31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/104

A.

mivel a megújult lisszaboni stratégia kiemelt jelentőséget tulajdonít a kutatásnak és az innovációnak a kihívások – például az éghajlatváltozás és a növekvő globális verseny – megoldása érdekében; mivel a válság utáni időszakban a növekedés és a munkahelyteremtés kutatás és innováció által történő ösztönzése minden eddiginél fontosabbá vált, és ez a javasolt EU 2020 stratégia elsőszámú célja,

B.

mivel minden társadalmi réteg számára nélkülözhetetlen a népesség szociális és gazdasági helyzetének javítására irányuló kutatás és innováció megvalósítása,

C.

mivel a kutatás és az innováció európai támogatása elsősorban a kutatási, innovációs és kohéziós politikán keresztül valósul meg, melynek legfontosabb eszközei közé tartoznak a strukturális alapok, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (FP7), valamint a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP),

D.

mivel a kohéziós politika az európai integrációs folyamat egyik lényeges pillére, valamint a legsikeresebb uniós politikák közé tartozik, amely előmozdítja az egyre növekvő regionális eltérések közötti konvergenciát, valamint ösztönzi a növekedést és a foglalkoztatást,

E.

mivel az innovációt hatékonyabban a szereplőkhöz – úgy mint az egyetemekhez, állami kutatóintézetekhez vagy az iparhoz – közeli regionális szinten kezelik, ami támogatja a régiók közötti tudásátadási partnerségeket és a jó gyakorlatok cseréjét,

F.

mivel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó, a kohézióról szóló második közösségi stratégiai iránymutatás felszólít a növekedést szolgáló tudás és innováció fejlesztésére, következésképpen a teljes elkülönített összeg 25 %-át előirányozták e célra a költségvetésben,

G.

mivel napjaink kihívásainak összetettsége integrált politikai eszközrendszert tesz szükségessé; mivel a tudásalapú társadalomhoz többre van szükség, mint a különböző ágazatok tevékenységének puszta összegzésére; a szereplők és az eszközök közötti szinergia döntő fontosságú ahhoz, hogy ezek az eszközök egymást erősítsék, valamint támogassák a kutatási és innovációs projektek fenntartható végrehajtását, ami a régiókban konkrét termékelképzelések formájában biztosítja a kutatási eredmények megvalósulását,

H.

mivel bár az említett eszközrendszer bizonyos elemei, például az azonos időtartam és a lisszaboni menetrenddel való összhang lehetővé teszi a szinergiákat, továbbra is vannak azonban lényeges különbségek, például az eltérő jogalap, a tematikus kontra területi hangsúly, valamint a megosztott és centralizált irányítás,

1.

méltányolja, hogy a 2007–2013-as időszakban a kohézióról szóló második közösségi stratégiai iránymutatásnak megfelelően a teljes pénzügyi előirányzatból valamennyi tagállam jelentős összeget szánt a kutatásra és fejlesztésre, az innovációra, valamint a tudásalapú gazdaság kialakítására, aminek következtében 246 nemzeti, illetve regionális operatív programra került sor, amelyek keretében körülbelül 86 milliárd eurót irányoztak elő kutatásra és innovációra; ebből 50 milliárd euró már rendelkezésre állt alapkutatásra és –fejlesztése, valamint innovációra; megállapítja, hogy a kohéziós politika a terület jelentős európai támogatási forrásává vált, ami megmutatkozik mind a hetedik keretprogram, mind a versenyképességi és innovációs keretprogram költségvetésében (50,5 milliárd euró és 3,6 milliárd euró); rámutat a kutatásra és fejlesztésre szánt összegek tekintetében a mennyiségben kifejezett célok meghatározásának lehetőségére és eredményességére;

2.

üdvözli, hogy léteznek új finanszírozási módszerek, és hangsúlyozza a JEREMIE kezdeményezésben, valamint a Bizottság és az Európai Beruházási Bankcsoport kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusában rejlő lehetőségeket az innovatív vállalkozások finanszírozási lehetőségeinek javítására; ajánlja, hogy a regionális szereplők a strukturális alapok finanszírozásával együtt használják ki ezeket az új lehetőségeket; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az állami és magánbefektetések hatékony koordinálásának szükségességét;

3.

várja a Bizottságnak az általános rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett stratégiai jelentését; úgy gondolja, hogy a jelentés átfogó áttekintést fog adni arról, hogy a tagállamok milyen teljesítményt értek el a 2007–2009-es időszakra vonatkozó célkitűzések végrehajtása során, továbbá a kohéziós politika jövőbeni kilátásaival kapcsolatos vita alapját képezi majd;

4.

megismétli, hogy az EU-ban az egyes politikák tekintetében a többszintű irányítás integrált megközelítésére van szükség; hangsúlyozza, hogy egy jól működő, többszintű integrált irányítási rendszer a forráselkülönítéssel kapcsolatos célkitűzések eredményes meghatározásának és végrehajtásának előfeltétele; megjegyzi, hogy a strukturális alapok végrehajtása a nemzeti és regionális hatóságok felelőssége, míg a versenyképességi és innovációs keretprogramot és a hetedik keretprogramot központilag a Bizottság irányítja; tudatában van annak, hogy a tagállamokban különböző közigazgatási rendszerek működnek, és fontosnak tartja a polgárok számára leghatékonyabb döntéshozatali szint azonosítását;

5.

fontosnak tartja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósításában szerepet játszó közösségi politikák koordinálását; úgy véli, hogy a hatékony szinergiák ösztönzése, valamint az innovációra irányuló helyi és regionális szintű beruházásokat támogató legmegfelelőbb európai szintű eszközök azonosítása és előtérbe helyezése érdekében alaposabban elemezni kell e politikáknak a helyszínen, valamint a kohézióra kifejtett hatását; emlékeztet arra, hogy figyelembe kell venni a régiók három típusának különböző társadalmi és gazdasági helyzetét (konvergencia, átmenet és versenyképesség), valamint eltérő kreatív és innovatív képességét és vállalkozó szellemét; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kutatásra és fejlesztésre, valamint az innovációra, az oktatásra és az erőforrásokat hatékonyan hasznosító technológiákra fordított beruházás javára válik a hagyományos ágazatoknak, a vidéki területeknek és a magasan képzett munkaerőt alkalmazó, szolgáltatásokat nyújtó gazdaságoknak egyaránt, továbbá ennek köszönhetően megerősíti a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

6.

rámutat a kutatási és innovációs tevékenység folytatása tekintetében a városokban rejlő nagy lehetőségekre; úgy véli, hogy a technológiai fejleményeken alapuló intelligensebb városi szakpolitika és annak a ténynek a felismerése, hogy az európai népesség 80 %-a – a legnagyobb társadalmi különbségeket mutató – városokban él, hozzájárulna a fenntartható gazdasági növekedéshez; ezért a városi dimenziónak a jövőbeli kohéziós politikába történő beillesztésére hív fel;

7.

elismeri, hogy a 2007–2013-as időszakra vonatkozó forráselkülönítési rendelkezések révén a kohéziós politika jobban szolgálja a kutatási és innovációs politikákkal való szinergiák megteremtését, ugyanakkor a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramon, valamint a versenyképességi és innovációs keretprogramon belül a területi dimenzió egyre fontosabbá válik; felhív arra, hogy meg kell fontolni egy teljesítményalapú forráselkülönítési mechanizmus kialakítását, amely erőteljesebb tematikus hangsúllyal rendelkezik, lehetővé téve ezáltal az új kihívásokra adandó megfelelő politikai reakciók megfogalmazását;

8.

rámutat, hogy a keretprogramban a K+F+I-ra fordított költséget a kiválóság kritériuma alapján osztják el, aminek következtében a résztvevők magas szintű technikai kapacitás, valamint az adminisztratív és pénzügyi eljárásokban szerzett mélyreható ismeret birtokában egymással versenyeznek a támogatásért; hangsúlyozza, hogy ezáltal a támogatás a gazdasági klaszterekbe és az EU vezető régióiba áramlik, ami korlátozza a kedvező szinergiák kialakulását azon régiók és országok csoportjában, amelyek már jó úton haladnak a cél felé, de azt még nem érték el; rámutat, hogy a kutatási és innovációs lehetőségekben fennálló regionális különbségek növekedése és a valós politikai koherencia szavatolása olyan kihívást jelentenek, amelyet mind a kohéziós politika, mind a kutatási és innovációs politika keretei között kezelni kell, függetlenül attól, hogy a végrehajtó szervek különböző szinteken (nemzetek feletti, nemzeti és annál alacsonyabb szinten) működnek, illetve ezeket különféle logika (pl. kohézió kontra kiválóság) szerint irányítják;

9.

hangsúlyozza, hogy az innováció hatékonysága függ a kialakított szinergiák intenzitásától, és sajnálatosnak tartja, hogy a finanszírozással kapcsolatos szinergiák kialakítására vonatkozó, meglévő lehetőségek még mindig nem eléggé ismertek; felhívja az információk, valamint az elemzés, irányítás és döntéshozatal szempontjából kiemelt szerepet játszó régiókat és a tagállamokat, hogy fokozzák a kommunikáció javítására irányuló erőfeszítéseiket; kiemeli, hogy a kedvező szinergiák kialakításához elengedhetetlenek a különböző ismereteket létrehozó, terjesztő, fejlesztő és alkalmazó szereplők közötti összetett kapcsolatok; hangsúlyozza, hogy a hetedik keretprogramot, a versenyképességi és innovációs keretprogramot és a strukturális alapokat irányító regionális és helyi hatóságoknak ismerniük kell az egyes eszközök által nyújtott lehetőségeket, és a szereplők és a politikák közötti jobb koordinációra szólít fel;

10.

hangsúlyozza, hogy a kutatást és innovációt célzó beavatkozásoknak regionális eszközökben és kapacitásokban kell hasznosulniuk, és az intelligens innováción alapuló regionális innovációs stratégia részét kell képezniük; úgy véli, hogy e stratégiák az EU és nemzeti prioritások meghatározásában és végrehajtásában a régiók és a városok fokozottabb szerepét igénylik; ezért felszólít arra, hogy a strukturális alapokban fontolják meg a regionális innovációs stratégiákat támogató innovatív cselekvések visszaállításának lehetőségét;

11.

tudomásul veszi a kombinált finanszírozás meglévő lehetőségeit; hangsúlyozza azonban, hogy nincs lehetőség a strukturális alapok és a keretprogramok közötti vegyes finanszírozásra; kiemeli, hogy lehetőség van az eszközök kombinálására a kiegészítő, de különálló tevékenységek – például kutatási infrastruktúrák létrehozása –, illetve a kapcsolódó projektek egymást követő részei – például egy új kutatási elképzelés kidolgozása és nyomon követése, valamint az ugyanazon hálózaton vagy klaszteren belüli projektek – finanszírozása esetében;

12.

véleménye szerint az, hogy a vegyes finanszírozás nem engedélyezett a strukturális alapok és a keretprogramok között, megakadályozza a régiókat, hogy a két eszközt egy időben használják, valamint a hatékony „alulról kezdeményezett” stratégiai folyamatok mind regionális, mind helyi szinten segíthetnek a strukturális alapokból, a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramból és a versenyképességi és innovációs programból származó finanszírozás hiányosságainak és átfedéseinek kiküszöbölésében;

13.

hangsúlyozza, hogy a szinergia különösen hatékony a kapacitásépítésben; ebben a kontextusban utal a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) keretei között folyó projektfinanszírozási irányításra és az Európai Unió kutatástámogatási prioritásai regionális és nemzeti szintű koordinációjának szükségességére;

14.

hangsúlyozza, hogy a szinergia túllép a kiegészítő projektfinanszírozáson; úgy gondolja, hogy a kapacitásépítés, a hálózatépítés és a tudásátadás a szinergia lényeges formáját képezi, és megjegyzi, hogy valamennyi eszköz lehetőségeket biztosít az ilyen cserékhez;

15.

megjegyzi, hogy a finanszírozás közvetlen kedvezményezettjének szempontjából a tényleges szinergiák a kedvezményezettnek a különböző uniós eszközökből származó támogatások ötvözésével kapcsolatos szervezési és stratégiai képességétől függ; kéri, hogy a regionális szereplők dolgozzanak ki a finanszírozások ötvözését elősegítő regionális stratégiákat;

16.

javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság különítsenek el elegendő forrást a strukturális alapokból a kutatásra és az innovációra, különösen a fenntartható innovációra, és erősítsék meg a kutatási kapacitásokat; hangsúlyozza, hogy eredményes modelleket kell támogatni és alkalmazni a tudásháromszögben, és hogy a vállalkozásokkal, a kutatóintézetekkel, az egyetemekkel és a hatóságokkal együttműködésben biztosítani kell a regionális kutatás és innováció stratégiai keretének fenntartható fejlesztését; kiemeli, hogy a tudásintenzív regionális innovációs klaszterek lehetőségeket rejtenek magukban a regionális versenyképesség mobilizálására, és örvendetesnek tartja a klaszterek fejlesztésének a versenyképességi és innovációs keretprogramba, valamint a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramba való beépítését („Tudásalapú régiók” cselekvés az FP7-en belül); megemlíti az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) keretei között felállított új tudományos és innovációs társulásokat (KIC), amelyek összekapcsolják az elsődleges európai regionális tudásalapú klasztereket; megjegyzi, hogy az ismeretek regionális klasztereken belüli cseréjét a strukturális alapok is előmozdíthatják; hangsúlyozza, hogy az ilyen klaszterek elsősorban a hátrányos helyzetű régiók számára rejtenek nagy lehetőségeket magukban;

17.

felszólítja a regionális és helyi hatóságokat, hogy – például kutatási infrastruktúra felállításával – hatékonyabban használják fel a strukturális alapokat a kutatási, tudás- és innovációs kapacitás kiépítésére régiójukban, lehetővé téve számukra, hogy részt vegyenek az EU kutatási és innovációs tevékenységeiben; ösztönzi a régiókat, hogy hozzanak létre kutatási és fejlesztési prioritásokat, amelyek kiegészítik a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram prioritásait, és felszólít a hosszú távú tervezésre regionális szinten a finanszírozási eszközök közötti tematikus komplementaritásból származó szinergiák elérése érdekében;

18.

kiemeli a politikai eszközök közötti szinergiákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok elemzésének, megosztásának és integrálásának jelentőségét; ezzel kapcsolatban üdvözli a Bizottság által a minisztériumok közötti együttműködés fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseket, és felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a kutatás és az innováció lehetőségeinek és igényeinek regionális szintű elemzését, különösen a rendelkezésre álló kvalitatív adatok gyűjtése tekintetében, valamint hogy biztosítsa az egyéb eszközökkel való kölcsönhatások elemzését a három finanszírozási eszköz bármelyikéről szóló értékelő tanulmányban annak érdekében, hogy meg tudja valósítani a közös irányítást;

19.

örömmel veszi tudomásul a „Gyakorlati útmutató a kutatás és az innováció uniós finanszírozási lehetőségeihez” című dokumentum létrehozását; javasolja, hogy a jövőben az ilyen iránymutatásokat közvetlenül a jogszabályi keret hatálybalépését követően bocsássák rendelkezésre; várja a Bizottság szolgálatainak munkadokumentumát, amely tartalmazza a szinergiák gyakorlati példáit; felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel az akadályok elhárítása érdekében, és ösztönözze a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint mérlegelje a közösségi finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatos, a kutatási és innovációs projektekre vonatkozó, az elvárt eredmények megvalósítását elősegítő gyakorlati irányítási és adminisztratív útmutatókat tartalmazó előzetes iránymutatások és kézikönyv segítségével történő további szakértői segítség nyújtásának lehetőségét;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a bürokráciát a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramban és a versenyképességi és innovációs programban, hogy fokozódjon a strukturális alapokkal kapcsolatos szinergiák hatása;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a különböző támogatási programokból nyújtott támogatások iránti kérelmek benyújtása hogyan egyszerűsíthető egységes kézikönyvekkel ellátott számítógépes programok segítségével;

22.

ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa az egymást erősítő hatások fokozására irányuló tevékenységeit, valamint tájékoztassa az Európai Parlamentet azok alakulásáról, különösen az EU, valamint a nemzeti és regionális szervek közötti vertikális együttműködés helyzetéről;

23.

támogatja a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram nemzeti kapcsolattartási pontjai, a kutatási és fejlesztési programok vezetői és az innovációs ügynökségek közötti szorosabb együttműködést, amely lehetővé teszi, hogy a kutatási és innovációs projektek különböző aspektusait és szakaszait különböző forrásokból finanszírozzák;

24.

örvendetesnek tartja, hogy az Európa 2020 stratégiatervezet hangsúlyt helyez a politikák közötti kölcsönhatásra, a szakpolitikák integrációjának fontosságára, valamint arra, hogy a közpolitikák kidolgozása és végrehajtása során hatékonyabb szinergiákra és szorosabb partnerségre van szükség; felszólít a városok és régiók által kifejezett azon igény figyelembevételére, hogy a három politikai területen átfogóbb keret, többek között a Bizottságon belül az innovációs és kutatási és fejlesztési programokkal kapcsolatos szinergiákat nyomon követő és koordináló technikai összekötő szervezet jöjjön létre, és hogy vonják be őket az uniós támogatási eszközök és az állami támogatási szabályok tervezésébe és végrehajtásába; felhív továbbá arra, hogy e tekintetben a területi kohézió kapjon kiemelt szerepet;

25.

úgy véli, hogy a jövőbeli K+F+I programoknak ki kell egészíteniük a nemzeti erőfeszítéseket, irányítva ezeket és lendületet adva nekik annak érdekében, hogy a tudás, az innováció, a fejlesztés és a K+F+I-re fordított tagállami beruházások visszanyerjék iránymutató és multiplikátor szerepüket;

26.

rámutat arra, hogy a tudás és az innováció – mint a jövőbeli gazdasági növekedés előmozdítója – megszilárdításához elengedhetetlen az oktatás minőségének javítása, a kutatási eredmények hasznosítása, az innováció és a tudásátadás ösztönzése az Unióban, az információs és kommunikációs technológiák maradéktalan kiaknázása, valamint az innovatív ötletek új termékekben és szolgáltatásokban való felhasználásának biztosítása, amelyek növekedést és minőségi munkahelyeket teremtenek, és segítenek megbirkózni az Európában és a világban végbemenő társadalmi változásokból fakadó kihívásokkal; elengedhetetlen továbbá a vállalkozó szellem ösztönzése, a felhasználók szükségleteire és a piac lehetőségeire fordított kiemelt figyelem, valamint az elérhető és megfelelő finanszírozás biztosítása, amelyben alapvető szerepet kapnak a strukturális alapok;

27.

támogatja az Európa 2020 stratégiában szereplő, az intelligens növekedés elérése érdekében indított három kiemelkedő kezdeményezést, azaz az „Innovatív Unió”, a „Mozgásban a fiatalság” és az „Európai digitális menetrend” kezdeményezéseket, amelyek végrehajtásában kiemelt szerepet kapnak a strukturális alapok;

28.

úgy gondolja, hogy egy erőteljes és megfelelően finanszírozott, valamennyi EU-régió számára előnyös regionális politika előfeltétele az Európa 2020 stratégia céljai elérésének, az intelligens, fenntartható és integratív növekedés, a magas szintű foglalkoztatás és termelékenység, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió biztosításának érdekében; ezzel összefügésben hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt jelentőséget tulajdonít a kutatásnak és fejlesztésnek;

29.

hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni az innovációt segítő uniós eszközök (pl. strukturális alapok, az ERFA, a K+F keretprogram, a versenyképességi és innovációs keretprogram, a stratégiai energiatechnológiai terv) szerepét az adminisztratív eljárások ésszerűsítése, különösen a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, az intelligens, fenntartható és integratív növekedéshez kapcsolódó célok elérésén alapuló innovatív ösztönző mechanizmusok bevezetése és az Európai Beruházási Bankkal (EBB) folytatandó szorosabb együttműködés érdekében;

30

úgy véli, hogy a strukturális alapok megfelelő eszközei a helyi és regionális intézményeknek a kreativitás és az innováció ösztönzéséhez nyújtandó segítségnek; hangsúlyozza, hogy nagyobb rugalmasságra lenne szükség ahhoz, hogy az innovatív üzleti kezdeményezések ösztönzéséhez nyújtott támogatásra gyorsabban lehessen ezt a finanszírozást felhasználni; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a kohéziós politika hozzáadott értékét, amely különösen abban rejlik, hogy a kis- és középvállalatok számára széles körben könnyen hozzáférhető támogatást kínál, és jobb hozzáférést teremt a gyakorlati alkalmazásra összpontosító kutatáshoz, technológiatranszferhez és innovációhoz;

31.

javasolja, hogy az egy adott régióban az N+2 és N+3 keretében fel nem használt összes forrást fordítsák más regionális projektekre és közösségi kezdeményezésekre;

32.

emlékeztet arra, hogy a területi kohézió több ágazatot átfogó, horizontális jellegű, ennélfogva az uniós politikáknak elő kell segíteniük megvalósítását; megismétli, hogy ez a koncepció nem korlátozódik a regionális politika hatásaira, hanem a többi, a fenntartható fejlődésre irányuló és regionális szinten kézzelfogható eredményeket kínáló uniós politikával való összhangra is hangsúlyt helyez, a regionális lehetőségek konkrét formáinak fejlesztése, teljes mértékű kihasználása és területi hatása fokozása céljából, a régiók versenyképességének és vonzerejének fokozása és a területi kohézió megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy a „koncentráció, együttműködés és kapcsolat” a területi kohézió kulcsfontosságú koordinátái a kiegyensúlyozottabb területi fejlődés elérése érdekében az Európai Unióban;

33.

kiemeli, hogy területi alapú politikákra van szükség, és úgy gondolja, hogy a városoknak és régióknak az intelligens és fenntartható technológiákra irányuló szakosodást kell követniük néhány, az uniós célkitűzéseken és saját szükségleteiken alapuló innovációs prioritás meghatározása révén, a regionális innovációs stratégiájukban meghatározott módon, valamint e meghatározott prioritásokra kell összpontosítaniuk az előirányzott uniós forrásokat; úgy véli, hogy a regionális döntéshozók és a vállalkozók azon képessége, hogy tudást vonzzanak magukhoz, és azt fenntartható versenyelőnnyé alakítsák át, alapvető fontosságú a régió gazdasági teljesítménye szempontjából, és a környező régiók – köztük a szomszédos tagállami területek – számára is hozzáadott értéket jelent;

34.

hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció – különösen az alacsony vagy nulla szén-dioxid-kibocsátás fejlesztése és az energia-megtakarítás vonatkozásában – kulcsfontosságú az olyan globális kihívások kezelésében, mint az éghajlatváltozás és az energiaellátás biztonsága, valamint a versenyképesség regionális és helyi szintű javításában;

35.

támogatja a Régiók Bizottságának arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre egy „virtuális kreatív hálózatot”, amely mindenki, azaz a vállalkozások, helyi és regionális intézmények, központi közintézmények, a magánszféra és állampolgárok előtt egyaránt nyitva áll, és amely tanácsadást, támogatást, valamint kockázati tőkéhez és szakmai segítséghez való hozzáférést biztosít; hangsúlyozza, hogy egy virtuális hálózat azzal a további előnnyel járna, hogy lehetővé tenné a szigeteken, a legkülső régiókban, vidéki térségekben, hegyvidékeken és alacsony népsűrűségű területeken élők számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a szakértői tanácsokhoz, oktatáshoz és információhoz, vállalkozási támogatáshoz és pénzügyi útmutatáshoz;

36.

rámutat arra, hogy a transznacionális együttműködés képezi a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram, valamint a versenyképességi és innovációs keretprogram lényegét, továbbá hogy a területi együttműködés (transznacionális, régióközi és határokon átnyúló programok révén) a strukturális alapokban érvényesül; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben erősítse az európai területi együttműködés célkitűzését, további általános érvényesítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a területi együttműködés ösztönzésének lehetőségeit az innováció területén, valamennyi kohéziós politikai célkitűzésben; rámutat, hogy a hetedik keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram regionális szintű eredményeinek jobb ismerete megkönnyíti a gyakorlati koordinációt az EU regionális politikája és az említett programok között; sürgeti a Bizottságot, hogy az ilyen koordinációnak szenteljen különös figyelmet; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a hatékony transznacionális együttműködés érdekében, az egymást erősítő hatások megteremtésére irányuló, következetes regionális vagy nemzeti stratégiák kidolgozása révén; felszólítja továbbá az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő ebben a témában a fejlődést és az adatokhoz való hozzáférést;

37.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban és azon kívül is a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram által támogatják a transznacionális együttműködés különféle formáit számos, a tudás és technológia főbb ágazatainak megfelelő tematikus területen, amelyekben támogatni és erősíteni kell a magas szintű kutatást annak érdekében, hogy válaszok szülessenek azokra a társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és ipari kihívásokra, melyekkel Európa szembe találja magát;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeni jogalkotási keret előkészítése céljából elemezze a már meghozott egyszerűsítési intézkedések hatását a strukturális alapok irányítására;

39.

elismeri, hogy mind a megosztott, mind a központi irányítás speciális szabályokat tesz szükségessé, és a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban és a versenyképességi és innovációs keretprogramban alkalmazott felülről lefelé irányuló, és a strukturális alapokban alkalmazott lentről felfelé irányuló megközelítésnek egyaránt megvannak a maga előnyei; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a különböző programokban alkalmazott szabályok, eljárások és gyakorlatok (támogathatósági szabályok, átalányköltségek, átalányösszegek stb.) összehangolására, valamint (a pályázati felhívások ütemezése, témája, típusai stb. vonatkozásában) jobb koordinációra van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy e célból – a tagállamok és régiók megosztott irányítás szerinti hatáskörének sérelme nélkül – tárja fel a lehetőségeket; ugyanakkor ösztönözze az olyan adminisztratív kultúrát, amely előmozdítja a pluridiszciplináris megközelítést közös ágazatközi stratégiák és a különböző politikai közösségek közötti folyamatos párbeszéd révén, a politika erősebb koherenciájának érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az érintett alapok adminisztrációját, és kéri, hogy az egymást erősítő hatások felhasználásával és erősítésével egyidőben mindkét támogatási pillér sajátos előnyeit jobban juttassák érvényre;

40.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az elkövetkező kutatási és innovációs tervet úgy állítsák össze, hogy az erősítse a strukturális alapok és a kutatási, versenyképességi és innovációs keretprogramok közötti szinergiákat (hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram, versenyképességi és innovációs program);

41.

megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy dolgozzon ki konkrét értékelési szempontokat az innovatív projektek értékeléséhez, és hogy vegye fontolóra az innovációs intézkedések végrehajtására vonatkozó jövőbeni szabályozási ösztönzők javaslatát;

42.

megállapítja, hogy regionális szinten egyértelmű igény mutatkozik a finanszírozási kérelmek, adminisztratív és pénzügyi eljárások, alapkezelés és pénzügyi tervezés területén a több szakértelemre; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg további szakértői támogatás biztosításának, az Enterprise Europe Network és a strukturális alapok irányító hatóságai közötti szorosabb együttműködésnek, valamint a Vezető Piaci Kezdeményezés, a technológiai platformok és a regionális technológiai ütemtervek közötti szorosabb kapcsolatnak a lehetőségét;

43

hangsúlyozza az esélyegyenlőség figyelembevételének fontosságát a projektek megfelelőségének értékelésekor és a strukturális alapokból származó finanszírozás, valamint egyéb közösségi eszközökhöz való hozzáférés tekintetében;

44.

hangsúlyozza az azon politikák és programok végrehajtása során nyújtandó nagyobb mértékű támogatás jelentőségét, amelyek fokozzák a kutatási és fejlesztési infrastruktúrák – innováció – munkahelyteremtés láncolaton belüli szinergiát;

45.

úgy véli, hogy a strukturális alapokból társfinanszírozott jelentős kutatási infrastruktúrákat egy nemzetközi szakértői értékelő bizottság magasabb szintű értékelésének kell alávetni, ami kedvező hatással lesz az elkülönített strukturális alapok hatékony felhasználására;

46.

meggyőződése, hogy a politikai vezetés elkötelezettsége a kutatási és innovációs politika koherenciájához szükséges előfeltétel, illetve annak ösztönző eszköze is; ezt szem előtt tartva felszólít a fejlődés, az új információk és a változó körülmények fényében kiigazított, a gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó nemzeti célkitűzésekkel és prioritásokkal összhangban lévő kutatás és innováció stratégiai politikai keretének létrehozására;

47.

megismétli, hogy a Tanácsban a területi kohéziót és a területi tervezést irányító nem hivatalos mechanizmust hivatalosabb struktúráknak kell felváltaniuk; azon a véleményen van, hogy ez a fejlemény az integrált és több témát átfogó struktúrák kialakításával és megerősítésével együtt a politikák jobb koordinációját fogja eredményezni;

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.