A KAP és a társadalmi fenntarthatóság

A KAP és a társadalmi fenntarthatóság az EU-ban

A mezőgazdaság nemcsak a mezőgazdasági termelők és családjaik megélhetését biztosítja Unió-szerte, hanem a társadalom egészének fenntartásáról is gondoskodik több nélkülözhetetlen szolgáltatás révén. A mezőgazdaság mindenekelőtt azáltal járul hozzá a társadalmi jóléthez, hogy:

• élelmiszerekkel és más kulcsfontosságú anyagokkal látja el a lakosságot,
• megalapozza a vidéki közösségek gazdasági fennmaradását.

A közös agrárpolitika (KAP) a mezőgazdaság gazdasági fenntarthatóságának ösztönzése révén gondoskodik arról, hogy a mezőgazdasági termelők a jövőben is – hosszú távon – biztosítani tudják az említett szolgáltatásokat. Ezzel egyidejűleg a KAP gazdasági intézkedései több olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek előmozdítják a társadalmi befogadást. Példaként említhető a mezőgazdasági kistermelők támogatása, és ebbe a körbe tartoznak az átcsoportosítással nyújtható támogatások is.

A KAP környezetvédelmi intézkedéseit is úgy alakították ki, hogy azok társadalmilag fenntarthatók legyenek. A környezet szempontjából előnyös gazdálkodási kötelezettségvállalások és beruházások támogatásával a KAP minden mezőgazdasági termelő számára lehetővé teszi, hogy védelmezze a természeti erőforrásokat és a biológiai sokféleséget, és ezzel ellásson egy nagyon fontos össztársadalmi feladatot, amelyet a piac egyébként nem ellentételezne.

Ezenfelül a kifejezetten az élelmezésbiztonságot célzó és a vidéki közösségeket támogató szakpolitikák és intézkedések révén a KAP biztosítja, hogy a mezőgazdaság a társadalom minden szintjén hozzá tudjon járulni a fenntarthatósághoz.

Méltányosabb KAP

A 2023–27-es időszakra szóló KAP a legjobban rászorulókhoz irányítja a támogatásokat:

• A jövedelemtámogatások átcsoportosítása: az uniós országoknak a közvetlen kifizetések legalább 10%-át az átcsoportosítással nyújtható jövedelemtámogatási eszköz rendelkezésére kell bocsátaniuk a kisebb és közepes méretű gazdaságok jövedelemszükségleteinek jobb kielégítése érdekében.
• Aktív mezőgazdasági termelők: az új jogszabályok értelmében az uniós országoknak kötelező meghatározniuk az aktív mezőgazdasági termelő fogalmát, a mezőgazdasági tevékenységek szintjét is ideértve, de a fogalmat rugalmasan definiálhatják. Csak az aktív mezőgazdasági termelők részesülhetnek bizonyos uniós támogatásokból.
• Szociális feltételesség: a KAP-kifizetésekhez a kedvezményezettek csak akkor juthatnak hozzá, ha tiszteletben tartanak bizonyos uniós munkaügyi normákat, ami arra ösztönzi őket, hogy javítsák a munkakörülményeket gazdaságukban.
• A kifizetések konvergenciája: A 2023–27-es KAP időszakában a jövedelemtámogatási szintek mind az egyes uniós országokon belül, mind az uniós országok között tovább közelednek egymáshoz.
• A fiatal mezőgazdasági termelők támogatása: az uniós országoknak a közvetlen kifizetésekhez rendelt költségvetésüknek legalább 3%-át fiatal mezőgazdasági termelőkre kell fordítaniuk jövedelem- vagy beruházási támogatás, illetve induló vállalkozásokhoz nyújtott támogatás formájában.
• A nemek közötti egyensúly javítása: a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők gazdálkodásban való részvételének növelése – a KAP történetében most először – a stratégiai tervek célkitűzéseinek részét képezi. Az uniós országoknak fel kell mérniük az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos helyzetet, és kezelniük kell az azonosított kihívásokat. 

Biztonságos és fenntarthatóan termelt élelmiszerek

Az EU-ban az élelmezésbiztonság kiemelt prioritás. Az egyik első és legnagyobb uniós szakpolitikai terület, a közös agrárpolitika korai célkitűzéseinek egyike az volt, hogy garantálja az élelmezésbiztonságot a második világháborút követően.

Annak érdekében, hogy a mezőgazdaság fedezni tudja a társadalom szükségleteit, a KAP arra törekszik, hogy az élelmiszer-termelés hatékony legyen, és maximális megtérülést biztosítson a mezőgazdasági termelők, a fogyasztók és a környezet számára. Ebből a célból:

• átalakítja a termelési módszereket és a gazdálkodási rendszereket, hogy csökkenjen a növényvédő szerek és a műtrágyák használata, és a lehető legjobban kamatoztatni lehessen a természetalapú, technológiai és digitális megoldásokat,
• támogatási intézkedések széles körét biztosítja, hogy növelje a mezőgazdasági üzemek jövedelmét és fokozza a versenyképességet,
• olyan tájékoztatási és promóciós intézkedéseket finanszíroz, amelyek azt mutatják be a fogyasztóknak, hogy az uniós mezőgazdaság biztonságos és fenntartható élelmiszerforrás.

Az ellenállóképes vidéki közösségek támogatása

Unió-szerte a mezőgazdaság tartja fenn a vidéki közösségeket. Ezek a közösségek számos kihívással szembesülnek: a helyi népesség egyre inkább elöregedik, az infrastruktúra nem kellően fejlett, és nincs elég szolgáltatás és munkalehetőség.

A KAP számos módon segíti a vidéki közösségek ellenálló képességének erősítését:

• a vidékfejlesztési politika homlokterében a társadalmi befogadás, a munkahelyteremtés és a diverzifikáció előmozdítása, valamint a vidéki infrastruktúra fejlesztése, például a széles sávú lefedettség bővítése áll;
• a vidékfejlesztési programok a LEADER-módszer révén is támogatást nyújtanak – a módszer arra irányul, hogy a vidéki közösségek együtt dolgozzanak ki és hajtsanak végre helyi fejlesztési stratégiákat a helyi kihívások kezelése érdekében;
• a hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területeken élő mezőgazdasági termelőknek nyújtott kiegészítő támogatás segít enyhíteni a földek termelésből való kivonásának kedvezőtlen társadalmi-gazdasági következményeit, a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott egyedi kifizetések pedig ösztönzik a generációs megújulást és a vidéki népesség megmaradását;
• a közös monitoring- és értékelési keret révén a Bizottság átfogó társadalmi-gazdasági mutatókat gyűjt a vidéki térségekről, hogy adatközpontú megoldások szülessenek olyan, súlyos szociális problémákra, mint a vidék elnéptelenedése, a szegénység és a munkanélküliség.

Ezen túlmenően a KAP felismerte a vidéki közösségek és a vidéki környezet közötti kölcsönhatás jelentőségét, és arra törekszik, hogy elmélyítse ezt a kapcsolatot. A táj, a vadvilág és a természeti erőforrások – például a tiszta levegő és a folyók – védelmében hozott intézkedések nemcsak a mezőgazdaság és a környezet számára előnyösek: a vidéki térségek lakosságának életminőségéhez is hozzájárulnak, és a vidéki közösségek további támogatása érdekében új lehetőségeket nyitnak meg a szabadidős tevékenységek és az idegenforgalom terén.