A Szerződések és az Európai Parlament
Az 1951-ben aláírt első szerződés hozta létre a Parlamenti Közgyűlést, amelyet később Európai Parlamentre kereszteltek át. Az eredeti szerződés célja az volt, hogy hat ország – amelyek korábban háborúban álltak egymással – együttműködést folytasson közös célok megvalósítása érdekében.
A későbbi szerződések új területekkel bővítették a közös munkát, vagy az EU-intézmények működésének javítására irányultak, mivel az EU-tagság hatról 27 országra nőtt. Például az agrárpolitikát az az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződéssel vezették be, míg a Nizzai Szerződés megreformálta az EU intézményi felépítését.
Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék a Szerződésekkel összhangban gyakorolják hatáskörüket. A Bizottságot a „Szerződések őreként” tartják számon.
Hogyan jönnek létre az európai szerződések?
Amikor új szerződés kidolgozására vagy egy meglévő szerződés módosítására kerül sor, kormányközi konferenciát hívnak össze a tagállamok kormányai részvételével. A Parlamenttel konzultálnak, az pedig véleményt fogalmaz meg a szerződésről annak kialakítása és kidolgozása során.
Több jogkör a Parlamentnek
A Parlament minden egyes újabb szerződéssel szélesebb demokratikus, felügyeleti és jogalkotási hatáskörre tett szert. Az 1975-ben aláírt Brüsszeli Szerződés feljogosította a Parlamentet, hogy minden év végén ellenőrizze az Európai Unió elszámolását, és értékelje, bölcsen és megfelelő célokra használta-e fel a Bizottság az EU költségvetését.
Az Egységes Európai Okmányban (1986-ban aláírt szerződés) foglalt kiegészítések értelmében újabb ország csak akkor csatlakozhat az Európai Unióhoz, ha azt a Parlament jóváhagyja. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés jelentősen megerősítette a Parlament szerepét a Tanáccsal folytatott közös jogalkotási munkában számos olyan területen, amelyek a közösségi jog hatálya alá tartoznak (fogyasztóvédelem, törvényes munkavállalás lehetősége más országban, környezetvédelmi kérdések, csak hogy néhányat említsünk).
A legfrissebb, a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba. Ez erősítette az Európai Parlament szerepét, nagyobb felelősséggel ruházta fel a nemzeti parlamenteket az európai politika irányának meghatározásában, valamint kezdeményezési jogot biztosított az európai polgároknak.
A Lisszaboni Szerződés bővítette a Parlament – mint megnövekedett költségvetési hatáskörrel rendelkező társjogalkotó – hatásköreit. A Parlament emellett központi szerepet kapott az Európai Bizottság elnökének megválasztásában.