5.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/1

1.

kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja az EU közös álláspontját, és felszólítja a COP 19-en részt vevő valamennyi felet, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket egy, az éghajlatváltozásról szóló, jogilag kötelező érvényű, 2015-ig megkötendő és 2020-ra végrehajtandó nemzetközi megállapodás létrejöttének érdekében, amely azt célozza, hogy a globális felmelegedés mértéke ne lépje túl a 2 °C-t;

2.

felhívja a tárgyalókat, hogy a kérdést ismét a súlyának megfelelő sürgősséggel kezeljék, és az új megállapodás céljait illetően helyezzék magasabbra a lécet;

3.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti kormányok és az EU csak a helyi és regionális önkormányzatok aktív bevonásával tudja majd teljesíteni a kitűzött célokat, ugyanis az éghajlatváltozás hatásai őket érintik a legközvetlenebbül, és a megfelelő szakpolitikák végrehajtásáért is nagyrészt ők felelősek; kiemeli ezért azt is, hogy az éghajlatváltozás hatásait és az alkalmazkodási stratégiákat illetően olyan adatokra van szükség, amelyekből a térbeli eloszlás is kitűnik;

4.

arra szólít fel, hogy az éghajlatváltozás kapcsán teendő lépéseket valamennyi kormányzati szinten, ágazatban és költségvetésben érvényesítsék, rámutat azonban arra, hogy számos megreformálásra szoruló ágazat, így például az energiaügy, a mezőgazdaság, az épületgazdálkodás, a területfejlesztés, a hulladékkezelés vagy a közlekedés a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe esik;

5.

arra kéri ezért a nemzetközi szerveket és az EU delegációját, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat kiemelten vonják be az éghajlatváltozásról folytatott nemzetközi tárgyalásokba és a végrehajtási folyamatokba, és ismerjék el, hogy az önkormányzatok előmozdíthatják a tárgyalásokat;

6.

üdvözli az ENSZ főtitkárának azt a javaslatát, hogy 2014 szeptemberében tartsanak egy csúcstalálkozót az éghajlatváltozásról a világ vezetőinek részvételével; úgy véli, hogy a találkozó sikeréhez szükség volna a helyi és regionális önkormányzatok bevonására;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy a légkör szén-dioxid-koncentrációja most lépi túl a kritikus 400 ppm-es küszöböt, és rendkívüli aggodalmát fejezi ki az úgynevezett „gigatonnás szakadék” miatt is, amely a tárgyaló felek eddig vállalt intézkedései és a globális felmelegedés 2 °C alatt tartásához még elfogadandó intézkedések között tátong;

8.

elismeri, hogy vannak bizonytalanságok az éghajlat modellezésével és a csökkentések megvalósításával kapcsolatban, ezért amellett száll síkra, hogy az alkalmazkodást célzó politikák egy elővigyázatos megközelítésből induljanak ki, feltételezve, hogy 2 °C-nál nagyobb hőmérséklet-növekedés hatásait kell kezelni;

9.

teljes mértékben támogatja azt a megközelítést, hogy az éghajlatváltozásról szóló, 2015-re várható ENSZ-egyezmény ne csak az éghajlatváltozás mértékének csökkentésére, hanem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra is terjedjen ki, és kiemeli annak fontosságát, hogy e kettőt egyaránt kiemelten kezeljék;

10.

sürgeti a tárgyalókat, hogy tegyenek eleget az Éghajlat-változási Alap felé vállalt 100 milliárd dolláros kötelezettségüknek, és ültessék át a gyakorlatba a felek 2012-es dohai konferenciáján született megállapodás alapján a „veszteség és kár” koncepciót;

11.

üdvözli és ösztönzi az erdészet terén a további előrehaladást, mindenekelőtt ami az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentésére vonatkozó ENSZ-program (REDD+) módszertani oldalát illeti; azt is megjegyzi, hogy ennek a területnek a finanszírozási lehetőségeit megfelelően növelni kell;

12.

hangsúlyozza a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) szektorának alapvető szerepét az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésében, de hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a vidék fenntartható fejlesztését és az élelmezésbiztonságot is, különösen a fejlődő országokban;

13.

megismétli, hogy az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kialakítása – különösen a világ legsérülékenyebb térségeiben és a társadalom legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai körében – alapvetően fontos ahhoz, hogy a megállapodás méltányos legyen;

14.

kéri, hogy a jövőbeli kibocsátáscsökkentéseket és az éghajlatváltozás csökkentését célzó egyéb intézkedéseket igazságosan osszák meg a teljes nemzetközi közösségen belül, kellően figyelembe véve az egyes országok és régiók eltérő képességeit és kiinduló helyzetét;

15.

ezzel összefüggésben az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének átfogó strukturális reformját is kéri;

16.

felhívja a figyelmet arra, hogy sürgős szükség van az alkalmazkodási és az ártalomcsökkentési tevékenységek közötti szinergiák kialakításának a levont tanulságok és a bevált gyakorlatok megosztása, illetve a kutatás, az innováció és a politikai koordináció támogatása révén történő ösztönzésére;

17.

hangsúlyozza, hogy az EU bebizonyította, hogy lehetséges a CO2-kibocsátás elválasztása a GDP-növekedéstől; megismétli, hogy az EU-nak továbbra is jó példával kell elöl járnia, és ahhoz hasonló, ambiciózus és kötelező érvényű célokat kell megvalósítania, amilyeneket például a CO2-kibocsátás csökkentése, a megújuló energiák és az energiahatékonyság terén követ;

18.

kiemeli az európai városok és régiók erőfeszítéseit, amelyek olyan helyi és regionális éghajlati és energiaügyi stratégiákat és kezdeményezéseket fogadtak el, melyek révén a nemzeti szintű célok is ambiciózusabban határozhatók meg – ilyen például az Európa Zöld Fővárosa rendszer vagy a Polgármesterek Szövetsége, amelynek aláíró felei kötelezettséget vállalnak, hogy CO2-kibocsátásukat 2020-ra legalább 20 %-kal csökkentik;

19.

kéri, hogy a városok és régiók erőfeszítéseit a mérhető, jelenthető és ellenőrizhető (MRV) tényezők elszámolási rendszerén belül ismerjék el és számítsák be;

20.

kéri a világszintű információmegosztás fokozását, és megerősíti elkötelezettségét az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP) a tekintetben aláírt egyetértési megállapodást illetően, hogy elő kell segíteni a szinergiákat a különböző kormányzati szintek között és javítani szükséges a multilaterális környezetvédelmi egyezmények végrehajtásán; ezzel összefüggésben ismét hangoztatja az Egyesült Államok Polgármesteri Konferenciájával aláírt egyetértési megállapodás, valamint a kínai polgármesterekkel aláírandó jövőbeli megállapodás iránti elkötelezettségét is;

21.

kéri, hogy a jövőbeli uniós stratégiák aknázzák ki a harmadik országokkal folytatott többoldalú decentralizált együttműködésben rejlő lehetőségeket, és felhívja a figyelmet arra a speciális eszközre, amelyet ennek az együttműködésnek a megkönnyítésére kifejlesztett;

22.

szeretné, ha az „éghajlatvédelmi” kritériumokat teljes mértékben figyelembe vennék az EU különböző pénzügyi eszközeiben, így például az európai fejlesztési politika keretén belül;

23.

felhívja a figyelmet arra, hogy a cancúni megállapodás jobban figyelembe veszi a szubnacionális kormányok és a helyi önkormányzatok szerepét, és megismétli azt a felhívását, hogy a globális környezetvédelmi politikában érvényesíteni kellene a többszintű kormányzás megközelítését; kéri ezért, hogy az UNFCCC aláíró felei a biológiai sokféleségről szóló egyezmény X/22. számú határozatának példáját követve egyértelműen vállaljanak kötelezettséget a szubnacionális kormányoknak és a helyi önkormányzatoknak az UNFCCC-határozatok végrehajtásába való bevonására és az abban való támogatására;

24.

megbízza a Régiók Bizottsága elnökét, hogy terjessze ezt az állásfoglalást az Európai Parlament elnöke, az Európai Tanács elnöke, az Európai Bizottság elnöke, az EU litván elnöksége, valamint UNFCCC titkársága elé.