele.

A többi apróság, amit küldtem:

Ezt az Atalie szívecskét egy este hímeztem. Egy könnyű, de mutatós mintát kerestem, és ezt leltem. Egy kolléganőm nyugdíjba megy a hónap végén, és neki szeretnék kedveskedni vele. Még nem tudom, milyen lesz végül, talán doboz tetőre ragasztom.

Ez a szösszenet nem is hímzés, inkább gyöngyözés. A virág szirmai apró piros és bordó gyöngyökkel készültek. Ezt is doboztetőre szánom.

És végül Cirmike. Jól érzi magát az erkélyen, ott legalább jár egy kicsit a levegő. Olyan sokat nőtt az elmúlt 3 hétben, hogy lassan már rá sem lehet ismerni! :D

A Lanarte kertemmel még mindig nagyon keveset haladtam, de azért esténként próbálok belebökni néhány xszemecskét.