30.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 207/15

1.

megállapítja, hogy az eurót védelemnek szánták az árfolyam-ingadozásokkal szemben, és eszközként a fenntarthatóbb hosszú távú növekedés biztosítására. Az euro bevezetése azonban együtt járt azzal, hogy az aszimmetrikus sokkhatások ellensúlyozására szolgáló politikai lehetőségek, köztük az árfolyam-leértékelés, elapadtak;

2.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági és monetáris uniót (GMU) a Maastrichti Szerződéssel történt létrehozása óta hiányosságok jellemzik, mivel a monetáris politikát uniós szintre emelték, míg a fiskális politika a tagállamok felelőssége maradt, és csak a nemzeti politikák viszonylag laza koordinációjáról szóló rendelkezések vonatkoznak rá;

3.

úgy látja, hogy a GMU sebezhetősége a globális pénzügyi és gazdasági válság alatt vált nyilvánvalóvá, amikor a túlzott mértékű állami és magán adósságszinttel összefüggő fenntarthatatlan egyenlőtlenségek államadósság-válsághoz vezettek, melynek nyomában a kormányzati hitelfelvételi költségek egyes tagállamokban drasztikusan megemelkedtek, ami – egy valódi költségvetési védőháló hiányában – az euro puszta létét is veszélyeztette;

4.

elismeri a válság kezdete óta elért eredményeket a kockázatcsökkentés és azon számos intézkedés terén, amelyeket az uniós intézmények a nemzeti költségvetési politikák összehangolásának megerősítése érdekében tettek;

5.

megállapítja, hogy ezen erőfeszítések és azon tény ellenére, hogy az EU számos régiójában nagyrészt külső tényezőknek köszönhetően ismét pozitív növekedési rátákat tapasztalhatunk, a nemzeti költségvetési politikák összehangolása önmagában se nem növelte a gazdasági sokkhatások elnyelésére irányuló nemzeti kapacitást, se nem gátolta meg a beruházási hiány kialakulását és az egyenlőtlenségek növekedését a GMU-n belül (1), és az intézkedések nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy növekedést serkentő, fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokat valósítsanak meg;

6.

rámutat arra, hogy az EKB a válság kezdete óta törekedett a gazdasági ciklus stabilizálására. Az Európai Központi Bank elnöke integrált intézményeket, valamint erősebb és proaktívabb költségvetési politikát kért euroövezeti szinten, továbbá strukturális reformok végrehajtására szólította fel az euroövezet tagállamait. Az RB, miközben figyelmeztet arra, hogy a monetáris politika önmagában nem képes a gazdaság élénkítésére, hangsúlyozza, hogy a jelenlegi alacsony kamatlábak ösztönzőleg hatnak a hitelfelvételre és a beruházásokra. Az alapvető strukturális reformok, ezek felvállalása a polgárokhoz legközelebb álló szinten és a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás jelentik azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyek szükségesek a hosszú távú, fenntartható növekedéshez való visszatéréshez;

7.

megállapítja, hogy az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása” című jelentése rámutat arra, hogy euroövezeti szinten – adott esetben – a sokkhatások kezelését célzó kapacitásra van szükség a nemzeti szintű automatikus stabilizátorok kiegészítéseképpen;

8.

úgy véli, hogy a bizalom visszanyerése érdekében az eurónak teljesítenie kell a stabilitásra, konvergenciára, növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó ígéretét. A költségvetési kapacitás segíthet e célok elérésében; A szolidaritás szorosan kapcsolódik a felelősséghez, és függ is tőle, ami azt jelenti, hogy kiegészítő pénzügyi támogatást az euroövezet szintjén csak a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás és a strukturális reformok folyamatos, együttes jelenléte esetén volna szabad nyújtani;

9.

megismétli, hogy a GMU fejlesztéséről szóló valamennyi határozatban – amilyen például a költségvetési kapacitás és az automatikus stabilizátorok bevezetése – a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtése tekintetében teljes mértékben el kell ismerni, és ahol lehetséges, meg kell erősíteni, különösen a gazdasági és szociális politikák, valamint a strukturális reformok végrehajtását, továbbá olyan vállalkozásbarát környezet létrehozását illetően, amely megkönnyíti a munkahelyteremtést és a beruházások ösztönzését;

10.

hangsúlyozza, hogy rövid távon a bankunió kiteljesítése a leghatékonyabb eszköz annak érdekében, hogy elejét lehessen venni a pénzügyi rendszert fenyegető válságoknak, és minimálisra lehessen csökkenteni a gazdasági sokkok káros hatásait (2);

11.

úgy véli, hogy a bankuniónak köszönhetően hitelesebbé válik az EKB azon elve, hogy a nemzeti bankrendszerek finanszírozási szükségleteit el kell választani a nemzeti költségvetésektől, és hogy az Unió egyik országában bekövetkező bankválságnak nem kell bankválsághoz vezetnie az egész Unióban;

12.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a gazdasági és szociális partnereket be kell vonni az új eszközök – például az aszimmetrikus sokkhatások enyhítését célzó automatikus stabilizátorok – bevezetéséről szóló vitákba;

13.

úgy látja, hogy a GMU szociális dimenzióját az egyes régiók és országok fejlettségi mutatóinak nyomon követésével kell fejleszteni. A hangsúlyt az aktív munkaerőpiaci intézkedések és strukturális társadalmi mutatók nyomon követésére kell helyezni. A szociális partnereket – regionális, nemzeti és uniós szinten egyaránt – be kell vonni a mutatókból következő intézkedésekbe;

14.

nyugtázza azt a meggyőződést, hogy fiskális kapacitásra van szükség ahhoz, hogy a GMU ideiglenes sokkelnyelő mechanizmussal rendelkezhessen (3). Egy lehetséges költségvetési kapacitás nem lehet átfedésben a kohéziós politikai eszközökkel, hanem ki kell egészítenie azokat;

15.

úgy véli azonban, hogy egy uniós szintű költségvetési kapacitást úgy kell kialakítani, hogy ne hordozza magában az állandó transzferek kockázatát, mivel egy ilyen kockázat aláásná azokat az ösztönzőket, amelyek a gazdasági és szociálpolitikákkal kapcsolatos egészséges döntéshozatalt és végrehajtást motiválják nemzeti vagy regionális szinten, illetve a nemzeti vagy regionális szintű strukturális gyengeségek kezelését mozdítják elő. Az erkölcsi kockázat elkerülése érdekében ezért a költségvetési kapacitásnak szorosan kötődnie kell az EU átfogó irányítási keretének megtartásához és a konvergenciák tekintetében történő előrelépéshez;

16.

kéri, hívják fel a tagállamok figyelmét arra, hogy csak akkor férhetnek hozzá a gazdaság stabilizálását szolgáló európai eszközökhöz, ha felelős gazdaságpolitikát mutatnak fel. A szóban forgó eszközök felhasználásának együtt kell járnia a strukturális reformok teljeskörű végrehajtásával, a figyelmet a konvergencia, az összehangolás és az integráció fokozására összpontosítva; továbbá hangsúlyozza, hogy a támogatásnak semmi esetre sem szabad állandó, egyirányú tőkeáramlásokhoz vezetnie az országok között (4); A támogatást európai szinten kell meghatározni, átmeneti jelleggel és egyértelmű ütemtervvel;

17.

nyomatékosan kéri, hogy tartsák tiszteletben a Stabilitási és Növekedési Paktumot, ahogyan az a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság kihasználásáról szóló 2015. januári európai bizottsági közleményben is szerepel, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállamnak helyes gazdaságpolitikája és stabil államháztartása legyen, mivel ez a szükséges rövid és hosszú távú beruházásoknak egyaránt előfeltétele;

18.

úgy véli továbbá, hogy ahhoz, hogy a költségvetési szabályok tiszteletben tartása mellett elegendő teret biztosítsunk a beruházási eszközöknek, a strukturális deficithez meghatározott adósságküszöb középtávú célkitűzését ki kellene egészíteni azzal, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára fix reáldeficitszint legyen meghatározva az állami beruházásokhoz;

19.

megismétli a nagyobb gazdasági és társadalmi konvergenciára és a felelősségteljesebb kormányzás erősítésére irányuló felhívását, mivel ezek alapvető fontosságúak az állandó transzferek és az erkölcsi kockázat elkerülése érdekében, és hangsúlyozza a nagyobb konvergencia szükségességét;

20.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a társadalmi, gazdasági és területi különbségeket – a tagállamok között és azokon belül egyaránt – csak olyan koncepciók segítségével lehet mérsékelni, amelyek magukban foglalnak egy területi dimenziót is. A felelősségteljes költségvetési gazdálkodás fogalma nem korlátozódhat egy közös rendszer központosított alkalmazására. Ugyanis minél jobban decentralizáljuk és helyi szintre irányítjuk a közkiadásokat, annál erősebbé válnak az ösztönzők, és annál hatékonyabbak lesznek a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás, a reformok és a beruházások vonzerejének feltételei;

21.

úgy véli, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölése, a növekedés fokozása, a munkahelyteremtés, valamint a versenyképesség és mind a GMU-n, mind az EU-n belüli kohézió növelése érdekében orvosolni kell a regionális különbségeket. Hangsúlyozza továbbá, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak munkaadóként, beruházóként, szolgáltatóként és szolgáltatásokat lehetővé tévő szereplőként, a változás tervezőjeként, katalizátoraként és szabályozójaként, valamint beruházási partnerként is fontos szerep jut;

22.

rámutat arra, hogy e területen a strukturális reformok iránti magas szintű felelősségvállalás az érintett helyi és regionális önkormányzatok részéről alapvető fontosságú a reformok sikere érdekében, és kiemeli az európai szemeszter területi dimenzióját. Ismételten felkéri az Európai Bizottságot és a Parlamentet, hogy fogadjanak el egy olyan magatartási kódexet, amely garantálja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat strukturált módon bevonják az európai szemeszterbe, ami a strukturális reformok előkészítésének is egy módja (5);

23.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy valósítsák meg a tőkepiaci uniót, amely határokon átnyúló tőkeáramlást tesz lehetővé anélkül, hogy veszélybe sodorná a különböző régiók és országok stabilitását, valamint elősegíti, hogy a vállalatok és különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k finanszírozási források széles köréhez férhessenek hozzá, és ezzel hozzájáruljanak a gazdasági sokkhatások enyhítéséhez (6);

24.

úgy véli, hogy az euro bevezetése az euroövezet egyensúlyhiányainak kezelését célzó költségvetési támogatási struktúra nélkül történt, és az EU költségvetése jórészt nem alkalmas a finanszírozás gyors mozgósítására, amennyiben az a piacok stabilizálása, a bankok refinanszírozása és a fizetésimérleg-válságok kezelése érdekében szükséges;

25.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli európai gazdasági és pénzügyi politikák kidolgozása során gondoljon olyan gazdasági mutatók használatának a lehetőségére a régiók esetében, amelyek leírják a régió gazdasági helyzetét adósságállományuk, illetve az európai GDP-hez történő relatív hozzájárulásuk alapján;

26.

hangsúlyozza, hogy részletesen meg kell vitatni a költségvetési kapacitás szerkezetét és kialakítását, és olyan megoldást kell találni, amely összhangban áll az átláthatóságra és a demokratikus ellenőrzésre vonatkozó követelményekkel, valamint az EUMSZ 125. cikkében szereplő, a kötelezettségek átvállalásának tilalmára vonatkozó rendelkezéssel (7);

27.

úgy véli, hogy a költségvetési kapacitásnak két funkciót kellene betöltenie: először is – kedvező gazdasági időszakokban – ösztönözhetné a tagállamok strukturális reformjait annak érdekében, hogy támogatást kapjon a gazdasági és társadalmi konvergencia az euroövezetben, illetve javuljon az övezet gazdasági versenyképessége és ellenálló képessége. Másrészről az aszimmetrikus sokkok kezelésére szolgáló eszköz létrehozásával enyhíthetné az euroövezet tagállamaiban a strukturális tényezők okozta különbségeket a gazdasági ciklusok között;

28.

rámutat arra, hogy jelentős előrelépésre van szükség a fenntartható strukturális reformok terén ahhoz, hogy az aszimmetrikus sokkok hatékony megakadályozása érdekében ösztönözzük a konvergenciát, a növekedést, a foglalkoztatást és a versenyképességet;

29.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok esetében vegyék fontolóra a nagyobb költségvetési önállóságot, mert így az önkormányzatok több felelősséget vállalnak a strukturális reformokért, aminek köszönhetően biztosítható a reformok hatékonyabb végrehajtása is;

30.

rámutat arra, hogy fenntartással kell kezelni az olyan uniós szintű pénzügyi támogatást, amelyet a hatályos kohéziós politikai eszközöktől eltérő formában nyújtanak az elfogadott strukturális reformok tagállamokban történő végrehajtásához. Semmilyen lehetséges további támogatás nem lehet átfedésben a hatályos eszközökkel, hanem inkább ki kell, hogy egészítse azokat;

31.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi támogatásnak az országspecifikus ajánlások végrehajtásához kell kapcsolódnia. A strukturális reformokhoz kapcsolódó támogatási programot – amelynek célja, hogy technikai támogatást nyújtson a nemzeti hatóságok részére – a költségvetési kapacitás strukturális reformjaihoz történő hozzájárulásként lehetne továbbfejleszteni;

32.

észszerűnek tartja annak vizsgálatát, hogy célravezető lehet-e egy olyan, a strukturális reformok elősegítését célzó további eszköz, amelyet egy közberuházási stratégia finanszírozására nyújtott hitelek formájában alakítottak ki, ez pedig lehetővé tenné a finanszírozási források és beruházási projektek összesítő állományának létrehozását, amelyre a szükséges reformok végrehajtásának támogatásához van szükség;

33.

úgy látja, hogy a konvergencia és a fenntartható strukturális reformok terén történő jelenlegi erőfeszítésektől függetlenül az euroövezet egészének stabilitását befolyásoló aszimmetrikus sokkhatások – az euroövezeti tagállamok erős integrációját figyelembe véve – nem zárhatók ki teljesen. Ezért olyan eszközre van szükség, amely vészhelyzetben azonnali stabilizációs hatást biztosíthat;

34.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – a tagállamok szociális biztonsági rendszerében betöltött fontos szerepük miatt – egyes országokban lehet, hogy jobban ki vannak téve az aszimmetrikus sokkok hatásainak;

35.

hangsúlyozza, hogy az európai stabilitási mechanizmust (ESM) tovább kell fejleszteni és olyan európai valutaalappá kell alakítani, amely elegendő hitelnyújtási és hitelfelvételi kapacitással, valamint világosan meghatározott megbízatással rendelkezik, amely magában foglalja az euroövezet költségvetési kapacitásához történő lehetséges hozzájárulást is;

36.

kiemeli, hogy a költségvetési kapacitásnak közös döntéshozatal és GMU-szinten történő végrehajtás tárgyát kell képeznie, de önkéntes alapon az euroövezeten kívüli tagállamok előtt is nyitva kell állnia;

37.

megismétli, hogy az RB-t be kell vonni a GMU-reformok 1. és 2. szakasza közötti átmenetről szóló fehér könyv kidolgozásába;

38.

hangsúlyozza, hogy a valutaunió elmélyítésére irányuló erőfeszítések során ügyelni kell az euroövezeten kívüli országokat érintő következményekre is;

39.

hangsúlyozza, hogy minden olyan intézkedést, amely a GMU megvalósításához kapcsolódik, minél átláthatóbb módon kell megvalósítani, szem előtt tartva a monetáris unió demokratikus legitimitását.