Dél-Ázsia
A tágabb értelemben vett indiai-csendes-óceáni térség részeként Dél-Ázsia létfontosságú geostratégiai jelentőséggel bír az EU számára, és jelentős kihívásokkal néz szembe. Az indiai–csendes-óceáni térség gyorsan fejlődik, és hamarosan a világnépesség több mint 50%-ának otthont adó legfontosabb geostratégiai régióvá válik. Az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégiát 2021 szeptemberében fogadták el az EU régióban való jelenlétének növelése, partnerségek kiépítése és a szabályokon alapuló nemzetközi rend megerősítése érdekében. A fokozódó geostratégiai kihívások közepette az Unió stratégiai autonómiájának részeként kiigazítja jelenlegi eszközeit. Az Unió Tanács által 2022 márciusában hivatalosan jóváhagyott biztonsági és védelmi stratégiai iránytűje nyitott és szabályokon alapuló regionális biztonsági architektúrát mozdít elő, beleértve a biztonságos tengeri útvonalakat, a kapacitásépítést és a fokozott tengeri jelenlétet az indiai–csendes-óceáni térségben. Az EU jelentős gazdasági szereplőként és a fejlesztés és segélyezés terén fontos adományozóként egyre szorosabb kapcsolatokat alakít ki Dél-Ázsia országaival. Az Unió arra törekszik, hogy előmozdítsa az intézményfejlesztést, a demokráciát, a jó kormányzást és az emberi jogokat, ugyanakkor aggasztják a régió biztonsági kockázatai is, mint pl. a kasmíri konfliktus, Afganisztán, a tengeri védelem és a terrorizmus kérdése. A Parlament támogatta a Dél-Ázsiával folytatott uniós együttműködést és a régió támogatását, célzott támogatást nyújtva a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjainak.
Ez az ismertető a dél-ázsiai régiót mutatja be. Lásd még a Kelet-Ázsiára (5.6.8.) és Délkelet-Ázsiára (5.6.9.) vonatkozó ismertetőket.
Jogalap
- Az Európai Unióról szóló szerződés V. címe (az Unió külső tevékenysége);
- az Európai Unió működéséről szóló szerződés 206–207. cikke (kereskedelem) és 216–219. cikke (nemzetközi megállapodások).
Partnerségi és együttműködési megállapodások (kétoldalú kapcsolatok):
Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség
Az Unió ösztönzi a regionális integrációt és támogatja a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséget (SAARC). A SAARC tagállamai: Afganisztán, Banglades, Bhután, India, a Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka. Az Európai Unió, Kína, Irán, Japán, Dél-Korea, Mauritius, Mianmar/Burma és az Egyesült Államok megfigyelői státusszal rendelkeznek. A különösen India és Pakisztán közötti belső nézeteltérések miatt a SAARC munkája megakadt. A szervezet eredményeket ért el a regionális kérdések – többek között a gazdasági együttműködés és a humanitárius válságok – kezelése terén. Ugyanakkor továbbra is fennállnak kihívások, például a strukturális gyengeségek és a tagállamok közötti gazdasági egyenlőtlenségek.
Az Unió és Dél-Ázsia országai közötti fejlesztési együttműködés pénzügyi és technikai segítségnyújtást, valamint gazdasági együttműködést foglal magában. A prioritások közt szerepel a regionális stabilitás, a szegénység csökkentése, az emberi jogok, a fenntartható fejlődés, a jó kormányzás és a munkavállalói jogok. Az EU–SAARC együttműködés célja a standardok harmonizációjának előmozdítása és a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése, valamint a regionális együttműködés előnyeivel kapcsolatos tudatosság növelése. A közelmúltbeli kezdeményezések az éghajlatváltozás mérséklésére és a digitális átalakulásra összpontosítottak. 2024-ben az EU és a SAARC közös programot indított a regionális összeköttetések javítása és a fenntartható energia előmozdítása érdekében.
India
A 2004-ben tartott ötödik EU–India csúcstalálkozón elfogadták az EU–India stratégiai partnerséget, amely előmozdítja a politikai párbeszédet és együttműködést, a gazdasági kapcsolatok fejlesztését, a kereskedelmet és a beruházásokat, valamint az emberek közötti kapcsolatok megerősítését.
2023-tól az EU megszilárdította India legnagyobb kereskedelmi partnereként betöltött pozícióját: az árukereskedelem elérte a 124 milliárd EUR-t, ami India teljes kereskedelmének 12,2%-át teszi ki. Ezzel az EU megelőzi az Egyesült Államokat (10,8%) és Kínát (10,5%) az Indiával folytatott kereskedelem volumene tekintetében. 2023-ban a két partner közötti szolgáltatáskereskedelem elérte az 50,8 milliárd EUR-t, ami jelentős növekedést jelent a 2020. évi 30,4 milliárd EUR-hoz képest. 2023-ban India az EU kilencedik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, és az EU teljes árukereskedelmének 2,2%-át képviselte.
Az EU a legnagyobb külföldi befektető Indiában, ahol az országba irányuló külföldi befektetések aránya az elmúlt évtizedben 8%-ról 18%-ra nőtt. Indiában mintegy 6000 európai vállalat van jelen, amelyek közvetlenül 1,7 millió, közvetve pedig 5 millió munkahelyet biztosítanak különböző ágazatokban. India jelenleg egyoldalú preferenciális vámrendszer kedvezményezettje az Unió általános vámkedvezmény-rendszere keretében, amely összekapcsolja az egyoldalú kereskedelmi kedvezményeket az emberi és munkavállalói jogok tiszteletben tartásával. Mivel számos ágazat kikerült az általános vámkedvezmény-rendszerből, 2023-ban az Indiából származó teljes uniós behozatal 21%-a volt jogosult kedvezményekre. India részesedése a globális gyártásban és az EU-val folytatott kereskedelemben továbbra is viszonylag alacsony az ország potenciáljához képest. A magas indiai vámok, valamint az olyan uniós környezetvédelmi szabályozások, mint az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus, továbbra is akadályozzák a kereskedelem további bővülését.
Az elmúlt években India egyre aktívabbá vált a nemzetközi színtéren. Egyre nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy javítsa kereskedelmi kapcsolatait az EU-val, amely jelenleg főként a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait követi. Az EU és India közötti kereskedelmi kapcsolatok szempontjából jelenleg releváns területek a mezőgazdaság, a szolgáltatások, a digitális kereskedelem, a szabadalmi oltalom, a környezetvédelem és a munkavállalói jogok. 2024 márciusában India 100 milliárd USD (91 milliárd EUR) összegű kereskedelmi megállapodást írt alá az Európai Szabadkereskedelmi Társulással (EFTA), amely 15 év alatt beruházások ellenében megszünteti az ipari termékekre kivetett szigorúbb vámokat.
2020-ban India és az EU megállapodott a 2025-ig tartó időszakra szóló ütemtervről, amely közös keretként szolgál az együttes fellépéshez. 2022 júniusában a két fél megállapodott a stratégiai partnerség továbbfejlesztéséről, újraindítva a szabadkereskedelemi megállapodásra irányuló tárgyalásokat, valamint megkezdve a beruházásvédelmi megállapodásra és a földrajzi jelzésekre vonatkozó megállapodásra irányuló tárgyalásokat.
2025 márciusáig tíz tárgyalási forduló zárult le, de továbbra is vannak kérdések a fenntarthatósági intézkedésekkel, a tiszta energia fejlesztésével, a közbeszerzéssel és az emberi jogokkal kapcsolatban.
Az EU–India konnektivitási partnerséget 2021 májusában indították el. 2023 júniusában sor került az India–EU konnektivitási konferenciára konkrét konnektivitási projektek azonosítása céljából. India 2023 augusztusában elfogadta a digitális személyes adatok védelméről szóló törvényt.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Narendra Modi indiai miniszterelnök 2022. áprilisi ülésén elindította az EU–India Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot. 2023 februárjában az EU és India megerősítette kapcsolatát a Kereskedelmi és Technológiai Tanács létrehozásával. 2024 márciusában sor került az EU–India vezetői konferenciára, amelynek középpontjában a gépjárműipar, az orvosi felszerelések és az egészségügyi ágazat állt.
2025 februárjában a Bizottság Ursula von der Leyen elnök vezetésével megtartotta első hivatalos látogatását Indiában, hogy találkozzon Modi miniszterelnökkel és az indiai kormánnyal. E látogatás során India és az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy partnerségüket magasabb szintre emelik, folytatják a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat, elmélyítik a Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot, valamint megvizsgálják a biztonsági és védelmi partnerséget. Az EU emellett az állandó strukturált együttműködés (PESCO) és az információbiztonsági megállapodásra irányuló esetleges tárgyalások révén feltérképezi az Indiával kialakítandó védelmi partnerségek lehetőségeit is. Az India–EU partnerség a biztonsági együttműködésre és az olyan konkrét infrastrukturális projektekre is összpontosít, mint például az India–Közel-Kelet-Európa gazdasági folyosó. Az együttműködés kulcsfontosságú ágazatai közé tartozik az elektronika, a félvezetők, a távközlés, a mérnöki tudományok és a gyógyszeripar, különös tekintettel az ellátási láncok biztosítására. Mindkét fél együttműködik a mesterséges intelligencia, a kvantuminformatika, az űrtechnológia és a 6G terén is.
A tudomány, a technológia és az innováció terén India és az EU között folytatott együttműködés a Horizont Európa (2021–2027) részeként is erősödik. A jelenlegi indiai oktatási politika célja, hogy több nemzetközi partnerséget alakítson ki az európai egyetemekkel a Horizont Európa programokkal kapcsolatos együttműködés érdekében.
2024. április 19. és június 1. között általános választásokat tartottak Indiában. A Modi miniszterelnök által vezetett Bharatiya Janata Párt (BJP) immár harmadik alkalommal szerezte meg a legtöbb helyet India parlamentjének alsóházában, a Lok Sabha-ban, de nem rendelkezik többséggel. A Nemzeti Demokratikus Szövetséghez (NDA) tartozó szövetségeseihez kell fordulnia, hogy biztosítható legyen a következő kormányzat létrehozásához szükséges 272 képviselői hely. Eközben több mint két tucat ellenzéki párt – köztük az egykor domináns Kongresszusi Párt – azt vitatja meg, hogy milyen további lépéseket tegyenek, miután szövetségük, az Indiai Nemzeti Fejlesztési Inkluzív Szövetség (INDIA) túlteljesítette a várakozásokat.
A világ legnépesebb országaként India politikai és gazdasági reformokat hajt végre, melyek a közigazgatás korszerűsítésére, a jó kormányzásra, a demonetizálás és az átláthatóságra irányuló programok révén a korrupció elleni küzdelemre, a társadalmi problémák kezelésére, a „Make in India” (Gyárts Indiában) és az „Invest India” (Beruházás Indiában) kezdeményezések révén a gazdaságfejlesztésre, valamint országos termék- és szolgáltatásadó kivetésére összpontosítanak. India atomhatalom, csakúgy, mint szomszédjai, Pakisztán és Kína, és biztonsági problémákkal, terrorizmussal és határ menti fegyveres összecsapásokkal néz szembe, különösen Pakisztán esetében, Dzsammu és Kasmír autonóm államban, valamint kisebb mértékben Kína esetében is.
Az indiai kasztrendszer a világ egyik legrégebbi, osztályok szerint szerveződött társadalmi berendezkedése, amely aggodalmakat vet fel a kasztokon alapuló folyamatos diszkriminációt illetően. Az országban ezenkívül jelentős az etnikai és nyelvi sokféleség, és több államban feszültségek tapasztalhatók, valamint az emberi jogok megsértéséről és a nők és gyermekek jogainak megsértéséről is beszámolnak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint a gyermekmunka továbbra is komoly probléma Indiában, annak ellenére, hogy Modi miniszterelnök egy sor olyan intézkedést hagyott jóvá, amelyek tiltják, hogy 14 év alatti gyermekek veszélyes munkákat végezzenek, és szigorú szankciókat szabnak ki a jogsértő munkáltatókra.
A jelenlegi tizedik jogalkotási ciklusban az Európai Parlament Indiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének elnöki tisztét Angelika Niebler (EPP, DE) tölti be.
2022 júliusában az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el az EU és India közötti jövőbeli kereskedelmi és beruházási együttműködésről, amelyben üdvözölte az ambiciózus, értékalapú, kiegyensúlyozott, átfogó és kölcsönösen előnyös EU–India kereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló munka iránti elkötelezettséget. A Parlament üdvözölte a Kereskedelmi és Technológiai Tanácsot.
2023 júliusában a Parlament állásfoglalást fogadott el az indiai Manipur államban kialakult helyzetről, amelyben sürgette, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az etnikai és vallási erőszak megállítása, az összes vallási kisebbség védelme és a további eszkaláció megelőzése érdekében.
A Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága 2022 áprilisában, a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság pedig 2023 decemberében látogatott Indiába.
Ami a parlamentközi párbeszédet illeti, a 15. EU–India parlamentközi ülésre 2023 decemberében Újdelhiben került sor. A megbeszélések középpontjában a stratégiai partnerség helyzete, a kétoldalú kereskedelem, az éghajlatváltozás, a regionális kérdések, a civil társadalom és az emberi jogi aggályok álltak.
2024 januárjában a Parlament állásfoglalást fogadott el az EU és India közötti kapcsolatokról, amelyben felszólított az EU és India mint stratégiai partnerek közötti kapcsolatok kiszélesítésére és elmélyítésére, különösen az olyan kulcsfontosságú területeken, mint az éghajlatváltozás, a digitalizáció, a konnektivitás, a kereskedelem és a beruházások, a kül-, biztonság- és védelempolitika, az emberi jogok és a jogállamiság.
A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság 2025 januárjában látogatott Indiába. A megbeszélések a digitális szolgáltatásokkal, a digitális piacokkal, a mesterséges intelligenciával, a termékbiztonsággal és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kulcsfontosságú uniós jogalkotási aktusokra terjedtek ki.
Pakisztán
Az Európai Unió és Pakisztán közötti kapcsolatok a 2004-ben kötött együttműködési megállapodáson alapulnak. Az Unió a fejlesztés és a segélyezés terén fontos adományozóként támogatja a pakisztáni demokrácia kiépítését és az intézményfejlesztést.
Pakisztán az Európai Unió által nyújtott egyoldalú kereskedelmi kedvezmények egyik legfőbb haszonélvezője az általános vámkedvezmény-rendszer „plusz” (GSP+) keretében, amelyet 2014-ben vezettek be újra. A folyamat részeként a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága ellenőrzi a GSP+ követelményeknek való megfelelést. Pakisztán GSP+ státuszát felül lehetne vizsgálni, mivel olyan kötelezettségek kapcsolódnak hozzá, mint az emberi jogok és a vallásszabadság garantálása. 2022 júniusában az EU megfigyelő missziója 27 nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtását értékelte, ami kötelező követelménye a GSP+ státusz fenntartásának, ami Pakisztán számára rendkívül előnyös. Az ország GSP+-rendszerhez való 2014-es csatlakozása óta a vállalkozások 65%-kal növelték az EU piacára irányuló exportjukat. 2023 novemberében a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) közös jelentést tett közzé, amelyben nyolc GSP+-kedvezményezett ország, köztük Pakisztán előrehaladását értékelte. Kidolgozás alatt áll egy új GSP-rendelet. A rendelet végrehajtása megköveteli a kedvezményezett országoktól, hogy hivatalosan alkalmazzák az újonnan elfogadott rendszert. Ezt a folyamatot is szorosan nyomon követik Iszlámábádban.
2023-ban az EU megtartotta a Pakisztán második legnagyobb kereskedelmi partnereként betöltött pozícióját, amely Pakisztán teljes kereskedelmének 15,3%-át teszi ki. 2023-ban Pakisztán volt az EU 47. legnagyobb árukereskedelmi partnere, amely az uniós kereskedelem 0,2%-át tette ki.
Az Európai Unió jelentős adományozó a Pakisztánnak nyújtott fejlesztési támogatás és humanitárius segítségnyújtás tekintetében. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves indikatív program keretében az EU 265 millió EUR összegű vissza nem térítendő támogatást különített el a Pakisztánnal kialakított partnerségekre a 2021–2024-es időszakra. Ez a finanszírozás három kiemelt területet támogat: zöld inkluzív növekedés, humántőke és kormányzás. Az EU elindított egy Team Europe kezdeményezést is, amelynek célja, hogy előmozdítsa a zöld növekedést és fokozza az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát Pakisztánban.
Az EU elismerte azokat a kihívásokat, amelyekkel Pakisztánnak több mint 3 millió menekült befogadása során szembe kell néznie, és készen áll arra, hogy mérlegelje további támogatás nyújtását, többek között a menekültek Afganisztánba történő önkéntes hazatelepüléséhez. Emellett 2023-ban az ENSZ Élelmezési Világprogramja több mint 180 000 kiszolgáltatott embert támogatott, akiket Sindh tartomány hét körzetében áradások sújtottak, amit az uniós humanitárius segítségnyújtásból származó hozzájárulás tett lehetővé.
Az EU–Pakisztán vegyes bizottság 14. ülésére 2024 novemberében került sor Iszlámábádban, hogy számba vegyék a stratégiai együttműködési tervet és kiterjesszék az együttműködést. Az EU elismerte Pakisztánnak az afgán menekültek megsegítésére irányuló erőfeszítéseit, Pakisztán pedig aggodalmának adott hangot Kasmírral kapcsolatban, és tűzszünetet szorgalmazott Gázában. Az EU újólag megerősítette a humanitárius segítségnyújtás iránti elkötelezettségét, és újólag megerősítette Ukrajnával kapcsolatos álláspontját.
2024 márciusában az EU és Pakisztán megtartotta 9. politikai párbeszédét Iszlámábádban, amely a regionális és globális fejlemények széles körére terjedt ki.
Pakisztán geostratégiai szerepe az indiai–csendes-óceáni térségben várhatóan nőni fog, különösen a tálibok Afganisztánban történt 2021. augusztusi hatalomátvételét követően. A stabil, demokratikus és virágzó Pakisztán alapvető fontosságú az EU számára, és a tálibok fő tárgyalópartnere, valamint az afgán menekültek fő célországa. Az ország nemzetközi szinten új arculatot alakít ki.
A pakisztáni politikát folyamatos zűrzavar jellemzi. A hadsereg továbbra is aktív szerepet játszik a bel- és külpolitikában, és széles körű megbízatással rendelkezik a biztonsági és terrorizmusellenes ügyekben is.
Pakisztánban 2024 februárjában szigorú biztonsági intézkedések mellett parlamenti választásokra került sor. Ismét Muhammad Shehbaz Sharif, a Pakisztáni Muszlim Liga (PML-N) vezetője lett a miniszterelnök. Az ellenzéki párt, a Pakistan Tehreek-e-Insaf (PTI) jelöltjei nem indulhattak. A politikai feszültségek még mindig nagyok: a PTI bebörtönzött vezetője, Imran Khan azt állítja, hogy büntetése igazságtalan és politikai indíttatású. A PTI támogatói továbbra is tiltakoznak, de a pakisztáni hadsereg erőteljes támogatásával továbbra is Shehbaz Sharif PML-N pártja van hatalomban.
2021 áprilisában a Parlament állásfoglalást fogadott el az istenkáromlásra vonatkozó törvényről, amelyben felszólította a Bizottságot, hogy a romló emberi jogi helyzetre tekintettel értékelje újra Pakisztán GSP+ programra való jogosultságát. A Parlament nyomon követi a Bizottság és az EKSZ által az emberi jogi kérdések kezelése érdekében tett lépéseket, ideértve az istenkáromlásról szóló törvényeket is, amelyek szigorú büntetéseket tartalmaznak, többek között akár a halálbüntetést is.
A 13. EU–Pakisztán parlamentközi ülésre 2022 márciusában került sor. A megbeszélések középpontjában a pakisztáni politikai fejlemények, az Ukrajna elleni orosz agresszió, a kereskedelem, a GSP+ és az emberi jogok álltak. A parlamentközi ülés elengedhetetlennek tartotta, hogy a két fél parlamenti képviselői értékeljék az elért eredményeket, és parlamenti ellenőrzést és iránymutatást biztosítsanak a kétoldalú kapcsolatokban.
A 14. EU–Pakisztán parlamentközi ülést 2025. április 14-én tartották Iszlámábádban.
Afganisztán
Az EU és Afganisztán közötti partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodást 2017 februárjában írták alá, és az Európai Parlament 2019 márciusában hagyta jóvá. Az EU-val fenntartott kapcsolatokat hozzáigazították a háborúhoz és a háború utáni helyzethez. A Parlament jelentős hozzájárulásának köszönhetően Afganisztán részben szerepel, és fokozatosan egyre nagyobb szerepet kap az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájában.
2021 májusától kezdődően a tálibok a biztonsági erők minimális ellenállása mellett gyorsan megszerezték az ellenőrzést Afganisztán felett. 2021 augusztusáig elfogták Kabult, miután Ghani elnök Dubajba menekült. Az Egyesült Államok és a NATO ugyanebben a hónapban befejezte a csapatok kivonását a területről, lezárta a két évtizedig tartó háborút, de humanitárius válságot váltott ki. 2021 szeptemberében a tálibok ideiglenes kormányt hoztak létre, megszegve az inkluzivitásra vonatkozó ígéreteket. Azóta súlyos emberi jogi visszaéléseket követtek el, különösen a nők, a lányok és a kisebbségi csoportok ellen.
2024-ben Afganisztán kritikus humanitárius válsággal küzdött, amelyben több mint 23,7 millió ember szorul segítségre. A tálibok által a nőkre vonatkozóan bevezetett korlátozások, többek között az egyetemekről való kitiltás és a nem kormányzati szervezetekben (NGO-k) való munkavégzés tilalma, valamint a nők hangját a nyilvánosságban elfojtó, 2024. augusztusi rendelet súlyosbította a helyzetet. Ezek a politikák, köztük a nőkre vonatkozó merev öltözködési szabályok, veszélyes és életveszélyes hatásokkal járnak. Az EU elítélte ezeket a cselekményeket, követelve a tálibok által elkövetett folyamatos visszaélések megszüntetését, és újólag megerősítve az afgán nők és lányok támogatása iránti elkötelezettségét. A Talibán kapcsolatai az al-Kaidával és az úgynevezett Iszlám Állammal zavarosak, és az ország megosztott, ami a városi és vidéki közösségek gondolkodását illeti.
Afganisztán a segélyektől leginkább függő országok egyikeként jelenleg humanitárius katasztrófával néz szembe, amelyben népessége felének alapvető szükségletei – például élelmiszer, víz és gyógyszerek – kerülhetnek veszélybe. A humanitárius helyzet tovább romlott, a belső menekültek száma meghaladja a hárommilliót, Pakisztánban és Iránban pedig több mint kétmillió menekült és menedékkérő él. Az Egyesült Államok kormányának azon döntése, hogy felfüggeszti az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét (USAID), bizonyára káros hatással lesz az országban kialakult, már amúgy is súlyos humanitárius helyzetre.
A 2021. augusztusi tálib hatalomátvételig Afganisztán volt az uniós fejlesztési finanszírozás legnagyobb kedvezményezettje Ázsiában. Afganisztán részesült az EBA („fegyver kivételével mindent”) rendszer, azaz az EU legkedvezőbb kereskedelmi rendszerének előnyeiből. Az EU a 2014–2020-as időszakra 1,4 milliárd eurót különített el Afganisztán számára. A békéről, jólétről és önellátásról szóló, 2020 novemberében, Genfben megrendezett, Afganisztánnal foglalkozó konferencián az EU 1,2 milliárd EUR összegű hosszú távú és sürgősségi segélyt ajánlott fel a 2021–2025-ös időszakra. 2021 augusztusa óta az EU mintegy 1 milliárd EUR-t ajánlott fel az afgán lakosság támogatására, amiből 489 millió EUR-t humanitárius segítségnyújtásra, 400 millió EUR-t pedig az alapvető szükségletekre és a megélhetés támogatására fordítanak. Az Afganisztánról szóló, 2021 szeptemberében Genfben tartott ENSZ-konferencián 1,2 milliárd USD-t ajánlottak fel, amelyből az EU és tagállamai 677 millió USD-t biztosítanak.
2021 szeptemberében az uniós külügyminiszterek úgy döntöttek, hogy nem ismerik el a tálibokat, de megállapodtak abban, hogy bizonyos feltételek, például a terrorizmus elleni küzdelem, az emberi jogok védelme és egy inkluzív kormány létrehozása mellett együttműködnek velük, A humanitárius segítség célba juttatása és annak lehetővé tétele, hogy az emberek elhagyhassák Afganisztánt, szintén kulcsfontosságú tényező volt. 2023 februárjában az uniós miniszterek ismételten hangot adtak a nők tálibok általi kirekesztésével és az emberi jogok megsértésével kapcsolatos aggodalmuknak, és újólag megerősítették elkötelezettségüket a béke, a stabilitás és az afgán nép támogatása iránt.
A tálibok visszatérését követően visszaállították a nőkre vonatkozó korlátozásokat Afganisztánban, beleértve azokat a törvényeket, amelyek megtiltják a nők számára, hogy férfi kísérő nélkül menjenek ki a közterületekre valamint az öltözékükre vonatkozó szabályokat. Míg egyes állami egyetemek és iskolák 2022-ben újranyíltak, a tálibok visszatértek azon kötelezettségvállalásukhoz, hogy lehetővé teszik a lányok számára a középiskolába járást, ami 1,1 millió diákot érintett. A nők munkaerőpiaci részvétele, amely az elmúlt évtizedben 15%-ról 22%-ra nőtt, azóta a növekvő korlátozások miatt csökkent. A tálibok megtiltották továbbá a nők számára, hogy nem kormányzati szervezeteknél dolgozzanak, szépségszalonokat zártak be megszüntetve mintegy 60 000 női munkahelyet, és megtiltották a női hallgatóknak, hogy külföldön tanuljanak. 2024 júliusában a tálibok hivatalosan elfogadták az erkölcs előmozdításáról és az bűn megelőzéséről szóló törvényt (PVPV). Ez a jogi keret kodifikálja, megszilárdítja és kiegészíti a tálibok diszkriminatív és elnyomó korlátozásait.
2023-ban az EU 156,5 millió EUR humanitárius segélyt különített el Afganisztán javára. 2024 februárjában az ENSZ Afganisztánról szóló dohai konferenciája nem érte el elsődleges célkitűzéseit: az Afganisztánnal való nemzetközi együttműködés irányának meghatározását, valamint a tálibok és a globális közösség közötti, létfontosságú kérdésekről folytatott párbeszéd megkönnyítését. 2024 februárjában az EU 20,1 millió EUR-t biztosított az ENSZ Élelmezési Világprogramjának afganisztáni tevékenysége számára a háztartások élelmezésbiztonságának és a közösségek rezilienciájának javítása érdekében.
Az Uniót mély aggodalommal tölti el a radikális saría jogrendszerű iszlám emirátus visszaállítása. Ez súlyos kérdéseket vet fel az EU Afganisztánnal való jövőbeli együttműködésével kapcsolatban, amely attól függ, hogy az elmúlt 20 év eredményei hogyan őrizhetők meg. Különös figyelmet kell fordítani a nemzetközi terrorizmus és migráció potenciális növekedésére. 2020 ősze óta a Parlament több alkalommal is elítélte az erőszak kirobbanását, és az afganisztáni helyzetről szóló, 2021. júniusi állásfoglalásában aggodalmát fejezte ki a csapatok kivonásának következményei miatt, és az EU Afganisztánnal való jövőbeli együttműködésére vonatkozó átfogó stratégia elfogadására szólított fel. 2021 júliusában, egy hónappal a tálib hatalomátvétel előtt az Európai Parlament Afganisztánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége (D-AF) megtartotta a 6. EU–Afganisztán parlamentközi ülést az afganisztáni nemzetgyűlés képviselőivel közösen.
A talibánok 2021. augusztusi hatalomátvételét követően a Parlament, különösen az Afganisztánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége aggodalmát fejezte ki a humanitárius, gazdasági és menekültügyi válsággal kapcsolatban, amely humanitárius folyosók kialakítását és stratégiai megközelítést igényel az egész régióra vonatkozóan, beleértve Pakisztánt, Iránt és Közép-Ázsiát is.
A Parlament 2022 februárjában rendezvénysorozatot szervezett az afgán nőkkel foglalkozó magas szintű konferencia keretében. 2022 márciusában virtuális találkozó keretében elindították az afgán női vezetők fórumát, amelyhez közel 50 afgán női vezető csatlakozott Afganisztánból és a világ más részeiről.
2022 áprilisában a Parlament állásfoglalást fogadott el az afgán nők jogainak helyzetéről. Elítélte a tálibok azon döntését, hogy kiterjesztik a lányok iskoláztatására vonatkozó tilalmat, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy továbbra is törekednek a nők közéletből való kiiktatására.
2022 novemberében a Parlament állásfoglalást fogadott el az afganisztáni emberi jogi helyzetről, amelyben kitér a nők jogai terén történt visszalépésre.
2023 áprilisában a Parlament állásfoglalást fogadott el az afganisztáni emberi jogi helyzetről, hangsúlyozva a nemi alapú üldöztetést.
2023 októberében a Parlament egy másik állásfoglalást fogadott el az emberi jogi helyzetről, különösen a volt kormánytisztviselők és az afgán nemzetbiztonsági erők tagjainak üldözéséről, valamint a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők elleni támadásokról. A Parlament támogatását fejezte ki a de facto hatóságok elszámoltatása és a Nemzetközi Büntetőbíróságnál folyamatban lévő nyomozás iránt is.
2024 márciusában a Parlament állásfoglalást fogadott el az afganisztáni elnyomó környezetről, többek között a nyilvános kivégzésekről és a nők elleni erőszakról, és ebben felszólított a nők és lányok alapvető jogainak és szabadságainak teljes körű tiszteletben tartására.
2024 szeptemberében a Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben bírálta a nők helyzetének romlását Afganisztánban, amit a PVPV-törvény tálibok általi végrehajtása okozott. Az állásfoglalás elítéli a saría törvény bevezetését, a nők és lányok közéletből való kizárását és a velük szemben alkalmazott erőszakot, például a kényszerházasságokat, a szexuális erőszakot és a szigorú büntetéseket.
Banglades
Az EU és Banglades közötti kapcsolatok 1973-ig nyúlnak vissza. A 2001. áprilisi együttműködési megállapodás a következő területeket fedi le: kereskedelem, gazdaságfejlesztés, emberi jogok, jó kormányzás és környezetvédelem. A legkevésbé fejlett országok egyikeként Banglades részesül az EBA-rendszer, azaz az EU általános vámkedvezmény-rendszere keretében elérhető legkedvezőbb kereskedelmi rendszer előnyeiből. Banglades 2026-ra várhatóan kikerül a legkevésbé fejlett országok státuszából. Egy átmeneti időszakot követően ekkor az ország elveszítené az EBA-rendszerhez való hozzáférését.
A 2021–2027-es időszakra vonatkozó uniós többéves indikatív program összhangban van a 2020–2025-ös időszakot lefedő, 8. bangladesi ötéves tervvel.
2023 októberében a Global Gateway fórumon Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke és Sejk Haszína egykori bangladesi miniszterelnök megkezdték a tárgyalásokat egy új partnerségi és együttműködési megállapodásról. Az EU, az Európai Beruházási Bank (EBB) és Banglades 400 millió euró értékben írt alá megújulóenergia-projektekre vonatkozó megállapodásokat, amelyek hozzá fognak járulni a bangladesi energiaágazat fenntartható zöld átállásához, és segíteni fogják Bangladest az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó céljainak elérésében. 2024-ben az EU elhalasztotta a Bangladessel a partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokat, mivel aggályai merültek fel bizonyos bangladesi szakpolitikákkal és emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban.
Banglades parlamentáris demokrácia, ahol a hatalmat felváltva két párt, az Awami Liga és a Bangladesi Nemzeti Párt gyakorolja. Banglades azon kevés országok közé tartozik, amelyek elérték a millenniumi fejlesztési célokat. Mindazonáltal a munkavállalói jogok és a munkafeltételek továbbra is komoly problémát jelentenek, különösen a Dakka környéki ruhagyárakban. Banglades bruttó hazai terméke (GDP) 2022-ben csökkent az Ukrajna elleni orosz inváziót követő válság, az áruk árának emelkedése és az infláció miatt. Az ország ezért pénzügyi támogatást kért a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Jóllehet Banglades ruházati exportja az elmúlt években megsokszorozódott, ám az országban gyakoriak a gyárakban és más munkahelyeken bekövetkező balesetek és tüzek, amelyek következtében az elmúlt évtizedben 1310 munkavállaló meghalt, 3883 pedig megsérült.
Miután Sejk Haszína miniszterelnök nem fogadta el az ellenzék (Banglades Nemzeti Pártja) követelését, hogy semleges ügyvivő kormány alakuljon a 2024. januári választások lefolytatásához, a BNP bojkottálta a választásokat. Ennek eredményeként 2024 januárjában Haszína újabb ötéves mandátumot kapott, miután pártja, az Awami Liga és szövetségesei a parlament 300 helyéből 225-öt elnyertek.
2024 júliusában Sejk Haszína kormányának a közszférában alkalmazott foglalkoztatási kvótákról szóló határozata demokráciapárti felkelést váltott ki. A mozgalom lendületet kapott a Legfelsőbb Bíróság 2024. júniusi ítéletét követően, amely érvénytelennek nyilvánította a kormány határozatát, és az úgynevezett júliusi forradalommal érte el tetőpontját, de a tüntetőket – többségükben diákokat – legyilkolták. Haszína miniszterelnök lemondott, és Indiába menekült. A Nobel-díjas Muhammad Junusz vezetésével ideiglenes kormányt hoztak létre. A Nemzeti Polgár Párt (NCP) megalakulása, amely az első bangladesi diákpárt, kulcsfontosságú pillanatot jelentett az ország politikai fejleményeiben. A nemzeti politikai színteret azóta a bangladesi demokrácia megszilárdításával és a választási reformok bevezetésével kapcsolatos eltérő nézetekről folytatott viták uralják. A hagyományos politikai pártok, például a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) a választások korábbi megszervezése mellett érvelnek, és nyomást gyakorolna Junusz ideiglenes kormányára, hogy az év végéig tartson országos választásokat. A BNP-vel való közvetlen konfrontációban az NCP vezetője, Nahid Iszlám szkepticizmusának adott hangot a 2025-ös választások megtartásának megvalósíthatóságával kapcsolatban, tekintettel a nemzeti (többek között alkotmányos) reformokra és az országban fennálló politikai és társadalmi zavarokkal összefüggően felmerülő biztonsági aggályokra.
2017 augusztusa óta több mint 800 000 rohindzsa menekült a mianmari üldöztetés elől Bangladesbe. Az EU szorosan figyelemmel kíséri a rohindzsa menekültválságot, és kifizette az ENSZ 2017. októberi adományozói konferenciáját követő években összegyűjtött összeg több mint felét, elsősorban a Cox’s Bazar menekülttáborokban tartózkodó rohindzsa menekültek támogatására. A bangladesi kormány erőfeszítéseket tesz a rohindzsák hazatelepítésére, de visszatérésüket továbbra is akadályozzák a mianmari körülmények.
2023 novemberében a romló humanitárius helyzet miatt az EU 10,5 millió EUR összegű humanitárius segélyt bocsátott rendelkezésre a Bangladesben élő rohindzsa menekültek és befogadó közösségeik számára. 2024 januárjában az egyik menekülttáborban bekövetkezett tűzvészre válaszul az EU 300 000 EUR-t szabadított fel az érintett lakosság megsegítésére. 2025-ben még mindig több mint 800 000 rohingya tartózkodik Bangladesben. 2025 márciusában az EU 2 millió EUR összegű projektet indított, amelynek célja a 2024. július-augusztusi bangladesi felkelés által érintett mintegy 8000 ember megsegítése. A teljes egészében az EU által finanszírozott projekt 2026 augusztusáig tart. Elsődleges célja, hogy javítsa az erőszak túlélőinek fizikai és mentális egészségét, fokozza gazdasági rezilienciájukat és előmozdítsa a társadalmi kohéziót, kezelve a bangladesi kormány és az EU által azonosított kritikus szükségleteket.
2022 decemberében Brüsszelben sor került a 8. EU–Banglades parlamentközi ülésre, hogy megvitassák a kapcsolatok – többek között az emberi jogok, a kereskedelem és a jelenlegi geostratégiai helyzet – aktuális állását.
2023 szeptemberében a Parlament állásfoglalást fogadott el a bangladesi emberi jogi helyzetről, különösen az Odhikar-ügyről, amely egy vezető emberi jogi szervezet ügye, amelyet több mint egy évtizede zaklatnak, tevékenységeit bűncselekménnyé nyilvánítják, valamint töröltek a nem kormányzati szervezetek nyilvántartásából.
Srí Lanka
Az Európai Unió és Srí Lanka közötti kapcsolatok az 1975-ös együttműködési megállapodásra nyúlnak vissza, melyet 1995-ben fejlesztettek tovább partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás révén. Az Unió 2017 májusában biztosította a GSP+ előnyeit Srí Lanka Európai Unióba irányuló exportja számára, amellyel ösztönözni kívánja a politikai reformokat és a nemzetközi emberi jogi, munkajogi, környezetvédelmi és a jó kormányzásra vonatkozó egyezmények tiszteletben tartását. A Parlament szorosan figyelemmel kíséri, hogy Srí Lanka milyen eredményeket ér el a GSP+ kritériumoknak való hatékony megfelelés terén. Jelentősen aláásták az átmeneti igazságszolgáltatás és a nemzeti megbékélés kilátásait, azaz a Parlament két alapvető feltételét a tekintetben, hogy Srí Lanka jogosult legyen a GSP+ igénybevételére. Az Unió az elmúlt évtizedben Srí Lanka számára 760 millió EUR fejlesztési támogatást nyújtott.
Az EU Srí Lanka második legnagyobb kereskedelmi partnere Kína után, 2023-ban Srí Lanka teljes kereskedelmének 12,4%-át tette ki. Az EU–Srí Lanka kereskedelmi és gazdasági együttműködési munkacsoport 2024 februárjában ülésezett, hogy tovább erősítse a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, a piacra jutást és a szabályozási fejleményeket, beleértve az erdőirtásról szóló uniós rendeletet is.
Az EU és Srí Lanka 2024 februárjában, Brüsszelben tartotta meg az EU–Srí Lanka vegyes bizottság 26. ülését. Az EU üdvözölte Srí Lanka aktív részvételét az indiai–csendes-óceáni térség harmadik miniszteri fórumán, amelyre szintén Brüsszelben került sor 2024 februárjában. A vegyes bizottság megvitatta a Srí Lankára vonatkozó, a 2021–2027-es időszakra szóló többéves indikatív programot. E stratégiai kereten belül az EU 60 millió EUR összegű vissza nem térítendő támogatást különített el a Srí Lankával fennálló partnerségére a 2021–2024-es időszakra. Srí Lanka tájékoztatta a Bizottságot a terrorizmus megelőzéséről szóló törvénynek a terrorizmus elleni törvénytervezettel való felváltása érdekében tett lépésekről annak érdekében, hogy a törvénytervezet összhangba kerüljön a nemzetközi normákkal.
Srí Lankát 1983 és 2009 között polgárháború sújtotta, amely a főleg szingalézek által uralt kormány és a „Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei” között zajlott. Gotabaja Radzsapaksza nyerte meg a 2019. novemberi elnökválasztást, és testvérét, a korábbi elnök Mahinda Radzsapakszát nevezte ki új miniszterelnöknek. 2020 szeptemberében bevezették a vitatott, 20. módosító törvényt, amely megerősítette az elnök végrehajtási hatásköreit, és gyengítette a miniszterelnök és a parlament szerepét.
2022-ben Srí Lanka történelme legsúlyosabb gazdasági válságát szenvedte el, amely széles körű tiltakozásokat váltott ki az emelkedő nyersanyagárak és az alapvető áruk hiánya miatt. A 2022 áprilisában kezdődött tiltakozások Radzsapaksza elnök lemondását követelték. 2022 júliusában a tüntetők megrohamozták a lakóhelyét, menekülésre kényszerítve Radzsapakszát. Gotabaja Radzsapaksza elnök és Mahinda Radzsapaksza miniszterelnök egyaránt lemondott. 2022 júliusában Ranil Vikremeszinge vette át az elnöki posztot, és Dines Gunavardenát nevezte ki miniszterelnöknek.
Az Anura Kumara Disszanajake elnök vezette Nemzeti Népi Erő (NPP) történelmi győzelmet ért el a 2024. novemberi parlamenti választásokon. Ez a példa nélküli siker lehetővé tette az NPP számára, hogy jelentős reformokat hajtson végre. Győzelme után az ország gazdasági válságának kezelésére összpontosított, jóléti reformok ígéreteivel és az IMF által támogatott megszorító intézkedések kritikájával. Leköszönt Ranil Vikremeszinge elnök, mivel nem tudta orvosolni a megélhetési válságot, és a Radzsapaksza családdal való kapcsolata hozzájárult a bukásához. A politikai színteret még mindig a megbékélési folyamat kezdeményezésére és a polgárháború során elkövetett emberi jogi jogsértések elkövetőinek bíróság elé állítására irányuló kísérletek uralják. 2025 márciusában az Egyesült Királyság szankciókat vezetett be három volt Srí Lanka-i katonai parancsnokra és a lázadó Tamil Tigrisek egy volt parancsnokára.
2022-ben Srí Lanka első alkalommal nem tudta törleszteni az adósságait, és gazdasági stabilizáció céljából az IMF-hez fordult. Radzsapaksza volt elnök visszatért, annak ellenére, hogy széles körben neki rótták fel a válságot. A kritikus devizahiány súlyos élelmiszer- és üzemanyaghiányhoz vezetett. 2022-ben Srí Lanka 2,9 milliárd USD összegű előzetes IMF-hitelt kapott, a költségvetési reformoktól és az adósságátütemezéstől függően. 2023-ban az ország megállapodásra jutott a hitelezőkkel, és kibővített finanszírozási eszközt kapott az IMF-től, amely egy négyéves 3 milliárd USD összegű program részeként 670 millió USD-t biztosított számára. További pénzügyi támogatásként 200 millió USD-t kapott az Ázsiai Fejlesztési Banktól és 250 millió USD-t a Világbanktól.
2024 áprilisában a Srí Lanka-i kormány elutasította nemzetközi hitelezőinek több mint 12 milliárd USD összegű szerkezetátalakításra vonatkozó javaslatát, ami potenciálisan késleltetheti az ország IMF-támogatásának következő részletét. 2025 márciusában az IMF a 2,9 milliárd USD összegű program keretében további 334 millió USD összegű részletet hagyott jóvá, kifejezve az ország által végrehajtott reformokba és a helyreállítási pályába vetett bizalmat. Az Európai Parlament 2021 júniusában állásfoglalást fogadott el a Srí Lanka-i helyzetről, különösen a terrorizmus megelőzéséről szóló törvény alapján történő letartóztatásokról
A 11. EU–Srí Lanka parlamentközi ülésre 2023. október 30-án és november 1-jén Colombóban került sor a kétoldalú kapcsolatok, valamint Srí Lanka gazdasági és pénzügyi helyzetének megvitatása céljából.
Nepál
Az Európai Unió és Nepál közötti kapcsolatok 1973-ra nyúlnak vissza, és a közöttük 1996-ban kötött együttműködési megállapodáson alapulnak. A lakosság közel egynegyede naponta kevesebb mint 2 USD összegből él, Nepál a költségvetésének 25%-át kitevő külső támogatástól függ. Az EU Nepál legnagyobb fejlesztésisegély-nyújtója Az EU ismételten hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy Nepál jobban használja ki az EU „fegyver kivételével mindent” programja keretében a fejlődő országoknak biztosított kereskedelmi kedvezményeket. Az EU jelenleg a 2021–2027-es időszakra szóló többéves indikatív program keretében támogatja Nepált, három kiemelt együttműködési területet vázolva fel: inkluzív zöld növekedés, humántőke-fejlesztés és jó kormányzás. Ezek a kiemelt területek összhangban vannak az EU globális stratégiáival is, például az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó stratégiával, a globális helyreállítási kezdeményezéssel, valamint az EU külső tevékenységeiben a nemek közötti egyenlőség biztosítását és a nők szerepének megerősítését célzó, a 2021–2025-ös időszakra szóló cselekvési tervvel (GAP III). Az EU támogatja a nepáli gazdaságot és munkaerő-keresletet, ezáltal növelve az egyéni jövedelmet egy olyan országban, amelyet a felső és alsó kasztok, valamint a marginalizált közösségek, például a madhesi lakosság közötti jelentős egyenlőtlenség jellemez.
Nepál továbbra is előrelépést tesz azon célja felé, hogy kitörjön a legkevésbé fejlett országok közül, ami várhatóan 2026-ban történhet meg. Ez a változás hatással lesz Nepál EU-val fennálló kereskedelmi kapcsolataira, különösen a preferenciális kereskedelmi megállapodások tekintetében. A kétoldalú kapcsolatok megvitatása céljából 2024 márciusában Katmanduban került sor az EU–Nepál vegyes bizottság 15. ülésére. Az EU nagyra értékelte a Nepál által a társadalmi-gazdasági átalakulás és a 2019–2024-es időszakra szóló nemzeti fejlesztési terv végrehajtása terén elért eredményeket. Az EU és Nepál értékelte a demokratikus folyamatok és intézmények fenntartásával kapcsolatos közelmúltbeli fejleményeket, és hangsúlyozta a civil társadalom és a média jelentőségét a demokrácia és a jó kormányzás megerősítésében. Az EU nagyra értékelte a Nepál által az éghajlatváltozással kapcsolatban a COP28 során elfoglalt álláspontot, valamint azon ambiciózus célkitűzését, hogy 2045-re nettó nulla kibocsátásúvá váljon.
A 2024 májusában Katmanduban tartott EU–Nepál Üzleti Fórumon Nepál és az európai vállalkozások találkoztak, hogy feltárják a beruházási lehetőségeket és megerősítsék a kereskedelmi kapcsolatokat, olyan kulcsfontosságú ágazatokra összpontosítva, mint a megújuló energia, a mezőgazdaság és az idegenforgalom.
2024 januárjában a Nepáli Kongresszus által vezetett kormánykoalíció jelöltjei nyertek a nemzetgyűlési választásokon. A globális olaj- és nyersanyagárak 2022-es emelkedése nyomást gyakorolt Nepál gazdaságára, társadalmi nyugtalanságot keltett, amelynek keretében a hindu monarchia visszaállítását szorgalmazták. Nepál vegyes választási rendszere miatt a többség elérése kihívást jelent, ami gyakran koalíciós kormányokat és hatalommegosztási megállapodásokat eredményez.
Kína és India versengenek az országban gyakorolt befolyásért. 2024 decemberében Dahal nepáli miniszterelnök Kínába látogatott, hogy megvitassák az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés (BRI) keretében megvalósuló beruházásokat és infrastrukturális projekteket.
A fő kihívást a politikai patthelyzet békés megoldása jelenti az alkotmány reformja révén, amelyet módosítani kell a dalitok és az etnikai kisebbségek – különösen a Terai szigetén élő madhesi népesség – érdekeinek figyelembevétele, valamint a külföldön élő nepáli migráns állampolgárok jogainak garantálása érdekében. Társadalmi szempontból az állampolgárságról szóló új törvény 2023. júniusi végrehajtása több százezer hontalan nepáli számára biztosított lehetőséget az állampolgárság megszerzésére, kezelve a nemzeti identitás régóta fennálló kérdését. A Dahal miniszterelnök által vezetett koalíciós kormány gazdasági kihívásokkal és korrupciós botrányokkal küzdött, de politikai rezilienciáról és viszonylagos stabilitásról tett tanúbizonyságot. 2023-ban Nepál hat évtizede először recesszióba lépett a magas infláció, a politikai bizonytalanság és a befektetők csökkenő bizalma miatt. Ez súlyosbította a nepáli fiatalok elvándorlását, és aggályokat és társadalmi elégedetlenséget keltett a hazai munkaerőre és gazdaságra gyakorolt hosszú távú hatás miatt.
2025 márciusában Katmanduban a monarchiapárti tüntetések összecsapásokhoz vezettek, ami két halálesetet és számos sérülést eredményezett. A tüntetők a monarchia és a hindu államiság helyreállítását szorgalmazták, tükrözve a közvéleménynek a jelenlegi köztársasági rendszerrel való elégedetlenségét.
A nepáli kormány nem biztosított átmeneti igazságszolgáltatást a polgárháború áldozatai számára, ami lehetővé tette a büntetlenség kultúrájának fennmaradását. A 2014-ben létrehozott, az igazsággal és a megbékéléssel foglalkozó bizottság nem volt hatékony az olyan súlyos emberi jogi jogsértések kezelésében, mint a kínzás és a szexuális erőszak. Az erőszakosan eltüntetett személyek sorsával foglalkozó vizsgálóbizottság, amelyet ugyanabban az évben a konfliktus során történt eltűnések kivizsgálására hoztak létre, szintén nehézségekbe ütközött megbízatásának teljesítése során. 2020 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság az emberi jogi szervezetek által támogatott ajánlást követve felszólított a Bizottság megbízatásának módosítására a büntetlenség elkerülése érdekében. A 2022-ben javasolt törvény azonban nem felelt meg a Bíróság ajánlásainak, a 2023 márciusában benyújtott új törvényjavaslatot pedig amiatt bíráltak, hogy nem könnyítette meg az elkövetők büntetőeljárás alá vonását. A Parlament Dél-Ázsiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége 2022 szeptemberében Nepálba látogatott, hogy értékelje Nepál kapcsolatait az EU-val, amely az együttműködés terén az ország legjelentősebb adományozója. Mivel Nepál 2026-ra kikerülhet a legkevésbé fejlett országok státuszából, a Parlament üdvözölte, hogy Nepál már megerősítette a GSP+ kérelmezéséhez szükséges 27 alapvető egyezmény többségét.
Bhután
A külvilágtól évszázadok óta elszigetelt Bhután alkalmazkodik a globalizációhoz és erősíti gazdaságát, ugyanakkor őrzi régi hagyományait. A 2008-ban elfogadott alkotmány értelmében az ország békés átmenetet hajtott végre a parlamenti demokráciába, amely garantálja a hatalmi ágak szétválasztását az alkotmányos monarchia keretében. Az EU támogatja Bhután teljes autonómiáját erős szomszédaival – Indiával és Kínával – szemben, és továbbra is azon meggyőződésének ad hangot, hogy az országnak képesnek kell lennie arra, hogy kialakítsa saját biztonság- és külpolitikáját, elismerve a Bhután földrajzi elhelyezkedése miatt bekövetkező szuverenitásvesztéssel kapcsolatos folyamatos aggodalmakat.
Az EU számottevő jelenléttel rendelkezik Bhutánban 1982 óta, fáradozva a szegénység csökkentése, a demokratizálódás és a jó kormányzás előmozdítása, valamint a fenntartható mezőgazdaság és megújuló természeti erőforrások támogatása érdekében. 2018 májusában indult útjára az „EU–Bhután kereskedelemtámogatási projekt”, amelynek célja a hozzáadott érték, a piaci kapcsolatok, illetve a kereskedelmi és beruházási szabályozás fejlesztése.
Az EU támogatja Bhután fejlesztési terveit, és nagyobb preferenciális hozzáférést biztosít Bhután számára az uniós piacokhoz a GSP+ keretében, amint Bhután teljesíti a szükséges feltételeket. Az EU méltatja a himalájai országot a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlődés biztosítására irányuló intézkedéseiért, megjegyezve, hogy Bhután jelentős lépéseket tett a gyermekek és a nők jogainak védelme és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében. Különösen jelentős lépés, hogy a bhutáni parlament 2020 decemberében megszüntette a homoszexualitás büntethetőségét.
A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves indikatív program az éghajlatváltozásra, a kormányzásra és a digitális átállásra összpontosít. A 2021–2024-es időszakra összesen 31 millió eurót különítettek el. Az EU és Bhután keretmegállapodást írt alá az EBB-vel a fejlesztési projektek kedvezményes finanszírozásáról. 2023 márciusában az EBB támogatta az éghajlat-politikai fellépést és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos beruházásokat Bhutánban. 2024 áprilisában az EBB legfeljebb 150 millió EUR összegű keretkölcsönt írt alá naperőművek és kis vízenergia-beruházások finanszírozására Bhutánban.
Az EU és Bhután 2024 szeptemberében Brüsszelben tartotta 12. éves konzultációját. A megvitatott fő témák közé tartozott, hogy Bhután a közelmúltban kikerült a legkevésbé fejlett országok kategóriájából, valamint megvitatták az ország 13. ötéves tervének elindítását és az ország jelentős új kezdeményezésének, a Gelephu Mindfulness City projektnek a végrehajtását. Az EU elismerését fejezte ki Bhutánnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálásáért, és sürgette az országot, hogy fontolja meg további emberi jogi és munkajogi egyezmények aláírását. Ami a kereskedelmet illeti, Bhután 2028-ig továbbra is vámmentesen és kvótamentesen fér hozzá az uniós piachoz a „fegyver kivételével mindent” (EBA) kezdeményezés keretében, a rendszerből való kilépéshez pedig előkészületekre van szükség. Az EU felajánlotta továbbá, hogy megosztja Bhutánnal a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos szakértelmét.
Az EU–Bhután partnerség 40. évfordulóját 2025 januárjában ünnepelték meg Brüsszelben, Csering Tobgaj bhutáni miniszterelnök részvételével. A látogatás során a Bizottság további 17 millió EUR összegű támogatási csomagot ajánlott fel Bhután számára, amelynek célja a jó kormányzás megerősítése és az ország digitális átállásának megkönnyítése, előmozdítva az inkluzív és fenntartható fejlődést.
Bhután, a demokrácia megerősítése mellett elkötelezett monarchia a vallásának, kultúrájának és környezetének megőrzésén alapuló, elkülönült nemzeti identitást hozott létre. Az ország a buddhista értékeken alapuló „bruttó nemzeti boldogság” (GNH) indexet használja a gazdasági növekedés és a polgárok jólétének értékelésére. A Bhután 2008-as alkotmányában bevezetett és az ENSZ által 2011-ben elismert GNH olyan területekre terjed ki, mint a mentális egészség, az oktatás, az egészségügy és a környezeti fenntarthatóság. Bhután környezetvédelmi politikái az éghajlatváltozás által fenyegetett biológiai sokféleség megőrzésére összpontosítanak, miközben a GNH-elvekkel összhangban megelőzik az ökológiai károkat. A 2024 novemberében Bakuban tartott COP29 éghajlatváltozási csúcstalálkozón Bhután, Madagaszkár, Panama és Suriname közösen megalapította a G-ZERO koalíciót. Ez a kezdeményezés egyesíti azokat az országokat, amelyek szén-dioxid-negatív vagy karbonsemleges státuszt értek el, és célja annak bizonyítása, hogy a gazdasági növekedés és a környezeti fenntarthatóság közötti egyensúly egyszerre lehetséges és elengedhetetlen. Bhután 2024 januárjában általános választásokat tartott, amelyet Csering Tobgaj volt miniszterelnök Népi Demokratikus Pártja nagy parlamenti többséggel nyert meg.
A Parlament Dél-Ázsiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége 2022 szeptemberében látogatást tett Bhutánban, hogy értékelje az ország társadalmi-gazdasági fejlődését, amely 2023 decemberére kikerül a legkevésbé fejlett országok státuszából.
2025 februárjában Csering Tobgaj miniszterelnök látogatást tett az Európai Parlamentben, és találkozott Christel Schaldemose alelnökkel és a Dél-Ázsiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttséggel (DSAS). Csering Tobgaj bemutatta a Gelephu Mindfulness City projektet, az indiai határ közelében több mint 2500 négyzetkilométerre kiterjedő környezetbarát nemzeti városfejlesztési projektet, amelynek célja a beruházások vonzása és a munkahelyteremtés, a fenntarthatóság biztosítása mellett.
Maldív-szigetek
Bár a Maldív-szigetekkel hivatalos megállapodás még nem született, az EU együttműködési támogatást biztosít a vidéki közösségek részére, valamint a turizmus és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése terén. Az EU Külügyek Tanácsa 2018 júliusában jogi keretet fogadott el azon célzott korlátozó intézkedésekhez, amelyek a Maldív-szigeteken a jogállamiság aláásásáért, illetve az inkluzív politikai megoldás kialakításának akadályozásáért, továbbá a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős személyeket és szervezeteket érintik. Az Európai Tanács 2021 áprilisában úgy határozott, hogy tárgyalásokat kezd az EU és a Maldív-szigetek közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról, amely a Maldív-szigetekkel fennálló kétoldalú kapcsolatok fontos mérföldköve.
2023 júniusában Brüsszelben sor került az EU és a Maldív-szigetek vezető tisztviselőinek negyedik ülésére, hogy megünnepeljék a diplomáciai kapcsolatok felvételével negyvenedik évfordulóját. Az ötödik vezető tisztviselői találkozóra 2024 júniusában került sor a Maldív-szigeteken, ennek középpontjában a különböző ágazatokban folytatott együttműködés iránti kölcsönös elkötelezettség állt, beleértve a demokratikus reformokat, a zöld átállást, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást, valamint a jó kormányzást, az emberi jogokat és a biztonságot.
A Maldív-szigetek 2011-ben kikerült az ENSZ besorolása szerinti legkevésbé fejlett országok kategóriájából, és 2013-ban elérte a közepes jövedelmű ország (felső sáv) státuszát. A gazdaság főleg az idegenforgalomra és a halászatra támaszkodik. Mivel az idegenforgalom a GDP 70%-át teszi ki, a Maldív-szigetek gazdaságát súlyosan érintette a Covid19-világjárvány. 2021 augusztusában az EU vállalta, hogy „A maldív-szigeteki kkv-k (kis- és középvállalkozások) turisztikai ágazatának reziliens helyreállításához nyújtott uniós támogatás” elnevezésű projekt keretében 2 millió EUR összegű vissza nem térítendő támogatást nyújt a Maldív-szigetek vendéglátóipari és üdülési célú hajóutakkal foglalkozó ágazatának fejlesztéséhez. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves indikatív program két kiemelt területre összpontosít a Maldív-szigeteken: a zöld gazdasági fellendülés előmozdítása, a jó kormányzás javítása, a jogállamiság és a biztonság; A 2021–2024-es időszakra az EU 12 millió EUR összegű vissza nem térítendő támogatást különített el a Maldív-szigetekkel fennálló partnerségére.
Az éghajlatváltozás komoly kihívások elé állítja a Maldív-szigeteket, ideértve a tengerszint emelkedését és a part menti eróziót, ami veszélyezteti az ország jövőjét. Válaszul az ország parlamentje a szennyezés csökkentése és a környezet védelme érdekében az első éghajlatpolitikai jogszabály végrehajtását tervezi. Maléban a tengerszint az elmúlt 20 évben közel 4 mm-rel emelkedett, és az előrejelzések szerint 2100-ra 40–50 cm-rel emelkedik majd. Ez erózióhoz, árvizekhez és sótartalommal kapcsolatos problémákhoz vezethet, ami a part menti lakosság 80%-át érinti, és egzisztenciális fenyegetést jelenthet az országra nézve.
Az országot továbbá a magas ifjúsági munkanélküliség, a szervezett bandák erőszakoskodása és a kábítószer-függőség is sújtja. 2023 szeptemberében Mohamed Muizzu megnyerte a maldív-szigeteki elnökválasztást az Ibrahhim Mohamed Solih hivatalban lévő elnök elleni második fordulót követően. Muizza elnököt széles körben úgy tekintik, hogy India érdekeivel szemben Kína érdekeire van nagyobb tekintettel az országban. A maldív-szigeteki parlamenti választásokra 2024 áprilisában került sor, és Mohamed Muizzu elnök kínapárti Néppártja a 93 helyből 70-et elnyert. Eközben az indiapárti Maldív Demokrata Párt 15 helyet kapott.
Jorge Soutullo / Cristina Stanculescu / Filipe ALCOBIA de MORAES